- az érettségi bankettek ideje, az iskola utolsó napjai - a vakáció kezdete. Emlékek ringanak szívünkben. A mindenség ölelő karja csodálatos nyarakat hoz. Pillangók billegetik szárnyacskáikat a ragyogó napsütésben. Sóhajok szállnak a verőfényes napokban.

Felhőtlen az ég, szikrát vet a horizont. Sugárszálak játszadoznak a falakon, a lombok között. Édes hangok szárnyalnak, örömmel töltenek el. Bűvösen átfonnak a természet lágy dallamai, a madárcsivitelés, a susogó szellő, a felhők víg játéka a horizonton – mint a tündérek szárnyalása. Virítanak a rózsák, ontják illatukat. Tomboló virágpompa, madárdal, a hangulatok színe. Arany kincseit szórja a Nap. Keringőt lejt a fény az árnyakkal. A tó hullámai fodrozódnak. Úsznak az égbolton a fehér, hömpölygő felhőfoszlányok. A fák mélyzöldek, lombjaik közt az enyhe szél andalogva táncol. Hársfák ontják mézédes illatukat. Az utak olvadoznak a messzeségben, az erős napsütésben. Illatos a délután, napbarnított  meleg ölelés. Aratnak a földeken. Érő gyümölcsök rubin színben virulnak. Mosolyog az ég. Szellő susog a lombok között, lágyan simogatja testünket, lelkünket. Árnyak lengenek, dallamok szárnyalnak. 
Érinti lágyan arcunkat, kezünket az enyhe fuvallat. Tárd ki karod a reménynek!

Az alkony bíbor színkavalkádja után elpihen felettünk az est. Ott fent a Hold, s a csillagok fénye nekünk ragyog. Az éj lebegve öleli a csendet, megtöri a sötétségbe bújt legkedvesebb, legszebb szavakat. Lelkünk elpihen. Isten mosolyog ránk, vigyázza álmainkat az angyalok kara. A szeretet örökös záloga sorsunknak. Ágyunk szélére ül, hozzánk simul, szólít, és elborít. Miénk marad örökre, melengeti szívünket. Aranyhajából fon lélekhúrokat. Összekötve az álmot az éjszaka neszeivel. A nyári éjek ringatnak, felcsókolják álmainkat a horizontra. Imák szállnak a csönd szívében, a reggel reményeinek meghitt sugaraiban.
Pilleszárnyakon megérkezett június.

forás internet.