Láttam egy asszonyt az ünnepi utcán. Picit riadtan, remegve, sápadtan állt a bámészkodó emberek között. Nyitott tenyerén egy szívet tartott. Sötétedett már, a nappal tompa színeit az ünnepi kivilágítás csillogása váltotta fel. Az látszott csak, ami a lámpák fénykörébe esett, az emberi hangokat elnyomta a hangfalakból áradó zene. Azt gondoltam, csak a képzelet játszott velem. Dobogó szív, egy nyitott tenyéren, képtelenség! Nem létezhet!
Pedig ismered azt a mondást. A szívét lelkét kiteszi valakiért, vagy valamiért. Olyan is volt, amikor te tetted ki. Volt mikor kellet, volt mikor felesleges volt. Leszoktál róla, már másoktól sem vártad el. Dolgoztál, tetted a dolgod, elvetted, amire szükséged volt, néha adtál is. Azt hitted fel vagy vértezve minden ellen. Vagy mégsem? Látsz valakit, aki szeretetet adna, de nem kérnek belőle, és megijedsz tőle. Mi ez a megdöbbenés? Hova lett a cinizmus. A sztoikus nyugalmad? Mivé lesz így a páncélod, amit az érzelmek ellen öltöttél fel?
Egy tenyér, és egy szív. Keresed a tömegben. Hova lett, lehet csak a gondolataid játszottak veled. Gondolatok, amiket nem tudtál szabályok közé szorítani, mert túl fáradtak? Vagy már meguntad a sorokat, dobozokat, amikbe besoroltak vagy beálltál? Az akarsz lenni, aki lehettél volna, és nem más?
Nézed azt a nőt. Csak az arcát látod. Mint aki mindent egy lapra tett fel. Fél adni azt amije van. Fél, hogy elfogadja valaki, de mégis arra vágyik. Tiszteled ezért a csendes bátorságért. Mik történhettek vele? Miért és kiért doboghatott az a szív eddig? Kik voltak, akikért hevesebben, s néha talán riadtabban dobogott? Milyen volt, amikor megtelt szeretettel és kiürült a közöny miatt? Kik voltak, akik sebeket ejtettek rajta, s kik azok, akik gyógyították? Kik voltak, akik melegítették, és kik azok, akik miatt megfagyott?
S ki vagy te? Aki meg meri kérdezni? Mit akarsz tenni? Odamenni, és csak úgy elvenni tőle?
Elragadni, amit önként adna bárkinek, cserébe a szeretetéért? Mernéd, tudnád szeretni? Ruhája eltakarja alakját, hiába kutatod. De miért! Miért azt nézed! Nem látod azt, amit adni akar! Te tudnál így tenni? Mernéd kitenni újra szíved a világ elé. Halkan suttogni, mint az a nő. - Itt vagyok. Lássatok. Még élek. Ennyim maradt. Fogadjátok el. Ne bántsatok. Csak azt szeretném, ha engem is szeretne valaki. Egy kicsit... - Mekkora bátorság kell hozzá, hogy meztelenre vetkőztetett szíved megmutasd mindenkinek?
Meg mernéd érinteni, vagy csak a kezét fognád meg, és az ujjain át, éreznéd, ahogy dobog?