Szeretettel köszöntelek a Mindennapok . közösségi oldalán!
http://mindennapjaink.network.hu/ és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb..
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Szántó Imréné Mária
Mindennapok . vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Mindennapok . közösségi oldalán!
http://mindennapjaink.network.hu/ és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb..
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Szántó Imréné Mária
Mindennapok . vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Mindennapok . közösségi oldalán!
http://mindennapjaink.network.hu/ és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb..
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Szántó Imréné Mária
Mindennapok . vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Mindennapok . közösségi oldalán!
http://mindennapjaink.network.hu/ és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb..
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Szántó Imréné Mária
Mindennapok . vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
Jézus egyszer így korholta azokat a városokat, amelyekben a legtöbb csodát tette, és mégsem tartottak bűnbánatot: Jaj, neked, Korozain! Jaj, neked, Betszaida! Ha Tiruszban és Szidonban történtek volna azok a csodák, amelyek nálatok történtek, már régen bűnbánatot tartottak volna, szőrzsákba öltözve és hamuba ülve. Mondom nektek: Tirusz és Szidon városának tűrhetőbb sorsa lesz az ítélet napján, mint nektek. És te, Kafarnaum! Azt hiszed, az égig emelkedel?
|
|
Evangélium:
Jézus odahívta magához tizenkét tanítványát, és megadta nekik a
hatalmat, hogy kiűzzék a tisztátalan szellemeket, és meggyógyítsanak
minden bajt és minden betegséget. A tizenkét apostol neve a következő:
Az első Simon, más néven Péter, azután a testvére, András; Zebedeus
fiai: Jakab és testvére, János, továbbá Fülöp és Bertalan, Tamás és
Máté, a vámos; Alfeus fia Jakab, Tádé, a kánaáni Simon, és végül karióti
Júdás, aki később, elárulta őt.
Szeretlek. Nincs rá szó, nincs mozdulat.
Hűség a földhöz és a fákhoz,
Varázslatos e csöppnyi lét, E félig kész világ. Jó ha a rosszal összeér, A rossz a jóra hág. Bolondozunk és kergetőzünk, Körülugráljuk magunk. Elhiszünk minden dőre szót, Hogy szépek, jók vagyunk. Ne higgy a színes ábrándoknak, Előbb - nézz majd körül. Fakóvá lesz a csillogó, S a légvár összedül. Szeresd a napot, s perceit, Mert minden perc a holnapunk. Örömből ritka pillanat, Mit néha-néha elkapunk. |
||
Ma is csodálatos a napfelkelte,
Amit én álmodom:
Valamikor régesrégen,
Lapály lakója, elhiszed-e, mondd,
A dűlőúton megyek álmodozva,
Sétáltunk, én s Dsié Jü, a bolond.
Rezdül a szél, mint hosszú sóhaj
Szilágyi Domokos: Nyár
Megdobogtatta szívedet hajdan egy bársonyos bőrű ,
ember jött vele szemben. A sírboltokból bújtak elő. Már annyira elvadultak, hogy senki se mert arra járni. A megszállottak kiáltozni kezdtek: „Mi közünk hozzád, Isten Fia? Azért jöttél ide, hogy idő előtt gyötörj minket?” Tőlük távol nagy sertéskonda legelészett. Az ördögök arra kérték Jézust: „Ha kiűzöl minket, küldj a sertéskondába.” Erre ezt mondta nekik: „Menjetek!” Azok ki is mentek, és megszállták a sertéseket, mire az egész konda a meredek partról a tóba rohant, és odaveszett.
Ünnepre ébredtünk:
Száz éve már, hogy széjjel tépték,
Uram!
Napfényes május van. Nyílnak az orgonák.
Miután a húsvéti vacsorán Jézus megmosta tanítványai lábát, így szólt hozzájuk: „Bizony, bizony, mondom nektek: Nem nagyobb a szolga uránál, sem a küldött küldőjénél. Boldogok vagytok, ha ezt megértitek, és így is cselekedtek. Nem mindnyájatokról mondom ezt. Ismerem azokat, akiket választottam. De be kell teljesednie az írásnak: „Akivel megosztottam kenyeremet, sarkát emelte ellenem.” Előre megmondom, mielőtt megtörténnék, hogy amikor megtörténik, higgyétek, hogy én vagyok.
Magyarságtudat
Láttam én a tavaszt
Nem figyelünk egymásra eléggé. Nem külön-külön kellene figyelni, hanem együtt és naprakészen, akármilyen fáradtak is vagyunk. Kíváncsinak kell lenni minden egyes új gondolatra, új vágyra, nem mondhatjuk azt, hogy jó, ezt most inkább kikerülöm, nem szeretnék vitát, inkább legyen béke. S egyszer csak arra ébredünk egy reggel, hogy valahol útközben elveszítettük a másikat, már tudjuk, mire gondol, merre jár, amikor nincs velünk. Míg, ha nem veszítjük el a kíváncsiságunkat, és tényleg végighallgatjuk, akármilyen fáradtak is vagyunk, hogy a másik mit gondol erről-arról, s kialakul az értelmes beszélgetés egymás között, a végén meg lehetne nyugodni, s tovább fogni a másik kezét, kiérdemelve az "örök" szerelmet és szeretetet.
Ne hidd, hogy nem tudsz szeretni, hogy nem vagy rá képes. Képzeld, nagyon is tudsz. Szívből, mélyről, úgy, ahogy sohasem tudtad elképzelni. De ezt akárki nem válthatja ki belőled, csak akkor jön, ha valaki megérdemli, és az a valaki arra érdemes. Ki kell érdemelni, meg kell dolgozni érte, meg hasonlók. A varázslat kevés, az elmúlik. De hinni kell. Elengedni a félelmeket, megnyitni a szíved, és kábé ennyi. De ne hidd, hogy képtelen vagy rá. Egyszerűen csak azt értsd meg, hogy nem a te hibád, ha nem megy.
Szerintem fontos, hogy kiben mi van. Hogy kinek mi az útja, hogy rálépjen, hogy higgyen benne, hogy merjen lépni, és ne foglalkozzon azzal, ha valaki le akarja róla rugdosni. Egyszer kell kibírni, meg még egyszer, utána talán már sokkal könnyebb, harmadszorra meg már nem is fog érdekelni, hogy más mit mond. Az utad viszont annál inkább, amin a megérzéseid visznek előre. Nem kell más, csak hit abban, hogy amit érzel, az a tuti. Tudni, hogy nem okozhatnak csalódást.
Hidd el, hogy mindent elérhetsz. Higgy benne, és ez épp elég. Higgy abban, hogy helyreáll, hogy megtörténik, hogy eljön, hogy bekopogtat, hogy igenis van, mert van. Csak kitartás kell. Pofonok jönnek, de akármennyire is fáj, neked mindig erősebbnek kell lenned. És erősebb is leszel. Elkapod az öklét, és úgy lenyomod, hogy soha többet nem jön vissza. Aztán meg majd kapsz újat. Újabb pofonokat. De amíg van erőd, és miért ne lenne, felveszed vele a kesztyűt, és igenis harcolsz.
Szent Lélek szállj alá:
Kész a világ,
feszült, ünnepi várás
dereng felette.
Halotti csend. Csak néha, néha
sóhajt az Isten lelke.
Kimérve minden pálya
megtöltve minden lélek-lámpa,
ahol csak úr a lét…
De jaj, sötét van,
mélységes iszonyú sötét!
A zordon tömeg-árnyék
némán zokogva kering útjain,
s csak egyet tud és egyet érez,
Most váratlanul vágyon megvonaglik
és felzúg Istenéhez:
Betelt az idő!
Sugarat, fényt, szint adj nekünk,
mert epedünk!
Volt a farizeusok között egy Nikodémus nevű férfi, aki a zsidók egyik főembere volt. Éjnek idején fölkereste Jézust, és ezt mondta neki: „Mester, tudjuk, hogy te Istentől jött tanító vagy. Senki sem tud ugyanis ilyen csodajeleket tenni, amilyeneket te művelsz, ha az Isten nincs vele.” Jézus így felelt neki: „Bizony, bizony, mondom neked, ha valaki újra nem születik, nem láthatja meg az Isten országát.” Erre Nikodémus megkérdezte: „Hogyan születhetik valaki újra, amikor már öreg? Csak nem térhet vissza anyja méhébe, hogy újra szülessék?” Jézus így felelt: „Bizony, bizony, mondom neked: aki újjá nem születik vízből és Szentlélekből, nem mehet be az Isten országába.
Kell,
hogy legyen egy szem,
akiben
megláthatom magam.
Kell,
hogy legyen egy kéz,
akivel
ketten vagyok magam.
Kell,
hogy legyen egy száj,
akinek
elmondhatom, vagyok.
Kell,
hogy legyen egy szó,
akiért
Ének, nem én vagyok.
Kell,
hogy legyen egy szem,
akiben
megláthatom magam.
Kell,
hogy legyen egy kéz,
akivel
ketten vagyok magam.
Kell,
hogy legyen egy száj,
akinek
elmondhatom, vagyok.
Kell,
hogy legyen egy szó,
akiért
Ének, nem én vagyok.
Ha szeretni akarsz, bejöhetsz
számodra örökre nyitva vagyok
megnézheted a szívemet
nem kezdte ki a mosolyod.
Felhúzhatod a kezemet
mezítelen bőröd alá
felöltheted életemet
lámpaernyőd leszek akár.
Kinyithatod a vállamat
nyarak lógnak benne, minden ruhád
tüdőm tükrében lásd magad
halj meg, hogy szépséged meg ne utáld!
Én már semmit se akarok
csak szólni, szeretni, nyugodni.
S gyönyörűen, mint egy halott
nyílt szemedben késként forogni.
Most csupa vászon a kert, nyersen
ropognak a margaréták a fényben.
Ágakon szellőznek kisingek, bogárvitorlák.
Leveleiket kiteregették száradni a fák.
Mindenütt levetett, kivasalt szoknyák:
ágyások lebbennek zölden. Sárga szegés az út,
odavarrva a földhöz – tömött buzsáki hímzés –
tolongnak szekfűk, tulipánok.
Téged utánoz itt minden, utánad
szalad a táj és segít, tereget, mos, vasal.
Fényes derekad nézi, s megmosdik a vén ég,
hogy rádtekintsen.
Mikor a szíved már csordultig tele,
Mikor nem csönget rád soha senkise,
Mikor sötét felhő borul életedre,
Mikor kiket szeretsz, nem jutsz eszükbe:
Ó, „Lélek”, ne csüggedj! Ne pusztulj bele!
Nézz fel a magasba – reményteljesen,
S fohászkodj: MI ATYÁNK! KI VAGY A MENNYEKBEN…
Mikor a magányod ijesztően rád szakad,
Mikor kérdésedre választ a csend nem ad,
Mikor körülvesz a durva szók özöne,
Ó, „Lélek”, ne csüggedj! Ne roppanj bele!
Nézz fel a magasba, és hittel rebegd:
Uram!
Húsvét üzenetem mindenkinek.
Fáradt szívetekbe, lelketekbe, hoztam, újra békét, megnyugvást Megértő, segítő, igaz, őszinte szeretetet, annak erejét, melegét Lángját, reményt, mely soha nem alszik el, csak ha Ti eloltsátok Kezeiteket kulcsoljátok igaz szívből jövő imára, kérjetek, bízzatok Szeretetben, békében éljetek egymással, üzenem nektek Emberek Bízzatok, szeressétek egymást.
A Sátoros-ünnep alkalmával Jézus így beszélt a farizeusokhoz: „Én elmegyek, és ti hiába kerestek, mert meghaltok bűneitekben. Ahova én megyek, oda ti nem jöhettek.” A zsidók erre tanakodni kezdtek: „Csak nem akarja megölni magát, hogy ezt mondja: Ahová én megyek, oda ti nem jöhettek”? Jézus így folytatta: „Ti innen alulról vagytok, én felülről vagyok. Ti ebből a világból vagytok, én nem ebből a világból vagyok. Azért mondtam nektek, hogy meghaltok bűneitekben, mert nem hiszitek el rólam, hogy ki vagyok: ezért kell meghalnotok bűneitekben.” Erre megkérdezték: „De hát ki vagy te?” Jézus azt válaszolta: „Kezdettől fogva az vagyok, amit mondok is nektek.
Olyan jó lenne, ha sok ilyet lehetne látni. Ha ez lenne a mi kis falunk, vagy ha minden falu ilyen lenne.Varázslatos ezeket a képeket látni, annak a fényében is, hogy ma egy szolidan ordibáló idősebb pár és családtagjai ültek mögöttünk ebédnél. Inkább emlékszem ezekre a szép képekre. Te szoktad fotózni a nagyszüleidet?
2020. március 26. – Csütörtök
Egy alkalommal Jézus ezeket mondta a zsidóknak: „Ha én tanúskodom önmagamról, a saját tanúskodásom keveset ér. Más tanúskodik rólam, (az Atya), és én tudom, hogy igaz az ő tanúsága, amelyet rólam tesz. Ti (Keresztelő) Jánoshoz fordultatok, és ő tanúságot tett az igazságról. Nekem azonban nincs szükségem emberi tanúságra. Ezeket azért mondom, hogy üdvözüljetek. Égő és világító fény volt János, de ti csak ideig-óráig akartatok az ő fényében gyönyörködni.
A római katolikus egyház március 25-én tartja Jézus fogantatásának, illetve a születése hírüladásának főünnepét. Ezen a napon emlékezünk az angyali üdvözletre, vagyis arra a bibliai történetre, amikor Gábriel arkangyal megvitte Názáretbe Szűz Máriának a megtestesülés örömhírét:
„… az Isten elküldte Gábriel angyalt Galilea Názáret nevű városába egy szűzhöz, aki egy Dávid házából való férfinak, Józsefnek volt a jegyese, és Máriának hívták.
4 éve | Szántó Imréné Mária | 1 hozzászólás
“Drága gyermekeim,
A fiam, Aki Isten, mindig túlmutatott az időn. Én, az Ő édesanyjaként, Rajta keresztül látok, az Ő idején keresztül. Látok szép és rossz dolgokat. Azt is látom, hogy van szeretet, és arra kérlek titeket, dolgozzatok azon, hogy a szeretet láthatóvá és érzékelhetővé váljon! Gyerekeim, nem lehettek boldogok, ha nem szeretitek egymást, ha nem szeretetből cselekedtek életetek minden pillanatában és minden helyzetében.
Tavaszi szél tépi a fákat.
4 éve | Szántó Imréné Mária | 1 hozzászólás
Ha egy este kiülsz a teraszra,
és látod, zöldel a kert,
ha a lábad előtt kutya horkol,
és a macska öledbe hevert,
ha a szomszédok hazamentek,
és az asztalodon az ital,
ha a szúnyogok is lepihentek,
s lármásan a víz fele tart
az égen a vadkacsa raj,
és súlyosan rád ül az este,
szigetünkön hallgat a táj,
fáradtan várod a hajnalt,
az utcán senki se jár,
a kapun tul a víz feketéllik,
a vízen tétova fények,
Budapest lámpái derengnek,
és nem jön az álom el érted,
felnézel a csillagos égre,
tüdődbe beszívod az illatot,
és megjön a hajnal végre:
boldog vagy, mint sose még,
mert látod, mennyire szép.
Én is csak egy ábrándos, naiv ember voltam,
ki örök tavaszt várt a hideg tél helyett,
ki nem hitte, hogy az ősz minden napsütést
jégkristályos hópihéjű avarba temet.
Én is álmodoztam, mint annyian mások,
kiknek vágyuk volt az, hogy szeretve legyenek,
egyszerű érzésekkel, de kiteljesült szívvel,
mely egy életre szóló boldogság lehet.
Én is úgy képzeltem, mint milliónyi társam,
ha majd reám lelnek, sosem hagynak el,
s úgy vigyázzák bennem jóravaló lelkem,
hogy az ne sérülhessen, ha könny szakítja fel.
Itt élsz mellettem, mégis üres a ház.
Kihűlt az érzelem, kihűlt az ágy.
Nincsenek már szavak, sem mondatok,
ajkunk csendként hallgatott, ha egymás
szemében kerestük az elmúlt tegnapot.
Rozsdamarta emlékeink megporosodva
szunnyadnak jéghideg lelkünk rejtett zugaiba,
s a valaha remélt álmokra szétporladva simul,
az idő alkotta, barázdált ráncok lenyomata.
Lézengünk egymástól távol gondolatban,
s a ki nem mondott szavak fájnak a legjobban,
mert érzem, hogy nincs visszaút,
hisz ahol szó sincs, ott már
nem segít a múlt.
Ne hidd, hogy csak az orchidea virág.
Meg a rózsa, meg a szegfű. Még a mohának is van virága. Pedig a moha sohasem lát napot. Sűrű erdők nyirkos homályában él, földhöz ragadtan, nyomorultul. Ő a legnyomorultabb a növények között. Mégis eljön évente az idő, amikor kivirágzik. Kivirágzik, örömet ünnepel. Akár a rózsa, az orchidea, vagy a szegfű. Semmivel sem kisebb az öröme, mint az orchideának, vagy a szegfűnek.
4 éve | Szántó Imréné Mária | 1 hozzászólás
Időről időre az emberek azt mondják. csak egy kutya vagy csak kutyának költ pénzt?Nem értik a megtett távolságokat, csak egy kutyának eltöltött idő vagy költségek. Mindazonáltal sok olyan pillanatra büszke vagyok csak egy kutya miatt történt.Sok órát töltöttem egy társ mellett, csak egy kutya, és soha nem érzem magam magányosnak.Néhány szomorúbb pillanatom miatt azért történt csak egy kutya, és azokban a sötét napokban, csak egy kutya gyengéd érintése adott nekem kényelmet és hagyta, hogy átlépje a napot.
Márciusban, amikor a tél véget ér,Május az újjászületett kampányÚgy néz ki, hogy felépülKinek az első mosolya kedves;Amikor az azúrkék még hideg,Szétszórt hó keverhető,És azon a délen, friss és fátyolos,Vedd fel a hajnal fehérségét Amikor a szelíd levegő feloldja a torportVíz, amely márványgá alakul;Amikor a levél a fák hegyén találhatóFelfüggeszti a zöld gőzt;És amikor a nő kétszer gyönyörű,A nap ünnepi szépsége,És a szeretet felébresztéseHa megújul a szerénysége,Oh!
Jó lenne egyszer olyan természetességgel ébredni, ahogy a nap csúszik fel az
Rendbontó évszak, megzavarsz egészen! -
Hosszabbodó napok, fény, lázak és szerelmek!
,,Az
ember megrészegedik, ha szívébe költözik az ég. Amíg távol voltál,
haldokoltam. Te adtad vissza tűnő életemet. Azt éreztem, valami belém
hasított, oszlik a homály, és izzón, lázasan árad vissza belém a
gyönyörű élet. Milyen furcsa élet, amit te adtál vissza. Olyan mennyei,
hogy szinte fáj. Mintha nőne a lelkem, s nem találná helyét a testemben.
Angyali érzés ez, a beteljesedés érzése, fejembe száll és elszédít.
Mintha szárnyak verdesnének a szívem helyén." Victor Hugo |
||
Zúzmara...
4 éve | Szántó Imréné Mária | 1 hozzászólás
"Soha ne próbálj senkit változásra kényszeríteni; hadd változzanak meg a saját akaratukból a maga idejében; és bizony akkor akarnak majd megváltozni, ha úgy találják, hogy a te változásod megérte.
Egy szürke est
Ha néha nem találod, a világban a helyed
Szeress...
A szomorú titok az, hogy megtörténhet: párja mellett is halálosan egyedül élhet valaki.
Gondolataink, képzelgéseink adják meg lelkünk alapszínét. Ahogy két egyforma pohár azonnal "más" lesz, ha az egyikbe vörösbort, a másikba sósavat öntünk; így töltenek ki bennünket gondolataink és adják meg lényünk jellegét. Gondolataink, képzelgéseink éppúgy átcsillannak rajtunk, mint a poháron a folyadék.
Elmélkedés:
A tanítványok immár maguk mögött tudhatják első önálló munkájukat. Mesterüktől, Jézustól megbízást és hatalmat kaptak, s munkájuk után most visszatérnek hozzá. Elmondják tapasztalataikat, de ezt csak Jézus tudja meg, Márk evangélista nem jegyzi le az utókor számára. Azt viszont megtudjuk a történetből, amit amúgy is sejtettünk, hogy elfáradtak. Ezért javasolja nekik Jézus, hogy vonuljanak félre és pihenjenek, de a nagy terv meghiúsul, mert a tömeg megsejti, hogy hová indulnak a bárkával.
A nő megbocsát akkor is, ha bántják,
ha mássá nevelik, ha éppen átformálják,
mert a női szívet úgy alkotta Isten,
hogy benne legyen mindaz mi a férfiakban nincsen.
A nők olyanok, mint az igazgyöngyszemek,
melyek minden ékkőnél szebben fénylenek.
Csak akkor váltanak át, halványszürke színre,
ha kicsordul szemükből a fájdalomnak könnye.
Minden nő lélek egy édenkerti rózsa,
a másik nem vágyának örök bódítója,
mely csak akkor ontja igazán édes illatát,
ha férfitenyér érinti meg kitárult szirmát.
Magányos estéken, mikor senki sincs velem,
nézem a fotód, mama, és rád emlékezem.
Ujjammal megsimítom áldott arcodat,
s azt kérdem magamtól, vajon most hol vagy.
Ott ahol szép lelked otthonra talált,
van-e olyan drága, mama, aki úgy ölelhet át,
ahogyan én öleltelek, ahogyan én szerettelek,
mikor még kezembe tarthattam fáradt kezedet.
Magányos estéken könnyem hullatom,
mert napról-napra nagyobb azon bánatom,
hogy a kettőnk közti távolságot le nem győzhetem,
bárhogy fáj is, mama, hogy nem lehetsz velem.
Milyen magányosak a fák,
Szeresd a fát, hisz ő is érez,
Nézz körül a természetben,
Az utakat sokáig nem érti meg az ember. Csak lépdel az utakon és másra gondol.
Amiben most élünk, egy átmeneti állapot. Mindenki, mindenki ellen.
Néha ki kellene bírni még jobban a napokat
Ha reggel kinyitod a szemed, az már elég ok arra, hogy hálát adj Istennek.
Sikerült - ha nem is derűsnek maradnom -, de megőrizni azt a képességemet,
Soha az ember meg ne alázza magát, még akkor se, ha azt hiszi,
A csöndet szeretem, meg a virágot, virágos szigeten békés családi kör az álmom.
Az élet nem egy könyv, amelyben csak a valaki által előre megírt sorok
mentén lehet haladni. Az élet síkság, melyben utak megszámlálhatatlan
sokasága van; minden lépésre újabb elágazás nyílik, és az ember mindig
szabadon választhat, hogy jobbra vagy balra forduljon. S aztán jön az újabb
elágazás és az újabb döntés. Mindenki ezen a síkságon lépked, mindenki
maga dönti el, melyik utat, melyik irányt választja ki a napnyugta, ki a sötétség
felé megy, ki a napkelte, a fény forrása felé.
4 éve | Szántó Imréné Mária | 2 hozzászólás
A farsang a vízkereszttől (január 6.) hamvazószerdáig, a nagyböjt kezdetéig tartó időszak elnevezése, amelyet hagyományosan a vidám lakomák, bálok, mulatságok, népünnepélyek jellemeznek. A farsang jellegzetessége, hogy a keresztény liturgikus naptárban nem kötődik hozzá jelentős vallási ünnep, alapvetően a gazdag néphagyományokra épül. A kereszténység előtti időkből származó farsangi mulatságokat az ,,erkölcsös" 16. és 17. században nem eredete, hanem bujaságot szimbolizáló szokásai miatt tiltották.
4 éve | Szántó Imréné Mária | 1 hozzászólás
A hétfői hangulatom vasárnap kezdődik,
Ha megfoghatnék egy szivárványt,megtenném.Csak neked,hogy a szépségét megoszthassam veled.Azokon a napokon,mikor egyedül érzed madag,építenék egy hegyet,ami csak a tiéd lenne.Egy hely a kikapcsolódásra,egy hely,egyedül lenni.Ha a gondjaidat a kezemben tarthatnám,a tengerbe dobnám őket.
Ha van egy igazán kedves, jó barátod,
A fiatalság mércéje nem az életkor, hanem a szellem és a lélek állapota: az akarat- és képzelőerő, az érzelmek intenzitása, a jókedv és a kalandvágy győzelme a lustaságon.Csak az öregszik meg, aki lemond eszményeiről. Az évek múlásával ráncossá lesz az arcod, de ha kialszik benned a lelkesedés, akkor lelked ráncosodik meg. Gondok, kétségek, az önbizalom hiánya, reménytelenség: mind hosszú évek, melyek nemcsak a testet húzzák le a föld porába, hanem a lelket is.
Köd előttem, köd mögöttem,
isten tudja, honnan jöttem,
szél hozott, szél visz el,
minek kérdjem: mért visz el?
Sose néztem, merre jártam,
a felhőknek kiabáltam,
erdő jött: jaj, be szép!
– megcibáltam üstökét.
Jött az erdő: nekivágtam,
a bozótban őzet láttam,
kergettem, ott maradt,
cirógattam, elszaladt.
Ha elszaladt, hadd szaladjon,
csak szeretőm megmaradjon,
szeretőm: a titok,
ő se tudja, ki vagyok.
Isten tudja, honnan jöttem,
köd előttem, köd mögöttem,
szél hozott, szél visz el,
bolond kérdi, mért visz el?
Magányos úton építek egy házat,
Betérhet hozzám, aki erre fárad,
Aki dalolva, virágot keresve,
Eltéved a mély életrengetegbe.
És őszi estén, míg az avar sír majd
S utolsó szirma hull a rózsáimnak,
Magányos vándor, múltakba révedve,
Emlékezik majd egy tündérszigetre.
És hírt hoz nékem élet tengeréről,
A csodaszépről, távoli tündérről,
Kit idevárok és aki nem jő el,
Csak egyre szépül a szálló idővel.
Stephen Darbishire
Különös dolog a múlt. Egyfolytában az emberrel van, talán nem is telik el óra, hogy eszébe ne jutna valami, ami tíz-húsz éve történt, többnyire még sincs semmi valóságérzete, pusztán megtanult tények halmaza, mint egy csomó adat a történelemkönyvekben. Aztán az ember véletlenül meglát, meghall vagy megszagol valamit, főleg megszagol, amitől elindul visszafelé, és már nem a múlt idéződik fel benne, hanem ő maga van a múltban.
Minden Újévváráskor bennem van a hajlam,
Hamarosan felvirrad az újév első reggele, és ilyenkor az emberek, amikor felébrednek, arra gondolnak, hogy vajon mit hoz nekik a jövő, mit várnak tőle, mit szeretnének elérni, miben reménykednek. De én ezen a reggelen azt akarnám üzenni nekik, hogy ne szerelmi boldogságot vagy sikert vagy gazdagságot vagy hatalmat vagy hosszú életet vagy éppen jó egészséget kívánjanak maguknak. Azt szeretném, ha összekulcsolnák kezüket, és gondolatban egyetlen fohászt fogalmaznának meg: Istenem, mielőtt eljön az aratás ideje, engedd megérlelődni a lelkem!
Újévi köszöntő
Itt állunk az újesztendő piros hajnalánál,
Vajon együtt leszünk még az alkonyatnál?
Ebben az újévben merre vezet életünknek útja,
Tövisek közt, vagy virágok közt, csak az Isten tudja.
Ő vezessen igaz úton minden egyes léptet,
Őrizze meg bútól, bajtól ezt a kicsiny fészket!
Adjon Isten mindnyájunknak víg kacagást, csengőt,
Adjon Isten mindnyájunknak boldog újesztendőt!
Ti már nem hozhattok jóhírt nekem.
Ami jó van, magamtól megtaláltam
az erdőkben, hol sok-sok este háltam
- s keresztelő Jánosként hírdetem.
Most járok hóban és halálra váltan,
ám ez számomra boldog kínt terem;
a hófuvásban gyakran hirtelen
csak térdre hullok: Gyermeket találtam!
Goromba ágak az arcomba vernek,
de én megyek tovább, egy kis haranggal
viszem a drága hírt az embereknek:
Bennem van, íme, csengő és harangdal
és bennem van a legnagyobb, a Gyermek -
a fényes jászol s valamennyi angyal.
Így volt ez bizony lelkecském, s így van azóta is. Háromféle ember él a világon: a rontó-ember, a gyűjtő-ember és a látó-ember. Te látó-ember leszel, ugye?
Amikor az erdőre kimégy, figyelve lépj, és lábujjhegyen. Mihelyt a fák alá belépsz, és felrebben előtted az első rigó: akkor már tudnod kell, hogy az erdő észrevett.
Ha megállsz egy pillanatra, hallani fogod a szellőt, ahogy a fák között tovaoson. Te már tudod, hogy ezt a szellőt az angyal rázta elő, köpenye ráncaiból.
Január, csupa hó, csupa hó az est.
A sötét szoba hallgat,
a gyermek félni kezd.
Mi suttog a nád közt? Február.
A vattahajú bácsi
folyton templomba jár.
Bánatos esők, március.
Mit ér az új virág , ha
a szív mégis borús?
Szél-lenge nyírfák, április.
Mosolyog a fiúcska,
még ha pityereg is.
Május, rigófütty, orgona nyit.
"Örökké!" - gyúl az alkony
és két árny esküszik.
Erdős június, fullatag.
A csillagos éjszaka nagy célt
mutat a férfinak.
Júliusban kalász, pipacs.
Életünk hulló karácsonyfáján
halkan repesnek a lángok.
Fölöttünk és bennünk hömpölyög
a hidegáramú csönd.
Mosson ki, vigyen magával
fodros hátán mindent, ami volt:
esdő várakozások meddőségét,
kulcsoltkezű, hasztalan imákat.
Hópárnás nagy fenyők alatt
üljünk le a törpék közé,
burkolózzunk a hallgatásba
s húnyjuk le félig a szemünket.
S míg csillagok kezdenek pislákolni,
töprengjünk az eljövő felől:
hogyan kellene megszólalni?
S mindent elülről kezdeni?
Tudom, hogy közeleg már a jó ember fia,
aki nem tőlem és nem tőled kap életet.
Néhány pásztornak, akik sohasem öltek
nyulat, nem hordoznak emberölő
szerszámot, megjelenik az angyal és
megjelenik a csillag és tele lesz dallal
a decemberi hegyoldal. Csak ránézünk a kisdedre
és tudni fogjuk, hogy Ő az.
Eljönnek az acéltrösztök fejedelmei,
a petroleumbányák frakkos császárai
s könnyel a szemükben letérdelnek elé.
Mert Ő lesz, akinek legtisztább kék a szeme,
legerősebb lészen a karja és szelid arcáról ragyog
az örök épitők acélos vidámsága.
Várlak reggel.
Várlak délután.
Este
fehér zivatar rázza az ősfenyőket.
Csillogó buckák
zizegve rohannak.
A szél
hörögve lengeti hosszú hósörényét.
Zuzmarás utakon át
tündéri éjben
érkezel
kunyhóm elé, északifény leánya.
Prémek vattáznak
bolyhosan, fehéren,
szájad
piros melegén pihék halódnak,
zöldfényű csillag
reszket hajadban
s szánad előtt
felhőt zihálnak a rénszarvasok.
Színeváltozása után tanítványai megkérdezték Jézust: „Miért mondják az írástudók, hogy előbb Illésnek kell eljönnie?” Ő így felelt: „Illés eljön ugyan, és helyreállít mindent, én azonban azt mondom nektek, hogy Illés már eljött, de nem ismerték fel, és kényük-kedvük szerint bántak vele. Így szenved majd az Emberfia is tőlük.” Ekkor értették meg a tanítványok, hogy Keresztelő Jánosról beszélt nekik.
ElmélkedésIsten nem csak jeleket mutat számunkra, hanem embereket is küld, hogy visszatérítsen minket a helyes útra.
Karácsony éjjelén
zúgnak a harangok,
az égre repülnek
áldást kérő hangok,
Magyarok Istene,
segítsd meg népedet,
hallgasd meg, hallgasd meg
a zokogó éneket.
Tekints reánk újra,
talpra kéne állni,
régi, ősi múltunk,
meg kéne találni.
Azt mondja az írás,
hogy értünk születtél,
mikor miközöttünk
földi ember lettél.
Nem kérünk mi sokat,
csak egy kicsi áldást,
minden emberszívben
békét, megbocsátást.
Add, hogy az életünk
békében haladjon,
s áldott magyar hazánk,
ősi magyar földünk
magyarnak maradjon!.
Karácsonykor, imára kulcsolom mindkét kezemet,
s magamhoz szorítom gyermekeimet,
mert fáradt szívem egyre jobban érzi,
fogyóban az erő mely lépteiket védi.
Átölelem őket, mint ki hosszú útra indul,
mint kinek rejtett könnye lélek-mélyre csordul,
hisz ha láthatóak lennének fényes cseppjei,
elárulnám gyöngeségem mely erőmet veszi.
Óvón féltő ölelésem áldott melegsége,
úgy olvad majd beléjük mint a nyári napok fénye,
mely forróságot áraszt akkor is, ha már
hervadt virág kókad sírom árnyékán.
Ki az, ki mindennap megköszöni léted,
ki két szemedben látja a világmindenséget.
Aki egyetlen bántásodért ölni volna képes,
s aki önnön életét is feláldozna érted.
Mondd, ki az, kinek éjei, s nappalai éke,
csengő-bongó hangodnak édes-bús meséje,
mit megértéssel hallgat, szeretettel vigyáz,
hisz kincsnek veszi minden Istenáldott szavát.
Ki az ki sors utadon sosem hagy majd cserbe,
kinek ott szárnyal melletted gondolata, lelke,
kinek egyszerű kívánsága csupán annyi csak,
hogy tőle kapott életedet soha fel ne add.
Erre a jóságos püspökre emlékezünk minden
december 6-án, amikor is az ablakba állítjuk fényesre pucolt cipőinket,
hogy másnap reggel ajándékokkal telve találjuk.
Szent Miklós története legendaként ismert a világon.
Valóságos történelmi személyiség volt, aki Törökországban élt. Krisztus
után született 245-ben, Patara városában egy gazdag család gyerekeként.
Már kisgyerek korában árva maradt, szüleit egy járvány vitte el.
Szüleitől örökölt vagyonával, nagybátyjához - aki érsek volt - Patara
város kolostorába költözött.
Kedves Atyánk! Most mindnyájan azokért imádkozunk, akik emberileg magányosak lesznek karácsony szentestéjén, és ha valamikor fájdalmas a magány, akkor ezen az estén kétszeresen vagy tízszeresen is az. Érettük imádkozunk, hogy ha magányosak is, ne legyenek egyedül, akkor se, ha csak egy szál gyertya lobog elõttük. Az az egy szál gyertya jelentsen Téged, világ Világossága, Aki fénynek, vigasztalásnak, békességnek és erõnek jöttél közénk. Most azokért imádkozunk, akiknek kétszeresen fáj a karácsony, mert valahol szétszóródva a világban még egy fenyõgallyat sem találnak, mert talán ott nincs is, talán csak egy borókaág, talán valami trópusi növénynek leszakított levele, de õk arra gondolnak, hogy itthon karácsony van.
Suttog a fenyves, zöld erdő,
Télapó is már eljő.
Csendül a fürge száncsengő,
Véget ér az esztendő.
Tél szele hóval, faggyal jő,
Elkel most a nagykendő.
Libben a tarka nagykendő,
Húzza-rázza hűs szellő.
Suttog a fenyves, zöld erdő,
Rászitál a hófelhő.
Végire jár az esztendő,
Cseng a fürge száncsengő.
Szeretni ezt az életet...
Fehér hópihék
Talán az a kései nyár (vagy korai ősz?), meg nem mondanám! Leginkább talán a levelek közt átszüremlett napsugár volt az, ami mosolyra húzta arcom redőit aznap délelőtt, mikor először jöttél szembe velem az autók között s mosolyod rám csókoltad. Mert azt már csak azért se vallanám be, hogy Te magad voltál, aki elvarázsolt, kinek ragyogása térdre kényszeríthette a Napot! És ahogy jöttél… mint egy angyal, mint egy tündér, amilyet az ember csupán ártatlan gyermekkorában, álmában láthatott… Ó, hányszor vártam e pillanatot!
A napok rohannak, futnak,céltalan bolyongunk a szürkeségben.Mindenki siet valahová.Nincs idő, nem állunk meg egy percre sem.Hiányzik valami az életünkből.Nem látjuk a tarka virágok színét,nem érezzük a napfény melegét.Hiányzik egy ölelés, egy jó szó,elmúlt nyarak igézete,ringó kalászos, erdők illata.Hiányzik az életből valami...Egy csoda, egy varázs, egy csillaggyúlás.Egész életünkben szakadatlanul,fuldoklásig küzdünk, harcolunk.Vágyódunk a tökéletességre,és csak reménykedünk hiába.
Szántó Imréné Mária 4 napja új blogbejegyzést írt: A húsvét a keresztény világ egyik legnagyobb ünnepe. Jézus feltámadását ünneplik mindenhol a templomokban.
Szántó Imréné Mária 4 napja új blogbejegyzést írt: Húsvét van!Müller Pétertől
Szántó Imréné Mária 5 napja új blogbejegyzést írt: Amikor összeteszed két kezed Halkan imádkozol Hallgasson meg Istened.
Szántó Imréné Mária 5 napja új blogbejegyzést írt: Szabó Balázs - A természet legszebb csodája
Szántó Imréné Mária írta 5 napja a(z) VERS fórumtémában:
"Az élet nem más, mint egy üres vászon - festhetsz ...
Szántó Imréné Mária írta 5 napja a(z) Látogatóimnak szeretettel ! 2 képhez:
Minden reggel új világ, minden reggel újrakezdés .
Szántó Imréné Mária írta 5 napja a(z) Bölcs idézet. fórumtémában:
,,Ma, mielőtt kimondasz egy bántó szót, gondolj azokra,...
Szántó Imréné Mária 5 napja új videót töltött fel:
Szántó Imréné Mária írta 2 hete a(z) Bölcs idézet. fórumtémában:
Petőfi Sándor: Magyarok istene - részlet. Élni fogsz, hazám,...
Szántó Imréné Mária írta 2 hete a(z) VERS fórumtémában:
Mit kíván a magyar nemzet. Legyen béke, szabadság és ...
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Utolsó hozzászólás