Vasárnap van. Amit teremtettem nem mind jó. Pihen a testem, de munkálkodik a lelkem, hogy szétválasszam a jót a rossztól, s hogy teremtett világodnak végtelenjében megtaláljam azt a helyet, ahol, mint fölöttünk az ég, mint alattunk a föld, mint fű a mezőn, mint csillag az éjben, mint hal a vízben, mint képmásod lelkemben hasznos lehetek, otthon lehetek. Ámen.

Szabó Előd
Napi 3 perc, www.unitarius.org

Az érzések, érzelmek kifejezésre juttatása csak egy mozdulat csupán. Ám ez a mozdulat, felszabadít mindannyiunkban valami fantasztikusat, a léleknek simogató, az egészségnek csodálatos, s egyetlen ölelés sokkal több problémát felold, mint azt bárki is gondolná.

augusztus 22. Kosztolányi Dezső: Napraforgó

A napraforgó, mint az őrült
röpül a pusztán egymaga,
a tébolyító napsugárban
kibomlik csenevész haja.
Bolond lotyó - fejére kapja
a sárga szoknyáját s szalad,
szerelmese volt már a kóró,
a pipacs és az iszalag,
elhagyta mind, most sír magában,
rí, és a szörnyű napra néz,
a napra, úri kedvesére,
ki részeg s izzik, mint a réz.

 Nagyom szépen köszönöm mindenkinek a sok szépet amit küldtettek .Kívánom legyen nagyon szép napotok. Isten áldjon benneteket.

Pénteki fohász:

Keserves kínokat szenvedtél Krisztusom,

csak hogy bűnös lelkem pokolra ne jusson.

Kegyes jóvoltodért fizetek galádul,

a szívem megtagad, a csókom elárul.

Add, hogy a Te drága szent véred hullása

ne hulljon rám hiába Szűzanyám tékozló fiára. Amen.
 

„Keresd meg azt az embert, aki mosolyt csal az arcodra, mert csak egyetlen mosoly kell ahhoz, hogy fantasztikussá tegyen egy rossz napot. Találd meg azt, akitől a szíved mosolyogni fog!” Paulo Coelho

Biztosan tudom, még tartogat az élet számomra valamit, ami egyszerre lesz orvosság és édesség, mámor és szőlőcukor. Megállok, körülnézek, várakozom.

Márai Sándor.

Mikor könnyem hullatom.
Mikor könnyem hullatom, elgondolkodom,
miért győz le mindig saját bánatom,
hisz az én fájdalmam, csak töredéke annak,
amit mások, térdre rogyva hordnak.
Mikor elgondolkodom saját gondomon,
rájövök az élet nem csak fájdalom,
hiszen annyi szép van benne, annyi szeretet,
ami keservnapjaimban erőssé tehet.
Így most elfojtom könnyeim, meg ne lássák azt,
mily gyáva mód élem a mindennapokat,
s majd úgy teszek, mintha soha nem lett volna
olyan ami szívem sokszor fájdította.

 Szeretettel kívánok minden szépet jót nektek.Mária.

,Álmodunk a reményről, változásról, tűzről, szeretetről, halálról, és egyszer csak bekövetkezik. Az álom valóra válik, és végül a válasz az élet nagy kérdéseire úgy bukkan fel, mint felkelő nap a hegyek mögül. Oly sok küzdelem, hogy az értelmét, a célját megleljük, végül egymásban találjuk meg azt. A közös átélt mesébe illő és evilági élmények. Alapvető emberi vágy, hogy megtaláljuk a hozzánk tartozókat, hogy kötődjünk, és hogy érezzük szívünk mélyén, hogy nem vagyunk egyedül."

A családban rendszeresen kell imádkoznunk. Elegendő időt kell biztosítanunk az imádságra. Gyakran sietve, az utolsó pillanatban, minden összeszedettség nélkül imádkozunk. Remélem, és kérem Isten segítségét, hogy átszellemültebbé, csendesebbé, szeretetteljesebbé váljunk.


A csönd segíteni fog benneteket, hogy jobban imádkozzatok, mert lehetőséget ad nektek, hogy többet imádkozzatok.

 Ha el kell indulnod, hát indulj el. Az utadon. Mert van saját utad, amit be kell járni. Ezen az úton mindenkire mosolyogva haladsz majd, mert a te utad és biztonságot ad. Most biztos félsz az ismeretlentől, a ,,hogyantovábbtól". De ne félj, ne riadj vissza és ne hátrálj meg, tedd csak, amit meg kell tenned. Tudod te, hogy ez a helyes, csak az ember olykor semmire se képes. Arra se, hogy merjen élni és nagyokat lépni, mert könnyebbnek tartja a megszokottban élni.

Lippai Marianna.

Ady Endre: Őrizem a szemed

Túrmezei Erzsébet:

Kő az úton

Gondolod, kerül életed útjába egyetlen gátoló kő is hiába? Lehet otromba, lehet kicsike, hidd el, ahol van, ott kell lennie.

De nem azért, hogy visszatartson téged se, hogy lohassza kedved, merészséged.

Jóságos kéz utadba azért tette, hogy te megállj mellette, nézd meg a követ, aztán kezdj el beszélni róla Isteneddel.

Őt kérdezd meg, milyen üzenetet küld azzal az akadállyal neked.

S ha lelked Istennel találkozott, utadba minden kő áldást hozott.

Megbocsátani azt jelenti, hogy megérteni. És megérteni valakit, azt jelenti, hogy megbocsátok neki. 

Ez egy nagyon mély gondolat. Az első pillanatban azt hiszed, nem is igaz. Pedig az. 

Müller Péter: „Megbocsátani azt jelenti, hogy megérteni”

„Bocsáss meg nékik, uram, mert nem tudják, mit tesznek!” – mondja Jézus a gyilkosairól.

Aranyosi Ervin: Higgyétek el, egy az Isten! Higgyétek el, egy az Isten,
engedjük, hogy megsegítsen!
Szeretet, s a fény az Isten,
s velünk osztozik a “kincsen”. De mi a kincs, derítsük ki,
talán a pénz, kaja, süti,
valami mely anyagból van?
Ott van a kincs szerteszórtan,
elásva a szép szívekben,
s akkor tudunk élni szebben,
ha szívünkben rá találunk,
s szeretettel jobbá válunk! Próbáljunk meg szívből adni,
emberségesnek maradni,
együtt és egymást szolgálni,
szebb holnapért jobbá válni! Egy az Isten s itt bennünk él,
mindnyájunknak jobbat remél,
építsünk hát új világot,
olyat, milyet ő sem látott,
olyat, amin jóság az úr,
hol a kapocs sosem lazul,
mely összeköt minden embert,
milyet a Teremtőnk rendelt. Higgyétek el, egy az Isten,
engedjük, hogy megsegítsen!

 Évekkel ezelőtt, még a Budapest Tv-ben leadott mindennapi prédikációim idején hívott fel egy asszony Tiszakesziről. Ő nézte az adásokat és a képernyőre kiírt telefonszámomon felhívott. Elmondta akkor, hogy a férje öngyilkos lett, most pedig ő lép erre az útra, mert teljesen el van keseredve, kilátástalan az élete. Sokat beszélgettünk, átbeszéltük a dolgokat, és sikerült leltéríteni őt erről az útról, hosszabb ideig nem hallottam felőle. Persze konkrét segítség is született akkor ügyében.

Isztanbult hallgatom, szemem lehúnyva,
oly csendesen, oly lassan fúj a szél -
oly halkan ring a fán ezer levél,
minthogyha a szél nem is itt zizegne.
Valahol a távolban, messze, messze,
egy vízárus csengője cseng újra meg újra,
Isztanbult hallgatom, szemem lehúnyva.
Isztanbult hallgatom, szemem lehúnyva,
fenn a magasban madarak
sűrű-sűrű csapatja száll rikoltva,
leng a szélben halászhálók száza-ezre,
egy asszony lábát a víz körbezúgja,
Isztanbult hallgatom, szemem lehúnyva.

Bármerre is járok, bármerre is nézek,
angyalokat látok, gondoskodást érzek.
Körülvesznek engem, vigyázzák a léptem,
lesik mit cselekszem, s mire vágyom éppen.
Mostantól azt hiszem, figyelek reájuk,
önmagamra öltöm szép angyalruhájuk!
Én is angyal leszek, jóságos és kedves,
felszárítom könnyét, kinek szeme nedves!
Kinek fáj a szíve, annak gyógyírt adok,
érezze, hogy én is jó, kis angyal vagyok!