Napsütötte szép tájakon,
Jöttem végig az utakon.
Fölém hajolt sok kis virág,
Rózsavizük osztogatták.
Megöntözlek most itt véle,
Piros tojást kérek érte.

Ezzel a gyönyörű Áldással kívánok reményteli , áldott reggelt
Kedves Mindnyájatoknak !

"Legyen ma béke belül.
Használd azokat, amiket adnak neked,
és add tovább a szeretetet, amelyet kapsz.
Légy elégedett önmagaddal, és add meg a lelkednek az
éneklés, a tánc, az ima és a szeretet szabadságát.
Legyen előtted mindig út !

Annyi szívben felébred valami
hívogató vágy: útra kelni egyszer.

Annyi szívben felébred valami
hívogató vágy: útra kelni egyszer.
Járni, amerre Jézus lába járt.
Látni a Golgotát látó szemekkel.
Hallgatni az olajfák suttogó
beszédét… azt a titkos, bús beszédet.
A szent helyen, hol imádkozva vérzett,
belenézni a holdas éjszakába.

Lelkem, dalolj a húsvét öröméről!

Lelkem, dalolj a húsvét öröméről!
Csengjen a hangod, mint a hegyi csermely
fentről hozott kristályos-tiszta hangja,
mint a hóvirágok fehér harangja.
Legyen dalodban élet és erő…
fakadó rügyek, fesledő virágok:
a tavasz, mely meggyőzte a világot.
Legyen benne ragyogó diadallal
a hosszú éjszakát elűző hajnal!

Immár eljött húsvét napja.

Alig várták, hogy jöjjön a reggel,
s most bánatosan, illatos kenetekkel,
sírva sietnek a sír felé hárman,
epesztő, emésztő, roskasztó gyászban.
Ím ébred az élet és támad a nap már.
A madarak kara csak egy fénylő sugarat vár,
és csattog az ének száll által a légen
fel, fel az ég felé… Csak úgy, mint régen.
Jaj, az a régen! Ne fájna az emlék?

https://www.youtube.com/watch?v=ZxRP95c1m9Y

Kéklő tengernek partján, ott, hol mosolyog az ég.
Ott, hol illattal, fénnyel van tele a lég;
Ott, hol zeng a madárdal fény árad szerteszét,

Ott kérdezte meg Jézus: "Mondd, szeretsz-e még?"

  "Uram, tudod jól, szeretlek én!
A Tiéd lettem, Te az enyém.
Tiéd a szívem, az életem!
Én Uram Jézus, hű Mesterem!"

Jézus megkérdi újra: "Péter, szeretsz-e még?

Ezekben a napokban sokan megállunk gondolatban az Úr Jézus keresztje előtt. Az evangéliumok szerint Megváltónkkal együtt két gonosztevőt is megfeszítettek. Három halállal
vergődő embert láthatunk itt, az örökkévalóság kapujában.

Az egyik gonosztevő a bűneinek sötétségéből érkezik ide, nem érzi múltjának sötét terhét. A világtörténelem legnagyobb csodája történik meg mellette, egészen közel van az Isten Fiához, egészen közel van hozzá a bűnbocsánat, és mégis a kárhozatba rohan.

"Minden nap Téged hív, hogy megtöltsd szívedet annyi mosollyal, amennyi csak belefér. "
Douglas Pagels

E remek gondolattal kívánok csodaszép napot ezen a hosszú hétvégén.

Ma van a születésnapod, köszöntelek Téged,
ha valaki ma rád néz, ne vágj szomorú képet.
Egy évben egyszer van ilyen alkalom,
legyél hát boldog ezen a szép napon. (Sz.V.)

A boldogság sokszor áldás - de általában meg kell harcolnunk érte.
A mágikus pillanat segít, hogy, megváltozzunk, és elinduljunk az álmaink után. Lehet, hogy szenvedni fogunk, és sok csalódás ér, de ennek egyszer vége lesz, és nem hagy gyógyíthatatlan sebeket. Amikor pedig túl vagyunk mindenen, emelt fővel tekinthetünk vissza.

Hol volt, hol nem volt,
élt egyszer egy magányos farkas.
Magányosabb az angyaloknál.

Elvetődött egyszer egy faluba,
és beleszeretett az első házba, amit meglátott.
Már a falát is megszerette,
a kőművesek simogatását,
de az ablak megállította.

A szobában emberek ültek.
Istenen kívül soha senki
olyan szépnek nem látta őket,
mint ez a tisztaszívű állat.

Vannak emberek, akiket egy időre ajándékba kapunk, hogy elkísérjük élete egy szakaszán. Nem igazán azért, hogy birtokoljuk vagy uralkodjunk felette. Meg azért sem, hogy tanácsainkkal megfojtsuk. Néha csak azért, hogy menjünk mellette. Átláthatóan. Az igazi találkozások pillanatában belopakodunk egymás életébe, és a lelkünk jót ücsörög egymásnál.

Isten tenyerén ébredtem, s lenéztem a Földre,
Hófehér csúcsokra, kopár legelőkre.
Kanyargós folyók tükrében láttam kelni a Napot,
Sugaraiban álmos hajnal mosakodott.

Van néhány szabály, amit tisztelnünk kell. A barátunk bűnét nem vágjuk a képébe, és tudni kell megbocsátani, nem csak kötelességből megmenteni. Ha pedig beszél hozzád, a szemébe nézel, hogy megígérd, többé nem hagyod el. Ha szégyelli a múltját, te nem hozod szégyenbe, ha ő nem adja el a barátságát, te sem árulod el az övét. Ha legörnyednek a vállai, nem háborgatod. Ha igaz barátra lelsz az életben, mindent megteszel, hogy kiérdemeld. Ha egyszer kinyújtja feléd a jobb kezét, azt a kezet többé nem engeded el.

Azért fogadunk el valakit, mert nekünk, hozzánk jó; azért bocsátunk meg valakinek, mert rosszat okozott nekünk. Jóságukért fogadjuk el az embereket, rosszaságukért bocsátunk meg nekik.
(Lewis Benedictus Smedes)

Mikor hajnal jő és véget ér az álom,
Kis madarak kezdik énekük az ágon.
Mézédes világból ébred a természet.

Küldj szeretet mindenfelé: északra,délre,keletre,nyugatra. Csodálatos perceket élhetsz majd át, tapasztald meg, milyen a világmindenség abszolút középpontjában lenni.

Egyetlen dolog szünteti meg a másik hiányának fájdalmát: ha nem szeretjük tovább. Amikor azt mondjuk, hogy az idő gyógyít, erre gondolunk. A felejtésre. Ez azonban, ha valóban szeretünk, nem lehetséges. A szeretet hiányát csak egyetlen dolog gyógyítja: ha újra találkozunk azzal, akit szeretünk. Semmi más. Jövőre, húsz év múlva, egy másik életben. Mindegy. A hiány mindaddig él, amíg nem látjuk újra. Nem az emléke, a hiánya él bennünk!

Müller Péter