Köszönet édes hangodért,
Mit fülembe súgtál, ha bánat ért.
Most bármerre járok, nem zavar
A hangos zűrzavar,
Mert nem hat rám a zaj.

Köszönet minden vigaszért,
Mit szívedből adtál, bennem él.
Nem félek többé semmitől,
S hogy minden fal ledől,
Mert jobb hely már a föld.

Lennék a könnycsepp arcodon,
Lennék egy dallam ajkadon,
Lennék én az út, hol csendben jársz.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Hull a hó és én boldog vagyok,
ma nem ró anya, apa, én ragyogok.
Fénylik az otthon tiszta melege,
fehéren izzik a szeretet ereje.

Egy év kellett, hogy eljöjjön újra
Karácsony békés Szent estéje.
Hiszek az álmom tisztaságában,
az imám fenti meghallgatásában.

Fohászomat halld meg Jézuskám,
családomban legyen erős a kötelék.
Csak ezt add meg, nem kell ajándék,
óvd meg, kiket gyermeki szívem imád.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Amíg vannak, akik szeretnek,
van értelme az életednek.
Mindegy, hogy rohannak az évek,
ha érzed melegét egy kéznek.
Még érdemes reggel felkelni,
ha van kinek kenyeret szelni.
Örülj a percnek!

De ha mégis magány a sorsod,
ha a gondot egyedül hordod,
erőt is ad hozzá az élet.
Találd meg mindenben a szépet.
A nap rád is úgy süt, mint másra,
ne gondolj hát az elmúlásra.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Egyszer régen, mikor még nem volt bánat,
S a kék vizekben tündökölt a hold,
Tündér leány állott a tenger partján,
S a hab lágyan, szerelmesen dalolt...
De egy este... messze észak felől
Orkán hadával érkezett a tél,
A tündér sírt és fényes könnyeit
Zúgó tengerbe hullatta a szél...
Aztán elment...

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

2014. augusztus 15. – Péntek, Szűz Mária mennybevétele (Nagyboldogasszony)

Azokban a napokban Mária útra kelt, és a hegyek közé, Júda egyik városába sietett. Belépett Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet. Amikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, szíve alatt megmozdult a magzat, és a Szentlélek betöltötte Erzsébetet.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Felsétáltam az emeletre. Jane kinyitotta az ajtót és
azt mondtam neki, 
Sajnálom Jane, nem akarok elválni.
 Csodálkozva rám nézett, és megérintette a homlokomat.
 Lázas vagy? Kérdezte. Elvettem a kezét a fejemrol, 
Sajnálom Jane, ahogy mondtam, nem válok el. 
A házasságom talán azért volt unalmas, 
mert nem értékeltük életünk apró részleteit, 
nem azért mert már nem szerettük egymást.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Néha féltett látomásom, sötét, hosszú éjszakákon Elszálljak egy másvilágba, szétnézzek, egy szép világon Boldogságot, vagy bánatot, találok e másvilágban? Nem tudhatom, találok e, messze tájak távolában… Világunkban rég csalódtam, túl sok itt a fájdalom Haldoklik a szívem, lelkem, nincs egy nyugodt hajnalom Elmegyek én messze földre, hol lesz igaz szeretet Elszállok én mindörökre, s majd mindenki eltemet… Ahogy fekszek, szépen szállok el a földről messzire Tekintenék emberekre, búcsúznék, de nincs kire Messze messze elszállok én, az ég másik szegébe Kijön majd el üdvözölni szegény lelkem elébe? Nem is bánom, hogy elszállok, nem lesz így több fájdalmam Nincsen gondom, nincsen bajom, nincs semmim, hogy megbánjam Mosolygok, mert ajándékom lesz majd egy új, szép világ Se a lelkem se a szívem segítségért nem kiállt… Ahogy szállok, jó földanyánk, egyre másra kisebb lesz Alattam a széles határ, halványodó ködbe vesz… Emelkedek, nagy magasra, megnézem a felhőket, Félek, mert így nincs mit szóljak, magam vagyok, nem veled… Egy angyal jött most én elébem, megfogta a kezemet Vezess angyal, benned bízok, s behunytam a szememet Körbevettek jó angyalok, mind az összes szeretett Így az összes bús bánatom, jókedvökben elveszett… Mutass angyal szép világot, hadd járjam be mindeket Hadd lássak ott sok sok csodát, mik ámulatba ejtenek Elvittek a jó angyalok, bejártuk az egeket, Láttam én ott szép helyeket, sok más napot, tereket Láttam én nagy qvazárokat, csillagokat, égboltokat Láttam szűnő nagy napokat, feketéllő nagy lyukakat Láttam szálló sok bolygókat, életet és kihalókat Imádkoztam Teremtőmhöz, tartsa meg az otthonunkat… Jó angyalim, megmutatták még az egész életet Nagy égboltunk sok sok másik életeket rejteget Bárhogy mentünk, bárkit láttunk, nem láttam én eleget Sok sok fényes szép jó világ, mégis van, mit nem lehet Úgy kerestem, úgy szomjaztam, lássak egy kis jó kedvet Vágyta lelkem, merre lehet itt az igaz szeretet? Vágytam nagyon, hogy egy mosoly valahonnan megtalál Az angyal arcán volt a mosoly, sehol máshol úgy bizám Jó angyalom mutass nékem, hol az igaz szeretet? Hol a hűség, hol a magány, hol a társ, ki eltemet? Hol a jókedv, hol a mámor, hol vannak a szerelmek? Hol vannak a tisztaszívű, boldog, lelkes emberek? Jó angyalom, nem látám én bizony itten ezeket Jó angyalom, mit kezdjek én, ezek nélkül elveszek! Hogy váltom meg érzés nélkül boldogságos lelkemet? Kinek adom, hogyha nincsen, szép szerelmes szívemet? Az angyalom könnyes arccal hallgatá meg ezeket Jól tudta, hogy érzés nélkül, nem kérem e földeket Jó angyalom ne könnyezz hát, tudod miért epedek Szívem, lelkem, csak úgy boldog, hogyha mindég szeretek Szeretek én szép hajnalon, egész évben, bennetek Könnyezek, ha két karodban, szerelemmel ölelek Hogy élhetnék olyan helyen, ahol nincsen szeretet? Jó Istenünk szeret bennünk, nékünk adta ezeket Szép jó világ, szép új világ, fut a fényes forgatag Jó barátom bíz nincs benne, mi minket folyton elragad Nem kell nékem jó angyalom ez a furcsa gép világ Add hát vissza a földemet, felhő, tenger, szép virág! Drága lélek, jó vándorom, nem kell ilyen utazás Hidd el nékem, itthon vagyunk, itt lészen nagy mulatás Itt leszel majd legelőször, újra megint szerelmes Irgalmadban, jó szívedben, Istenien kegyelmes Jó szívednek elmondanám, hogy ha kezed foghatnám Hogy gyere igaz jó barátom, szeressük a földanyánk! Itt vagy otthon, velünk együtt, tárd ki mostan szívedet! Boldog legyél, sírj és nevess, találd meg szerelmedet!… Gyere vándor, ülj le közénk, pihend meg a lelkedet Melegítsd meg kis tüzünknél összefagyott kezedet! Boldog vagyok, mert itt leszek egész éjjel veletek!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Az életednek van egy titkos csúcsa,

Mely rejtve őrzi boldogságod,

 Egy sziklafok, ahonnan Te az élet

Töretlen  teljességét látod.

Hol imádkoznál hosszan , térdenállva.

Mert onnan végtelen a panoráma.

Az életednek van egy titkos csúcsa

Köröskörül őserdő, ősbozót-

Keresztül -kasul vágtató csapások,

 A sok hamistól nem látni a jót,

Isten előre ment, a csúcson vár be-

Csak az a kérdés, hogy odatalálsz -e?

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

2014. augusztus 13. – Szerda

Jézus egy alkalommal így oktatta tanítványait: Ha testvéred vétkezik
ellened, menj, és figyelmeztesd őt négyszemközt! Ha hallgat rád,
megnyerted testvéredet. Ha azonban nem hallgat rád, vigyél magaddal egy
vagy két társat, hogy kettőnek a tanúbizonysága vagy háromé tanúsítsa a
dolgot. Ha rájuk sem hallgat, mondd meg a hívek közösségének!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Vajon merre látlak, ó varázsos boldogság? Oly hosszú ideig vártam, hogy megtalálj! Most, hogy elbujdostál, bizony eléd megyek! Semmire nem vágyom, csak, hogy boldog legyek Egykoron az voltam, ó mennyire boldog! Az angyaloknál jártam, addig, amíg tartott Ejh!… hogy ölelkeztünk, s még többet nevettünk A szerelem házába, belépőket vettünk… Elmúl egy nap minden, ahogy ez is elmúlt Nem kísért többé meg, a délibábos régmúlt Utam nem arra visz, merre akkor jártam Most Istenem mutatja, merre vigyen lábam Vajon merre menjek, hogy utam megtaláljam? Hogy Rád találjak végre, édes boldogságban? Merre vigyen szívem, ahol majd vársz reám? Olyan boldog lennék, ha két szemed láthatnám Gyere el most kérlek, már annyira várlak! Szívem hercegnője, ékköve a nyárnak! Mindent odaadnék, csak élhetnénk a mának! Kinyíló szerelmünk, zengő tavaszának! Hol vagy már szerelmem?

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Azt mondják, az ifjú Károly herceg egyszer egy parasztnál szállt meg. Feltünt neki a polcon fekvő öreg Biblia. 
-- Szokta olvasgatni a bibliát?--kérdezte a parasztot. 
-- Hogyne szoktam volna --felelte--, minden nap egy fejezetet Felség! 
Mikor a paraszt kiment a szobából, egy aranyat tett a herceg a Biblia lapjai közzé és visszatette a polcra. A herceg búcsúzáskor buzdította a parasztot, hogy csak olvassa továbbra is szorgalmasan a Bibliát, nagy kincset fog találni benne.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 2014. augusztus 11. – Hétfő

   Galileai útjuk során  Jézus ezt  mondta tanítványainak:  „Az Emberfiát  az
   emberek kezébe fogják adni. Megölik  őt, de harmadnapra feltámad.” Erre  a
   tanítványok igen elszomorodtak. Amikor Kafarnaumba érkeztek, az  adószedők
   Péterhez  fordultak,  és   megkérdezték:  „A  ti   Mesteretek  nem   fizet
   templomadót?” –  „De  igen” –  felelte.

Vakító fényesség, árad régen szerteszéjjel Forró napkorongunk, él a mindenséggel Áldott adománya, a hőség kész mámora A sötét univerzum, fényes egy vándora Rejtelmesen csodás, vakító tünemény Rügyfakasztó áldás, színesen szép remény A hőség nagy királya, minden gyermek rajza Népek és kultúrák, nevelkedtek rajta Égszínkék égboltunk tündöklő rendőre Szíved vadvirága, minden éltetője Lelkedben parázslik, egy világot irányít… Kap egy új életet, kire rávilágít… Minden életeket és rügyeket megfakaszt Ha egyszer nem vigyázol, égetőn elhamvaszt Imádkozunk hozzá, tiszteljük és áldjuk Ha nem világít reánk, helyünk nem találjuk Fényesen sárguló, pompás hajzuhatag Hogyha megérinted, a szerelem megmarad Felmelegít reggel, de délben már felhevít Ha kedveseddel látod, hozza a szenvedélyt Hozza a szenvedélyt, és hozza a szerelmet Hogyha hiszel benne, egy boldogabb életet Tedd ki jeges szíved, a napnak áldására Meglásd, felolvasztja, elszáll némasága… A nap adja életed, és minden rezzenésed Szárítja könnyeid, de el is hozza őket Mindig, mikor nyáron, napsugárban fürdesz Boldog lesz a napod, de nagy bánatod nem lesz Nagy csodákat tettél, aranyló szép napunk! Elhoztad a reményt, s hogy mi mindent adhatunk! Nélküled nem érne semmit sem az élet… Mindig tűzz majd le ránk… az Istenre kérlek! Édes egy szép napunk, mindig csak csodállak! Ha egyszer elérnélek, én meg is csókolnálak! Hidd el, hogy eléred az álmod,… a csodákat! Siess boldog lenni!… mert ez az, mi nem várhat… Árvai Attila© 2012-06-12

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Gondoltál e ma már áldott jókedvedre? Érezted e, hogy most már nevetni kellene? Kitártad e szíved, a fényes napsütésre? Vágysz e ott legbelül, a nyárnak melegére? Tudsz e úgy nevetni, mint egy kicsiny gyermek? Kinek nincsen még szívében fájdalom temérdek? Hát hajítsd ki szívedből az összes kétségedet! Mutasd most meg nekünk, hogy szép a nevetésed! Nevess hát Barátom, hisz itt lehetsz most velünk! Ne gondolj a bajjal, szeresd az életünk! Nevess rá szememre, nevess a reggelre! Nevess a napra, nyárra, a közelgő melegre! Nevess most ölelőn szép gyermekedre! Nevess a szembejövő komor emberekre! Nevess az éjjelre, nevess a hajnalra Nevess a bánatra, és minden fájdalmadra! Nevesd szembe a kínokat, a sötét gonoszokat! Nevess azokra is, kik néked még ártanak Mert vidámságod, nevetésed mindenen megragad Átveszi e járványt az is, ki most még elszalad! Nevess rá a fákra, és minden zöld fűszálra! Nevess a mezőre, a kék égre, nevess jó apádra! Nevess rá a holdra, földre és a csillagokra! A tóra, a tavaszra, a kanyargó folyóra… Majd add oda mosolyod a szegény embereknek Nézd meg a szemüket, mikor reménykednek Lásd meg benne önmagad bánatát… Hogy felölthesd magadra, Urunk alázatát… Mosolyogj, ha fázol a nyomasztó magánytól Mosolyogj, ha most félsz, a közelgő talánytól Mosolyogj akkor is, ha jókedved majd elhagy… Mert mikor vidám vagy, akkor nagyon szép vagy… Mosolyogj arádra, nevess a párodra! Férjedre, anyádra, húgodra, bátyádra! Nevess végre földim, mert míg vidámságod látom Addig fut a bánat, mosolyod egy álom!… …S addig boldog leszel… egy őszintébb világon… Árvai Attila© 2012-04-29

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Míg szívemben pislákol Szerelmünknek fénye Lelkemben úgy tombol Csókod mézes íze… Felhevít most tested Minden porcikája Elevenen égek Szíved zegzugába Égek benned, élek! E csodás égi dalban, Minden rezzenésed Bennem él, gyúl, halkan Tüzes szenvedéllyel Nézem a szemedet Szétvet a szerelem Szorítom kezedet Vulkánom gyúlt benned Te édes égi mátka Nincs ember e földön Ki ennek ellenállna Jöjj, és égj meg velem! Hamvadjunk e lázban Csókolj eszméletlen Kint és bent a házban! Belehalok érted, Édes szűzi angyal! Mennyekre elérlek!… Hogy nem bírok magammal Gyere, gyere hozzám!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Míg ellátok reggelen a széles nagy határba Csodálom a rétet, csodálom a fákat Csodálom, hogy ilyen Istenit alkotott Mennyei Teremtőnk, mikor megálmodott Míg vígan szállok reggel, a legelők felett A holdárnyék nem látszik, már megfeledkezett Szép napunk kibújik, csak lassan szövi rája A tágas legelőkre zúdul, aranyló ruhája A szemem kápráztatik, e csodás napsütésben A lelkem is melegszik, e szépséges reggelen A felhők is megúsznak, bolond táncot járnak Útvesztő világa ez sok apró kismadárnak A vadak is futkoznak, mókusok cikáznak Az élet is megindul, e csodás áradásnak A szomorúk derülnek, ha ennyi titkot látnak Lelkük megörül majd, ennyi szép csodának Gyere velem Te is, Te búsuló jólélek Vannak itt ezrével, csodás tétemények Ne búsulj hát mindig, mert a szíved várja Hogy ékeskedjék rajta, a boldogság ruhája E gyönyörű reggelen, légy hát Te is boldog Ne tétovázz sokat, nevess, én dalolok! Nézd a napsugár is, csak minket melenget E csodaszép reggelen, szárnyaljon a szíved! Szeretlek is, hidd el, nem hívnálak másképp Minket boldogít most, mind e csodás látkép Néked adom vándor, mind, ha azt szeretnéd Csak szeresd Istenünket, úgy is, ha nem lennék Veled leszek mindig, ha így együtt szállunk Sok szépséges csodát, majd együtt megvárunk Mondd meg nékem vándor, ennyi szépet ki lát?… Számíthatsz rám bárhol… míg világ, a világ… Árvai Attila© 2012-04-18

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Hajnali részegség

Elmondanám ezt néked. Ha nem unnád.
Múlt éjszaka - háromkor - abbahagytam
a munkát.
Le is feküdtem. Ám a gép az agyban
zörgött tovább, kattogva-zúgva nagyban,
csak forgolódtam dühösen az ágyon,
nem jött az álom.
Hívtam pedig, így és úgy, balga szókkal,
százig olvasva s mérges altatókkal.
Az, amit irtam, lázasan meredt rám.
Izgatta szívem negyven cigarettám.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Egy kézre vágyom!

 

Jó olvasó, ki ülsz a lámpa mellett,
akárcsak én itt, most rád gondolok
s akárki vagy, versekkel ünnepellek.
Látom fejed, figyelmes homlokod.

Testvértelen és bánatos a költő
az életek, a szívek alkuján.
És néha ő, a magányos ődöngő
kétségbeesve nyúl egy kéz után.

Most a kezed kell - nincs kéz a világon
mit úgy szorítanék, egy kézre vágyom,
az éjen át nyújtsd, légy akárki bár.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ne vegyél nekem dolgokat, amelyekre Te hiába vágytál. Ne érezz bűntudatot nem tudsz megadni nekem mindent, amire fáj a fogam.
Néha csak azért kérek valamit, hogy láthassam, hol a határ.
Add nekem az idődet!
Kérdezd meg, mi történt az iskolában!
Beszélgess velem arról, hogy mit gondolok.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Az egyszerű és az igaz barát..

Az egyszerű barát, mikor meglátogat, úgy viselkedik, mint egy vendég.
Az igaz barát kinyitja a frigót és kiszolgálja magát, és egy cseppet sem érzi különösnek, hogy a végén a lábával csapja be az ajtaját.

Az egyszerű barát sohasem lát sírni téged.
Az igaz barát válla nedves a könnyeidtől.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

finom lírába hajlik az éj
hegyek sétálnak át
a horizonton
bújócskázó csillagok között
a Holdban tükröződik a táj

közeledik felém az ég
szalad a szél
rím nélkül
verset írnak a fák

bólogatnak az álmok
bokrok zizzenésében
neszez a föld
lágy mollban bújik meg
minden érintés

és ahogy lassan
szirmokat bont a hajnal

úgy feledkezem bele
egy új nap ébredésébe

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

jó volna hinni csak úgy akármiben,
megint hallani a fák üzenetét,
a folyók víztükrén újra és újra
látni, ahogy összeér a föld s az ég.

színeire bontani a világot,
megfesteni mindent - mindent ami szép,
völgy ölében a virágok sóhaját,
vagy azt ahogy összeér a föld s az ég.

dallamát őrizni az évszakoknak,
mint kisgyermek szívében a mesét,
hegyek oltalmában újjászületni
csendben, ahogy összeér a föld s az ég.

A patak


Halkan susog a dombtetőn az erdő,
csókot hint a rózsás alkonyat,
tölgykoronás rengeteg ölén
halkan csobog, csobog a patak.

Talán elmélkedik. Talán nevet,
vagy sír benne egy elszakasztott húr,
csupán nekünk oly egyhangú e dal,
amint alant bársony-fövénybe túr.

Rajta libegve selymes barka száll,
ki tudja, honnan s mely vidékről jött.
Kicsinyke csolnak, merre, merre mész?
Mi csábít lent a ködfalak mögött?

Midőn a múltkor, szeptember felé,
fehér habok mély titkát kémlelém,
a víz felett titáni árnyalatban
libegve szállt egy elszáradt levél.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Az eset megtörtént. Világhálón kering ez a történet, amely egy
>>>
>>> valóban megtörtént, tanulságos esetről ad hírt.
>>>
>>> Egy kislány bement a szobájába és a szekrénykéje mélyéről előhúzott
>>> egy lekváros üveget. Kiöntötte a padlóra az üvegben lévő érméket és
>>> gondosan számolni kezdte.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Szeretem nézni,ahogy a napsugár ragyog az égen.
Szeretem,ha esik az eső a virágos réten.
Szeretem,amikor nyilík a pipacs és a búzavirág kékellik.
Szeretem nézni a szorgos méheket,ahogy a virágport begyűjtik.

Megfogod a kezem,sétálok veled a réten,
Leszakítok egy virágot és kiszámolom néked,
Szeretsz-szeretlek,szeretsz-szeretlek-nevetünk mindketten,
Nicsak-egy pillangó-még egy és még sok felröppen.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Te vagy az életem legféltettebb nyara,
az-az egyetlenegy hosszú forró nyár,
mit nem adnék oda semmiért soha,
mert tőled meseszínű a pipacsos határ.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Mindene megvolt, mégis megcsalta magát.
Nem ismert se Istent, se embert, se hazát.
Hátát fordította a szülői háznak,
s nekivágott az ismeretlen határnak.

Faluját elhagyva nem érzett bánatot,
jó anyja fohásza lelkére nem hatott.
Nem érdekelte, inkább felszegte fejét,
s lerázta magáról megszülője kezét.

A határdombról még egyszer visszanézett,
a térdelő alaknak némán leintett.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Továbblépsz, még egy lépés fájdalom, de ebben az egy lépésben hogyan lenne benne a százezer lépés fájdalma? A gyáva ember ettől az egy lépés fájdalmától fél. És racionáli"Ha változtatni akarsz az életeden, akkor százezer lépés fájdalmával kell megküzdened. Elindulsz, egy lépés fájdalom. s hazugságokkal próbálja megmagyarázni, hogy miért is nem teszi meg.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Egy őszi hideg szeles késődélután
Ballagot a férfi hazafelé a nyirkos utcán
Magányos volt és hideg a szíve,
Senkit sem szeretett, senki sem szerette
Kigyultak már az utcai fények,
Serősebben fújtak a fagyos szelek,
Fejét lehajtva,kabátját összehúzta,
Lépteit jobban megszaporázta
Koppot vaskapujához érve
Zsebében kulcsát keresgélte
Megtalálta,elövettem ám leejtette,
Morgoldova lehajolt hogy a kulcsát felvegye
S akkor, a kerítés tövében elöbújó kisvirágot észre vette
-Mindenhol csak a gazok nőnek,mormolta félhangosan
A szomszéd kislány rászólt, szeretettel nem haragosan
-Bácsi kérem ,azt a virágot neked én ültettem
A férfi a vállát ránditva mondta- én ilyet nem kértem.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Egy sikeres üzletember már idős volt és érezte, hogy eljött az ideje, hogy kiválassza az örökösét, aki továbbviszi az üzletet. Viszont nem az egyik igazgatót vagy az egyik gyermekét választotta, hanem valami egészen mást tett. Összehívta az összes fiatal alkalmazottat.
Ezt mondta nekik:
-Eljött az ideje, hogy visszavonuljak és kiválasszam a következő vezérigazgatót.

Egy poros, gubancos, csapzott hajú őrült kereste a varázskövet. Teste már árnyékká soványodott, ajka szorosra zárult, mint szívének örökre bezárult kapuja, szemei világítottak, mint párjukat kereső szentjánosbogarak.
Lábainál a végtelen tenger morajlott.
A fecsegő hullámok rejtett kincseikkel dicsekedtek és gúnyolták az őrült vándor süket fülét, aki nem értette beszédüket.
Talán már maga az őrült sem reménykedett, de mert a keresés életévé vált, nem pihenhetett.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ne vegyél nekem dolgokat, amelyekre Te hiába vágytál!
Ne érezz bűntudatot, ha nem tudsz nekem megadni mindent, amire fáj a fogam!
Néha csak azért kérek valamit, hogy láthassam hol a határ!

Add nekem az idődet!

Kérdezd meg mi történt az iskolában!
Beszélgess velem arról, hogy mit gondolok!Érdeklődj a felől, hogyan oldom meg a feladataimat!
Taníts engem a jóra és mondd el, mi a rossz!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

“Gyermekeid nem a te gyermekeid.
Az önmagáért sóvárgó élet fiai és leányai ők.
Általad, de nem belőled jönnek,
Veled vannak, de nem tiéid.
Nekik adhatod szeretetedet, de gondolataidat nem,
Mert saját gondolataik vannak.
Otthont adhatsz testüknek, de lelküknek nem,
Mert az a holnap házában lakik, hová
te még álmodban sem juthatsz el.
Formálhatod magad képükre, de őket saját képedre
formálni ne törekedjél.

Idefigyelj – mondta komoran -, ha egyszer megígérted valakinek, hogy ekkor és ekkor itt vagy amott leszel, és nem vagy ott időben, csak két mentséged lehet: meghaltál, vagy olyan beteg vagy, hogy mozdulni se tudsz! Hogy nem haltál meg, azt látom. Nos, mi a betegség, hadd hívjam a doktort?!
Elmondtam neki szorongva ott a sötétben, hogy mi történt. Nagyapám szó nélkül végighallgatott. Mikor aztán kifogytam a szóból, megszólalt. Súlyos, lassú beszéddel.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

gyszer történt egy hajótörés, amit csak egy ember élt túl. Őt a víz egy lakatlan sziget partjára vetette. Azon imádkozott nap mint nap, hogy jöjjön és mentse meg valaki. Mindennap kémlelte a horizontot, hátha meglát egy hajót, ami megmentheti, de hiába. Végül, beletörődve sorsába, épített magának egy kis kunyhót a szigeten.
Aztán egy napon, amikor elment halászni, hogy legyen aznapra is mit ennie, szörnyű dologra ért vissza.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Az ölelés, ami túl van minden szavakba foglalható érzésen. Az ölelés, amely kimondja ezt a nem létező szót. Az ölelés, amely titokzatos úton adja tovább a szív érted-dobbanását. Az ölelés, amely nem átölel, hanem körülvesz, magába zár, elrejt, megóv. Az ölelés, ami fényes nappalod és édes álmos éjjeled.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A hit az a híd, ahol vagyok, és amely az Istenhez visz.
Az Úr Jézus üzenete: "Minden lehetséges annak, aki hisz" (Mt 9,23).

Jöjj én lelkem, tedd le a hitetlenséget, bízd az Istenre terhedet, és a vágyaidat!
Ha ezt megtetted, mindent megtettél.
Könnyebben el tudjuk hordozni az életünk terheit, bánatainkat.
Tartsd meg a hitet! Ne add fel! Haladj előre, és ne dobd el a hitedet!

"Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam, végezetre eltétetett nekem az igazság koronája,
amelyet megad nekem az Úr, az igaz Bíró ama napon;
de nemcsak énnekem, hanem mindazoknak is,
akik várva várják az Ő megjelenését" (2Tim 4,7-8).

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ha van valamid, ami jó,
Ami barátaiddal megosztható,
Legyen bár csak egy apróság:
Hozhatja Isten áldását.
Add tovább!

Lehet, hogy csak egy dal, mely vidám,
De segít megharcolni egy-egy csatát.
Lehet, hogy egy könyv, mely érdekes,
Egy kép vagy pillantás, mely kellemes.
Add tovább!

Ne feledd a másik fájdalmát!
Te kell, hogy segítsd az úton tovább.
Egy kedves szó vagy egy mosoly
Áldás lehet a másikon.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Panaszodat bánatodat homokba írjad!
Ha fáj valami, hát bárkinek azt el ne sírjad.
Homokba írjad, a porba írjad.
A szíved búja akármilyen nagy embereknek azt
El ne mondjad, a terhedet csak csendben hordjad.

A mások bűnét, gyarlóságát homokba írjad.
A meg nem értést, bánatodat óh fel ne rójad.
A Mester is csak így csinálta ezt.
Bár várta őt a bús kereszt.
Az asszony bűnét homokba írta,
Ő elfeledte, s a szél elfújta.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Az Isten megkért, hogy mondjam meg Neked, hogy az eljövendő év jó

lesz számodra.

Nincs jelentősége annak, hogy valakik megkísérelnek megbántani - nem

sikerül nekik.

Elő van írva, hogy sikerrel fogsz járni minden területen és eléred

céljaidat. 2011-ben minden fájdalmad el lesz törölve és az életedben

sok siker és győzelem várható.

Ma az Isten megerősítette, hogy vége van a szomorúságodnak és

fájdalmadnak, mert Ő emlékezik Rád.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Kinek szíve reád támaszkodik, megőrzöd azt teljes békében, mivel Te benned bízik.
Bízzatok az Úrban mindenkor, mert az Úr a mi kősziklánk mindörökre!”

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Mikor este a gyertyák csendben égnek,
az angyalok hárfáikon halkan zenélnek,
egy árva arcocska az ablakhoz simul,
s néhány könnycsepp szomorún kicsordul...

Ha szíveddel nem érzel, nem hallasz, nem látsz,
ha megállni nem tudsz, most is rohansz tovább,
nem láthatod meg a csillogó szemű gyermeket,
s nem érezheted az ablak mögötti szeretetet...

Az ünnepet sokan búsan élik meg,
fájdalmat éreznek, testük szorongón remeg,
gondolj Rájuk néhány szerető pillanatban,
s öleld meg lelküket nagy-nagy magányukban...

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Jó éjszakát
Ezernyi álmos kis madárka
Fészkén lel altató tanyát,
Elrejti lombok lenge sátra;
Jó éjszakát!
Sóhajt a forrás, néha csobban,
A sötét erdő bólogat -
Virág, fű: szendereg nyugodtan,
Szép álmokat!
Egy hattyú ring a tó vizében,
Nádas-homályba andalog;
Ringassanak álomba szépen
Kis angyalok!
Tündérpompájú éji tájon
Felkél az ezüst holdvilág;
Összhang a föld, egy édes álom...

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Amikor elnyerte egy újság szerkesztői székét, úgy érezte megfogta az Isten lábát.
Rögtön felhívta a mamát, a papát, no meg persze a kedves Mónikát, akinek egyszerűen csak ennyit mondott:
- Meg van az állás, összeházasodhatunk!
Össze is házasodtak és nemsokára született 3 csodás gyermekük: Máté, Mária és Lőrinc.
Hat évig felhőtlen boldogságban éltek, ekkor az újság szerkesztősége kényszerűségből feloszlott.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Egy csodálatos kis történet egy Mennyországba írott levélről, amire válasz is érkezett..

Egy csodálatos kis történet, hogy emlékezzünk arra,hogy az élet valóban szép. Nem tudni, ki válaszolt, de az biztos, hogy van egy csodálatos lélek az amerikai levélposta hivatalnál.


Abbey, a 14 éves kutyánk a múlt hónapban meghalt.
A rákövetkező napon a 4 éves lányom, Meredith zokogott és csak arról beszélt, hogy mennyire hiányzik neki Abbey.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy igazi nagyapó. Aki - elárulom - nem volt mindig nagyapó, mert eleinte kisbaba volt, azután gyerek lett, majd felnőtt, sőt mi több, apa, aztán, mikor a gyerekének is gyereke született, végezetül nagyapó lett, igazi nagyapó. Mint igazi nagyapó, fehér hajú, ősz szakállú apó, egyszer csak visszaemlékezett a régi időkre, és eszébe jutott, hogy gyerekkorában szép sötétszőke haja volt, amely később dióbarnára vált, jó sokáig dióbarna is maradt, aztán elkezdett szépecskén őszülni, fehéredni, míg végül teljesen megőszült.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Imádkozom egy szebb világért,
amit a gondolat teremt.
A fénylő Napom sugaráért,
fénye járja be lelkemet.
Imádkozom te érted, s értem,
legyen itt végre szebb világ!
Váljak jobbá, mint eddig éltem!
Ezért mondok egy szép imát.

Tengernyi ember él e földön,
s élhetnénk mind, mind boldogan.
Ne legyen létünk puszta börtön,
szabaddá váljunk oly sokan.

Merre megy az utam? Válaszúthoz értem.
Lerogytam a földre, s teremtőmet kértem,
segítsen dönteni, melyiket válasszam,
rosszat elkerülve, csak a szépet kapjam.

S szólott az Úr hozzám: - Nincsen rossz döntésed,
csak ha teendőid, büntetésnek érzed.
Minden út feladat, amit el kell végezz!
Rajtad áll, hogy hogyan jutsz el a végéhez.

Gyötrelmeken mész át, ameddig megéled,
vagy új, nagy kalandok történnek meg véled?
Minden benned dől el, válaszd, ami tetszik:
a keserű “megfagy", a bátor “felmelegszik"!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

" Minden embernek lehetnek gyengébb napjai,
de életed csak tiéd, és neked kell hallani a reggeli ébresztő, vidám, szép dallamát, mely jó érzéssel tölt el, s lelkedet hatja át.
Induljon el vidáman mindegyik új napod.
Mosolyogj a világra, s tükrödből ezt kapod, Szeresd ki visszanéz rád, hiszen szerethető, lelkedben élő gyémánt, és védangyalod ő.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

"Nem ti választottatok ki engem, hanem én választottalak ki, és rendeltelek titeket arra, hogy elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek, és gyümölcsötök megmaradjon, hogy bármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek.
Ezeket azért parancsolom nektek, hogy szeressétek egymást" (János 15,16-17).

Az Úr Jézus új parancsolatot adott számunkra, hogy úgy szeressük egymást, ahogyan Ő  szeretett bennünket.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Névnapodra.

 

Minden nap egy évnek
Különös egy napja,
Mint minden pont a sötét égbolton,
Az életnek egy csillaga.
Messze, túl ragyognak
Mindent túlszárnyalva,
De nem olyan fényesen,
Mint ma.
Ma, mintha különös módon
Fénylene minden,
Mintha az ég összes csillaga
Fényesebb lenne.
Mosolyogva meséli a hold az éjnek,
És a neveden szólítanak a csillagok téged.

2014. július 26. – Szombat

Jézus egy alkalommal ezt a példabeszédet mondta a népnek: A mennyek
országa hasonlít ahhoz az emberhez, aki jó magot vetett földjébe. Amíg
azonban az emberek aludtak, eljött ellensége, konkolyt hintett a búza
közé, aztán elment.
Amikor felnövekedett a vetés, és már kalászba szökkent, akkor előtűnt a
konkoly is. Erre elmentek a szolgák a gazdához, és megkérdezték tőle:
„Uram, nemde jó magot vetettél földedbe?

Kun Magdolna

Az utolsó keringő


Csak még egy utolsó keringőt táncolj velem,
hadd érezzem azt, az öregség nem fáj,
hadd higgyem csak, hogy az elmúlás is barát,
s valahol még ránk nyitja az élet kapuját.

Csak lágyan suhanjunk az éji csillagfényben.
Könnyedén lebegve, mint az első randevún,
mikor kezem kezedbe rejtetted, és annyit mondtunk,
most már mindörökre egymáshoz tartozunk.

Ebben a keringőben minden álmunk ott lesz,
benne lesz az ifjúság, könny, mosoly, bánat,
minden-minden benne lesz, ami csak a miénk,
amit nem vett el tőlünk, sem törvény, sem gyalázat,

mert egy utolsó tánc mindenkinek jár,
hisz ott teljesül majd az a nem sikerült tervünk,
amit sokszor szerettünk volna megtörténtté tenni,
de a sors elvette a hozzá való merszünk.

Szívemből szól e dal neked,
megköszönni jöttem az egész életem
Nem kérek mást csak, hogy fordulj felém,
hogy elmondhassam mind azt, mi a szívemben úgy ég.

Hisz mindent, amire vágytam, én azt nálad meg találtam
Örökké veled élek, nekem mindig ez a vágyam.

Nem minden könny keserű, olyan édes, mint a méz
Örök könnyeket hullajtok én.
Boldog a szívem, mert benne élsz,
hiszen mindig így lesz már,
az én szívem csak mindig te rád vár.

Szívemből szól e dal nekem,
megköszönni jöttem az egész életem
Nem kérek mást csak, hogy fordulj felém,
hogy elmondhassam mind azt, mi a szívemben úgy ég.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Kertészkedem mélán, nyugodtan,
Gyümölcsfáim közt bíbelek;
Hozzám a tiszta kék magasból
Egyes daruszó tévelyeg;
Felém a kert gyepűin által
Egy gerlice búgása hat:
Magános gerle a szomszédban -
S ifjú nő, szemfödél alatt.

Kevés ember jő látogatni,
Az is csak elmegy hidegen:
Látszik, hogy a halott szegény volt,
Szegény s amellett idegen.
Rokonait, ha van rokonja,
Elnyelte széles e világ;
Nem nyit be hozzá enyhe részvét,
Legföljebb...

Vannak pillanatok az életben, amikor az ember ha tehetné, fogná magát és azonnal világgá menne; amikor nem lopná az időt holmi csomagolással, készülődéssel, tervezgetéssel, csak felszállna az első gépre és kész. Most húsz olyan helyet mutatunk, ahova gondolkodás nélkül bármikor elmennénk.

Ilyen a kilátás a svájci Alpok mesés szállodájából, az Aescher Hotelből.

 

Albarracín Észak-Spanyolország festői városa.

 

Hawaii Oahu szigetén található Haiku-lépcső 1943-ban épült, 3922 lépcsőfokos, hossza pedig 800 méter.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Vigasztaló levél, magyarok földjére
Jézus zsidó volt és zsidók voltakkik fölszegezték a keresztre

 

 

Vigasztaló levél, magyarok földjére
Jézus zsidó volt és zsidók voltakkik fölszegezték a keresztre

De Isten-voltát reánk hagyta emberséges emberekre. Bár latroké ma a világ s annak minden rablott pénze: sem az arany, sem az ezüst nem váltható békességre! Zűrzavar van ma a földön, istentelen lopás, csalás. De akik ezt reánk hozták: azok számára nincs maradás! Gonosz a gonoszság bére, ki szemetet vet: gazt arat. Elpusztul mind aki hitvány, csak a becsületes marad. Mert a derék embert Isten őrzi s Ő bünteti a bűnösöket! Bár Isten malma lassan őröl, de felőrli a szemetet! S lesz Krisztusban békessége annak, kinek lelke tiszta, s mindaz, ami rossz volt s elmúlt, nem tér többé soha vissza. Szeretet s nem gyűlölködés, tisztesség és nem csalás: a magvető munkájára ez hoz csupán jó aratást! Tanulj ember, tanulj magyar, az élet ma oskola! Ki szeretetből levizsgázik, annak lesz csak jó sora! A hitványat, mint a pelyvát jóféle szél tova fújja, míg az igazat megőrzi az Úristen akarata. Egyszerű kis versikémet vidd el jó szél szép hazámba, hogy aki szavát megérti,
legyen annak vigaszára!

A FORRÁSHOZ

" Te nemcsak olyan forrás vagy, amelyik engedi magát megtalálni. Te az a forrás vagy, amelyik maga indul el megkeresni a szomjazókat." Sören Kierkegaard

Tiszta- bővizű csodálatos Forrás,
keresd tovább a szomjasakat!
Látod, mennyien vannak!
Posvány vizével oltják szomjúságuk.

Szomjaznak, életre, szeretetre,
irgalomra és bocsánatra, jóságra, igazságra, örömre, igazi szabadságra.
Szomjazók számlálhatatlan serege!
Mi lesz velük, ha rád nem találnak?!

Nagypénteken Jézus kereszthalálára ik a keresztény világ. Őseik ezzel szemben a megtisztulást látták ebben a jeles napban, ezért a víz elemet különös tiszteletben részesítették.

Egész nap gyászbanNagypéntek az egész keresztény közösségben szigorú böjtnapnak számít, amikor Jézus szenvedésére és kereszthalálára emlékezünk. Ezen a napon a magyar háztartásokban általános gyászt tartottak: nem égett tűz, a házban lévő tükröt, amely a földi és a túlvilág közti átjárót jelképezi, letakarták.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Mindannyian szembesülünk azzal,hogy egyre több ember veszti életét. Katasztrófák, balesetek, betegség, hirtelen szívmegállás, Disco tragédiák, drog...következtében. tömegesen halnak meg az emberek fiataltól-idősig egyaránt.Lehet, hogy Te még fiatal vagy, vannak terveid, céljaid amelyeket szeretnél megvalósítani, de az is lehet, hogy teljesen elvagy keseredve a kilátástalan helyzet miatt nem látod a kiutat.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

1Péter levele 2,24) 
„Aki a mi bűneinket maga vitte fel testében a fára, hogy a bűnöknek meghalván, az igazságnak éljünk: Akinek sebeivel gyógyultatok meg.”

Ésa 53/4,5

Pedig betegségeinket ő viselte, és fájdalmaink nehezedtek rá. S mi még azt hittük, hogy Isten csapásai sújtják, hogy ő veri és bünteti! 5 Bizony, bűneinkért kapott sebeket, vétkeinkért törték össze őt!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A betániai vacsora után a tizenkettő közül az egyik, akit karióti Júdásnak
hívtak, elment a főpapokhoz és megkérdezte tőlük: „Mit adtok nekem, ha
kezetekbe juttatom Jézust?” Azok harminc ezüstöt ígértek neki. Ettől
kezdve csak a kedvező alkalmat kereste, hogy kiszolgáltassa őt nekik. A
kovásztalan kenyér ünnepének első napján a tanítványok ezzel a kérdéssel
fordultak Jézushoz: „Hol készítsük el neked a húsvéti vacsorát?” Ő így
felelt: „Menjetek be a városba, egy bizonyos emberhez, és mondjátok neki:
A Mester üzeni: Közel van az én időm; tanítványaimmal nálad költöm el a
húsvéti vacsorát.” A tanítványok úgy tettek, ahogy Jézus meghagyta nekik,
és elkészítették a húsvéti vacsorát.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Nagypéntek gyásza úgy reám borult,
Ragyogott a nap, mégis alkonyult…
Csak álltam, álltam a napsugarakban
Nagypéntek gyásza zokogott a napban…
Én hallgattam a nehéz zokogást
És figyeltem a vérző Messiást.

Láttam: szemét égette fájdalom,
Vérző homlokát, ah, úgy fájlalom.
A töviseket, a véres koronáját,
A láthatatlan, örök glóriáját.
Néztem nagypéntek bűvös láthatárán,
Megtört a könnycsepp szememnek pilláján:

- Ah Istenem, Te úgy szeretted őt,
Az ártatlant, az örök Szenvedőt.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Az életünk egy hatalmas folyó. Elindul picike forrásként, patakká változik, folyóvá duzzad, s igyekszik a tenger, az óceán felé. A magányos léttől az egység felé. Cseppek a tengerben. Cseppek az óceánban. Ha a végkifejletet nézed, annál nagyobb a tenger, minél több folyó ömlik bele. Annál tágasabb, annál gazdagabb, annál változatosabb.

Minden ott kezdődik, hogy a forrás utat tör magának legyőzve sziklát, legyőzve hegyet.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Légy majd a támaszom.Öregen

Elszálltak az évek, sajnos megöregedtem
Az évtizedek már elrohantak mögöttem
Az élet vihara már csak suttogó fuvallat
Nem bont már háztetőt, tornyokat, falakat

Szívem még dobog, külső erő hajtja
De annak forrása lassan végét járja
Dobogni még dobog, de már nincs erő benne
Csak gyűjti erejét a végső küzdelemre

Sok-sok régi emlék felvillan az éjben
Aztán szép csendesen elhal a sötétben
Van e lelki vigasz, merre kell keresni
Lehet e még valaha nyugalmat remélni

Várnék segítséget az égre kiáltva
De nem felel senki, csak a szél zúgása
Vadvirágos réten még szaladnék kacagva
De a rét már sivár, s a hang is nagyon gyatra

Nincs már több tavasz, orgonavirágzás
Csak a zord tél, s a végső hervadás
Várom, hogy lesz még egy végső kikelet
De erre már nincs remény és nincsen felelet

Nincs már szárnyalás a holdvilágos réten
A hang szárnyaszegett, s elhalkult már régen
Nem sír harmonikaszó az éj sötétjében
A lágy dallam elveszett már nagyon-nagyon régen

Felsír egy-egy emlék a nagy rohanásból
Az elrohant évek hangos világából
A rohanásból mára csak csoszogás maradt
A hang ereje csak suttogás az utca fái alatt

Pislog már a láng, mely egykor égig ért
Kialszik csendesen, már nem jelent eseményt
Nincs már retúrjegy a végső utazáshoz
Csak egy szál virág a végső megnyugváshoz

Hívogat egy kedves hang a messzi távolból
Boldogságot ígérve csalogat magához
Szedem cókmókomat, s lassan elindulok
Hosszú lesz az út, de majd csak boldogulok.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Húsvéti népszokások, tavaszi népszokások
Húsvét a feltámadás, az újjászületés ünnepe: a keresztény egyház ilyenkor emlékezik meg Jézus feltámadásáról, és ilyenkor köszöntjük a tavaszt, a természet újjáéledését is. A húsvét időpontját 325-ben állapította meg a niceai zsinat a napéjegyenlőséget követő holdtölte utáni első vasárnapot kijelölve.

Szinte minden népnél rengeteg szokás kötődik a húsvéthoz még a kereszténységet megelőző időkből, hiszen a tavaszt, a természet újjáéledését évezredekkel ezelőtt is megünnepelték.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Minden egyes kornak van valami bája,
- és az embernek is számtalan hibája, -
ám ha minden korod tiszta szívvel éled,
minden pillanatban újabb vágyad éled.

Mire nem volt időd, azt most váltsd valóra!
Mától érted ketyeg, múlik minden óra.
Vedd a szépet észre, mi mellett elmentél,
lassíts, – éld a napot – végre szabad lettél!

Kicsit lassúbb lettél? Fájhat egy-két szerved?

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Elalvás előtt mindig végiggondolom,
mit termett ez a nap, melytől most búcsúzom.
Néha túlcsordulnak a zajos történések,
s gondolatban még félig sem érek,
- annyi új benyomás, kaland és élmény,
némi siker, szép szavak vagy remény,
tiszta öröm és fénylő szeretetláng,
vigasz, szépség vagy épp egészen más:
szürkeség, gond, baj vagy betegség,
csalódás, nyűg vagy szeretetlenség,
meg nem értettség vagy szavaknak éle,
rosszindulat, szorongás réme...

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Virágvasárnapi ünnep arra emlékeztet, hogy szenvedése előtt Jézus felment Jeruzsálembe, hogy az ünnepi pászka-vacsorát ott költse el tanítványaival. Az Olajfák hegyénél két tanítványát előreküldte egy szamárcsikóért, amelyen még nem ült ember, majd ezen vonult be a városba. Az ujjongó nép pálmaágakkal integetett, innen a latin elnevezés: Dominica in palmis de passione Domini, azaz pálmavasárnap az Úr szenvedéséről.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Azon a napon virágzott a Föld!
Pálma nőtt a tövisek helyében,
amikor annyi kiáltás hangzott:
,,Áldott, Aki jön az Úr nevében!"
Ó, az a nap nem tartott sokáig.
este lett, s elmúlt a többi között,
bár összeértek a keresztutak,
s az örök győzött az idő fölött;
de akkor ott, a virágos lejtőn,
ahová az a kis szamár lépett,
még nem tudta más, csak az Úr tudta!

 Erre fog jönni, ahol én lakom!
Minden virágom eléje rakom,
S hova nem jut, majd köntösöm teszem,
Hozsánnázva kiáltom lelkesen:
Óh, jöjj, lakozz velem!

Amit adtam, lásd minden kevesen,
Szívemet is ráadom, ez nekem
Legtöbb mit bírok; köntösöm után
Szépen kiterítem az út porán,
Eléd, vágyam nyomán.

S lelkendezem. Vaj' lesz-e rá szavad,
Ez áldozat mily örömet arat?
Te sírsz, arcodon gyász felhője ül
S én Téged hívtalak meg ünnepül?
Ujjongásom elül.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Mert nem ez számít, hanem csak az, hogy meg kell élned, amit kaptál. Semmi többet, semmi mást… csak elfogadni, élni, megélni.
A csodát.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A csoda, amihez elég egy pillanat.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Nem neked kell keresgélned, nem neked kell kutatnod utána.Előted a természet varázsa.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Szeretettel küldöm.Mária.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A népek szétszóródása után az emberi önzés tovább mélyült. Az egymást követő nemzedékek egyre távolabb kerültek Istentől. Az Örökkévaló helyett kezük csinálta bálványoknak hódoltak. Már-már kiveszni látszott az igaz istenismeret. Hogy ez ne történhessék meg, Isten a bibliai időrend szerint (lásd a könyv végén az időrendi táblázatot!) i.e.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

2014. április 9. – Szerda

Egy alkalommal Jézus a benne hívő zsidókhoz fordult, és ezt mondta nekik:
„Ha megmaradtok tanításomban, akkor lesztek igazán tanítványaim:
megismeritek az igazságot, és az igazság majd szabaddá tesz benneteket.”
Ők erre tiltakoztak: „Ábrahám leszármazottjai vagyunk, és soha senkinek
sem szolgáltunk.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Valamit elengedni annyit jelent, mint megváltozva tovább menni.

Ha elválsz, és újra megházasodsz, már nem ugyanaz az ember leszel, mint aki az elsőben voltál. Hasonlítsz rá - de nem vagy már az. Azt elengedted. Kiléptél belőle. Lejött rólad. Mintha nem is te lettél volna. Valami persze átszivárgott a régi életedből, de mégis egy más ember lettél.

 

 

 

 Azt mondta egyszer a kicsi kéz a nagynak:

 

Te hatalmas kéz, szükségem van rád,

mert nélküled szinte semmit sem érek.

Éreznem kell tenyered melegét,

mikor felébredek s mellettem megjelensz.

Amikor éhezem és táplálékot adsz, és segítesz,

hogy megragadjak valamit s felépíthessem apró játékaimat.

Velem vagy midőn járni tanulok, s hozzád futok, ha félelem gyötör.

Kérlek, ne hagyj el, marad énvelem!

 

 

Kit szerethetsz, nincs az korlátozva,minden élőlénynek szüksége van arra.Életet visz a szeretet minden teremtménybe,Így kerülhetsz a gyűlölet ellen fölénybe.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Tücsökzene messzire száll, karmester még szusszal bírja,  napkorongja emelkedik, látszik arcán hajnal pírja.  Pacsirtánk is dalra fakadt, lágy trillája égig szökken,  ébred már a kertünk népe, hársfánk bólint üdezölden.    Szalutál a nap a holdnak, elbúcsúztat édes álmot,  összehajtja sötét vásznát, terít tájra fénypalástot.  Harmat csillan rózsakelyhen, szitakötőnk kortyol nagyot,  rózsavíztől frissen reppen, majdhogy eléri a napot.    Fáradt róka oson csendben, rókalyukban majd meglapul,  zsákmányt cipelt a fiaknak, reggelire, gondtalanul.  Verébéknél is früstök van, csiripel a fészekalja,  virgonc macska némán figyel, szemet mereszt, száját nyalja.    Madárdal zeng, kontráz kakas, kukorékol, amíg bírja,  szemétdombon egyedül volt, nem így van már, visszasírja.  Öreg tacskónk vakkant néha, alig bújik ki a házból,  már a macska sem érdekli, kicsit járkál, megszokásból.    Szüleim is talpon vannak, kannából a víz kicsordul,  macska inal, még vadászik, kiskertkapu megcsikordul.  Konyhakertben öntözgetnek, csillan vízcsepp csöpp palántán,  hajladozik minden friss, zöld, apró gyík fut kertbarázdán.    Imádom a nyári reggelt, méhzúgását, lepkék táncát,  pitypangfújó pajkos szellőt, pipacsfoltos búzatáblát.  Kis falunknak édes nyara, - nem így ébred városnépe,  benzingőzös, zajtól hangos paneltenger börtönébe!   Horváth Piroska

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A versek üzennek, lelkedkez,
Szívedhez szólnak, átmelegítenek!
Érted, neked, hozzád, önmagadért íródnak,
Bátorítanak, reményt adnak minden napra!

A versek lelked életfája,
Tiszteld, becsüld, kik írnak neked.
Minden vers szép, egyedi és érték,
Felbecsülhetetlen erejük van, mindegy ki írta!

Ne nézz le senkit, ki verseket ír,
Életed megmentői, napjaid szépítői.
A versek életfák, Isten alkotási,
Mind olyan szép mint a legszebbb fa!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ha jönnél felém, mint enyhe szellő
és simogatnád az arcomat,
megérteném te félve jövő,
a benned dúló harcokat.

S ha jönnél felém mogorva széllel,
és cibálnád bőszen hajamat,
rád nevetnék én mit sem sejtőn,
feléd nyújtva az ajkamat.

És jöhetnél felém vad viharral,
mint őrjöngő, jeges fergeteg,
két kezed szelíden lefognám,
eléd borulva, reszketeg.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

2014. április 6. – Nagyböjt 5. vasárnapja

Abban az időben Lázár testvérei megüzenték Jézusnak: „Uram, nézd, beteg,
akit szeretsz!” Amikor Jézus meghallotta ezt, így szólt: „Ez a betegség
nem halálos, hanem Isten dicsőségére fog szolgálni, hogy az Isten Fia
megdicsőüljön.” Jézus szerette őket: Mártát, Máriát és Lázárt.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Oldjátok föl, hogy járni tudjon!”
Abban az időben: Lázár testvérei megüzenték Jézusnak: „Uram, nézd, beteg, akit szeretsz!” Amikor Jézus meghallotta ezt, így szólt: „Ez a betegség nem halálos, hanem Isten dicsőségére fog szolgálni, hogy az Isten Fia megdicsőüljön.” Jézus szerette őket: Mártát, Máriát és Lázárt. Amikor tehát meghallotta, hogy Lázár beteg, két napig ott időzött még, ahol volt, aztán így szólt a tanítványokhoz: „Menjünk el ismét Júdeába!” Amikor Jézus megérkezett, Lázár már négy napja a sírban feküdt.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ne féljetek azoktól, akik megölik a testet, de aztán semmi  egyebet sem tudnak tenni. 
5. Megmondom nektek, kitől féljetek: attól féljetek, akinek azonfelül, hogy megöl, arra is van hatalma, hogy a gyehennára vessen. Bizony, mondom nektek: Tőle féljetek. 
6. Ugye, öt verebet adnak két fillérért: mégsem feledkezik meg közülük egyről sem az Isten. 
7. Nektek pedig még a hajatok szálai is mind meg vannak számlálva.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A meg nem bocsátott sérelmek olyanok, mint a békés tengerbe vetett kövek, amelyek fodrozódást, örvényt keltve háborgatják a nyugodt vízfelszint. Ha egyszerre sok sérelem ér bennünket, életünk előzőleg nyugodt vize a bánat háborgó tengerévé válhat.

Idézzünk föl egy olyan alkalmat, amikor megbántottak minket. Ha keserűen ragaszkodtunk fájdalmunkhoz, nyoma sem volt  békességünknek.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Könyörgés a BÉKÉÉRT !

EMBER! TE ISTEN teremtménye!
Nézz fel,nézz az égre!
Nézd milyen tiszta,békés az égbolt
Ragyog a napsugár,nevess rá békjót

Béke van ,szeretet a szívekben
Ne oltsd ki fegyverrel belőle !
Bízzál magadban,ne a fegyverekben
Békéért könyörgök Hatalmasok szívetekbe!

Békét a gyermekért,ki ma született
Békét az anyáért,ki nem ártott neked
Békét a fiatalért,ki nem megy a csatába
Nem akar halni,nem akar hiába !

A szeretetben nincs félelem, sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet;  mert a félelem gyötrelemmel jár, aki pedig fél,  nem lett tökéletessé a szeretetben."  (1.János 4:18) A teljes szeretet kiűzi a félelmet? Nekem az jutott eszembe, hogy vajon a gyermekek mit szoktak csinálni olyankor, amikor félnek? A néhány esztendős gyermek mit szokott olyankor tenni? Odaszalad a szülőhöz és megöleli. Szeretne egy biztonságos pontot az életében, és ez a szülő.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

április 3.

A SZABADÍTÓ JÉZUS

"Bizony, bizony mondom néktek, hogy mindaz, aki bûnt cselekszik, szolgája a bûnnek. Azért ha a Fiú megszabadít titeket, valósággal szabadok lesztek." János 8,34, 36

"Bizony, bizony" - ez Jézus esküformája. A legnagyobb dolgok elõtt mondja, amikor hangsúlyossá akar tenni számunkra valamit.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Nincs nyugalom. Én is várok. Várlak, hogy elmondhassam: légy nyugodt, vagyok és leszek Neked. Elvégeztetett. Ne hajtson hallgatásom és szomorúságom zajos helyekre, ne hajtson el gyötrődésem, várakozásom, töprengésem. Minden értünk fog történni, mert akarom. Mert Isten is így akarhatja.
Kilazult karom a derekad körül, de a kezedet fogom. Ne siess, ne kapkodj, ne térj ki. Újraszüljük magunkat. Te is akard.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A húsvéti ünnepekre Jézus fölment Jeruzsálembe. Volt Jeruzsálemben az úgynevezett Juh-kapu mellett egy fürdő, amelyet héberül Beteszdának neveztek. Öt oszlopcsarnoka volt, ahol nagyon sok beteg feküdt: vakok, sánták és bénák. Volt ott egy harmincnyolc éve beteg ember is. Jézus látta, ahogy ott feküdt, és megtudta, hogy már régóta beteg.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Itt az április, a húsvét, tehát visszavonhatatlanul tavaszodik! De nem csak a tavasz beköszönte miatt kedveljük a húsvétot. Ilyenkor véget ér a negyven napig tartó böjt, és végre jóízűen nekieshetünk a sonkából, tojásból, újhagymából álló fenséges vacsorának. A legfinomabb sonka megszavazását mindenkinek a saját ízlésére bízzuk, de néhány húsvéti "leget" mi is merészkedtünk összegyűjteni. 

A tavasz legjelesebb ünnepét köszönthettük már március és április végén is.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Április bolondja, akit általános népszokás szerint április 1-én tréfásan rászednek, akivel a bolondját járatják, hogy aztán jól kikacagják.  

Az áprilisba küldés elterjedt szokás mindenfelé, s az A.-t a francia «poisson d"avril»-nak, az angol «Aprilfool»-nak az olasz «Calandrino»-nak, a német «Aprilsnarr»-nak hívja. 

Honnan ered a tréfás szokás, nem tudják biztosan.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

április 1.

AZ IMÁDKOZÓ JÉZUS

"Kora reggel pedig, még szürkületkor, fölkelvén kiment, és elment egy puszta helyre, és ott imádkozott." Márk 1,35

Jézusnak állandó kapcsolata volt az Atyával. Mégis kiment kora reggel imádkozni. Annyi minden próbálta Õt elszakítani az Atyától. A Sátán akarta a megkísértés történetében elérni, hogy önállósítsa magát, és ne csak akkor cselekedjen, amikor az Atyát látja cselekedni.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A húsvéti ünnep neve különböző nyelveken más és más. Közös eredete azonban, a húsvét héber neve, a pészah. A szó kikerülést, elkerülést jelent. Eredetileg a keresztény és a zsidó ünnep egybe is esett. A níceai zsinat i. sz. 325-ben szabályozta a keresztény ünnepek rendjét, ekkor vált el a két ünnep ideje.

 

A húsvét angol neve: passover, átrepülést jelent.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ha sírni volna kedved,
csak engedd el magad,
ne leljen gátra benned,
elomló könnypatak.
A könny csak lélek forrás,
múltad tisztítja meg.
Napfényt vetít, ahol más,
fájó árnyék lebeg.

Ha sírni volna kedved,
oldódj nyugodtan fel.
Engedd szabadon szíved,
hisz többet érdemel.
Ne tartson vissza semmi,
belül legyél szabad!
Akarj boldogabb lenni,
szabadítsd fel magad.

Ne zabolázd a lelked,
dúljon, mint tenger ár!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

a hang... a hangot a csend szüli meg
és észre talán csak úgy veszed,
ha már vele-száll, vele zeng
szíved...

a fényt a szem fura mágusaként
úgy zárja keretbe a vaksötét,
hogy élesen álljon a kép
eléd!

sose bánd
azt, hogy ilyen, amilyen ez a földi világ
csupa rész az egész,
bánat vagy nevetés, amíg élsz,
de ha lenn, de ha fenn szívedet követed hazaérsz!

míg hazaérsz,
itt ragyogunk s vacogunk a csodák közepén,
vagy a lét peremén, hol a hang
meg a fény elenyész,
sosem árt, ami ér, sem a rossz
sem a jó
sose kész...

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Egy könnycsepp csordult szememből,
Mikor beléptem a templom nagy ódon kapuján.
A nyári melegben átjárta lelkem a hűs áhítat,
Lassan lépkedtem a szenteltvíztartóhoz,
Nyújtottam kezem, tétován mártva ujjam belé,
S a szent kereszt jelével alázatosan hajoltam
Az oltár felé. Éreztem lelkem haza talált,
Oda, ahol oly sokan várnak már. Hívó szavuk
Hallom, s az Isteni oltalom csendjében lehajtott
Fejjel a Szűzanyához imádkozom.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Higgy nekem Kedves, most virág vagyok. Hajolj csak hozzám érezd az illatot.
Gyenge száram meg ne törd, óvatos legyél. Egy virágnak fontos minden kis levél.
Higgy nekem Kedves, most meg szél vagyok. Ne bújj előlem hallgasd a dalom.
Futásomat meg ne törd, óvatos legyél. Csak szabadon élhetek... mert ilyen a szél.
Higgy nekem Kedves, most napfény vagyok. Homlokodra lángoló csillagot csókolok.
Sugaramat meg ne törd óvatos legyél. Míg egyenes a napsugár csak is addig él.
Higgy nekem Kedves, most mosoly vagyok. Ott ülök vidáman lágy-tüzű ajkadon.
Jó kedvemet meg ne törd óvatos legyél. Egy mosolyból fakad minden csöpp remény.
Higgy nekem Kedves, most könnycsepp vagyok. Lassan legördülök márvány arcodon.
Tisztaságom meg ne törd óvatos legyél. Boldogsággal fizetek minden könnyedért.
Higgy nekem Kedves, ez most én vagyok. Nem hordom már az ósdi álarcot.
Életemet meg ne törd óvatos legyél. Míg önmagam vagyok lelkem csak addig él.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ez volt a világ legszebb délelőttje
május az ég makulátlan
minden egyszerre virágzott
orgona akác eukaliptusz rózsa
a város vasbeton szirmai nyíltak
csillant a folyó kristály tükre a fényben
fölötte fűzek selyme barka mimóza
ez volt a világ legszebb délelőttje
szerelmes pár sétált a parton
karoló inda a fiú karja a lány haja lágy folyondár
tíz perc múlva tizenkettő mondta a lány
ma délutános vagyok még elmegyünk addig a fáig
soha nem volt még ilyen édes a napfény
mintha méz csordulna az égből
s ez a sűrű illat ahogy minden egyszerre virágzik
mondta a lány a fiú nem szólt semmit
csak egy kicsit szorosabban ölelte
s még elmentek addig a fáig
tele volt minden ága virággal
álltak a virágboltív alatt a fiú karja a lány derekán a lány feje a fiú vállán
a kék magasban madarak úsztak
nyújtott nyakkal ragyogó szárnnyal mint a teremtés hajnalán
mert ez volt a világ legszebb délelőttje
kócsagok szálltak gémek flamingók gulipánok
pacsirták ezüst éneke csobbant
zöld és sárga örvényt kavart a papagájok szárnya
még hat perc súgta a lány és nedves volt az ajka
s egy parányi madarat látott ezüst szárnnyal
egy parányi madarat messze egy ezüst szárnyú dongót
és nedves ajkkal a fiú fülébe súgta ez a világ legszebb délelőttje
és hozzá simult és szerettek volna hosszan egymás szemébe nézni
mert ez volt a világ legszebb délelőttje
de nem bírták levenni szemüket az ezüst szárnyú madárról
ahogy csillogva szállt a napban
a zöld mezők fölött és kék folyó fölött s a fák fölött a sűrű sűrű illatárban
mert minden egyszerre virágzott orgona akác eukaliptusz rózsa
liliom jázmin nárcisz szállt a madár az égen ragyogott ezüst szárnya egyre nagyobb lett
már látszott horgas csőre mind a huszonnégy karma
forgó szemében a tűz
pedig az volt a világ legszebb délelőttje
álltak a virágboltív alatt a karjuk összefonódott
akkor lobbant a láng
egy gomba nyílt a föld fölött egy óriási ernyő
hamu szitált a csendben
s két cérnavékony kicsi fényszál
villant még eltünőben
mielőtt a harangok emléke délre kondult
a semmiben ahol tornyaik álltak egykor…

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

március 29.

NEM... NEM

"A szeretet... nem gerjed haragra, nem rója fel a gonoszt." 1Korinthus 13,5b

Gondolj arra, akit a világon a legjobban szeretsz. Nem szoktál vele szemben haragra gerjedni? Nem úgy van, hogy olyan hirtelen kemény szavakat tudsz mondani? Talán kegyetlen szavakat, ami fáj. Nincsenek-e indulatkitöréseid? Akkor ami benned van, az nem szeretet.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

március 29.

NEM... NEM

"A szeretet... nem gerjed haragra, nem rója fel a gonoszt." 1Korinthus 13,5b

Gondolj arra, akit a világon a legjobban szeretsz. Nem szoktál vele szemben haragra gerjedni? Nem úgy van, hogy olyan hirtelen kemény szavakat tudsz mondani? Talán kegyetlen szavakat, ami fáj. Nincsenek-e indulatkitöréseid? Akkor ami benned van, az nem szeretet.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Szeress, ne kérdezd, hogy miért,
Ha nem magamért: magadért,
A jövőért, egy napodért,
Ezért a meleg mosolyért,
Mit mégis ízlelhetett ajkad,
Ennyiért,
Ízéért e friss pillanatnak.

Ki vagy te, mit gondolsz mi vagy?
Az vagy, mit a szív, mit az agy,
A szem kintről kölcsönbe kap!

Ne félj kinyílni: szabadabb
Leszel csak, minden porcikáddal
Gazdagabb
Nem is velem, de a világgal!