Aranyosi Ervin: Tanulj tőle!

Látod? A cinke rám repült,
- a kis sapkám szélére ült.
Nem fél tőlem, mert tudja jól,
aki ránéz sapkám alól,
az becsüli az életet.
Boldog! Örül, hogy itt lehet!

Ő befogadja a csodát.
Neki a világ jó barát.
Ha megpillant egy madarat,
az boldogság, szép pillanat.
Mert Ő mástól csak jót remél,
s kinyílt, szerető szívvel él.

Figyeld hát meg, hogy mit tanít,
hogyan éli a napjait!
Legyél te is boldog, s szabad,
simogasson minden szavad!
Vezéreljen a szeretet,
utánozd Őt, a gyereket

Válasz

Várnai Zseni - Szeretni

Anya tanítsd szeretni gyermeked!
Első fogalma legyen
a szeretet
Mikor még bölcsőjét
Ringatod,
erről szóljon meséd
és dalod.

Hogy együtt nőjön ez az
érzelem
minden gyerekkel, minden
téreken,
s hogy mint tavasszal
a virágos ág,
úgy boruljon virágba
a világ,
közel és távol,
ahol ember él!

E szót röpítse szárnyin
a szél,
szálljon a széles tengerek felett....
Anya tanítsd szeretni
Gyermeked!

Válasz

Aranyosi Ervin

Múltad szemetére sose építs várat!
Abból keserűség, harag, méreg árad.
Életed kormányát vedd saját kezedbe,
gondolataidat ápold, tegyed rendbe!
Mert, amit ma gondolsz, jövőd arra épül,
a szép gondolattól a holnapod szépül.
Amit régen hittél, azt hagyd ott a múltban,
lépj ki onnan bölcsként, tényekből tanultan!
Kerested az utad, s rossz irányba mentél?
Szép álmaid helyett, rosszat teremtettél?
Keress másik irányt, egy jobbat, egy szebbet,
adj egy méltóbb esélyt újra életednek!
Mert a gondolatok varázslatos dolgok,
s mindaz, ki uralja, elégedett, s boldog.
Pozitív gondolat, csupa szépet vonzó,
amely csodát teremt, mi számodra vonzó.
Ám a rossz gondolat, rombol, akadályoz,
csupa kellemetlent vonz oda magához.
Vizsgáld tehát felül, miken jár az eszed,
gyomláld ki elmédet, legjobb, ha ezt teszed.
Álmodozz a szépről, s ha hiszed meglátod,
álmokra, vágyakra épül szép világod.
Mindened meglehet, csak hinned kell benne,
csupán elképzelned, mintha már meglenne!
Légy tehát, a sorsod aktív teremtője,
azt ne mások írják, és ne rettegj tőle!
Gyomláld ki az elméd, gondolatok kertjét,
s irányítsd a jóra mától a figyelmét!

Válasz

Ma is magam vagyok, és ma is könnyezem,
mert ma is felsír bennem egy régi szerelem,
mit az idő megcsorbított, kard élére hányt,
hogy életvégig fájja a ,,nincs már" hiányát.
Ma is magam vagyok, és még ma is hallgatom
azt a szívszorító dalt, amit egykoron
mindketten dúdoltunk, utcán, téren, parkban,
esőben, napfényben, késő őszi fagyban.
Én, ma is úgy szeretlek, mint annak idején,
mikor kézen fogva jártunk, ketten, te meg én,
s mikor elválaszthatatlanul öleltük egymást,
hogy soha éljük át a könnyes elválást.
Még ma is hiszem azt, hogy mindent felülmúl
az a nem múló érzés, ami bennem dúl,
s ami úgy vonzza majd magához a hűség tudatát,
hogy az utat tör irányodba, tűzön-vízen át.

Magdolna Kun

Válasz

Szabolcsi Erzsébet

Mert az élet repül velünk, ha
szárnyalunk, vagy csak megyünk,
andalogva, kézen fogva,
emlékeket felkarolva,
sóhajokba kapaszkodva,
összebújva vagy széthullva,
illatokkal, illanókkal
tele tarisznyánk a jóval,
hamuba sült fájdalommal,
friss idővel, vagy a múlttal,
ezerarcú szép titokkal.

Válasz

Kerecsényi Éva: Húsvéti áldás

Hozzon a húsvét napfényt, áldást, meleget,
szívekbe jókedvet és sok-sok örömet,
teremtsen békét a háborgó világban,
lehessen mindenki boldog hazájában,
tanítsa szeretni a gyűlölködőket,
adjon kenyeret koldusnak, éhezőnek,
adjon egészséget betegnek, idősnek,
hozzon megváltást tengernyi szenvedőnek,
s éltesse a reményt, még nincs világvége,
van kivezető út sötétből a fényre.

Válasz

Ne hajolj meg a sors előtt, csak azért, mert az úgy kívánja. Célod van, s aki ismeri a célt, merje birtokolni a rávezető eszközöket is.
Ha mégis elgyöngülnél a cél előtt, fordulj a szívedhez tanácsért. Egy kis késlekedés nem árt: ami hamar áll elő, hamar a semmibe vész. Nincs jobb társ az erős szívnél, mely a kellő pillanatban átsegít a bajokon. Élj a szív törvénye szerint!
Akinek célja: a helyes élet - annak eszköze: az emberség."

(Tatiosz)

Válasz

Szabó Magda - Elfogadlak

Ki vagy te, aki
visszafogtad futásomat?
Mért vagy erősebb,
mint az ösztön,
mely más utat mutat?
Iszonyodásom menedékét,
mért szegetted velem a békét,
amelyet a földdel kötöttem,
hogy bírjam, ha föld lesz fölöttem?

Szóba sem álltam az idővel,
most alkuszom vele; hiába érzem,
hogy vulkán e föld,
hogy füstöl krátere,
riadozó álmom felett
neveli suta magzatát,
lebeg az együgyű reménység,
hogy te meg én, s a jegenyék talán,
akik hallgatták vad szívünk verését,
mi mégis, mégis, mégis...

Ó, talány, ki fejt meg téged?
Ha körülnézel, kiborul a táj,
feldőlt kosár, mikor mosolyogsz,
jó mezőn futkos valami nyáj,
ha megszólalsz, felemeli fejét a folyó,
úgy lesi beszéded. Téged szeretlek?
Téged, vagy a mindenséget?

A karcsú hegyek hajlatán
úgy lebben, mint a láng
ez a hajlékony, nyári éjszaka.
A ház. Haza. Világ.
Futni szeretnék, be az éj alá.
Ki van ott, aki hív?
Ha láthatnál most szívemig!
Mily zavart e szív.

Én nem örömökre születtem.
Neked mért örülök?
Rég nem lehetnek terveim.
Most mire készülök?
Bokám és útjaim szilárdak.
Most miért szédülök?
Jaj, mennyire félbemaradtam!
Hát mégis repülök?

Még nem tudom, mi vagy nekem,
áldás, vagy büntetés.
De elfogadlak, mint erem
e lázas lüktetést.
Hát vonj a sűrű méz alá,
míg szárnyam-lábam befenem,
s eláraszt villogó homállyal
az irgalmatlan szerelem.

Válasz

Van, hogy csak egy pillanatot kapsz... Ami megérint. Egy mosolyt, egy kedves szót, egy ölelést. Aztán a pillanat elillan. Te pedig szomorúan nézel utána, és nem érted, miért... Miért csak ennyit kaptál? Aztán lassan kezded megérteni. Azért kaptad, hogy újabb erőd legyen. Hogy amikor már majdnem feladtad álmaidat, megérezd, hogy mire vágysz. Hogy ne érd be kevesebbel. Hogy újra átérezd, milyen az Igazi Pillanat. És várd tovább. Kitartóan. Mert eljön az a pillanat is. Ami örökké tart.
Csitáry-Hock Tamás

Válasz

Egy megtört anyai szív . . .

Milyen szép is volt édes gyermekem ,
boldogan öleltük egymást azon a
vasárnap reggelen , éreztem kezednek
bársonyos melegét , csevegtünk ,
leültünk , miközben ittunk egy csésze
tejszínes jó erős feketét .


A jövődről akkor semmit nem szóltál
nekem , pedig szívedben akkor már
benne élt , hogy nem is oly sokára
tőlem oly messze mész : tudnom kellett
volna , mit egy anyának tudnia kell , ha
a gyermeke felnő , elválnak útjaink , s
elindul ő is , egy új élet felé .


Minden ösztönöm még most is azt
sugallja , ébredjek én , készítsek neked
reggelit , mint egykoron rég .
Üres a szobád , mostanában reggelente
nem gyúl a fény , nem hallom lépteid ,
mikor az ajtón sietve kilépsz .


Most egy ifjú hölgy cserélt velem helyet ,
s szíve alatt hordja jövendő unokám , s
a te elsőszülött gyermekedet .
Könnyektől ázott arcom közben felszáradt
már , kívánom életetek nagyon boldog
legyen , s drága jó Istenem vigyázzon reád .

Válasz