Mindennapok .

ARATÁS

11 éve | [Törölt felhasználó] | 0 hozzászólás

Az árpa első kévéjét niszán 16-án, Jézus feltámadásának napján mutatták be. Innen számoltak ötven napot a búza első kévéjének learatásáig.
Jézus az egyik Isten országáról szóló példabeszédében e világkorszak végét az aratással hozza összefüggésbe. Amikor azt mondja, hogy ,,az aratás pedig a világ vége" (Máté evangéliuma 13:39), az eredeti ógörög szövegben az aión szó szerepel, amely olyan hosszú, üdvtörténeti korszakot jelent, amelyen belül Isten megvalósítja az arra a korszakra érvényes programját. Az aiónra értelmezett aratás az időn túl a kor érettségére is vonatkozik; az abban zajló pozitív és negatív folyamatok jellegére és azok végkifejletére egyaránt.

Az Írásban több értelemben is használják az aratás képét. Az egyik jelentéskör Isten időbeli, illetve örökkévaló ítéletére vonatkozik, amely által megtörténik a jó és a rossz párhuzamos jelenlétének ideiglenes vagy végleges szétválasztása. Pozitív értelemben az aratás a népek evangelizálására vonatkozik, melynek során az emberek megtérnek, újjászületnek, betöltekeznek Szentlélekkel, beépülnek Krisztus testébe, az Egyházba, és spirituális emberként követik és szolgálják Mesterüket, aki Isten uralmába, dicsőségébe vezeti be, majd emeli fel őket. Az aratás e munkafolyamatának elindulását Jézus jelentette be földi szolgálata idején:

,,Ti nem azt mondjátok-é, hogy még négy hónap és eljön az aratás? Ímé, mondom néktek: Emeljétek fel szemeiteket, és lássátok meg a tájékokat, hogy már fehérek az aratásra.
És aki arat, jutalmat nyer, és az örök életre gyümölcsöt gyűjt; hogy mind a vető, mind az arató együtt örvendezzen." (János evangéliuma 4:35-36)

Címkék: 2012.julius.9