Soha ne engedd el a lehetőséget, hogy napsugarat hozz annak a személynek a napjaiba, akinek néhány bátorító szóra van szüksége.

Élményekkel teli , tartalmas hétvégét kívánok mindenkinek. Mária.

GYÜMÖLCS A GYÁRBÓL.

Dr. Samuel Chadwick szolgálatának utolsó éveit az angliai Sheffield College igazgatójaként töltötte. Könyvében Chadwick kifejezi aggodalmát amiatt, hogy a Szentlelket mennyire elutasítják egyházában. "A tagok minden alkalommal megerősítik a Szentiélekbe vetett hitüket, amikor csak elmondják a hitvallást de vajon hitük valóságos-e? Az egyház Krisztus teste, amely a Lélektől született, általa lett egységes, és ereje élteti; ám tagjai elfeledkezvén minderről félmondatokon, feladatokon és parancsokon vitatkoznak.

Valószínűleg csillapíthatatlan ez az éhség: aki egyszer belekóstolt, holtáig ízlelni szeretné. Közben már megtudtam, hogy szeretet kapni nem lehet; mindig csak adni kell, ez a módja. Megtudtam azt is, hogy semmi sem nehezebb, mint a szeretetet kifejezni. A költőknek nem sikerült, soha, a költőknek, akik az érzelmek és indulatok minden árnyalatát rögzíteni tudják szavaikban.

Ez a város, ez a ház, ez a kert
Egykor engem mind igen jól ismert!
Itt születtem, itt nevelt föl anyám,
Édes hangját mintha még hallanám,
Mintha látnám ott magában űlve,
Özvegyi gyász bújába merülve.

Kis hugommal itt futkostam, játszám,
Milyen szép volt, hogyan mosolygott rám,
S mit körűlbe szemem csak meglátott,
Szedtem neki gyümölcsöt, virágot,
S boszus apám ha megdorgált érte,
Velem együtt zokogott szegényke.

 Ott alant, alant, a mélyben,
A kék messzeség ködében,
Ott a város... csak ugy rémlik,
Mint a múlt, amelyet félig
Átadott immár a lélek
A felejtés éjjelének.
Kinn vagyok a természetben,
Fönn magasra nőtt hegyekben;
Magas e hely, itt pihen meg
Koronként a vándor felleg,
S ha itt volnék éjjelenként,
Csillagokkal beszélgetnék.
Lenn a völgyben, lenn a mélyben,
A kék messzeség ködében,
A város távol zajában
Hagytam gondod, hazám s házam!
Ott lenn hagytam minden gondot,
Mely szívem fölött borongott,
Melynek sötét árnyékában
Mint rideg kőszikla álltam.

Ha én lehetnék az idő,
de jó is lenne néked!
én téged, szépséges szívem,
szépséged teljességiben
jaj, hogy megőrzenélek!

Ha én lehetnék az idő,
fejed fölött megállnák,
hogy nyarad sohse múljon el,
hogy hozzád sohse jusson el
az ősz, a tél, az árnyék.

Ha én lehetnék az idő,
virág virágra kelne,
ahol a lábad földet ér
s az örök ifjúságodér'
mind téged irigyelne.

Panaszom van kelmed ellen, Hallja kend, nap uram! Mi dolog az, sugarával Bánni olyan fukaran?   Elballag kelmed fölöttem Minden istenadta nap. Kis szobám kelmedtől mégis Egy sziporka fényt se kap.   Oly sötét van benne, mint a... Majd kimondtam, hogy mibe': Legyen egy kis embersége, S nézzen kelmed néha be.

De jó lenne jónak lenni,
mindig, mindig csak szeretni,
lelkem szállna, mint a lepke,
olyan könnyű, lenge lenne.
De jó lenne jónak lenni,
csak a szépet észrevenni,
nem félni, és nem remegni,
mindig, mindig csak szeretni.
De jó lenne jónak lenni,
a nagy Istent megkeresni,
a lábához kuporodni,
és az Igét befogadni.
De jó lenne... de nem lehet.
Farkasok közt nem élhet meg,
aki bárány, aki balga,
megrohanja azt a falka.

"Föld, fény, élet: ez vagy te, a csoda. Ha valahonnan fentről rád hull egy végtelenül tiszta és szent fény, te is képes leszel néhány magot befogadni, és kenyeret adni, forrássá válni.
Mindez végtelenül tiszta és egyszerű: láss, higgy és szeress."

(Böjte Csaba)

A boldogság az egyetlen a földön,
amit irigyel még a gazdag is,
hiába van neki kincse,palotája,
ha egyedül bolyong, s boldogsága nincs.

A boldogság az egyetlen a földön,
amely mindennél fontosabb talán,
s mégis oly kevés ezen a földön,
kinek a boldogság örökké kijár.


Lehet kincsed és hatalmad,
megvehetsz mindent mit kívánsz,
s bár a pénzedért szeretni fognak.

Hinned kell a boldogság Iehetőségében, h Hinned kell a boldogság Iehetőségében, hogy csakugyan boldog légy.
Az vagy,amit gondolsz, és csak azt tudod elgondolni, amiben hiszel.
Ne gondolj a hanyatlásodra, mert bekövetkezik.
Ne gondolj a veszteségre, mert veszteségek érnek.
Ne gondolj a szomorúságra, mert lelked sötétségbe borul.
Ne gondolj a rosszra, mert a mélybe taszít.
A jó gondolat: ajándék, szárnyalás, magasba vágyódás, felemelkedés...
Élni csupán a Iegtisztább vágyak szerint érdemes.

Nincs annál gyönyörűbb, mint az a nő, aki képes nap, mint nap a szíve darabjait újra és újra felszedni a sárból. Felszedni és hite minden apró morzsájából még szebbet építeni belőle. Egy szebbet, egy fényesebbet azzal a tudattal, hogy holnap talán ismét összetörik

 Megérdemled azt a percet, amikor azt érzed, a világ átölel. Megérdemled azt a ölelést, amiben megbújva érzed, semmi bántódásod nem lehet. Megérdemled azt a reggelt, amikor boldogan ébredsz fel, mert hiszed, hogy ma minden jobb lehet. Megérdemled azt a sorsot, ami neked rendeltetett. Megérdemled azt az utat, amiről érzed, ha nem ma, de holnap már biztosan járható lesz. Megérdemled azt a pillantást, ami a szívedről mesél. Megérdemled azt a holnapot, amiben tudod, menni, tenni, szeretni és soha fel nem adni.

Abban az időben Jézus így tanította apostolait: íme, úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé. Legyetek tehát okosak, mint a kígyók és egyszerűek, mint a galambok! Legyetek óvatosak az emberekkel szemben, mert bíróság elé állítanak, és zsinagógáikban megostoroznak titeket. Helytartók és királyok elé hurcolnak miattam, hogy tanúságot tegyetek előttük és a pogányok előtt.

Nem számít, hová érkeztél haza, ha van, aki átölel. Az sem fontos, mi lesz ma az asztalon, ha van, akivel elfogyaszthatod az ételt. Nem számíthat az sem, milyen ágyban hajtod majd álomra a fejed, ha van, aki veled álmodik. Ha van, akinek a szíve érted él, aki igaz hittel benned ég, hidd el, mindent megkaptál, amit az élet csak adni képes.

Mindannyian a sebmentes életre vágyunk. Olyanra, ami egyszerű, ami nem fáj, ami sosem sebez majd meg. Majd a hegeinket álarc mögé rejtjük, mert azt hisszük ennek így kell lennie. Minden reggel összeszedjük az összetört darabokat, ragasztuk, és rejtünk. És közben elfeledjük mennyit köszönhetünk a sebeinknek.

Hisz áldásként jött ő az életedre, s bármilyen is, nem vágyik másra, csak szeretetre.
Az életét nem ő kérte, te voltál az, aki mindent megtettél érte.
Azért, hogy leszülethessen hozzád a földre.
Hát itt van. Leszületett. Megérkezett. Veled van.A dolgod csak annyi, hogy vele légy a mindennapjaiban. Mert rád van szüksége és a támogatásodra. Arra, hogy szeresd és fogadd el őt olyannak amilyen.

Azok, akik bántottak a múltban, hidd el, mind megkapják érte a jussukat. De amikor eljön az a nap, Te ne ünnepelj, legyen az csendes elégtétel. Gondolj rá úgy: győzött az egyetemes igazság, s hogy a Világban végre rend van, az egyensúly helyreállt.
Ne élvezd sokáig a fájdalommal kifizetett győzelmet, mert az Élet ezért könnyen újabb számlát küldhet… Nyugtázd, hogy ez járt Neked és büszkén lépj tovább!

 Abban az időben Jézus ezt a példabeszédet mondta tanítványainak: A mennyek országa olyan, mint amikor egy gazda kora reggel kiment, hogy szőlőjébe munkásokat fogadjon. Miután napi egy dénárban megegyezett a munkásokkal, elküldte őket a szőlőjébe. A harmadik óra körül megint kiment, s látta, hogy mások is ácsorognak ott tétlenül a piactéren. Ezt mondta nekik: „Menjetek ti is a szőlőmbe, és ami jár, megadom majd nektek.” Azok el is mentek.

Ó, Erdély szép hazam
Erdély felől fúj a szél,
És oly sok szép regét mesél, felkavarja lelkemet.
Emlékezek, szenvedek és azt sem tudom mit tegyek,
Mivé legyek, merre menjek én?

Refrén:
Ó, Erdély szép hazám, ha mégegyszer láthatnám,
Tán soha többé nem hagynám el őt,
Ó jöjj segíts nekem könnyitsd meg a lelkemet, oly nehéz a választás.

Erdély földjén éltem én, de elszakadtam onnan én,
Messze vitt a sorsom már.
Azt hittem ha befogad, az új haza új szívet ad,
Szívem mégis mindig haza jár...

Ismerlek, néha kérsz,
Azt mondod, kell a pénz.
Mindig van, ki pénzt ígér,
A becsület ennél mégis többet ér!

Álmok közt ébren élsz,
Másoknak adni félsz,
Kóbor vagy mint a szél,
A becsület ennél mégis többet ér!

Üldözöd a kétes hírnév hiú árnyait,
Szemeidben jóság bujkál,
A szívedben mégis bűn lakik.

(Instrumentális rész)

Üldözöd a kétes hírnév hiú árnyait,
Szemeidben jóság bujkál,
A szívedben mégis bűn lakik.

Kutatjuk honnan érkeztünk
Vizsgáljuk furcsán két kezünk
Ezer éven át megtanultuk már, mire jó a szív és a száj
De még nem tudjuk, még nem értjük hová érkezünk.

Száz éves fák, történelem
Feldúlunk erdőt, földeket
Keresünk régmúlt éveket
Számoljuk az évgyűrűket
Ezer éven át megtanultuk már, mire jó a szív és a száj
De még nem tudjuk, még nem értjük hová érkezünk

Apáink útján járunk még
őseink táncát járjuk még
Új útnak hisszük a bűvös kört
És sokszor úgy élünk, mint ők

Száz éves fák, történelem
Feldúlunk erdőt, földeket
Keresünk régmúlt éveket
Számoljuk az évgyűrűket
Ezer éven át megtanultuk már, mire jó a szív és a száj
De még nem tudjuk, még nem értjük hová érkezünk

Apáink útján járunk még
őseink táncát járjuk még
Új útnak visszük a bűvös kört
És sokszor úgy élünk, mint ők.

Ember, a világ két kezedtől sír
Egyikkel a kerted ásod, másikkal a sírt
A másik tudod bőven várhat rád
Építsd a kertet hát tovább
s közben a Mindent jól vigyázd

Vigyázz a madárra ha kertedbe repül
Őrizd meg a csendet, el se menekül
Bajban a világ, ha egyszer újra messze száll
Vigyázz a madárra, ha válladra repül
Amerre az élet, arra menekül
Bajban a világ, ha egyszer újra messze száll

Ember a világból csak a sajátod érdekel
A szükség határát ritkán hagytad el
Azontúl szintén van világ
Gondolhatod: ott gondolnak rád
S értünk a mindent jól vigyázd

Vigyázz a madárra ha kertedbe repül
Őrizd meg a csendet, el se menekül
Bajban a világ, ha egyszer újra messze száll
Vigyázz a madárra, ha válladra repül
Amerre az élet, arra menekül
Bajban a világ, ha egyszer újra messze száll.

1.Őszintén akarok élni,
Minden utam végigjárni,
Hinni abban, amire vágyom,
S ha hiszek benne küzdeni érte bármilyen áron.

2.Őszintén akarok élni,
És csak annyit elérni,
Jókedvem senkit ne bántson,
S ha fáj a szívem valamiért, ne nagyon fájjon!

3.Tőled csak annyit akarok kérni,
Hogy engedj őszintén élni,
Őszintén, szabadon, szépen,
Őszintébben, mint ahogy tegnap éltem.