Mikor a tavasz osztja csókjait,
S a zöld erdőkön napsugár ragyog,
Felébrednek a nedves pázsiton
Piciny, fehér kis földi csillagok...
A harmatcseppes rétek bársonyára
Fehéren hull ezer csillagvirág,
Felette lágyan elsusog a szellő,
S az erdő szélén intenek a fák...
Volt egyszer egy csillag... fényes... ragyogó
Ezüst sugártól tündökölt az ég,
Reggel is sokáig oltogatta
Erős fényét a kékes messzeség...
Egyszer meglátott messze valahol
Egy sápadt fényű testvér csillagot...

Feljött a Nap, elmúlt az éjjel,
virágok nyílnak szerte széjjel,
amerre néz és lát szemem.

Arcomat fényben fürdetem meg,
hálás vagyok a végtelennek,
hogy élek én, hogy létezem.

Dobog a szívem, hajt a vágyam,
itt hagyom párnám, éji ágyam,
derűsen várom a napot.

Kitárom lelkem a világnak,
köszönök fűnek, s minden fának,
s mindennek, amit láthatok

Nézni a tájat, a füvet,mikor harmattól csillog, mint az üveg.

Egyáltalában ne ítéljetek azért addig, míg el nem jön az Úr. Ő majd megvilágítja a sötétség titkait, és nyilvánvalóvá teszi a szívek szándékait, és akkor mindenki Istentől kapja meg a dicséretet."

Pál első levele a korintusiaknak 4:5

Sokan jól fognak járni azon a napon - mások nagyon rosszul.

NINCS IDŐ AZ ÖRDÖGRE... "Egy Amerikai bibliaiskola hallgató az egyik vizsga dolgozatnál,a következő témát kapta: "A Mindenható Isten és az Ördög." Ezt négy óra alatt,három részben kellett kidolgoznia,mégpedig a következő altémák szerint: 1, A Mindenható Isten. 2, Az Ördög léte és lénye. 3, A Mindenható Isten és az Ördög közötti viszony. Ez a fiatal hallgató Jézus lelkes tanítvány volt,és a világon mindennél jpbban szerette Üdvözítőjét.

Gazdag akarsz lenni? Gondolj a rigóra és az ősemberre. Gondolj arra, hogy meztelenül jöttél erre a világra, és meztelenül térsz belőle vissza. Vendég vagy ezen a földön. Csak az a tied, amit a bőröd alatt hoztál és elviszel. Gazdag, aki egészséges. Aki erős. Aki nem szorul másra. Aki föl tudja vágni a fáját, meg tudja főzni ételét, meg tudja vetni ágyát és jól alszik benne.

A SZENT LÉLEK GYÜMÖLCSE... (MEGELÉGEDETTSÉG.)

"Nem hogy az én szűkölködésemre nézve szólnék; mert én megtanultam, hogy azokban, amelyekben vagyok, megelégedett legyek." (Fil 4:11)
A régi jó közmondás állítja,hogy a leggazdagabb ember a meg elégedett ember. Egyszer megkérdeztek egy sikeres személyt embert,hogy hol a határ, és mikor mondhatja,most már meg elégedett boldog ember vagyok? Azt válaszolta,a pénz és a gazdagság terén azt szeretnénk,ha mindig egy kicsivel több van belőle mint amivel most rendelkezünk.

A szeretet Isten adománya,
benne van a mindenségben
és minden egyes homokszemcsében.
Szeress minden levelet,
Isten világosságának minden sugarát.
Szeresd az állatokat,
szeresd a növényeket, szeress mindent.
Ha mindent szeretsz,
fel tudod fedezni a dolgokban az isteni rejtélyt.
Amint egyszer felfedezted,
napról napra jobban meg fogod érteni.
Végül eljutsz odáig,
hogy szeretetedben magadhoz öleled
az egész világot.

Példa.16,32. "Jobb a hosszútűrő az erősnél,és aki uralkodik a maga indulatján annál,aki várost vesz meg."

  A Biblia feltárja előttünk,a bűn terjedését földünkön,hogy a bűn minden emberre elhatott,s még a természet is érzi a bűn súlyát. /Róm.8,19-23./ EGW. irja:"Az ember teremtéskor nemes testi és lelki tulajdonságokat kapott. Tökéletes Istennel összhangban élő lény volt. Gondolatai tiszták,céljai szentek voltak.De az engedetlenség megrontotta ezeket a nemes erőket és tulajdonságokat és a szeretet helyét az önzés foglalta el.

Egy alkalommal Jeruzsálemből írástudók jöttek (Kafarnaumba), és azt híresztelték Jézusról: „Belzebub szállta meg”, és: „A gonosz lelkek fejedelmének segítségével űzi ki az ördögöket.” Ám ő magához hívta őket, és példabeszédekben szólt hozzájuk: „Hogyan űzhetné ki a sátán a sátánt? Ha egy ország meghasonlik önmagával, az az ország nem maradhat fenn. Ha egy család meghasonlik önmagával, az a család nem maradhat fenn.

A szervezet még szombaton felajánlotta segítségét a milánói konzulátuson keresztül, és készenlétbe helyezte a katasztrófahelyzetekre, balesetekre specializálódott pszichológuscsapatát, lelkészeket, valamint személyszállító járműveit.

A SZENT LÉLEK GYÜMÖLCSEI...
ÖNURALOM

"De Dániel eltökélé az ő szívében, hogy nem fertőzteti meg magát a király ételével és a borral, amelyből az iszik vala, és kéré az udvarmesterek fejedelmét, hogy ne kelljen magát megfertőztetnie." (Dán 1:8)
Gyakran beszélgetés tárgya,hogy vajon ősszüleinknek,amikor tiszta indítékokkal rendelkeztek a bűnbe esés előtt,vajon volt é szükségük önuralomra? Képzeljük el az édeni tisztaságot amikor "minden igen jó volt" Éva a kisérthetőség területére merészkedik, és szemléli a titltott fát amelyen semmi különöset nem látott a többi fához viszonyítva.

Az anyaság csoda. És most nem a szó elcsépelt értelmében értjük ezt, hanem úgy, ahogy azt Müller Péter megfogalmazza.

A sok női sorsszerep közül kezdjük talán az anyaszereppel. Időben visszarepülök kb. hatvanhét évet. Gyerek vagyok.
Egy olyan gyereket képzelj el, amilyeneket a “Valahol Európában” láttál. Koravén lurkót, aki a pokolban él, véres sebesültek között.

Az angyalok azt üzenik neked, hogy nagyon fontos vagy az Istennek! Nemcsak magadnak, Neki is létfontosságú az, hogy vagy!

Ez nem útravaló, hanem üzenet. Abban a tudatban élsz, hogy egy pici porszem vagy, homokszem a sivatagban, százbillió fűszál közül egy. Sokmilliárd ember közül valaki, akinek nem fontos az élete, csakis magának és annak a néhány embernek, aki szereti.

Azt kérded, mikor vannak megbocsátva a bűneid? Amikor már nem tudod többé elkövetni őket. Addig nem.

Ez nem vallásos, hanem mélylélektani igazság. Ez vonatkozik minden emberi kapcsolatodra, beleértve a párkapcsolatodat is, minden gondolatodra és tettedre, amelyet nem szeretsz magadban.

Mielőtt tengeri hajóútra indulnánk, számos dolgot ellenőriznünk kell. Működik-e a kormány? Megbízható állapotban van-e a motor? Nincs-e lék a hajótesten? Csak akkor indulhatunk el nyugodtan, ha meggyőződtünk róla, hogy minden rendben van.

Az emberi élet sokban hasonlít ehhez.

Nincs vagyonod? Nincs házad, telked, értékes tárgyaid? Nincs pénzed? A rigónak sincsen. Mégis ő a legvidámabb teremtés. Igaz, neki nem kell cipő és nem kell ruha. Ételért sem fizet, csak füttyel. Lakásért sem fizet. Fiait ingyen tanítja az erdő. A rigónak könnyű, mondod, és igazad van. A rigónak valóban könnyű. Ő ma is úgy él, ahogy Isten annak idején elindította az első rigót. Mi nem úgy élünk.

Az első ember nem tudta még, mi a vagyon.

Hónapneveink latin eredetűek. Római hagyomány szerint a hónapoknak – márciustól decemberig – a városalapító Romulus király adott volna első ízben nevet. Ez az első római naptár valójában empirikus parasztkalendárium lehetett, amely csak a mezei munkák szempontjából számba vehető 10 hónapot vette figyelembe. A fennmaradó téli holt időt – a földművelés planetáris urának, Szaturnusznak a hatalma alá eső Bak és Vízöntő havát – az i.e. 700 körüli naptárreform idején iktatták be az új 12 hónapos holdnaptárba Ianuarius és Februarius néven.

A misén ott volt Ida is,
a szép halvány jegyzőleány,
s álmodozó éjszemével
édesdeden nézett reám.
Körültünk az ének zengett,
s beáradt a tavaszi fény.
Az orvos hozzám hajolt és szólt:
"Egy évig sem él ez a szegény."

Az erdőn át hazakisértem.
Oly halvány volt, olyan fehér,
mint a gyönge kis hóvirág,
mely nyarat, őszt soha nem ér.
És vidám volt, és oly boldog,
mint maga a szép kikelet,
mely friss lombok koszorúit
Bontogatta fejünk felett.



Az erdei fülemile
a bokrok közt dalolgatott.
- Álljunk meg, szólt.

Az utolsó kocsi is eldübörgött
lenn az aszfaltos köruton.
A gázláng vörös pilleként lebeg.
Szemem fáradtan lehunyom.
S a karos-székben hátradőlve
érzem, az álom száz karral fon át...
Tollam lehull. Rétekről álmodom...
és hallom a pásztorfurulyát.


Mi szép volt: tizennyolcz éves szívvel
a szomszéd kertben lopni a napot.
Magunk voltunk csak Örzsikével
És dicsértük a széna-illatot.
Majd elmerengve álltunk: kéz a kézben.
Így hajlik össze minden kis virág...
A nyáj kolompja kong az erdőszélen.
És hallgatjuk a pásztorfurulyát.

És este, mikor felszáll a homály,
s az égen égnek apró csillagok,
megbújva várjuk a kis kapunál,
a míg az öreg bakter elkopog.
S aztán, ha olykor össze is súgunk,
- Te édes, kedves...- ennél nincs tovább.
Egymást ölelve ébren álmodunk,
és hallgatjuk a pásztorfurulyát.


Ez elnótázza mélán, meghatón
a rejtett távol valamely zugán,
a mit csak érez Karádon s Fonyón
minden szerelmes ifjú és leány.
A falu csendes.

Szakállából hull a hó,
fehér öröm: csuda jó!
A hóember nem fázik,
lyukas pipán pipázik.

A madár-nép didereg,
egy picit sem csicsereg.
Jégcsapok az ereszen:
összebújnak csendesen.

Csillog-villog a világ,
s ablakon a jégvirág;
a fák ágán dér-levél,
havat hoz az esti szél.

 Tizennyolc-húsz fokos hideg
volt idefönt a hegyvidéken.
Már azt hittem, ezen a télen
kipusztulnak a verebek.
Napok óta egyet se láttam.
S mi történt tegnapelőtt? Ebéd
után egy kevés maradék
volt még a tálban,
csak pár falat, de mégis étek:
eltenni kevés, kidobni vétek.
A cica kényes, nem eszi meg.
“No, majd megeszik a verebek!”
Azzal egy kis tálkára véve
kitettük a balkon közepére
a hóba.
Nem történt semmi perceken át.
Aztán megrebbent egy bokorág,
s gyanakodva
kidugta fejét,
és szétnézett egy kis veréb.

Minden, mi régen bánt, csak múltbéli teher,
cipeled a súlyát, s a lábadról lever,
és tudod az ember, ha a földön hever,
nem emeli lelkét, csak újabb bajt kever.

Ám, ha a terhedet letennéd, mint követ,
látnád, minden rosszat egy-egy öröm követ!
Virágos jókedvből ültetnél egy tövet,
s te lennél mostantól a mosoly nagykövet.

Ezután mindennap ültetnél egy párat,
s látnád, hogy a lélek örülni nem fárad,
építhetnél kunyhót, mosolyokból várat,
s látnád: – a boldogság, többé sose várat.

Ez a gyümölcs fogyasztható nyersen, főve és sütve is. A gyümölcsben lévő maguk táplálóak, vasat, káliumot, kalciumot, fehérjét és cellulózt is tartalmaznak, míg a húsában sok a C vitamin.

HONNAN ERED A PIROSKA NÉV?

A Piroska egyes források szerint a latin Prisca névből származik. Belőle  először Piriska, majd ebből Piroska lett. A Prisca jelentése: régi, ősi, tiszteletreméltó. Mások szerint a Piroska magyar eredetű női név. A magyar Piriska szó volt az elődje, majd ebből Piroska lett, jelentése: szintén  régi, ősi, tiszteletreméltó.  Abban mindkét " párt" egyet ért, hogy  a név hangalakjának változásában a régi magyar Piros név hatásának,  s a piros szónak is szerepe lehetett.

 "Krisztus keresztje olyan teher, mint a madárnak a szárnya-az emeli a magasba"

Teher a szárnyad , suhanó madár?
Repülsz! Kék egek végtelenje vár.
Repülsz-fényében aranynapsugárnak.
Por rabja volnál , ha nem lenne szárnyad.

Teher a kereszt , a Krisztus keresztje?
lehet , gyenge vállad már felsebezte.
De olyan teher mint a madár szárnya.

" Te nemcsak olyan forrás vagy, amelyik engedi magát megtalálni. Te az a forrás vagy, amelyik maga indul el megkeresni a szomjazókat." Sören Kierkegaard

Tiszta- bővizű csodálatos Forrás,
keresd tovább a szomjasakat!
Látod, mennyien vannak!
Posvány vizével oltják szomjúságuk.

Szomjaznak, életre, szeretetre,
irgalomra és bocsánatra, jóságra, igazságra, örömre, igazi szabadságra.

A legfőbb művészet, tudod mi?
Derűs szívvel megöregedni!
Tenni vágynál, s tétlen maradni,
igazad van, mégis hallgatni.
Soha nem lenni reményvesztett.
Csendben hordozni a keresztet:
Irigység nélkül nézni másra,
ki útját tetterősen járja.

Kezed letenni az öledbe,
s hagyni, hogy gondod más viselje.
Hol segítni tudtál régen,
bevallani alázattal, szépen,
hogy arra most már nincs erőd,
nem vagy olyan, mint azelőtt.
Így járni csendesen, vidáman
Istentől rádrakott igádban.

2017. január 14. – Szombat

Miután Jézus meggyógyított egy bénát, kiment a Tibériás-tó partjára. Nagy sokaság tódult hozzá, ő pedig tanította őket. Amint Jézus elhaladt a vám mellett, észrevette, hogy ott ül Lévi, aki Alfeus fia volt. Odaszólt neki: „Kövess engem!” Lévi (akit Máténak is hívtak) felállt, és követte.
Később Jézus elment vendégségbe Lévi házába.

Koldust, ha látsz, - és látsz bizonnyal -
Ajtód s szíved ne légyen zárva:
Fejed ne fordítsd el iszonnyal,
Mert rongyos, piszkos a ruhája.

Ki volt, mi volt? - ne tudakoljad,
Fájdalmait ezzel is tetézve,
S amit ad jobb kezed, úgy adjad,
Hogy bal kezed ne vegye észre.

Gondold, hogy e szegénynek is volt
A földi jóban része dúsan:
Hogy volt idő, mikor az égbolt
Ő rája sem borula búsan.

Gondold: a sors, mely változékony,
Király is lett már koldus, árva...
Más búja iránt légy fogékony,
Ajtód s szíved ne légyen zárva!



Az aluljáró homályában egy öreg bácsika kuporgott a hideg kövön.
Az emberek elmentek mellette.

Harangszó az éjben



Fehér kis kápolna erdő sűrűjében.
Valami remete lakja réges-régen.
Valami kis remete, kit senkise ismer.
Azt se lehet tudni angyal-e vagy ember?

Mikor az erdőre éj homálya száll,
s a benne tévelygő aggódva megáll,
s remegve, habozva kérdi: Jobbra? Balra?
Megszólal a kicsi kápolna harangja.



Embertársam! vészes, sötét úton járó,
sötét úton járó, habozva megálló,
hallgass a titkosan megcsendülő hangra:
a szívedben hangzó angyali harangra!

Mély tisztelettel nyújtom fel tehozzád,
Fenséges Isten, a kérvényemet:
Csupán egy kunyhót adj nekem, Uram,
Hová a szél is gyalog mehet.


Egy kis patak mellette folyjon el,
S madár daloljon fenn a lombokon,
Az udvaron egy göndör kismalac
S egy tarka tyúk elég lesz, gondolom.

Szobám legyen hűs és télen meleg,
S ingóságom közt egy szép barna lány,
virágszag és pogácsa illata
Lengjen be és ki kunyhóm ablakán.


S a kis pincének öblös rejtekén
Pezsgőt mindig bőven találjak én:
S egy milliót, amely el sose fogy...
Akkor, Uram, megélek valahogy.

Ez a könyv a könyvek könyve,
Szegény ember drágagyöngye,
Égi harmat lankadtaknak,
Világosság földi vaknak.
Bölcsességnek arany útja;
Boldog, aki rátalál!
Szomjas lelkek forráskútja,
Hol pohárral Krisztus áll.

Ez a könyv az örök törvény
Királyon lánc, rabon napfény,
Tévelygőnek hívó harang,
Roskadónak testvéri hang,
Elhagyottnak galamb-búgás,
Viharvertnek ereszet,
Haldoklónak angyalsúgás;
,,Ne félj, fogd a kezemet’’.

Köszöntlek, halvány szép fehér királynő,
köszöntelek, szelíd nyájas holdvilágom!
Tiéd a föld, a rét, a tó, az erdő,
tiéd az árny, a csöndesség, az álom.


Mikor az égnek kéklő magasságán
leomlik finom, ezüst fátyolod,
tündöklő kedves isten-arcod látván,
a mindenségnek szíve földobog.
Új fényre lángol a csillag az égen.
A fák egymásnak súgják a neved.
S a vadgalamb az erdő kebelében
hozzád a ringó lombról fölnevet.
A mezők, az erdők milliárd virága
feléd fordítja illatos fejét:
a gyönyörben, hogy lát, reszket a nyárfa,
s a nádak ezre meghajlong feléd.

A tó néked tükröt tart remegve,
s te leemelve aranykoronád,
kibontod - reá jósággal nevetve -,
sugárzó hajad lengő sátorát.


A fűz a parton rádmélázva áll.
A sás térdelve hajlik le eléd.
A fülemüle hársfa-lombra száll,
s elkezdi hozzád édes énekét.

Mi szép is vagy te!

Boldog ember ki az Isten útját járja.
Láthatatlan angyal az utazó társa.
Kő között se botlik, homályba se téved.
Az ilyen embernek a halál is élet.



Boldogtalan ember, ki nem néz az Égre
Széltől fújt ballangó az élete képe:
virágos mezőn is akadékot talál.
Az ilyen embernek az élet is halál.

Az öreg koldus neve Dobri Dobrev, jelenleg 97 éves, és Szófia utcáin alázattal koldul. Szemében a menny szelíd derűje, és természetes egyszerűséggel csókol kezet egy gyereknek. A bolgár főváros lakói úgy tekintenek rá, mint egy ikonról leszállt szentre. Keleti és festői a megjelenése, mint azoknak a régi sivatagi remetéknek, vagy modern korunk egyik új „Krisztus bolondjának”.
Dobri Dobrev az Isten embere, ő az a szegény gazdag, egy evangéliumi csoda, és Szent Pál apostol szavainak az utódja „Ha átkoznak minket, áldást mondunk, ha üldöznek, türelemmel viseljük, ha szidalmaznak, szelíden szólunk.

Aludjál, aludjál,
Angyallal álmodjál!
Elindult az angyal
Egy fényes csillaggal,
Egy fényes csillaggal,
Egy csengő csengővel,
Asztalra rakható
Szép arany erdővel.
Szép arany erdőben
Kis ezüst házikó,
Házikó közepén
A tündér Anikó.
Anikó szobája
Tele van virággal,
Virággal, madárral,
Cicával, babával.
A virág kinyílik,
A madár danolgat,
Cica a babával
Föl-alá táncolgat.
Ha szemed lehunyod
Sokáig-sokáig:
Meglátod Anikót,
Ő is hogy bokázik.
Tied lesz a kis ház
Az arany erdővel
A fényes csillaggal,
A csengő csengővel.

Isten galambjai

Isten galambjait is meg kell etetni!
Minden teremtményét érdemes szeretni.
Mert a szív-szeretet, jól esik szívemnek,
ezért szórok magot a sok nincstelennek.

Tudod, a világunk is sokkal szebb lenne,
ha önzés, irigység a lelkekből kiveszne.
Hisz van annyi étel szerte a világon,
juthat mindenkinek, és én nem sajnálom!

Mire jó a kincse, annak aki gazdag,
ha csak összegyűjtik, senkinek sem adnak?
Minek is gyűjtenek mesés gazdagságot,
ha éhezni hagyják, majd a fél világot?

Isten galambjai

Isten galambjait is meg kell etetni!
Minden teremtményét érdemes szeretni.
Mert a szív-szeretet, jól esik szívemnek,
ezért szórok magot a sok nincstelennek.

Tudod, a világunk is sokkal szebb lenne,
ha önzés, irigység a lelkekből kiveszne.
Hisz van annyi étel szerte a világon,
juthat mindenkinek, és én nem sajnálom!

Mire jó a kincse, annak aki gazdag,
ha csak összegyűjtik, senkinek sem adnak?
Minek is gyűjtenek mesés gazdagságot,
ha éhezni hagyják, majd a fél világot?

Erről emlékezem meg, azért bízom. Az Úr kegyelmessége az, hogy még nincsen végünk; mivel nem fogyatkozik el az Ő irgalmassága! Minden reggel meg-megújul; nagy a Te hűséged! - Jeremiás Siralmai 3:21-23

Isten hűséges. Irgalommal teljes. Minden reggel megújul a kegyelme. A hívők ezt mind tudják. De csak tudni nem elég.

Ahhoz, hogy a javadra szolgáljon, emlékezetedbe kell idézned. Újra és újra emlékeztetned kell magadat rá, hogy lángra lobbanjon a reménységed, és felgerjedjen a hited.

"Uram, figyelmezz szavaimra; érintsd meg az én sóhajtásomat! Ügyelj az én kiáltásom szavára, én Királyom és én Istenem; mert én hozzád imádkozom! Uram, jó reggel hallgasd meg az én szómat; jó reggel készülök hozzád és vigyázok." (Zsoltárok 5:2-4)

Első szavaink reggelente: "Lelkünk első óhaja legyen minden reggel a Jézus jelenléte utáni vágy.

Beszélni Istennel, mint baráttal: "Szívünket feltárni Istennek, mint barátunknak, ez az ima. Nem mintha szükséges lenne, hogy elmondjuk Istennek, kik vagyunk, mit akarunk, hanem hogy ily módon Istent a szívünkbe fogadhassuk. Az ima nem Istent hozza le hozzánk, hanem bennünket emel fel őhozzá"

Beszélgetés Istennel: "Ha állandóan az Urat nézzük, és állandó, dicsőítő szívünket hozzá emeljük, vallási életünk mindig élénk lesz. Imáinkban Istennel beszélgetünk, mint barát a baráttal, és Ő maga mondja el nekünk titkait. Gyakran elfog bennünket valamilyen kellemes, boldog érzés - Jézus jelenlétének tudata.

 Ó, szentséges Megtestesülés!



Nélküled értelme semminek sincsen,

se jóra törekvésnek, se szépségnek, se igazságnak.

Te vagy mindennek, ami csak létezik, titokzatos célja,

rejtett értelme, belső fénye és melegsége.

Hogyan panaszkodhatnék ezentúl, hogy nem tudok imádkozni,

hogy jelenlétedről újra meg újra megfeledkezem, Jézusom,

mikor minden benned, érted és miattad létezik,

te vagy az anyag szívének titka.



Az Úr legyen veletek, minden létezővel,

emeljük fel együtt szívünket az Úrhoz,

s adjunk hálát Urunknak, Istenünknek!

Téli gondolatok: "Ha hatalmába kerít az aggodalom és kétely,keress barátaid kötött derülátó embert.Eggyik barátomrol sugárzik az öröm,de nem azért mintha az ő élete olyan könnyü volna,hanem mindig felismeri Isten jelenlétét,az emberi szenvedések között. Legyen az sajátja vagy másé. Bárhová megy, bárkivel találkozik, meglátja a szépet,s örömmel beszél arrol amiért hálásak lehetünk Istennek.Erős hitével tudja hogy a remény valódibb a kétségbeesésnél,a hit igazibb a bizalmatlanságnál,a szeretet erösebb a félelemnél.

Megmentettek megmenthetnek...

 .... Az igazi téli hideggel kezdődik a madáretetési szezon, ami eltart egészen a tavaszi fagyok végéig. Udvarra, kertbe, teraszra, vagy akár az ablakpárkányra kitett eleséggel sokat segíthetünk a téli táplálékszűke alatt, és közben meg is figyelhetjük a madarakat.....

Aligha van vidámabb elfoglaltság a szürke téli hétköznapokon, mint a madáretető környékén hancúrozó kedves kis madarak játékában gyönyörködni.Mivel ne etessünk?

1. Ennek az új évnek a kezdetén őszinte békeköszöntéssel fordulok a világ népeihez és nemzeteihez, az államok és kormányok, a vallási közösségek és a civil társadalom különféle szerveződéseinek vezetőihez. Békét kívánok minden férfinak, nőnek, kisfiúnak és kislánynak és imádkozom érte, hogy Isten képmását lássuk meg minden emberben, s ezáltal úgy fogadjuk egymást, mint hatalmas méltósággal felruházott szent ajándékot. Különösképpen azokon a helyeken, ahol konfliktus dúl, tartsuk tiszteletben ezt a „legmélyebb méltóságot” [1] és legyen cselekvésünk stílusa a tevékeny erőszakmentesség.

 Kopasz már fa ág
búsan csivitel madár
Egyedül dalol,
Elhagyta öt a párja
bánat dalát kántálja

Havas reggelen
Piciny pintyőke kopog
Ablak párkányán
Fázik a kemény télbe
Eledel után kutat

Vörös horizont
Lebukik a tűzgolyó
Naplemente jő
Bíborvörös ég alja
Jő estnek birodalma

Sok kis apró fény
tárul fel égi világ
Vénusz csillaga
Nagy medve sziluettje
A végtelen Tejúton

Itt lent is eljött
Sötétség birodalma
Itt-ott felgyulladt
Már a színes esti fény
Faháznak ablakába

Sétálok egymagamban egy kedves német kisvárosban, csodálom azt a sok szép növényt, virágot, mely mindenünnen egészségesen, szépen kikandikál a békés otthonok közül. Gondozott, ízlésesen beültetett kertek, udvarok, az ablakokban virágok, lakható világ, mindenütt szorgalmas generációk kitartó munkájának igazgyöngyei. Visszafogott jómód vidám ragyogása, színek, formák összhangja, itt semmi sem bántó, semmi nem oltja ki a gyönyörködő emberben fellobbanó örömet, lángot.

Megfagy a rózsa az ágán,
csók jege álomra bénít.
Hallod a szélzene hárfán?
Jéghideg hófalat épít.

Fátyolos égen a Holdat,
udvara fénybe takarja.
Jégesőt és havat hordat,
szél ölelését akarja.

Izzik az alkony a télben,
fényfelhők vízre csorognak.
Szikrázó pelyhek a légben,
víg-buja táncba forognak.

AKIKRE   NEM VOLT MÉLTÓ E VILÁG.

Hozzánk hasonló emberek voltak

éreztek meleget és hideget,

gazdagságot és szegénységet,

jóllakotságot és éhséget,

Tudták mi a van és mi a nincsen,

ismerték a betegségeket

szenvedést és az örömet,

voltak megvetettek és felemeltek,

megbecsült polgárok és üldözöttek.

HOZZÁNK HASONLÓ EMBEREK VOLTAK,

AKIKRE NEM VOLT MÉLTÓ E VILÁG.

Legnagyobb erényük a hit volt,

a reménylett dolgok valósága.

Örökre megmarad bennem, mint egy kedves emlék.
Kép beszél önmagáért."Legyen fiatal vagy idős az emlék az emlék marad a szívümkben."

Egy igaz történet, a Japánt megrázó földrengés
során történt.
Miután a földrengés véget ért, az egyik mentőosztag
egy fiatalasszony házához ért, ahol a repedéseken
keresztül látni lehetett annak holttestét. Az asszony
teste egy furcsa térdelő pozícióban volt, mintha
imádkozott volna. Törzse előredőlt és két kezével
valamilyen tárgyra támaszkodott. A ház az asszony
hátára és fejére omlott.

Abban az időben (Keresztelő) János ott állt két tanítványával, és mihelyt meglátta Jézust, amint közeledett, így szólt: „Nézzétek, az Isten Báránya!” Két tanítványa hallotta, hogy (János) ezt mondta, és követni kezdte Jézust. Amikor Jézus megfordult, s látta, hogy követik, megkérdezte: „Mit kívántok?” Azok ezt felelték: „Rabbi – ami annyit jelent, hogy Mester – hol laksz?” „Jöjjetek, nézzétek meg!” – mondta nekik.

Ki jelen vagy a tűzben és a jégben,
Csillagok közt és bányák mély ölén,
Sötét árnyékban, fénylő napsütésben,
Madárdalban és kis gyermek szemén.
Ki igazgatod sorsok fordulását,
Romokból építsz boldog holnapot,
Hozzád küldjük ma szívünk imádságát
Uram, ne hagyd el árva magyarod!

Ne hagyd el őket, akik téged hívnak
A mélységből kiáltva szent neved.
Megváltást váró rongyos rabjaidnak
Add meg, Uram, a napi kenyeret.

Puha a csend és béke, a nyugalom,
Ehhez a hófehér paplan, puha alom.
A fák deresek, mintha őszülnének,
Az őzek fázósan, félve körülnéznek.

A táj szép, de jeges a lehelete,
Fázik az őz és őzgida gyereke.
Az élőlény nyoma recseg a hóban,
Fák és bokrok összehúzódnak fázósan.

Téli álmot alszik medve és mások,
Egy levél nélküli fán varjú károg.

 "Egy Amerikai zsidó család idősebb gyermeke,sok gondot okozott szüleinek,mivel "haladva a korral" nem ügyelt a zsidó hagyományokra. Szülei azon gondolkodtak,hogyan mentsék meg gyermeküket a világ romlott befolyásátol...Elküldték őt pár hónapra Izráelbe ismerős komoly hagyományokat tisztelő ismerőseikhez. A fiú mikor vissza tért a szülők nagy- nagy meglepetésére kijelentette hogy keresztény lett, és elfogadta a Názáreti Jézust üdvözítőjéül.

A Biblia újabb meglepetésekkel szolgál

Az angol The Guardian október 29-i számában a Biblia újabb meglepetésekkel szolgál cím alatt a lap jeruzsálemi tudósítója beszámol arról, hogy a haifai Műegyetem egyik kutatócsoportja, mely számítógépes program segítségével vizsgálta – öt éven át – a Bibliát, közzétette munkája eredményét. Ez pedig nem más, mint annak a ténynek a közlése, hogy a Teremtés könyve egyetlen szerző műve.

„Bemelegítésül” a csoport a Bírák könyvén, majd Józsua könyvén próbálta ki módszereit – s mindkettőről bebizonyosodott, hogy kollektív alkotás: nemcsak az eleve annak tudott Bírák könyve az, hanem az egyetlen kéz munkájának vélhető Józsuáé is az.

KIBEN  BÍZOL?  (GONDOLATOK  AZ UJ ÉVRE.)

MILYEN GONDOLATOK FOGLALKOZTATTAK AZ ÉV KEZDETÉN?

+ Félelem? Öröm? Hála? Fájdalom?Megelégedés?

+A hívő ember vissza pillant a megtett útra,és meg-látja az Úr kezét,vezetését. ( Zsolt.139, 1-6.)

+ Előttem…Fölöttem… Védelem minden oldalról.

DE VAJON MINDIG EZT ÉREZTED? SO-HASEM KÉRDEZTED,MIÉRT?

VERS: Lakátsy Vilmától.

Életünkben észrevétlenül kitartóan kúszik az idő,

Szakadatlan spirálvonala,a fordulókat nem jegyzi elő

Önmagamnak ahogy nőttem éveket raktak emlék-oszlopul,

S a fordulókat úgy jelöltem,:MINDEDDIG MEGSEGÍ-TETT AZ Úr!

TALÁN EGY ÉVIG

A kiáltó szava elhallgatott,
repedt nádakat ingat a szél.
Nem zeng az ének az Olajfák Hegyén,
a kertekben fehérlik a dér,
„a fejsze a fák gyökerén“!

– Nem halljátok,
milyen csikorogva
fordul az esztendő a tengelyén?
Ítélettel teljes a jövő,
annak, aki csak magának él,
dús lombozattal,
de gyümölcstelenül:
„a fejsze a fák gyökerén!“
Mindegy az, hogy minek álcázzuk
önzésünk üdezöld leveleit,
a Gazda jár a szőlőskertekben
és megjelöli a fák törzseit…
Ha a Vincellér elébe nem áll
könyörgő szóval:
„Hátha terem még?!“
– vajon esztendő virradna-e még?

ÚJ ÉV MARGÓJÁRA

Új év küszöbét léptük át.
Nyomunkban egy megálmodott világ
szórja megannyi
reménysugarát;

tüzet merít a múlt lángjából,
a régiek, jobbak emlékiratából.
Meríti, meríti s egyszercsak valami
megállásra kényszeríti.

Hol itt az új, a megtapasztalt, égi?

Elég volt már
a szépszólamú imák üressége
s a magamutogatás
áporodott levegője.

Ma újat kezdhetsz
– mondja a Kegyelem –
S én magamhoz vonlak,
gyermekem.

Az újesztendő akkor szép ha fehéren, havazással köszönt be. Olyankor szánkózás, hógolyózás, hóemberépités vidám zajával ébred újév napja, s köszönt ránk az újesztendő.

Újévi reménykedés


Hóval jöttél, fiatal esztendő,
Csupa fehér vagy, szép-, jóra kelendő.
Napos és fehér, - ó ha az is volnál,
Naposabb, fehérebb a fekete ónál!

Isten! Kit a bölcs
Lángesze fel nem ér,
Csak titkon érző lelke
Óhajtva sejt:
Léted világít,
Mint az égő nap,
De szemünk
Bele nem tekinthet.

Te hoztad e nagy
Minden ezer nemét
A semmiből,
A te szemöldöked
Ronthat s teremthet
Száz világot,
S a nagy idők

• Folyamit kiméri.

Boldogasszony Anyánk, tekints le az égből,
Őrizőn figyelj ránk, a mennyei székből!
Miként egy jó anya, úgy nézzél e népre,
Add, hogy fogyásunknak, végre legyen vége!

Szent István királyunk, egykor szent kezedbe,
Ajánlá országunk, esküdvén nevedre.
Óvó tekinteted járjon minket körül,
Mi boldogok leszünk, az Isten könyörül!

A Kárpátok ölén imád minden magyar,
Új zsoltárok zengnek hegyen, völgyön hamar!
Szent fiad örvendez, mi rossz, fordul jóra,
Ím visszatér Urunk, közeleg az óra!

„Én nem vetem el az Isten kegyelmét: mert ha a törvény által van a megigazulás, akkor Krisztus hiába halt meg.” Galata 2:21

A fenti igében Pál apostol tulajdonképpen azt mondja, hogy ha nem fogadná el Isten kegyelmét, akkor azzal az Ő ajándékát jelentéktelennek nyilvánítaná. Az Egyszerű Fordítású Biblia így írja le nekünk ezt a verset: „Mindazt, amit Isten kegyelemből ajándékozott nekünk, nem akarom hiábavalóvá tenni! Hiszen, ha a Törvény megtartása tenne elfogadhatóvá Isten előtt, akkor Krisztus halála értelmetlen és fölösleges lett volna.”  Más szóval, Isten kegyelme annyira ámulatos és csodálatos, hogy nagyra kell becsülnünk, igazán kell értékelnünk, és hagynunk kell, hogy munkálkodjon az életünkben.

 Elérkeztünk a 2016-as év utolsó napjaihoz. Hihetetlen, ugye? Ahogy visszanézek, látom Isten hűségét.

Lehet, hogy azt gondolod, nem ez volt éppen életed legjobb éve. Lehet, hogy rengeteg kihívással, nehézséggel kellett szembenézned. Lehet, hogy visszatekintve elszalasztott lehetőségeket látsz.

Biztosan használtál már GPS-t vezetés közben. Beállítod az úti célt, és a GPS kikalkulálja a legoptimálisabb útvonalat, és aszerint navigál. Ha mégis elvéted az útirányt, az sem jelenti azt, hogy nem fogod elérni az úti célodat.

A nagyszülők szeretetét felülmúlni nem lehet!
Bölcsességük jóra tanít minden apró gyereket.
Szeretettel pátyolgatja, van ideje játszani,

felnőttnek már igazából Ő sem akar látszani.
Tanult régi hibáiból, s jóvá tenni van oka,
gyakorlatban érlelt tudást kap tőle az unoka.
Sokan hiszik, – elkényeztet – pedig életre tanít,
s nem akarja, más élje meg, rég elvesztett álmait.
Így hát, amit Ők adhatnak, felülmúlni nem lehet.
Kincset adnak a jövőnek: úgy hívják, hogy SZERETET!

Az utcán élő kisfiú odamegy a kocsihoz pénzt könyörögni -de mikor benéz, hirtelen nagyon sírni kezd!

 
Ez a különösen megható történet Nairobiból, Kenyából származik. A kis John Tuo egy hajléktalan kisfiú, aki az utcán élve tengeti napjai. Koldulásból próbálja fenntartani magát. Sok hozzá hasonló hajléktalan gyermek él itt, akiket gyakran tolvajoknak és szemtelen koldusoknak néznek. Ez a fiú azonban bebizonyította, hogy kényszerből koldult és aranyból van a szíve.

Vedd csak körül őket óvó két karoddal!
Csitítgasd lelküket este szép daloddal!
Mosollyal melengesd, szeretet zenével!
Amit kapnak tőled, azzal más nem ér fel.

Öleld körül őket, óvjad, ez a dolgod!
Gyermekkoruk tőled, általad lesz boldog.
Tanítgasd a létet, készítsd fel a jóra!
Mindig szükségük lesz az anyai szóra.

Gyógyítsd a sebeket, tápláld pici lelkük,
figyeld, hogy a jövő, hogy fejlődik bennük!
És ha kifejlődtek, mint nyíló virágok,
engedd el  kezüket, lássanak világot!

Vidám szemében fény ragyog.
Azt súgja: – Én a fény vagyok!
Mosolya árad szerteszét.
Ennek a lánynak lelke szép!
Engedd mosolyát hatni rád,
legyen vidám a nagyvilág!
Mosoly vegyen körös-körül,
s figyeld a szíved, mint örül.
Ne tartsd magadnak, add tovább,
e kedves lányka mosolyát!
Szemen, szíven és szájon át,
engedd a mosoly szálljon át,
s érintse meg a szíveket,
örüljön mind, ki itt lehet!