A tegnapi napon jött el az a pillanat, hogy úgy éreztem, már nem megy tovább…. Azt gondoltam, hogy túl sok a fájdalom és a szomorúság az éltemben, s mindeközben képtelen vagyok elfelejteni Téged…, pedig annyiszor megpróbáltalak kitörölni a szívemből. Aztán váratlanul valami megváltozott…még ha most még csak néhány percre is. Véletlenek pedig nincsenek….

Abban az időben: Odajött Jézushoz néhány ember, s azokról a galileaiakról hozott hírt, akiknek vérét Pilátus az áldozat vérével vegyítette. Erre Jézus megjegyezte: „Azt hiszitek, hogy ezek a galileaiak bűnösebbek voltak, mint a többi galileai, azért, hogy így jártak? Mondom nektek: nem! De ha nem tartotok bűnbánatot, éppúgy elvesztek ti is mindnyájan.

Ravaszul van ez kitalálva. Az önző, egocentrikus ember, aki mindenki ellen él, legszívesebben egyedül csinálna mindent, önmagának, a saját örömére, a maga hasznára. De ez nem megy sokáig. Nem volt a teremtésben szomorúbb látvány, mint amikor még csak egyetlen ember élt az Édenkertben, Ádám. Ránézett az Isten, és azt mondta:  – Nem jó az embernek egyedül!

Idővel rájössz, hogy két lelkiismereted van. Az egyik, amit beléd nevelt a világ: ez a másoknak való megfelelés érzése. És a másik: a saját lelkiismereted, amely sohasem bán meg olyan dolgokat, amiket nem kell megbánnod. Még ha mindenki elítél érte, akkor se. Aki a sorsa útján jár, gyakran törvényszegő. Olyasmit tesz, amit sem apja, sem anyja, sem a társadalom nem helyesel.

Minden rózsa meg akar szépülni. Amíg nem elég szép, úgy érzi, még nem igazi rózsa.

Ez az útravaló a fiataloké. Figyelj! Nem csak a múltad és az emlékeid tolnak előre – a jövőd is húz! Hogy mi voltál, éppolyan fontos és hatalmas erő, mint az, hogy mi leszel! Az embert, akármilyen nehéz is volt a múltja, és bármilyen küzdelmes és látszólag sötét és kilátástalan a jelene, mégis csalja és hívja és húzza a jövője.

A szeretet nélkül kimondott bírálat és őszinte kritika még akkor sem igaz, ha egyébként igaz.

Tudod, miért? Mert éppen a legfontosabb hiányzik belőle. A szeretet. Nem az érzelmes, hanem a bölcsszeretetre gondolok. És az mindig megértő. Ha hozzányúlsz bárki hibájához, csakis akkor teheted, ha nem csupán könyörtelenül szétszeded, de össze is tudod rakni.

Az ítélet szétszed, a szeretet összerak.

Figyeld meg, van egy pillanat, amikor te döntesz! Beleszeretni valakibe egy „pillanat műve”, de ebben a pillanatban te döntesz! És ugyanez van a megkívánásnál, a kísértéseknél, az első ciginél, narkónál, italnál, de még a dühbe gurulásnál is: belemenjek, vagy sem? Ez a másodperc a tied! Még szabad vagy. De ha már döntöttél: nem! Ha már „fészket vertek benned a vágyak s ott szaporodnak”, azért már felelsz.

Kedves ismerős! Most a vallástól eltekintve másra fókuszálok.

Kedvenc íróm Müller Péter.

Bölcs mondása ahogy előadásban is lehet találkozni nagyon szép

gondolatokkal érzékeli az üzenetét.

Amire hangolod magad, azt fogadod magadba. Annak leszel eszköze, tettestársa, megvalósítója. Ha harmóniára hangolod magad, érzed, hogy angyalok vannak körülötted.

Egy alkalommal Jézus e szavakkal fordult a néphez és tanítványaihoz: „Mózes tanítószékében az írástudók és a farizeusok ülnek. Tegyetek meg és tartsatok meg ezért mindent, amit mondanak nektek, de tetteikben ne kövessétek őket, mert tanítják ugyan, de maguk nem teszik azt. Súlyos, sőt elviselhetetlen terheket kötöznek össze és helyeznek az emberek vállára, de maguk egy ujjal sem hajlandók mozdítani rajta. Amit tesznek, azért teszik, hogy lássák őket az emberek.

Messze járok, valahol a múltban, Lapozgatom emlékeim, újat keresek az elavultban, Egy ismerős öreg házban, Sparhelt mellett ücsörgök egy kis konyhában, Mögöttem létra fut fel a padlásra, Muskátli díszeleg az ablakban, hogy ki szereti hát lássa, Cirmos cica alszik mellettem egy széken, Tán az egér sem izgatja, békesség van közöttük éppen, A létrába vert szegeken sorakoznak dolgok, Törölköző, kis kabátkák, miket már régen nem hordok, Tán már meg sincsenek, A falvédőkről hímzett emberek rám tekintenek, De milyen vidáman néznek, Bizton örülnek a rádióból sercegő zenének, Vagy a mindjárt jövő harangszónak, Mert a mutatók lassan dél felé araszolnak, A legyek álmosan futkorásznak a függöny alatt, Fényt akartak látni, hát most ennyi helyük maradt, Messze járok, valahol a múltban, Lapozgatom emlékeim, újat keresek az elavultban.

Arra születtem, hogy magamhoz hívjam a fényt,

Arra, hogy szétosszam a szeretetet, és újjáélesszem a reményt,

Újra, hol szavakkal, hol versekkel,

Hol hallgatással, hol simogató kezekkel,

Mert adni jó, 

Mert élni jó,

Még akkor is, ha néha viharba kerül a hajó,

Amin utazunk mindnyájan,

Atya, Fiú, szentlélek, így hárman,

Mert a vihar nem tart örökké,

Szív sem dermedhet kővé,

Mert elülnek a tajtékzó hullámok,

És előbújik a napnak fénye,

S vihar zúgása helyett,

Száll majd életünk zenéje.

Saját virágaimból készítettem a képet.

Ezzel szeretném megköszönni a sok szép hozzászólást és a kedvességet.

Ki a szabadba, látni a tavaszt,
Meglátni a természet szinpadát!
Az operákban ki gyönyörködik?
Majd hallhat ott kinn kedves operát.

A természetnek pompás szinpadán
A primadonna a kis fülmile;
Ki volna, énekesnők! köztetek
Merész: versenyre kelni ővele?

Berzsenyi Dániel: A tavasz

A tavasz rózsás kebelét kitárva,
Száll alá langyos levegőn mezőnkre.
Balzsamos fürtjén Zephyrek repesnek,
S illatot isznak.

Alkotó aethert lehel a világra,
Mellyre a zárt föld kipihenve ébred;
Számtalan létek lekötött csirái
S magvai kelnek.

Flóra zsengét nyújt mosolyogva néki.
Nyomdokin rózsák s violák fakadnak,
A vidám Tréfák, Örömek, Szerelmek
Lejtnek utána.

Én is üdvezlő dalomat kiöntöm,
S egy virágbimbót tüzök, édes Emmim,
Gyenge melledhez: valamint te, olly szép,
S mint mi, mulandó!

Virágvasárnap

Új tavasz varázsa, friss illata árad,
integetnek virágzó fák, feslő barkaágak.
Ünneplő tömeg a Mestert várva várja,
szamárcsikón érkezik a remény Messiása.

Fogadja Őt a nép öröm - rivalgással,
benne megmentőjét, a hős szabadítót látja
Köszönti virággal, letört barkaággal,
elé ruháit szórva , és Hozsannát kiáltva.

De félreértést rejt, az ünnepi lárma,
nem ismeri fel Jézust, mint égi Messiása.

Istenem.
Az az alkony.
A földbe döngölt örökzöldek.
A már üres úton horpadt pléhdobozok zörögnek.
Hasadt nejlonzacskók a bokrokon fennakadva.
Köpésbe ragadt csikkek a taposott fűben.
Istenem.
Ez a piszkos alkony
a hamis csillogású nappal után -
Mert semmi sem volt a híg fényben valódi:
sem a csődület, sem az ujjongás,
sem az integető pálmaágak
sem a fejhangon intonált hozsanna.

Csak Isten erejével képes bárki arra, hogy átmenjen akár a halál árnyékának völgyén is, és ne féljen a gonosztól. Amint Sondra Brewer tapasztalatát hallgattam a bizonyságtételek órájában egy szemináriumon, amelyet az imáról és a Szentlélekről tartottam Kaliforniában, egy pillanatra félelmet és fáradtságot hallottam kicsendülni hangjából. -"Körülbelül egy héttel ezelőtt kivégeztek egy rabot San Quentin-ben -mondta szomorúan.

Ha már megismerted, mit jelent a Szentlélek által élni, és egy szoros barátságot alakítottál ki vele, akkor semmiképpen nem akarod elveszíteni ezt a kapcsolatot és ezt a minőségi életet. Természetesen Isten soha nem veszi el senkitől az Ő Szentlelkét, de az ember eltávolodhat a mennytől.

Lehetséges megszomorítani a Lelket (Efézus 4:30) vagy kioltani magunkban Őt (IThessz 5:19). Dávid bizonyára élénken emlékezett még arra, milyen tragikus következményekkel járt Saul életében, hogy elfordult a Szentlélektől.

Alapvető követelmény, hogy Isten országának minden alattvalója engedelmes legyen Jahve törvényének... ami szent, igaz és jó, és ezt bizonyságul kell adni minden népnek, ágazatnak és nemzetnek, az el nem bukott világok lakóinak, az angyaloknak, szeráfoknak és keruboknak. Ahogyan Isten törvényének elvei megnyilatkoztak Jézus Krisztus jellemében, úgy a vele együttműködő személy is, az Isteni természet részesévé válva, Isteni jellemet fejleszt, és Isten törvényének bemutatója lesz...

Az Úr ezt a megrendíthetetlen titkát megosztja azokkal, akik bíznak benne. "A te életedet zsákmányul adom neked." Mi többet kívánhat az ember az életénél? Ez a legfontosabb. "Életedet zsákmányul adom" - ez azt jelenti, hogy bárhová mégy, az életed megmenekül, semmi sem árthat neki. Oly sok embert foglyul ejt a dolgok látszata, ha nem is éppen a vagyon vagy bírni vágyás formájában, hanem Isten áldásait illetően.

 2016. február 18. – Csütörtök

A hegyi beszédben Jézus így szólt tanítványaihoz: „Kérjetek, és adnak nektek; keressetek, és találtok; zörgessetek, és ajtót nyitnak nektek. Mert aki kér, az kap; aki keres, az talál; aki zörget, annak ajtót nyitnak. Kicsoda az közületek, aki fiának követ ad, amikor az kenyeret kér tőle? Vagy ha halat kér, ki ad kígyót neki? Ha tehát ti – bár rosszak vagytok – tudtok jót adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább jót ad a ti mennyei Atyátok azoknak, akik kérik őt.

Egyszer Jézus köré sereglett a csodaváró tömeg, de ő így szólt hozzájuk: „Ez a nemzedék gonosz nemzedék. Csodajelet követel, de nem kap más jelet, mint Jónás próféta jelét. Ahogy Jónás jel volt a niniveieknek, úgy lesz az Emberfia is jel ennek a nemzedéknek. Az ítéleten majd ezzel a nemzedékkel együtt megjelenik Dél királynője is, és helyeselni fogja elítélésüket, hiszen ő a föld végéről is eljött, hogy hallgathassa Salamon bölcsességét; itt pedig nagyobb valaki van, mint Salamon.

Szereted a szépet? Sokan körbeutazzák a földet, mert keresik a leggyönyörűbb helyet, mások megtalálják azt az otthonuk környékén is. A Szentlélek szereti a szépet, és mint a Szentháromság hatalmának közvetítője, Ő ékesítette fel magávalragadóan az eget és a földet. Ő öltöztette díszbe a teremtett világot úgy, hogy az ezerféle színben pompázott, és gyönyörködtette az emberi szemet.

 (A szeretet himnusza)

Szóljak bár emberek vagy angyalok nyelvén,
Ha szeretet nincs bennem,
Csak zengő érc vagyok vagy pengő cimbalom.
Legyen bár prófétáló tehetségem,
Ismerjem bár az összes titkokat és minden tudományt,
Legyen akkora hitem, hogy hegyeket mozgassak,
Ha szeretet nincs bennem,
Mit sem érek.
Osszam el bár egész vagyonom a szegényeknek
S vessem oda testem, hogy elégessenek,
Ha szeretet nincs bennem,
Mit sem használ nekem.
A szeretet türelmes, a szeretet jóságos,
A szeretet nem féltékeny,
Nem kérkedik, nem gőgösködik,
Nem tapintatlan, nem keresi a magáét,
Haragra nem gerjed, a rosszat föl nem rója,
Nem örül a gonoszságnak,
De együtt örül az igazsággal.

Mivel ragaszkodik hozzám, megmentem őt, megszabadítom őt , mert ismeri nevemet. Segítségül hív engem, ezért meghallgatom őt; vele vagyok háborúságában: megmentem és megdicsőítem őt.. -Zsolt.91,14-15-

Figyeld meg,ahhoz,hogy Isten áldásait és védelmét élvezhessük,személyesen kell ismernünk az Ő nevét.
Nem lehetünk kapcsolatban Istennel anyánkon ,apánkon ,vagy barátunkon keresztül .Magunknak kell kapcsolatba lennünk az Úrral.Időt kell töltenünk Vele.

 Legyetek hát Isten követői - írja Pál az efézusbelieknek -, amint a szerető gyermek! És járjatok szeretetben, amint Krisztus szeretett minket, és adta értünk önmagát ajándékul és áldozatul Istennek. Paráznaság, tisztátalanság vagy fösvénység szóba se jöjjön köztetek! Undokság, bolond beszéd vagy trágárság el ne hagyja szátokat! Ti, gyermekek, fogadjatok szót szüleiteknek! Mert: "Tiszteld atyádat és anyádat!" - ez a parancsolat -, hogy jó dolgod legyen neked és hosszú életed legyen ezen a földön - ez pedig ígéret.

"Ha a múltamra emlékszem, Te is öleled az életemet, belefonódtál, rám szőtted életed hálóját, beleszőtted a hitbe a szerelem fonalát!
Merre vagy? Hiányzol. Rettenetesen hiányzol.
Már régóta hiányzunk egymásnak. És mégsem a szokás, a betegség éltetett tovább. A szenvedés újraszüli a szép lehetetlent. Kell, hogy kelljünk egymásnak. Hát kicsit kellessük magunk egymásnak.
Töltsük meg a házat szeretettel. Rakjuk újra a kályhát, újra a tüzet.

Madár dalol itt valahol
Én azt hiszem hogy a te lelked
Virraszt közöttünk ránk hajol
S tépett bakáknak énekelget

Hallgasd csak oly szelíden búg
Nem is tudom hogy melyik ágon
Teli dalával minden út
Bármerre járok e világon

S mit is mondhatnék lélek ez
De dallá lett s dalol a fáról
S a szívből égi rózsa lesz
Mit is mondhatnék e madárról

Bakáknak ő a szerelem
Az én szerelmem mint a rózsa
Oly szép leány és csak nekem
Dalol a kék madár ma róla

Ó kék madár oly kék vagy mint
Égi szerelmem szíve bájos
Gyöngy éneked kezdd el megint
A távol kattogó halálos

Gépfegyvereknek is ne félj
Talán csak csillag hull sziszegve
Az éjre nap jő napra éj
Kék szerelem hajlik szívemre

 Szeretteim, szeressük egymást: mert a szeretet az Istentől van; és mindaz, aki szeret, az Istentől született, és ismeri az Istent. Aki nem szeret, nem ismerte meg az Istent; mert az Isten szeretet. Ha szeretjük egymást, az Isten bennünk marad, és az Ő szeretete teljessé lett bennünk.
- 1János 4,7. 8. 12.
A házastársaknak engedniük kell, hogy Isten szeretete uralkodjék felettük — ne csupán a természetes, emberi szeretet — mert a természetes emberi szeretet olyan sekélyes.

Drága mennyei Atyám, azért a személyért imádkozom aki olvassa ezt az imát, Jézus Nevében hozom öt a mennyei trónod elé.
Kérlek Atyám töltsd ki az életére a te kegyelmedet ma is, add meg neki, hogy hatalmasan megerösödjön.A te saját dicsöségednek hatalma szerint erösítsd meg öt minden tekintetben, hogy minden körülmények között türelmesen és állhatatosan helyt álljon.Söt segítsd meg öt, hogy örömmel és hálás szívvel tudja ezt megtenni.

 Szent Bálint napján (február 14.) tartják Bálint-nap (angolul Valentine’s Day) ünnepét

A Valentin-nap a Római Birodalom idejére vezethető vissza. Az ókori Rómában, február 14.-e Juno tiszteletére adott ünnepség volt (Juno volt Jupiter társa, a római istenek és istennők királynője, de számon tartották őt úgy is, mint a nők, a szülés és a házasság istennője is). A következő napon, február 15.-én kezdődött Luperkalia ünnepe.

2016. február 13. – Szombat

Amikor Jézus egyszer Kafarnaumban járt, meglátott egy Lévi nevű vámost, aki a vámnál ült. Megszólította őt: „Kövess engem!” A vámos erre fölkelt, és mindenét otthagyva, követte Jézust. Lévi azután Jézus tiszteletére nagy lakomát rendezett házában. Jézussal együtt sok vámos és más ember telepedett az asztalhoz.

Szókratész óta léteznek javaslatok arra, hogy hogyan kell boldogan élni. Nézzük meg, mit állítanak a tudósok, és keresztényként hogyan látjuk mi ezeket. Mitől boldogok az emberek?

Teret adnak a saját személyiségük kifejlődésének
Az eudaimonia görög szóösszetétel, jelentése jó lélek. Arra utal, amikor az egyén a saját adottságait tökéletességre fejleszti. Ma talán az egyéni fejlődés utal a leginkább erre a folyamatra, ami önmagában foglalja az új kihívások keresését és az életút beteljesítését is.

Kedves tagunknak feb 9 én volt a születésnapja.

Kedves Zita , én sem vettem észre .Most fogad tőlünk szeretettel verset.

• Szülinapodra kívánom neked: Szerencse kísérje végig életed. Szerencse mellé még egyebet, Sok-sok vidám, örömteli percet, Sorsod útja legyen mindig egyenes, Te pedig légy boldog és egészséges!  

Békesség néktek! Visszajöttem,
három nagy éj maradt mögöttem,
három sötét nagy éjszaka.
A békétlenség szülte őket,
a halált és a szegverőket, –
s a Golgotának hét szava

vád a békétlen élet ellen.
Békesség néktek! Ez a Szellem,
a Lélek, a Test szava most.
Parancs. A Feltámadott adja,
mert azt szeretné, azt akarja:
húsvéti hitben járjatok!

Már újra van virág.
Gyöngécske, hófehér.
Parányi, reszkető,
de elmegy már a tél.

Deres kövek közül
kibújt az új remény,
piciny hajnalharang
gyötrelmek éjjelén.

Fagyos hetek után
jött, mint a gyógyulás.
Azt mondja: lesz öröm,
lehet megújulás.

Lélek, ne csüggedezz!
Hallgass el, rút panasz!
Él még a szeretet.

 Végül is arra jutottam, hogy az a jó és helyes, ha az ember eszik-iszik, és örömét leli munkájában, és annak gyümölcsében — mindabban, amivel egész életében vesződik a nap alatt.

Hiszen mindezt Isten adja: ez jutott nekünk! Hasonlóképpen az is Isten ajándéka, hogy némelyeknek adott vagyont, gazdagságot és lehetőséget, hogy annak áldásait élvezzék. Hát fogadják el Istentől ezt az ajándékot, és örüljenek neki!” (Prédikátor 5:18-19)

Szeretném a figyelmet felhívni a következő szavakra a fenti igénkből: „Hiszen mindezt Isten adja”, és „ez jutott nekünk” – azaz ez a mi kijelölt részünk.

Böjte Csaba ferences szerzetes a Ferenc pápa által meghirdetett rendkívüli szentévben „Az irgalmasság iskolája” címmel beszédsorozatot indított. A január 24-én Déván tartott elmélkedésében az irgalmasság testi cselekedeteinek negyedik állomásáról beszélt.

Tanuljuk meg a befogadást – buzdította a dévai gyerekeket és buzdítja a felvétel hallgatóit Csaba testvér. – Nemcsak az embereket, hanem Jézus tanítását is be kell fogadnunk: akik befogadják a tanítást, Isten gyermekei, az örök élet örökösei lesznek. 

Böjte Csaba figyelmeztetett: Jézus arra biztat, hogy merjük egymást befogadni.

 Amikor a mindennapi kenyérért könyörgünk, valójában éppen azt kérjük az Úrtól, hogy gondoskodjon mindennapi életünk alapvető szükségleteiről.

"A mindennapi kenyér" esetén konkrétan csak ételre gondoljunk? Mint a Biblia legtöbb tanításában, a "mindennapi kenyerünk" mögött igen lényeges lelki tartalom húzódik. A Máté evangéliuma 4. fejezete 4. versében Jézus azt tanítja: "Nem csak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Istennek szájából származik." Itt a kenyér szót az emberiség összes földi szükségleteire használja. A legfontosabb később hangzik fel:

"Én vagyok az életnek ama kenyere." (Jn 6:35) Krisztus nem csak a fizikai szükségletekre utal, hanem arra szólít fel, hogy hívjuk Istent a szívünkbe nap mint nap.

Idefigyelj - mondta komoran -, ha egyszer megígérted valakinek, hogy ekkor és ekkor itt vagy amott leszel, és nem vagy ott időben, csak két mentséged lehet: meghaltál, vagy olyan beteg vagy, hogy mozdulni se tudsz!
Hogy nem haltál meg, azt látom. Nos, mi a betegség, hadd hívjam a doktort?!
Elmondtam neki szorongva ott a sötétben, hogy mi történt. Nagyapám szó nélkül végighallgatott. Mikor aztán kifogytam a szóból, megszólalt.

Az írástudók és a farizeusok a Mózes székébe ültek. Tehát mindazt, amit mondanak, tegyétek meg és tartsátok meg, de cselekedeteiket ne kövessétek, mert beszélnek ugyan róla, de nem teszik.”