Mindennapok .

Éjjel.

8 éve | Szántó Imréné Mária | 1 hozzászólás

Rejtelmes titok éri el a házad
Mi sok csodát elhoz majd szobádnak
E titok nem fényes, de sejtelmesen sötét
Álmodhatod Urunk, nyugalmas éjjelét…

Eljött az éjjel, ma este kertedbe
Hogy látomássá gyúljon a lelkedbe
Édesen lepihensz, az éjnek leple alatt
Hogy titkos utazásban, megélhesd önmagad

Éjjeled eljön majd, megfáradt lelkedért
Hogy mindent megfizessen gyönyörű álmodért
Álmodj hát szépeket ez ölelő éjjelen
Ne félj, mert ágyadnál angyalod megpihen

Az éjjel tanít Téged, könnyeden álmodni
S amíg majd megálmodsz, addig megpihenni…
Az éjjel még elhozza, a szíved rejtett titkát
Amit csak Te láthatsz, soha senki nem lát

Az éjjelek varázsa, mint a mennyországban
Megenyhíti tested, a nagy fáradtságban
Amíg tested pihen, a lelked csak utazik
Bejár hegyet-völgyet, réteken időzik…

A lelked a galambod, folyton kirepültök
A Teremtő tüzénél, útravalót süttök
Az éjjel leple alatt, míg tested megpihen
Lelked násztáncot jár, a hófehér mennyeken

Az éjjel a barátod, mert kiskapu a fényre
Ami akkor jön el, ha megalszol jó mélyre
Ne félj hát az esttől, mert az a testvéred
A világ kínja elől, titkos menedéked…

Örüljön a szíved, ha közeleg az este
Mert az éjeket is az Isten teremtette
Ő azt akarta, hogy néha megszabadulj
A kínzó fájdalomtól, mi testben ejtett rabul

Mikor éjjelente, a testedet elhagyod
Lelked útra indul, de vigyáz rá angyalod
Mert lelked már jól tudja, tested is csak álom
Miből felébredsz egy napon… a megváltó halálon…

Árvai Attila© 2012-05-23

Címkék: szántónémária/2015/máj/14