A természet arról a harmóniáról beszél, amire tulajdonképpen minden ember vágyik.
A természet rendje jelenti azt a romlatlan világot, amelybe minden ember szeretne visszakerülni.
A természetben mindennek megvan a maga helye.
Csodálatos egyensúly ez, amit az ember csak felborítani képes.

Korzenszky Richárd.

 

 

 

Az élet gyönyörű (...). Nézd csak meg egyszer a napfelkeltét a rét illatozó virágai között pihenve, vagy csodáld meg a nyárvégi csillaghullást!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Egy alkalommal, amikor egy kormányépületen mentem keresztül, dupla fotocellás ajtókon kellett átmennem, amik néhány méterre helyezkedtek el egymástól. Amikor átmentem az elsőn, meg kellett várnom, míg az teljesen becsukódott, hogy a másik kinyíljon.

Amíg az első ajtó közelében maradtam, a másik nem nyílt ki. Ugyanez az elv érvényes az életben is. Ha a sebeidet nyalogatod, és magadat sajnálod, az sehová sem vezet.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

KEGYELEM ÉS IGAZSÁG     "Veled van Istened az ÚR, Ő erős, és megsegít. Boldogan örül neked, megújít szeretetével, ujjongva örül neked. Összegyűjtöm azokat, akik szomorkodnak, mert nem ünnepelhetnek, bár közületek valók, és gyalázatot kell elszenvedniük" (Zof 3,17-18).
Amikor félelem, kétség és a kísértés terhe nyom, emeld fel a fejed.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Mary Carson, a gazdag földbirtokos bosszút akar állni Ralph de Bricassart atyán, akit vonz az asszony vagyona, a nő közeledését mégis visszautasítja. Az asszony ezért úgy dönt, befogadja szerény körülmények között élő öccsét és családját, gazdálkodjanak ők a birtokon, melyet halála után örökölhetnek is.

A film ismertetése: Egy sorozat, mely bemutatását követően szinte azonnal klasszikussá vált!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 Köszönöm a kedves barátságot. A barátság a legszebb szerep az életben mely egy álom, a sötét erdőben megleled a fényt amit a szívedben tölt ki, azaz ember aki a legfontosabb az életedben. Egy leírhatatlan, megfoghatatlan érzés, ami végigkísér az egész életedben melegséggel tölt el, mert egy  jó barát vagy.

 

Szeretettel vagyok irántatok.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 Abgyolok vigyázzon rád.

2014. szeptember 14. – Évközi 24. vasárnap, Szent Kereszt felmagasztalása

Abban az időben Jézus ezt mondta Nikodémusnak: Senki sem ment föl a mennybe, csak az, aki a mennyből alászállott: az Emberfia, aki a mennyben van. Ahogy Mózes fölemelte a kígyót a pusztában, úgy fogják fölemelni az Emberfiát is, hogy aki hisz benne, el ne vesszen, hanem örökké éljen. Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki benne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Viharos szerelemnek indult, és amíg tartott, az is maradt Varga Viktor és Cinthya kapcsolata. Bár folyton civakodtak, és több kisebb szakításon is túl voltak, a TV2 Édes Élet című műsorának két szereplőjére sokan álompárként tekintettek, mert a szerethető, furcsa páros végül mégis mindig kibékült, és tovább turbékolt.

Ennek most vége, az énekes és fotós szerelme végleg szakítottak egymással.

Testvér! Valamit szeretnék mondani Neked. Ne hidd, hogy csúnya a világ s az emberek rosszak. A világ szép s az emberek jók. A rosszaság nem egyéb, mint valami furcsa betegség, mely ragályos és időnként visszatér. Akár a pestis vagy a nátha. S olyankor elcsúfítja a világot maga körül.
A világot? A Te világodat.
De ne feledd el, hogy a Te világodon kívül van még egy másik világ is és ez az igazi világ.
Gyökered, vagyis jellemed, adottságaid, érzéseid és az a sok láthatatlan holmi amit magadban hurcolsz egy életen át, ebből az igazi világból ered, és ahhoz a mesterséges másik világhoz, melyet magadnak csináltál, csak annyi köze van, mint a hóvirágnak az avarhoz, melyen átüti fejét midőn a földből előbúvik.

 

 

 

 

 

 

 

Boldog Asszony anyánk,
Régi nagy patrónánk,
Nagy ínségben lévén
Így szólít meg hazánk:
Magyarországról, romlott hazánkról,
Ne felejtkezzél el szegény magyarokról!

Nyisd fel az egeket
Sok kiáltásunkra,
Anyai palástod
Fordítsd oltalmunkra!
Magyarországról, romlott hazánkról,
Ne felejtkezzél el szegény magyarokról!

Kegyes szemeiddel
Tekintsd meg népedet,
Segéld meg áldásra
Magyar nemzetedet!
Magyarországról, romlott hazánkról,
Ne felejtkezzél el szegény magyarokról!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Uram, adj csöndes éjt,
Nyugodalmas, nagy éjt
A te vén gyermekednek,
Beteg, rossz gyermekednek.



Fölséges dáridók,
Keserves dáridók
Muzsikája kerüljön,
Hangja messze kerüljön.



Ne ülje szívemet,
Nyomorék szivemet
Az ébrenlét lidérce,
Rettenetes lidérce.



Aludjak kacagón,
Álmodjak kacagón
S boldoguljak álmomban,
Ifjuljak meg álmomban.



Valami nagyon nagyot,
Valami dicső nagyot
Álmodva hadd képzeljek,
Éjemben hadd képzeljek.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ki vagy te, aki visszafogtad futásomat? Mért vagy erősebb, mint az ösztön, mely mást mutat? Iszonyodásom menedékét, mért szegetted velem a békét, amelyet a földdel kötöttem, hogy bírjam, ha föld lesz fölöttem? Szóba se álltam az idővel, most alkuszom vele; hiába érzem, hogy vulkán e föld, hogy füstöl krátere, riadozó álmom felett neveli suta magzatát, lebeg az együgyű reménység, hogy te meg én s a jegenyék talán, akik hallgatták vad szívünk verését, mi mégis, mégis, mégis...

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

2014. szeptember 13. – Szombat

Egy alkalommal Jézus így szólt tanítványaihoz: Nincs jó fa, amely rossz gyümölcsöt terem, és nincs rossz fa, amely jó gyümölcsöt hoz. Minden fát gyümölcséről lehet megismerni. Nem szednek a tövisbokorról fügét, sem a tüskebokorról nem szüretelnek szőlőt. A jó ember szívének jó kincséből jót hoz elő, a rossz ember pedig a rosszból rosszat hoz elő.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

2014. szeptember 12. – Péntek, Szűz Mária szent neve

Jézus a hegyi beszédben ezeket a hasonlatokat mondta tanítványainak: „Vajon vezethet-e vak világtalant? Nem esnek-e bele mind a ketten a gödörbe? Nem nagyobb a tanítvány mesterénél: Akkor tökéletes az ember, amikor már olyan, mint a mestere. Miért látod meg a szálkát embertársad szemében, amikor a magad szemében a gerendát sem veszed észre?

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

2014. szeptember 11. – Csütörtök

Jézus a hegyi beszédben így szólt tanítványaihoz: „Nektek, akik hallgattok engem, ezt mondom: Szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek titeket. Azokra, akik átkoznak titeket, mondjatok áldást, és imádkozzatok rágalmazóitokért. Ha arcul üt valaki, tartsd oda a másik arcodat is. Annak, aki elveszi köntösödet, add oda a ruhádat is.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Istennel bizony nem sokat törődő gyógyszerészsegéd voltam egy kis faluban.
Gazdám nem nagyon szeretett éjjel ügyeletet tartani. Ez rendszerint rám
hárult.
Egyik éjjel már harmadszor keltem fel kimerülten, idegesen, ingerülten.
Mikor kinyitottam az ajtót, egy copfos kis parasztlányka állt előttem
recepttel a kezében. Dühömben majd hozzávágtam a kulcsot.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ősz   Kábultan füsttől s éji zajtól A nedves karikákat néztem, Miket a pohár talpa rajzol A márványos, hűs asztalszélen. Az utcára kék fény omolt ki, Künn lucskos, setét kocsik álltak, Ó, egy illatos, puha vállat Oly jó lett volna megcsókolni...   Mentem... Magányos utcák vártak És hervadt fák. Egy régi téren Állt egy alak, vénhedt és fáradt; Botjára dőlt; csendben kitértem. Botja olyan volt, mint egy thyrsus, Fekete szárát körülfonták Aszú venyigék s lankadt rózsák. És csendesen utánam indult.   A sarkon késő zene zengett, Szomorúan s tétován megálltam. Ő jött, a sok bús rózsa lengett, S reszketve megfogta a vállam: "Kedves fiam, vezess el engem A lányomhoz, a városaljba... Fütyölhetsz is...

Zelk Zoltán
  Ez már az ősz   Ez már az ősz. Itt-ott még egy tücsök dalt próbál szegény, a füvek között. Szakad a húr, szétfoszlik a vonó - nem nótaszó ez már, de búcsúszó.   Ez már az ősz. Borzongva kél a nap. Közelg a rozsdaszínű áradat. Átzúg kertek, erdők, hegyek fölött - elnémul a rigó, el a tücsök.   Mily korán jő, mily korán tör felénk - hogy kortyolnánk még a nyár melegét! Be üres is volt idén a pohár, be hamar elmúlt ajkunktól a nyár!   S hallod, ők is, hogy szürcsölik a fák az őszi ég keserű sugarát. Hiába isszák, nem ad már erőt, csügged az ág, sárgára vált a zöld.   Csügged az ág, ejti leveleit.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Nagy bánatomnak égő csipkebokrán,
Ó én Uram, hogy megjelentél nékem,
Tán már nem is bús fájdalmam lobog,
Te tündökölsz e fonnyadt büszkeségen.

Átlátsz, tudom, a bűnök cifra gyolcsán,
Erény rongyán, bátorság mentebőrén,
Mégis mindent levetkezem, Uram,
S elődbe küldöm lelkem szűzi pőrén.

 5 órát kell utazni a kínai hegyekben ahhoz, hogy ezek a gyerekek eljussanak iskolájukba.

 

ilyen keskeny úton és mélységek mellett vezet el az útjuk.

 

Kína egy nyugati településén az iskoláig falétrákon vezet az út...

 

a létrák egyáltalán nem biztonságosak.

 

Kisdiákok a Himaláján

 

Az indonéz Lebakban ezen a hídon kell átmenni az iskolához.

a függőhíd erősen megrongálódott

 

 Kolumbiában 400 méter magason a Rio Negro folyó felett 800 métert kell megtenniük a gyerekeknek, ha el akarnak jutni az iskolába.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A legnagyobb ajándék, amit gyermekünknek adhatunk, a feltétlen szeretet, a széttárt karok és egy készséges fül.

Az anya azt is megérti, amit gyermeke nem mond ki.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Füle Lajos 

 A völgyben ágyat vet az ősz
A völgyben ágyat vet az ősz
hulló levélnek, tört virágnak.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Felhők árnyéka száll a hegy felett,
fésülik már az erdőt a szelek,
maholnap minden fája lombtalan.
Zörgő avarban ballagok magam,
a vállamon egy kis levélke ül,
nagy, tisztuló csend lelkemen belül.
Lebben a lomb, mint tarka pille, le,
könnyű mosollyal mintha intene.
Az ágnak-e? Az égnek-e? Nekem?
Fogd fel, szívem, és mondd el, énekem:
Az őszi árny csak elfogyó derű,
és a halál is olyan egyszerű,
oly egyszerű és oly természetes!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Szeptember szép szultánja, Ősz, pompás, buja zsarnok,
Már vár a hódoló táj; a zöld és elviselt
Kaftánú bús tuja mind furcsa dervised,
Mind mélyen hajladoz, s halkan imázva mormog.

Sárga selyemben várnak a szép, hervatag ormok,
Rabnők, kiket elgyötresz, s kik engedelmesek;
S te jössz, puhán s pompázón, s gyűrűfényes kezed
Aranyos reflexétől a tiprott fű is csillog.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Szoktad e szemlélni a kanyargó folyót? Imádni otthonod, ez áldott földgolyót? Szoktad e csodálni, az esti fényeket? A reggel sugarait, a nappali színeket? Szoktad e hallgatni, a madarak énekét? Észrevetted e már, a kismókus rejtekét? Láttad e már este az égbolt varázslatát? Számoltad éjjel az égnek sok csillagát? Suttogtál e reggel, az ébredő rózsának? Rámosolyogtál e, a reppenő madárnak? Néztél farkasszemet, a bíborló hajnallal? Láttad e napunkat, fénylő aranyhajjal? Hallottad e már, a szerelmes békákat? Láttad e hajnalban pompázni a fákat? Beszélgettél e már, a nyíló kisvirággal? Érezte e szíved, hogy békül a világgal? Szoktál e arádnak, szépet és jót szólni? Mikor egyedül van, megsimogatni? Szoktad e kérdezni, miben segíthetnél? A szíve öröméért, most mit is tehetnél? Szoktad e imádni a nőt, ki szeret téged? Vagy épp azt a férfit, ki éltét adná érted? Néha fülébe suttogod mennyire szereted? Hogy nélküle mit sem érne egyetlen életed?

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Lelked értékes kincs, ne dobd el hiába Ne vesztegesd balgán bánatod poklába A lelked egy nagy csoda, nagyon különleges Sohasem bántani,… csak szeretni érdemes… A lelked jó tanárod, mindig együtt vagytok Vele kiáradnak szívedből a hangok A lelked veled tart majd, akkor is, ha elbuksz Akkor is veled lesz, mikor majd belé rúgsz A lelked jó testőröd, mindig vigyáz reád Ő soha nem lesz rá rest, gondot viselni Rád Ő mindig csak adna, mindig figyel Téged Akkor is segít majd, ha Te meg sem érted… A lelked veled dalol, ha nagyon megörülnél De veled is zokog majd, mikor csak könnyeznél Mindent tud Te rólad, azt is mit nem hinnél De nagyon szeret Téged… jobban a mindennél A lelked jó testvéred, maga Isten adta Jól tudta előre, mi lesz majd a sorsa De minden másodperced, arannyal borítja Elhalmoz mindennel, a szíved bátorítja A lelked a gyengéd is, mert folyton csak bánkódik Az elméd viharában, mindennap fuldoklik De igazi sorsodat, csak a lelked szabja A szíveddel karöltve, utadat mutatja… A lelked drágaköved, vöröslő rubintod Akkor is az marad, ha majd elhajítod Akkor is veled lesz, ha hozzá hűtlen leszel El nem hagyhat Téged, szeret bármit teszel… A lelkeink elszállnak, mint a galamb madár Repülnek az égnek derengő hajnalán Úgy boldog, ha szárnyal, fürdik vízesésben Könnyfakasztó szépség, e csodás teremtésben A lelkedet becsüld meg, hisz csak egy van néked Szeresd minden percben, bármit megtesz érted A lelked a megváltód… megtart majd a hitben… Mert mit lelkednek hívsz,… az maga a Jó Isten… Árvai Attila© 2012-05-14

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Mikor elfáradok, és nem találom helyem Mikor már letenném, kissé fárasztó életem Mikor már nagyon fáj, a sok múló emlék Választanám Véled, a nyugalom szigetét… A nyugalom szigetén, míg csendben elidőzünk Hol lesz idő pihenni, ha elfáradt a szívünk A nyugalom szigetén, megtaláljuk helyünk Eldugott mennyország, hol boldog lesz a lelkünk A nyugalom szigetén, minden olyan csendes A búbánat elszalad, mi oly nagyon keserves Ezen szép szigeten, elmondod óhajod… S én meghallom majd, minden kis sóhajod… Ez gyönyörű szép sziget, csoda körös-körül Mikor szétnézel itt, a lelked is megörül Virágok suttognak, a fák is simogatnak Nem érzed itt magad, olyan elhagyottnak E csoda sziget partján, a nap is csak nékünk süt Éjjel a csillagoknak, pislákoló fényük A tenger, a víz, a rétek és a holdfény Boldogságunk csöndje, egy szebb életet ígér A nyugalom szigetén, míg együtt megpihenünk Abban a pár percben, boldog lesz életünk Csak hallgatunk csendesen, s minden apró jelre Összerezzennünk majd, egymást átölelve A nyugalom szigete, most is csak reánk vár Ám mi csak rohanunk, de pihenni kéne már A nyugalom szigete, nékünk mindig nyitva De az eszünk rohan, a szépet elhajítva… A nyugalom szigetén, várlak majd egy napon Ha eljössz hozzám meglásd, boldog leszek nagyon Ez az én szigetem, boldog birodalmam Látni fogod egy nap, e boldogságot rajtam… A nyugalom szigetét, Te is rég keresed Talán nem hinnéd el, hogy ott lakik Tebenned S, ha egy nap megleled majd, e boldogság szigetet Megleltél engem is… s kapsz egy új életet… Árvai Attila© 2012-10-14

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Mi is a dolgom ezen a világon? Mi hajt, mi kerget át az életen? A választ erre tudom, megtalálom, s eloszlik bennem minden félelem. Szeretet lángja itt él a szívemben. Melegét érzi mindaz, ki erre jár. Megerősítést lelek a hitemben, hogy jó az ember s az élet sem sivár. Csak vakságunktól kéne szabadulnunk, mit dühünk, haragunk táplál szüntelen. Az egyszerűt, a csodát kéne látnunk, s szívünkbe zárni, hogy velünk legyen.