2012. július 29. – Évközi 17. vasárnap

Abban az időben: Jézus átment a Galileai-tengernek, vagyis
Tibériás-tavának a túlsó partjára. Nagy tömeg követte, mert látták a
csodajeleket, amelyeket a betegeken végbevitt. Jézus fölment egy hegyre,
és ott leült tanítványaival. Közel volt a Húsvét, a zsidók ünnepe.
Amikor Jézus fölemelte szemét, és látta, hogy nagy tömeg jön felé, így
szólt Fülöphöz: „Honnan vegyünk kenyeret, hogy legyen mit enniük?” Ezt
pedig azért kérdezte, hogy próbára tegye, mert tudta ő, hogy mit fog
tenni. „Kétszáz dénár árú kenyér sem elég nekik, hogy mindenki kapjon
valami keveset” – felelte Fülöp.
Az egyik tanítvány, András, Simon Péter testvére megszólalt: „Van itt egy
fiú, akinél öt kenyér és két hal van, de mi az ennyinek?”
Jézus meghagyta: „Telepítsétek le az embereket!” Sok fű volt azon a
helyen. Letelepedtek hát: szám szerint mintegy ötezren voltak csupán a
férfiak. Jézus pedig vette a kenyereket, hálát adott, és kiosztotta a
letelepedett embereknek; ugyanígy (adott) a halból is, amennyit csak
akartak Amikor pedig jóllaktak, szólt tanítványainak: „Szedjétek össze a
maradékot, hogy semmi se vesszen kárba.” Összeszedték, s tizenkét kosarat
töltöttek meg az öt árpakenyér maradékából, amit meghagytak azok, akik
ettek.
Amikor pedig az emberek látták a csodajelet, amelyet Jézus végbevitt, így
beszéltek: „Ez valóban az a próféta, aki a világba jön.” Mikor Jézus
észrevette, hogy érte akarnak jönni, és el akarják vinni, hogy erőszakkal
királlyá tegyék, ismét visszavonult a hegyre, egészen egyedül.
Jn 6,1-15

Elmélkedés:

Isten bőkezű ajándékozó
A mai napon a kenyerek és a halak csodás megszaporításának történetét
olvassuk az evangéliumban. Az esemény külső cselekménye egyszerű: Jézus
látja a hatalmas tömeget és táplálékról akar gondoskodni számukra. Az
apostolok emberi megoldást keresnek. Fülöp rögtön számolni kezd, hogy
mennyi pénzre volna szükség ahhoz, hogy mindenki számára elegendő kenyeret
vegyenek, de bizonyára ő is tudja, hogy a pusztaságban sehol sem lehet
kenyeret vásárolni. András apostol szintén a megoldást keresi, amikor
jelzi, hogy mindössze öt kenyér és két hal van egy fiúnál, de ő is tudja,
hogy ez amennyiség rendkívül kevés. Jézus azonban egészen más megoldást
talál, a kevés kenyeret megszaporítva jóllakatja a nagyszámú tömeget. Az
esemény egy csoda. Jézus olyat tesz, amit ember nem képes megtenni. A
csoda hatással van az emberekre, mindazokra, akik esznek a megszaporított
kenyérből, s ez abban nyilvánul meg, hogy a csodatevőt királlyá akarják
tenni. Jézus azonban nem engedi ezt, ezzel jelzi, hogy nem ezért tette a
csodát.

Ha külső cselekményeken túl Jézus tettének mozgatórugóját keressük, akkor
rögtön észrevesszük, hogy a kenyerek és a halak megszaporítása jel,
visszamutató, ugyanakkor előremutató jel. A kenyérszaporítás visszamutat
arra az esetre, amikor az ószövetségi választott nép a pusztai vándorlás
idején mannát evett, olyan égből hullott kenyeret, amit Istennek
köszönhettek. Jézus korában elterjedt volt az a nézed, amely szerint a
messiás megismétli a manna csodát és kenyérrel fogja táplálni az éhezőket.
Ezt a jelet a nép felismerte és megértette, ezért akarják Jézus királlyá
tenni. A történet ugyanakkor előremutató jel is, hiszen az Oltáriszentség,
az Eucharisztia előképének tekinthető. Ezt egyértelművé teszi az a tény,
hogy a csodát követőn Jézus arról a kenyérről fog beszélni, amelyet ő ad
az embereknek, s amelyben önmagát adja eledelül. Ebben a beszédben
egyébként Jézus a Mózes idejében történt manna-csodát is megemlíti.

Milyen tanulsága van a kenyérszaporítás csodájának, illetve jelének? Arra
érdemes odafigyelnünk, hogy Isten ad nekünk testi és lelki táplálékot.
Mégpedig rendkívül bőségesen. János evangélista azzal zárja a
kenyérszaporítás elbeszélését, hogy tizenkét kosár maradékot szedtek
össze, miután mindenki jóllakott. Nem irodalmi túlzásról itt szó, hanem
annak megnyilvánulásáról, hogy mennyire bőkezű az Isten. Bőséggel adja
nekünk az igazság tanítását, mint lelki táplálékot, és ajándékként adja
nekünk önmagát nekünk Jézus az Oltáriszentségben. Ostoba ember az, aki
szomjan hal egy kút mellett, mert fél inni a kút vizéből. És ostoba ember
az, aki testileg, lelkileg éhen hal, mert fél elfogadni Jézus ajándékát.

A történet kapcsán azon is érdemes eltűnődnünk, hogy mit adunk Istennek?
Mit merünk neki odaadni a magunk szegénységéből? A fiú kezében az öt
kenyér csak öt kenyér és nem több. Jézus kezében az öt kenyér többé válik
és sok ezer ember jóllakik belőle. És még egy fontos mondanivaló: Soha ne
azt nézzük, hogy mi hiányzik, hanem mi áll a rendelkezésünkre. A probléma
megoldása soha nem abból születik, hogy azon rágódunk, hogy mennyi dolog
hiányzik, nem áll rendelkezésünkre, hanem abból jön a megoldás, ha azt a
keveset, amink van, a mindenkor bőkezűen ajándékozó Isten kezébe tesszük
nagylelkűen.
Imádság:
Urunk, Jézus Krisztus! Téged keresünk, mert te vagy az Atyához vezető Út.
Valahányszor tanúságot teszünk szeretetedről, közelebb kerülünk hozzád.
Valahányszor megvalljuk, hogy az Egyházhoz tartozunk, közelebb kerülünk
hozzád. Valahányszor megosztjuk kenyerünket az éhezőkkel, közelebb
kerülünk hozzád. Valahányszor a gyengék védelmére kelünk, közelebb
kerülünk hozzád. Valahányszor szeretettel fordulunk a betegekhez, közelebb
kerülünk hozzád. Segíts minket, hogy az evangéliumhoz méltóan éljünk!
Evangelium@lista.hcbc.hu