Immár eljött húsvét napja,
Részeg minden gyermek apja;
Én is közéjük tartozom,
Szódásüveget hordozom.
A lábamon alig állok,
Nevetnek rám a lányok;
De most már a lényegre térek:
Egy jó erős pálinkát kérek!
Verset kéne mondani mostan,
persze rögtön, itt, és nyomban.
Legyen benne nyúl és tojás,
kölnivíz meg egyebek,
Hogy a versem hallgatói boldogok legyenek.
De ha már ezt felsoroltam,
A szót tovább minek is nyújtsam,
Felteszem inkább a kérdést,
Szabad-e locsolni?

Illatozó nárciszvirág nyílt ki virradóra,
bólogatva üde szellő kis levelét simogatja.
Nyílóban van Jácint és hóvirág,
Nagypéntekre díszítésre álldogál a barkaág.

Húsvétillat röpköd a levegőben,
sonka,tojás,kolbász rotyog az üstökben.
Hímes tojás, fonott kalács kis asztalok dísze,
Tiszte szívből csendes ima Krisztus tiszteletére.

Templomban üres padok megtelnek szeretettel,
imádságtól hangos szavak békével-reményekkel.

Az utolsó vacsora. Nagycsütörtök.

Húsvét első napjának estéjén Jézus tanítványai körében fogyasztotta el az utolsó vacsorát. Ezt az ünnepet az Úr a zsidó nép Egyiptomból való szabadulásának emlékére rendelte el.
   Étkezés közben "vette Jézus a kenyeret, hálát adott, megtörte, tanítványainak adta és így szólt:
   - Vegyétek és egyétek, ez az én testem. Majd vette a poharat, hálát adott, tanítványainak adta és így szólt:
   - Igyatok ebből mindnyájan, mert ez az én vérem, az újszövetség vére, mely sokakért kionttatik a bűnök bocsánatára" (Mt.

fák, virágok megzsendülnek,
mintha húznák-vonnák őket,
oly sebesen, gyorsan nőnek.

Ez a húsvét olyan ünnep,
fiatalok megszédülnek,
összebújnak, sugdolóznak,
szavakból szép jövőt fonnak.

Ez a húsvét olyan ünnep,
Szelek, vizek megperdülnek,
Hol a napfény, hol a zápor
Nyes nagyobb részt a határból.

Ez a húsvét olyan ünnep,
Sírás és bánat, elülnek.
Minden örül, hogy létezhet,
Hogy nagy lélegzetet vehet.

Ez a húsvét olyan ünnep,
Bocsánata van a bűnnek
Fönt a hegen az a Kereszt
Új élet útjára ereszt.

"Ha meghajolt már a kereszt-nyomott váll,
Az ajkon némaság a gyász pecsét;
Sok szép reményt ha szíved elfecsélt,
S az élettel, világgal meghasonlál:

Legyen nagyobb erőd a fájdalomnál!
Hajnal derűl az éjből, bár setét, -
Érezd a köny s próbáltatás becsét;
Hidd, hogy atyád, hogy szán, szeret, ki dorgál.

Tűrj és remélj! Elmélkedjél, imádkozz!
Hadd térjen a beteg lélek magához...
Így, ha követje ottfenn megjelent,
S mint a Noé galambja vissza-szárnyal
Zöld olajág- s az ég jó válaszával:
Mit ujra megnyersz: lelki béke, csend.

A nagyhét virágvasárnaptól húsvétvasárnapig tart. Virágvasárnapnak nevezzük azt a napot, amikor a bibliai történet szerint Jézus bevonult Jeruzsálembe, és az emberek pálmaágakat terítettek elé a földre. Virágvasárnap a húsvét előtti vasárnap neve, a nagyhét kezdete a keresztény ünnepkörben. A a római egyház elnevezése szerint Dominica palmarum, azaz pálma-vasárnap. Nevét az e napon szokásos pálmaszentelésről és pálmaágas körmenettől kapta, amit az egyház Jézus jeruzsálemi bevonulásának emlékére rendelt el.

 Jézus jeruzsálemi bevonulásáról János evangélistánál olvashatjuk a legjelentősebb beszámolót.Szereplői: a lelkes tanítványok serege, az út porába hulló pálmaágak, s az isteni teher alatt szelíden lépkedő "szamaracska". S még valami: a kövek. Jézus még őket is bevonja az ujjongásba: ha nem a nép, hát ők, a "kövek kiáltanának!".Ki ünnepel itt? Mintha a teremtett világ egy-egy képviselője, a kő, a pálma s a szamaracska az egész nagy egyetemet képviselné a bevonulásban.

Hoztam neked napot,
Hogy fényben lehessél.
Hoztam neked szellőt,
Hogy szárnyra kelhessél.

Hoztam neked vizet,
Hogy soha ne szomjazzál.
Hoztam lágy kenyeret,
Hogy azzal táplálkozzál.

Hoztam neked békét,
Néhány szóvirágot,
Hogy elűzzék mellőled
A szomorúságot.

A legvégére pedig
Csak önmagamat hoztam,
S fele barátságom,A másik fele itt van.

“Amikor elkezdtem szeretni önmagam, észrevettem, hogy a kínok, a szenvedések és érzelmi fájdalmak csak figyelmeztető jelei annak, hogy a saját igazságom ellenében élem az életem.
Ma már tudom, hogy ez: HITELESSÉG.

Amikor elkezdtem szeretni önmagam, megértettem, hogy mennyire tud bántani valakit az, ha rá akarom erőltetni a vágyaimat, miközben az idő még nem jött el erre, illetve az adott személy még nem állt készen rá, még akkor is, ha ez a személy én magam voltam.

Ne akarj a kereszteden könnyíteni!

Vándor roskad le az útszél kövére.
Bot a kezében. Bárcsak célhoz érne!
De nem megy tovább! Hogyan érje el,
ha olyan nehéz terheket cipel?

Amikor indult, erős volt és boldog.
Azóta annyi minden összeomlott.
Magára maradt. Szép napoknak vége.
Keserves, árva lesz az öregsége.

Szívében ott a kérdés szüntelen:
Mért lett ilyen az út, én Istenem?!

“A szeretet szívesen vállalt áldozatokkal jár utólagos számlabenyújtások, megbánások nélkül. A szeretet – ha már megszűnt is – visszaragyog a múltból, mint az élet legfontosabb ajándéka. Még egyszerűbben: a szeretet annak az öröme, hogy a másik a világon van.”

Befejezni a napot szépen,
Bízni az óra örömében,
Az álom hajóján kivárni,
Szeretteinknek jót kivánni,
Élőnek, holtnak, szeretteink
Szeretteinek szép rend szerint,
Örömet kivánni mindahánynak
(torló percek hullámot hánynak,
az órák az éjbe ömölnek),
örömet kivánni az örömnek.

Ne tarts barátságot a haragos természetűvel, és ne járj együtt a heveskedővel, mert megszokod ösvényeit, és magadnak állítasz csapdát!”

Példabeszédek könyve 22:24-25

Senki sem kérdezte meg tőled, hogy akarsz-e ahhoz a családhoz tartozni, ahova megszülettél. Senki sem sorakoztatott fel előtted száz, ezer vagy ki tudja hány párt - akik jobb esetben kisbabát szerettek volna - , hogy válaszd ki a szüleidet. Ebbe nincs beleszólásod.

 Szól a tavasz:itt vagyok,
napsugárban csillanok,
kezembe száz száll virág-
annak adom aki várt!

Szép tavaszias napot kivánok!

Szeretettel.Mária.

Március 15

Ezen a napon a magyar szabadságharc kezdetét ünnepeljük. Március 15-e jelképpé vált, nemzetünk szabadságszeretetét, szabadság utáni vágyát fejezi ki.
Történelmi előzmények


Az 1848 március 15.-én kitört forradalom és szabadságharc nem volt előzmény nélküli. Abban az időben a Magyar Királyság és az Osztrák Császárság együttesen alkotta az Osztrák- Magyar Monarchiát.

Jézus mondja: "Én vagyok az igazi szőlőtő, és az én Atyám a szőlősgazda. Azt a szőlővesszőt, amely nem terem gyümölcsöt énbennem, lemetszi; és amely gyümölcsöt terem, azt megtisztítja, hogy még több gyümölcsöt teremjen. Ti már tiszták vagytok az ige által, amelyet szóltam nektek. Maradjatok énbennem, és én tibennetek. Ahogyan a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, ha nem marad a szőlőtőn, úgy ti sem, ha nem maradtok énbennem.

Boldog születésnapot

Jöttünk Téged köszönteni,
hát kiáltunk jó nagyot:
Boldog születésnapot!

Egész biztos, mit kívántál,
ma biztosan megkapod.
Boldog születésnapot!

Ha úgy tetszik, a tortából
vedd a legszebb darabot.
Boldog születésnapot!

Ünnepelj ma, ahogy akarsz,
nincs senki, ki visszafog.
Boldog születésnapot!

Azt kívánjuk, a világra
táruljon ki ablakod.
Boldog születésnapot!

Egyébként is ( de ma főleg )
szívünk csak Érted dobog.

"Ha számbavetted mind a vétkeid 
Szemed ha metszőn önmagadba látott: 
Az ismeretlen sok-sok bűnödért 
Még mondj el egypár miatyánkot! 

Mert szüntelen a mi bűnbeesésünk, 
Mert végtelen a vétkeinknek száma 
S talán nem az a legölőbb csapás, 
Mit sujt az öklünk tudva, odaszánva. 

A legsikoltóbb seb talán nem az, 
Mit oszt a kardunk nyilt, lovagi tornán 
S tán az se, mit suttogva, hátmögött 
Ejtünk kajánul, titkon és orozván. 

A legsikoltóbb, legégőbb sebek 
Egy mosolyunktól nyílnak, úgy lehet, 
Mely indult jóakarat ösvenyén 
És öntudatlan gúnyba tévedett. 

A legszörnyűbb lavinák úgy lehet, 
Indulnak egy elejtett szó nyomán, 
Mit elhallgatni - véltük - nincs miért, 
S mit elhallgatni jobb lett volna tán. 

S mikor egy gyötrődő szív úgy eped 
Egy szónkért, mely meg tudná váltani, 
S virágoskertből sivataggá lesz, 
Mert azt az igét nem mondottuk ki. 

Mert elnéztünk a ködös messzeségbe, 
A léptünk rajta döngve áthaladt, 
Semmit se tettünk - csak nem vettük észre - 
És eltapostuk, mint egy bogarat. 

Oh végtelen a vétkeinknek száma, 
Mi álomroncsba, tört reménybe járunk, 
Pusztán azáltal, hogy élünk, megyünk, 
Szüntelen egy virágot tör le lábunk. 

Ha számbavetted mind a vétkeid, 
Szemed ha metszőn önmagadba látott: 
Az ismeretlen sok, sok bűnödért 
Még mondj el egypár miatyánkot."

Van a napkelte... a lenyűgöző. A talányos. Hiszen mindig más. Leírhatatlan, ahogy naponta más és más, pillanatról pillanatra más és más, milliónyi szépséget ad, leírhatatlan színeinek gazdagsága az élénk vöröstől a titokzatos halvány rózsaszínig. Talányosan mutatja meg magát neked, és talán magában hordozza napodat. Mindig elvarázsol, mindig rabul ejt.

Nőnap alkalmából szeretettel köszöntünk titeket,
Kik az élet viharában is velünk vagytok szüntelen.
Talán nem is tudjuk mind ezt megköszönni,
De szívből tudunk mindezért szeretni,
Köszönet és hála nektek mindenért,
A jó Isten áldása szálljon rátok mindezért.

Életünkben göröngyös út is vezet,
Velünk vagytok akkor is és nyújtotok kezet.
Szeretettel és hálával tartozunk néktek,
Kik az életünket, szebbé és boldogabbá tettétek.

Mikor Isten társat adott,
akkor rólunk mindent tudott.
Megalkotta, ki kell nekünk,
s ti lettetek a mindenünk!

Adta, hogy csak kéz a kézben
maradjunk a múló létben.
S a szeretet, a szerelem
a legnagyobb kincsük legyen.

Keresheted boldogságod,
magányodban nem találod.

Ma jött az első vad tavaszi szél
szőkén lobogva és bomlott-merészen,
pirosan, mint egy korai virág.

 Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek. Vegyétek magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok és alázatos szívű, és megnyugvást találtok lelketeknek. Mert az én igám jó, és az én terhem könnyű.”

Gulyás Éva.

A hóvirágok észrevétlenül jöttek,
s az esős februárban félszegek lettek.
Kerítés tövében már bújik a nárcisz,
cinege ébreszt, bár még egy kicsit fázik.

Hosszú téli esték lassan véget érnek,
a tavasz már itt van - úgy, ahogy remélted.
Fényesen, zölden, tele várakozással,
kinyújtja karját feléd vágyakozással.

Vajon mit hoz ez a tavasz? Fájdalmakat?
Vagy ledönt, elönt mindent egy nagy áradat?
Lelkedbe békét, meleget költöztet-e?
Vagy félelmet - a holnapot megéred-e?

Azokban a napokban: Vámosok és bűnösök jöttek Jézushoz, hogy hallgassák őt. A farizeusok és az írástudók méltatlankodtak miatta. „Ez szóba áll bűnösökkel, sőt eszik is velük” – mondták. Jézus erre a következő példabeszédet mondta nekik:
„Egy embernek két fia volt. A fiatalabbik egyszer így szólt apjához: Atyám, add ki nekem az örökség rám eső részét. Erre ő szétosztotta köztük vagyonát.

2016. március 6. – Nagyböjt 4. vasárnapja

Azokban a napokban: Vámosok és bűnösök jöttek Jézushoz, hogy hallgassák őt. A farizeusok és az írástudók méltatlankodtak miatta. „Ez szóba áll bűnösökkel, sőt eszik is velük” – mondták. Jézus erre a következő példabeszédet mondta nekik:
„Egy embernek két fia volt. A fiatalabbik egyszer így szólt apjához: Atyám, add ki nekem az örökség rám eső részét.

A hegyi beszédben Jézus ezt mondta tanítványainak: „Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy megszüntessem a törvényt vagy a prófétákat. Nem megszüntetni jöttem, hanem tökéletessé tenni. Bizony mondom nektek, amíg az ég és föld el nem múlik, nem vész el a törvényből sem egy i betű, sem egy vessző, hanem minden érvényben marad. Aki tehát csak egyet is eltöröl akár a legkisebb parancsok közül is, és úgy tanítja az embereket, azt nagyon kicsinek fogják hívni a mennyek országában.

A panaszodat, bánatodat a homokba írjad!
Ha fáj valami, úgy akárkinek el ne sírjad!
Homokba írjad! A porba írjad!
A szíved búja bármilyen nagy,
Az embereknek azt el ne mondjad,
A terhet csak csendben hordjad.

A mások bűnét, gyarlóságát homokba írjad,
A meg nem értést, támadásokat fel ne rójad!
A Mester is így cselekedte ezt,
Bár várta Őt a golgotai kereszt.
Az asszony bűnét a porba írta,
Ő elfeledte, a szél elfújta.

Legyen az bármilyen szent igazság,
Mind eltapossák.

 Volt egyszer nagyon régen egy sziget, ahol emberi érzések éltek: a Vidámság, a Bánat, a Tudás és még sok más, így a Szeretet is...

Volt egyszer nagyon régen egy sziget, ahol emberi érzések éltek: a Vidámság, a Bánat, a Tudás és még sok más, így a Szeretet is.

Egy napon az érzések tudomására jutott, hogy a sziget süllyed. Ezért valamennyien előkészítették hajóikat és elhagyták a szigetet.

Egyedül a Szeretet akart az utolsó pillanatig maradni.

Mielőtt a sziget elsüllyedt, a Szeretet segítségért imádkozott.

 Mikor Jézus elmondta utolsó beszédeit, kiment tanítványaival a Kedron patakon túl, a Gecsemáné kertbe. Először kérte életében, hogy ezúttal ne csak önmagukért, hanem érte is imádkozzanak, de ők elaludtak.
   Kissé eltávolodva tőlük, titokzatos "rettegés" és halálfélelem fogta el Jézust. Megingott kezében a "keserű pohár", azaz kérdésessé vált előtte a keresztáldozat vállalása. Szenvedései annyira súlyosak voltak, hogy verítéke "olyan volt, mint a nagy vércseppek, amelyek a földre hullanak" (Lk.

Mi az ami soha nem tér vissza:

• A kő – miután elhajítottad
• A szó – miután kimondtad
• Az alkalom – miután elszalasztottad
• Az idő – miután elmúlt.

Ahhoz, hogy boldogan élhessük az életünket, fontos lenne odafigyelnünk, hogyan is éljük, mit helyezünk a középpontba, mire figyelünk igazán.

A kő

Manapság oly könnyen válunk meg mindattól ami régi. Legyen egy az tárgy, egy barát, vagy egy társ. Azt hiszem, azzal párhuzamosan, ahogy a régi dolgainknak egyre kevesebb a becsületük, az emberi kapcsolataink is mindinkább leértékelődnek.

Sokszor hallani „bölcs” tanácsként: „Soha ne kérj bocsánatot!”. Pedig a bocsánatkérésnek nagyon is fontos szerepe van, vagy lenne az életünkben. A bocsánatkérés célja leginkább konfliktusrendezés. A társadalomban elfogadott emberi és erkölcsi normáinknak -már ha még létezik ilyen-megfelelő konfliktuskezelés.

Persze a bocsánatkérés, mellyel, ha jól belegondolunk, saját hibánkat ismerjük el, finoman szólva nem könnyű feladat, sőt az emberek többségének inkább piszok nehéz.

Amikor túllépünk önmagunkon, akkor kóstolhatunk bele lelkünk potenciáljának édes ízébe.

Sok ember azt gondolja, a spiritualitás azt jelenti, hogy a hegyekbe költözünk, és egész nap meditálunk. Valójában éppen ennek ellenkezőjéről van szó. A spiritualitás arról szól, hogy ebben a fizikai világban részt vállalunk mások fájdalmának enyhítésében. Minél többet dolgozunk másokkal és másokért, - szemben a tőlük való elkülönüléssel- annál magasabb szintre lépünk spirituálisan.

2016. március 3. – Csütörtök

Egy alkalommal Jézus egy néma emberből űzött ki ördögöt. Amint az ördög kiment, a néma megszólalt. A nép elcsodálkozott rajta. Egyesek azonban azt mondták: „Belzebubnak, az ördögök fejedelmének segítségével űzi ki az ördögöket.” Mások próbára akarták tenni, és égi jelet követeltek tőle. Jézus belelátott gondolataikba, és így szólt hozzájuk: „Minden önmagában meghasonlott ország elpusztul, és ház házra omlik.

Az álmaink legnagyobb ellenségei mi magunk vagyunk! A saját félelmeink és merevségünk.

Először is az, hogy makacsul ragaszkodunk, hogy minden úgy, olyan formában teljesüljön, ahogy azt mi elképzeltük. Pedig ez soha nem valósul meg. Nem tudom felfigyelt-e már valaki arra, hogy ha képzeletben elfantáziál arról, hogy egy esemény miként fog megtörténni, az a valóságban sosem fog azonosan lezajlani.

Gyors árnyakkal szaladnak a felhők,
kék párában állnak messzi erdők.

Darvak húznak az égre barázdát,
útjukat krúgatva magyarázzák.

Zengő rajban pacsirtacsapat száll,
mindenütt lármázik a tavasz már.

Szalagod, lány, vígan leng a szélben,
rövid öröm álma száll a réten.

Rövid öröm szállt - oly messzi! égi!
Nyúltam érte, nem tudtam elérni.

A Rózsadombon már tavasz van,
Dőlnek az édes jó szagok,
Az új madár a régi ágon
Nem énekel még, csak dadog.

Próbálja szárnyát, csiripelget,
Kinéz a fészek peremén,
Köröskörül hány friss rügyecske,
Hány új kukac, hány új remény!

Én, tolla vesztett vén madár, ki
Átdideregtem a telet,
Talán utószor ünnepellek:
Szervusz, te kedves kikelet!

Mikor fölérsz a Rózsadombra,
Tündérkirálynő közeleg,
Rímek csipognak körülötted,
Szapora, olcsó közhelyek.

Nézd, lassan itt az éjszaka,
Vad álmok tágas otthona,
Hazafelé napod elfogy csendesen.
De tiéd ez a pillanat,
Míg szürke buszod elhalad
Az elsuhanó ablakok előtt.

2. És látsz százezer nagymamát,
Hogy gombolyítja fonalát,
Fakó képek között tipeg kedvesen,
Majd elrepíti az álom,
S a régi, árnyas sétányon
A némafilmen nevet aprót sikkesen.

3. Nézd, lassan itt az éjszaka,
És végre eljutok haza
Magamban a város ezer képével.

A szív a legfurcsább csavargó,
                                                Vigyázzatok reá nagyon!
                                                A megszokás halála néki,
                                                De mindig kész van útra kélni,
                                                Ha nyílik rája alkalom.

Szép napot,
Az ég vigyáz ránk.
Szép napot,
A hold ezüstös fénye halványodva ragyog ránk.
Szép napot,
Hajnalpírral jő a nappal.
Reményteljes új gondolatokkal.
Gőzölög a kávé, tea, sercen a kenyér a vaj alatt.
Szép napot,
Mosolyt örömtelit!
Alkonyatra minden dolog haladjon e szép nap alatt!
Szép napot és megint egy újabb szép napot!
Szép napokból álló boldog életet, melyet az ég adott!

Jó reggelt, szép napot,
Már a nap is hamarosan felragyog.

Ezt a mondatot most éld át, és figyeld magadban. Hamarosan érzed, hogy a mélyén ott van az a tapasztalatod, hogy otthonod csak ott van, ahol szeretnek. Ha valaki "hazamegy", olyan helyre megy, ahol szeretet van. Ahol szeret, és ahol őt is szeretik. "Itt végre jó. Hazajöttem." Ha valakinek az otthonában nincs szeretet, az nincs otthon. Akkor sem, ha ott alszik, ott étkezik, és oda van bejelentve.

Ezek az elnevezések mindegyike a népi hagyományokból ered.
Ösi magyar nevén Kikelet hava, a népi kalendáriumban Bőjtmás havának emlitik.
Nevét Marsról,a háburú római istenéről kapta.
Március a meteorológiai évszak váltások első tavaszi hónapja.

Március 5.Hamvazó szerda - Farsangi időszak után első nap,
a húsvét ünnepét megelöző 40 napos böjt kezdete.

"Ma is előtted az élet. Érzed? Ismét elérhető közelségbe kerültél ahhoz, amire vágysz, amit szeretnél és lehet, hogy ami eddig csupán álom volt, azt ma megvalósíthatod. Minden egyes új nap, valami újnak a kezdete. Hát használd ki és tegyél érte! De ne tolj át semmit a következő napra, mert az új nap kezdete mára szól és nem holnapra. Hisz az még nincs és nem is létezik.

Szív - emberszív.
Csakolyan, mint a másé.
De mégis

másnál rokontalanabb.
A végzet jegyese
S az elhagyatottságé.

Szív - magyar szív.
Szív-alakú sziget.
Körülnyaldossa bánat-óceán.
Körültombolja sötét gyűlölet.

Szív - figyeld a rendhagyó verését:
Néha szinte eláll.
Aztán jön egy óriás dobbanás, A csillagokig fel

Szív - árva szív.