A jövőben is kísérje életetek áldás.
Ne érjen benneteket szomorúság, bántás,
sem olyan dolog, ami helyrehozhatatlan,
mert a megoldással túl sok probléma van.
Bármerre jártok, a szerencse legyen veletek,
hogy a következő évek is egészségben teljenek,
mert hiába van kincsetek, házatok és pénzetek,
ha nincsen hozzá kellő egészségetek.
Ha még álmodni tudtok, álmodjatok nagyot.
Én szívből kívánom, hogy álmotok legyen valóságotok,
és mindent érjetek el, ami azt a célt szolgálja,
hogy az életetek szebb legyen, ebben a világban.
Bízom, hogy a következő karácsony is úgy fog eltelni,
hogy annak részese lesz majd éppúgy mindenki,
mint most ezen a gyönyörű, Istenáldott ünnepen,
ahol még sok-sok boldog család együtt van jelen.

Válasz

Nem hallod-e? Kopogtat valaki…
Told hátra, édes anyjok, a reteszt!
Setét van künn, s erősen fú, esik…
Ereszd be a szegény utast, ereszd!
Boldogtalan, kinek ma útja van,
S ott éri a szent est, hol idegen!
Csak erre, erre! bátran egyenest, –
A szó elég jókor lesz ide benn!
– Ah, ifjú s vándor, mint a mi fiúnk!

Isten hozott, oldozd le saruid –
Jól ég a tűz, melengesd fel magad!
Szemközt fogott a csapkodó vihar,
Hajfürtöd a két orcádhoz tapadt!
Hja szenvedés az utas élte most…
Szél ostora s köd a kísérete,
Ember s hajlék öröm reája, kit
Éhes, vonító vad kísérgete.
– Nem jársz-e künn te is, szegény fiam?

Elébb, elébb! Úgy hátra mért vonulsz?
Tied köztünk az asztalnál a hely,
Szerény tálunk mellett bor és kalács,
Elégülj meg, vidulj fel, s ünnepelj!
Vendégünk vagy, s szállást ad e fedél,
S alatta szél – hideg, ne félj, hogy árt!
Megosztjuk, ami jót nyerénk – veled,
Nyújtsd közelebb azt az üres pohárt…
– Hol ünnepelsz te most, jámbor fiúnk?

Aztán beszélj, hadd halljam a szavad.
S hogy ifjú szívednek mily álma van?
Nagy cél után kellett eredned – a
Széles világnak ily fiatalon!
Élnek-e még szüleid, a kiket
Úgy érdekel szerencséd és bajod?
Hazafelé fordul-e már utad,
Vagy a tieid még messzebb hagyod?
– Miként az a mi kedves, rossz fiúnk!

Mert úgy van az! oly balga a szülő:
Hogy a fiak serdült korára vár.
Akkor kiszállnak… S árván marad
Üres fészkében az anyamadár.
Bár szüntelen fáj, fáj… ilyenkor ont
Az a hiány legkeserűbb könnyüt:
Midőn az édes vagy szent alkalom
Nagyot, kicsinyt a háznál egybegyűjt…
– Mikor térsz meg mi várva várt fiúnk?

Mikor telnek be édes álmaink…?!
Úgy lenne majd végóránk is nyugodt…
De ím éjfélt üt – a hívő világ
E nagy s dicső ünnepre eljutott:
Hogy reggel új, szent érzések között
Hallgassuk a váltság örök szavát:
Hajtsuk fejünket nyugalomra most,
Jer, a vetett ágy vár… jó éjszakát!
– Jó éjszakát, mi szeretett fiúnk!

Válasz

Istenem ! Te oly régóta
ismered az Utat,
mely után az emberi lélek
oly megszállottan kutat !

Mutasd meg hát fénylő Orcád !
Mutasd meg... - Önmagad,
... mert az Ember gyönge lelke
a mély sárban leragad...

Nyújtsd ki felénk erős kezed,
ha el találunk esni,
Vigasztalj, mint kis gyermeket,
ki nem tud még menni...

Adj erőt, ha ránk tör a " félsz " !
- Adj hitet - megállni !
Add, hogy egymás kezét fogva
tudjunk Rád találni...

Adj hitet, hogy tudjuk; Te vársz !
Segíts, hogy tudjunk lépni !
Add, hogy végül Szíved mélyén
tudjunk megpihenni...ÁMEN
/Tandari Éva verse/

Válasz

Karácsonyi boldogság .


Erdő szélén kicsiny házban
ó , mily nagy a boldogság
három gyermek szív repesve
várja már a Jézuskát .

Az ablaknak párkányára
éhes cinke szálldogál ,
félénken körülnéz kis
csőrével kapkodja a gabonát .


Édes szüle kalácsot süt
illatától varázslatos a lakás ,
Édesapjuk fa hasábbal a kezében
tüzet rak , hogy meleg legyen a lakás .

Lassan - lassan esteledik
a boldogság égig szökik ,
a nagy lárma is megszűnik
kis szobának közepében a
zöld karácsonyfa ékeskedik .


Három gyermek ámul - bámul
most látnak , ők szép csodát
ajándékok szépszerével
lepték el a kis szobát .

Bontogatják nagy lázasan
közben jókat kacagnak ,
boldogságuk határtalan
nincsen náluk boldogabb .


Kis szívüket megtöltötte
az igazi szeretet , énekükkel
éltetik a megszületett kisdedet .
Éljen , éljen a Jézuska kicsiny
szájuk meghatódva így rebeg .

KIVÁNSÁG.jpg

Válasz

Ébredj valami szépre , s legyen
mindenkor a szívedben béke .
Zengjen a lelked muzsikája ,
hunyt parázsnak lobbanjon lángja .
Szárnyalj szabadon a tiszta
kék égen , gond , s bánat
szívemből kívánom soha ne érjen

Válasz

Oly sok szépet elképzeltem ,
miként fogod boldoggá tenni
az életem ? Nagy vágyaim
sohasem voltak , csupáncsak
az őszinte lélekből fakadó , igaz
boldogságot keresem . Nem
lennének örömtelen napjaink ,
szállnánk az ég és föld között ,
mikor a bíborvörös napkorong ,
felettünk váratlanul megjelent .

Válasz

Bódás János: Pünkösdi ének
Jöjj, Szenlélek, te égi tűz!
Napnál hevesebb lángjaid
bontsák szeretetté bennünk
a gyűlölet atomjait!
Szent Szél, légy a szellőztetőnk,
szórd szét a nehéz felleget,
mely sötét árnyékaival
a földre s ránk telepedetett
Zúgj át rajtunk égi vihar;
ne békés népek tűzhelyét
s vetését – de gőgös, hazug
bálványainkat zúzva szét.
Isten galambja szállj le ránk,
szívünkbe rakd a fészkedet,
turbékolj halkan, lakozz bennünk
sárkányok s keselyűk helyett.
Hozz új embert – mert most miatta
a Föld fáj s szégyenpírban ég,
hogy végre már váljék díszére
egy megtisztult emberiség.
A népek zajló tengere
békére, nyugalomra vár,
legyen a gyötrődő világnak
maradandó pünkösdje már.

Válasz

Gárdonyi Géza

Mikor a gyermek gőgicsél,
az Isten-tudja, mit beszél!
Csak mosolyog és integet...
Mit gondol?
Mit mond?
Mit nevet?
S mint virággal az esti szél,
az anyja vissza úgy beszél,
oly lágyan és oly édesen...
De őt sem érti senkisem.
Hogy mit beszélnek oly sokat,
apának tudni nem szabad:
Az égi nyelv ez. Mély titok.
Nem értik, csak az angyalok.

Válasz

Kun Magdolna: A szív panasza

A kudarc mindig leszakít
egy darabot a szívből,
mely lassan roncsolódik,
de annál jobban fáj
és hiába foltozzák sebét
múltbéli emlékek,
ha egyszer hiányzik belőle
nem úgy dobban már.
Túl érzékeny a fájdalmasan
felcsendülő szóra,
a sokszor átélt
könnyekkel telt
csalódásokra,
s minden olyan gondolatra,
mely bántó is lehet,
mikor annak valós értelme
már nem azt tudatja,
mit a szem egy másik szemben
álmaiként keres,
feledtetve magával,
hogy törékeny az élet.
A szív próbál úrrá lenni
a rá váró nehézségeken,
mégis nehéz visszahozni
a messzire tűnt szépet.

forrás: rozsakert.bloglap.hu

Válasz

Nemes Nagy Ágnes - Alázat

Fáraszt, hogy mégis hiába ömölt
fejemre a perc lágy, szirupos árja,
a koponyám: kerek, fanyar gyümölcs,
magányom mégis csonthéjába zárja.
Kemény vagyok és omló por vagyok,
nem olvadok és nem köt semmi sem,
ketten vagyunk, mikor magam vagyok,
a lelkem szikla, testem végtelen.
De mindez fáraszt. Indulnék tovább,
Egyiptomba, fürödni, vagy gyereknek,
- csak már az emlék és valami vágy
fogyó türelmem alján felderengtek.
S míg ülök, hűs hajnali ágyamon,
s mint szemem alját, kék lepi a házat,
belenyugodni lassan, bágyadón,
majd megtanít a virradó alázat.

Válasz