Aranyosi Ervin: Áldott, Szép Húsvéti Ünnepet Kívánok

Áldott, szép Húsvéti ünnepet kívánok,
köszöntsenek nyulak és kedves bárányok!
Locsoljon meg, aki szépnek akar látni,
de ezért itallal, ne akard kínálni!
Tudod, Húsvét után elmúlik a mámor,
s dülöngélő embert nem talál el Ámor.
Mikor itt a tavasz, kezdődnek az álmok:
Áldott szép Húsvéti ünnepet kívánok!

Aranyosi Ervin © 2014-04-18.
A versek megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.

Könyörgés Virág Vasárnap van Nyílik száz virág Názáreti Jézus gondolok Rád Pálma ággal ment a nép eléd Üdvözöltek,köszöntöttek Szeretetük sugárzott feléd Egy hét sem telt feletted el Édes Jézus elárultak Elárultak kakasszóra Másnap reggel virradóra Megjártad a Golgota hegyet Pilátus mondott Rád ítéletet - Az ember hálátlan pára Nem figyeltek Jézusom fájdalmára Akik egykor éljeneztek Kiáltottak"Feszítsd meg"-et Jézusom lelked elszállt Az emberért haltál kínhalált Hogy keresztre feszítve Megváltást kértj az emberre !

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A barátok olyanok, mint a fénylő csillagok,
Van, hogy nem látod őket,
De tudod, hogy mindig ott lesznek veled!
Érezni kell.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Egy nap, mint a rest csiga, mászik, Zivatarként zúg el a másik. Mindegy, csak ugyanoda érnek. Mit szólna ma tegnapi éned? Amit éltél tisztes erényben, Csupa félség s ösztön a fényben. S ami pelyvád hull ki a rostán, Nem lesz színig az se gonosz tán. Mindegy, tovazizzen az élet: Eszmélsz, s már itt az ítélet. Szíved, agyad ostoba röggé... Magad igy vagy amúgy, de örökké.

Evans Michelle Krisztina, vagy ahogy sokan ismerik: Misó élettörténete sokunknak példaértékű. 10 évesen agydaganatot diagnosztizáltak nála, volt idő, amikor tolószékbe került és csont és bőr volt. Volt idő, amikor nem tudott járni, megfogni dolgokat, nem tudott beszélni se.
De ez a kislány, elhatározta, hogy meg fog gyógyulni ebből a betegségből, megpróbál tanulni belőle és a tőle telhető legjobbat kihozza magából.
Ma már 17 éves ez a kislány.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Én a földön egy porszem vagyok.
Mindent leírok, mindent itt hagyok.
Légvárat nem építek magamnak,
Csak versben leírom, azok itt maradnak.

Ezzel a verssel próbálom elérni.
Az emberek figyelmét szeretném felhívni,
Akinek szíve és lelke van,
Ebben a pár sorban benne van.

Igaz, hogy fontos a munka a kereset.
De mit ér a pénz, ha nincs szeretet?
Ha szívünkben kihal az érzelem,
Mit érünk vele?

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Mr. Kobb a fél tucat szegfűt a zölddel és az apró, fehér virágokkal celofánba csomagolta. Igazán szép anyák napi csokor lett. - Ernie, hogy viszed ezt haza? - kérdezte. - Hát hazaviszem. - Biciklivel vagy? Bólintottam. Kinéztünk a virágüzlet kirakatán, és láttuk, hogy a fák csaknem lehajolnak a járdáig. Igazán ocsmány szél volt. Mr.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Mi van a könyvekben? Ezen törtem a fejemet, amíg ott kuporogtam három-négy éves koromban nagyszüleim boltjában egy kis sámlin. A pénztárban nagymamám ült, a pult mögött anyám várta a vevőket. Mögötte mennyezetig érő könyvespolcok, és egy nagy létra, amely két kampóval egy vasrúdra függesztve siklott jobbra-balra, hogy elérhetők legyenek a legfelső polcon sorakozó könyvek is.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Lotti és Kelen a nyári szünet első napját a réten szaladgálva töltötte. A kislány szeretett iskolába járni, mégis örült, hogy mától megkezdődött a vakáció. Ez a kismadarat is boldogsággal töltötte el, hiszen így sokkal több időt tölthettek együtt legjobb barátjával.

 

Késő délután Lotti a sok játéktól és futástól kimerülten odament a tisztáson található egyetlen fához, hogy a tövében megpihenjen és árnyékra leljen.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Az imádság az ember legnagyobb lehetősége, 

Az imádság a hívő legszebb kötelessége,

Az imádság a szeretet és az odaadás legegyszerűbb formája,

Az imádságban minden ember előtt tárva-nyitva áll az ajtó Istenhez,

Az imádság a lelki fejlődés legkézenfekvőbb formája,

Sokkal könnyebb a munkában kitartónak lenni,

Az imádság a legbiztosabb módja annak, hogy Isten minden ajándékában részesüljünk,

Isten tudja, hogy mire van szükségünk, mielőtt kérnénk Tőle,

de akkor szeretné odaadni, mikor mi magunk kérjük.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Láttam egy asszonyt az ünnepi utcán. Picit riadtan, remegve, sápadtan állt a bámészkodó emberek között. Nyitott tenyerén egy szívet tartott. Sötétedett már, a nappal tompa színeit az ünnepi kivilágítás csillogása váltotta fel. Az látszott csak, ami a lámpák fénykörébe esett, az emberi hangokat elnyomta a hangfalakból áradó zene. Azt gondoltam, csak a képzelet játszott velem. Dobogó szív, egy nyitott tenyéren, képtelenség! Nem létezhet!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A férfi lánya megkérte a papot, hogy jöjjön el imádkozni az apjával. Amikor a pap megérkezett, látta, hogy a férfi az ágyban fekszik, a feje két párnával feltámasztva, az ágya mellett pedig egy üres szék. A pap azt hitte, hogy szóltak az idős embernek az ő látogatásáról. Biztosan várt már engem - szólt.
„Nem, kicsoda ön?"
„Én vagyok az új segédlelkész a parókián - válaszolt a pap.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Egyedül ültem le, olvasni a parkban,
Szomorú fűzfának védő árnyékában.
A csalódottságra volt elég, jó okom.

Megbántott a világ, s ezt vettem én zokon...
Ha ettől nem lett volna még, elég rossz a napom,
Elém állt egy kisfiú, s izgatott volt nagyon.
Kipirult, s kifulladt a játék hevében;
Felhevülten így szólt: " Néni ide nézzen !"

Kezében elhervadt virág kornyadozott,
Lankadt szirmai tán, nem látták a napot.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 Bolygunk a mezőkön,
Virágot szedünk,
Rezgő lombok árnyán
Meg-megpihenünk.
Oh ily zöld az erdő,
Oh ily kék az ég,
Ily piros a rózsa
Nem volt soha még!
II.
Virágeső hull a fáról,
Szerelem hulló virága...
Mért búsúlnánk érte, kedves?
Rakva azért minden ága.
Könnyű-vígan, tarka-barkán
Pillangók szállnak körűlünk.
Ki tudhatja, ki mondhatja:
Pillangó-e vagy jó kedvünk?

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Maradj, maradj, bús téli alkony,
ne vond még vissza sugarad!
Ha lábadozva elsötétülsz,
szerelmes szívem megszakad.

A lég oly enyhe, oly fuvalmas,
a nap vígan bukik elő,
tavaszruhában andalog már
az álmodó járó-kelő.

A síma, langyos fuvalomra
kinyílanak az ablakok,
a halk, búcsúzó sárga fényben
sok régi utca s ház ragyog.

Száz édes emlék ébred újra:
a drága múlt, az ifjuság,
gyermekszerelmünk, szűzi álmunk,
a lázas és dicső tusák.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A tetőpontra az jut, aki tudja, minek örüljön,

aki boldogságát nem tette másoktól függővé,

aki nem nyugtalankodik, aki bízik önmagában...

Hát tanulj meg örülni!

De ne hidd,hogy a reményeket s a

legédesebb mulatságokat hiábavalónak tartom,

s ezzel megfosztalak az élet kínálta

gyönyörűségektől. Ellenkezőleg. Azt akarom,

hogy sose légy szűkében a vidámságnak,

hogy házadban mosoly fakadjon, s ha ott
terem, tebenned lakik.

Szólj, csak szólj, hallgatok, hallgatok a világ végeig,
s várom a perceket, amelyekben engemet értesz!
mert nekem már csak te vagy és nem is lesz soha másom:
sem étel, sem ital, sem munka, sem élet...

Móricz Zsigmond.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Adj nekem inkább kemény szócserepet, amely nem eladó, megkapaszkodunk benne, és tartani fogjuk magunkat, megsebzett ujjakkal, de együtt.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Amikor negyven éves lettem, nagyon sokalltam ezt a számot, egy évecskét hát letagadtam, hosszabbítván az ifjúságot. Nem tudtam akkor, mily parázslón ifjú, aki csak negyven éves, s magamat csalva ragaszkodtam ahhoz az egy ellopott évhez. Mikor azután ötven lettem, - de csak negyvenkilencet mondtam,- ma már tudom, én balga lélek, akkor is még mily ifjú voltam. És egyre szörnyűbb évek jöttek, milliók haltak, ifjan égtek...

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

“Az idő nem fontos, ne sajnáld a napokat. Az ünnepi ebédhez a szakácsnő sok-sok mindent belevág egy nagy fazékba, ezért fogadj be te is mindent. Hordozd saját magad és mások fájdalmát, a titkokat, melyek körülvesznek. Ne siess! Az eszmélés lassan, de biztosan, végtelen csendben, derűsen történik. Környezeted megzavarhatja, de meg nem szakíthatja mindezt.

Országszerte ünnepi rendezvényeket tartanak szerdán, az 1956-os forradalom 57. évfordulóján, a központi megemlékezések a nemzeti lobogó ünnepélyes felvonásával kezdődtek meg a budapesti Hősök terén.A nemzeti ünnep programsorozatának nyitó ceremóniáján jelen volt Polt Péter legfőbb ügyész, Pintér Sándor belügyminiszter, Benkő Tibor, a Magyar Honvédség vezérkari főnöke, Kun Szabó István, a budapesti helyőrség dandár parancsnoka, Bakondi György országos katasztrófavédelmi főigazgató, valamint a magyarországi diplomáciai testület képviselői.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Az ősz, egy teljes éven át tartó várakozás után, nagy izgalmat vált ki a szőlőbirodalmakban. A szőlő általában augusztus végétől október végéig érik, attól függően, hogy milyen fajta. Hagyományos termés A csapadékmennyiség határozza meg a szőlőtermés (és így a bor) mennyiségét, a napsütéses órák száma pedig a cukorfokot. A szőlőt általában szeptember végén, az aszú szőlőt pedig később szüretelik.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Szeretlek, ősz... mikor enyhet hint a táj,
minden, mi zöld, földbarnává ernyed,
a köd langy, gomolygó táncra gerjed
s már tüzes nap harapós ajka se fáj.

Ilyenkor mellbe vág a felismerés,
hogy mennyi gyönyört rejt még az élet,
hogy minden szép bontogat új szépet,
mit látnom és éreznem sors-rendelés.

Tudom, a tavasz, nyár, tél... gyöngyképek.
Ám bennem csak az ősz az, mi gyöngy-esőz,
súgó zsongásától ázva lépek

mély boldogságba - oh, dallamos dizőz!

Együtt jártak ők!

Együtt jártak ők sok éve már,

A fiú s a leány két jó barát.

Hideg tél, meleg nyár, napsugár,

Kint találta őket a kisutcán.

Fogták egymás kezét, beszélgettek sokat,

Súgták egymásnak a csacsi szavakat.

Boldogok voltak, mint még soha más,

Szerették egymást a fiú s a leány.

Egy napon így szolt a leány:

Gyermeket város, egy édes kisbabát!

Megeredt szemében a könny,

De a fiú nem szólt csak elköszönt.

Többé nem jött vissza már,

Nem várta többé a leány.

 Ha én zápor volnék,
égig érő zápor,
áztatnám a földet
istenigazából.

Hogyha napfény volnék,
melengető napfény,
minden sugaramat
széjjel teregetném.

Ha én harmat volnék,
minden reggel s este
lábujjhegyen lépnék
bársonyos füvekre.

Hogyha szellő volnék
erdőn, mezőn átal
járnék a virágok
finom illatával.

Kislány vagyok, s ezért
harmat, napfény, zápor
s a vidám szellő is
igaz, jó barátom.

 

 

http://www.360tr.com/kudus/kiyamet_eng/index.html

 

Kellemes lesz számotokra.

 

Szeretettel küldöm.

 

Magdus.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

ANYÁKNAPJÁN

Istenünk, légy áldott,
Dicsér szívünk és szánk,
Azért, mert van nekünk
Hívő édesanyánk:

Áldásod add rájuk
Álld meg az életük,
Legyen mindig vidám,
Hangos az énekük.

Hisz ők teszik széppé
Életünk hajnalát.
Virággal köszöntünk
Minden édesanyát.
Varga Erzsébet