ADVENTI HAJNAL

 

Alföldön, fákon zúzmara,
adventi hajnal zápora,
ezüst mezők, ezüst világ...
Szobánkban csend és béke van,
karácsonyt vár a kisfiam.

Ezüst mezők, ezüst világ,
ti visszatérő szent csodák,
ó, szép adventi hajnalok!
Lelkemben halkan zengenek
rég elfelejtett énekek.

Ó, szép adventi hajnalok,
Istent dicsérő angyalok,
bús tájon, íme, zeng a szó:
az éjszakának vége már,
megtartó Krisztus erre jár...

Bús tájon íme zeng a szó:
Istennel élni volna jó
az ég alatt, a föld felett,
s üdén, miként a kisfiam,
Jézusra várni boldogan.

 

 

A kígyó pedig ravaszabb vala minden mezei vadnál, melyet az Úr Isten teremtett vala, és monda az asszonynak: Csakugyan azt mondta az Isten, hogy a kertnek egy fájáról se egyetek?

És monda az asszony a kígyónak: A kert fáinak gyümölcséből ehetünk;

De annak a fának gyümölcséből, mely a kertnek közepette van, azt monda Isten: abból ne egyetek, azt meg se illessétek, hogy meg ne haljatok.

És monda a kígyó az asszonynak: Bizony nem haltok meg;

Hanem tudja az Isten, hogy amely napon ejéndetek abból, megnyilatkoznak a ti szemeitek, és olyanok lesztek, mint az Isten: jónak és gonosznak tudói.

 Most nem sietek,
most nem rohanok,
most nem tervezek,
most nem akarok,
most nem teszek semmit sem,
csak engedem, hogy szeressen az Isten.


Most megnyugoszom,
most elpihenek
békén, szabadon,
mint gyenge gyerek,
és nem teszek semmit sem,
csak engedem, hogy szeressen az Isten.

S míg ölel a fény
és ölel a csend,
és árad belém,
és újjáteremt,
míg nem teszek semmit sem,
csak engedem, hogy szeressen az Isten,

új gyümölcs terem,
másoknak terem,
érik csendesen
erő, győzelem...

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

ÍMÁDKOZZUNK MA IS!

 

2015. november 29. – Advent 1. vasárnapja

Jézus ezeket mondta tanítványainak a világ végéről: „Jelek lesznek a Napban, a Holdban és a csillagokban, a földön pedig kétségbeesett rettegés támad a népek között a tenger zúgása és a hullámok háborgása miatt. Az emberek megdermednek a rémülettől, miközben várják, hogy mi történik a világgal. A mindenség összetartó erői megrendülnek.

Te vagy, Uram, a mi atyánk.
Mert Ábrahám nem tud rólunk,
és Izrael nem ismer minket;
te, Uram, te magad vagy a mi atyánk,
régtôl fogva ,,Megváltónk'' a neved.
Miért hagytad, Urunk, hogy letérjünk útjaidról,
és hogy megkeményítsük szívünket,
ahelyett, hogy félve tiszteltünk volna?
Fordulj felénk újra, a te szolgáidért,
örökrészed törzseiért.
Ó, bárcsak széttépnéd az egeket és leszállnál!
Színed előtt megolvadnának a hegyek,
mint ahogy a láng felgyújtja a rőzsét,
és ahogy a tűz felforralja a vizet.

 

 

Ülök és látom, hogy jön Krisztus Király, közeledik csendesen

Körülöttem forrong minden! Vitázó politikusok, választásra készülnek, jót akarnak, dicsérik magukat és szidják egymást. Kapzsi bankárok által felhergelt, fölösleges üveggyöngyök után futkosó, kapkodó emberek kiabálnak, vagy értetlenül, tanácstalanul néznek maguk elé. És itt vannak a naponta megfagyó hajléktalanok, a harcot a hitelek súlya alatt feladó vállalkozók, a munkanélküliek, az olcsó termékeket reklámozó médiák, és sorolhatnám tovább, de minek, hisz mindezt hihetetlen nagy példányszámban megteszi a sajtó, sok-sok csatornán önti a televízió, a megannyi honlap.

 

 

Krisztus evangéliuma az elejétől a végéig a megmentő kegyelem üzenete. Ez az üzenet világosan érthető, és hagyatkoznunk kell a vezetésére. Megsegíti a bajban levőt, megnyitja az igazság megértésére vak szemeket, és irányítja az igaz alapot kereső lelkek útját. A teljes értékű és örök érvényű szabadulás minden ember számára elérhető. Krisztus vár, és vágyakozik azután, hogy kimondhassa megbocsátó szavát, és ingyen felajánlott kegyelmében részesíthesse az embert.

 

 

 Advent első vasárnapján bánjuk meg vétkeinket,
az első gyertya pislogó fénye ragyogja be szívünket.

Adventi koszorúnk, díszítse asztalunk,
gyertyája fényétől világosságot kapjunk.

Advent idején ne csak a testünk böjtöljön,
szívünknek, lelkünknek kell megtisztuljon.

Fenyő illata szeretetet lopjon szívünkbe,
szeretetet-mely jövőre is maradjon meg!

Ne csak a portánkon, szívünkben is takarítsunk,
ha nem ezt tesszük, gyertyát minek gyújtunk?

 

 

A Jézus Krisztus elhívása!

 

 

Óh, Urunk te jónak láttad

Hogy elszólítottál engem ide már!

Ez, mint a szent lélek akarata mely

Már így tudsz már dönteni én felőlem

Hát! De hallgass meg engem amint

Én mondok neked már!

De én, mint hirdető, akit elküldtél engem

Már, Én most esküsöm hogy az

Szolgálatban számíthatsz itt én rám!

Én, aki kapta tőled a szentlélekét és

Vigyázol rám, én mindig őrzőm az

Szívemben hogy ellne, vesszen az

Szentlélek már!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Alföldön, fákon zúzmara,
adventi hajnal zápora,
ezüst mezők, ezüst világ...
Szobánkban csend és béke van,
karácsonyt vár a kisfiam.

Ezüst mezők, ezüst világ,
ti visszatérő szent csodák,
ó, szép adventi hajnalok!
Lelkemben halkan zengenek
rég elfelejtett énekek.

Ó, szép adventi hajnalok,
Istent dicsérő angyalok,
bús tájon, íme, zeng a szó:
az éjszakának vége már,
megtartó Krisztus erre jár...

 

Egy kislány bement a szobájába és a szekrénykéje mélyéről előhúzott egy lekváros üveget. Kiöntötte a padlóra az üvegben lévő érméket és gondosan számolni kezdte. Háromszor is megszámolta, mert a végösszegnek nagyon pontosnak kellett lennie. Nem hibázhatott.

Ezután óvatosan visszatöltötte a pénzérméket az üvegbe, rázárta a tetejét, és kisurrant a hátsó ajtón. A hat háztömbnyire lévő patikába ment, amelynek ajtaja fölött a nagy vörös Indián Törzsfőnök képe volt látható.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

2015. november 27. – Péntek

Abban az időben Jézus a következő hasonlatot mondta tanítványainak: „Nézzétek a fügefát és a többi fákat! Amikor látjátok, hogy már hajtanak, tudjátok, hogy közel van a nyár. Ugyanígy ti is, amikor látjátok, hogy mindez bekövetkezik, tudjátok meg, hogy közel van az Isten országa. Bizony, mondom nektek: Nem múlik el ez a nemzedék, amíg mindez meg nem történik.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Betlehemnek vezérlő csillaga,
legyen életünknek vezérlő fonala.
Hit, remény s szeretet
Irányítsa életed.

Hinni kell és remélni
hisz utunkat e csillag vezérli.
Kövesd hát Betlehemnek fénylő csillagát,
s megleled lelked nyugalmát.

Hinni kell, hogy van, ki mellettünk áll,
nehéz perceinkben segítő kéz megtalál.

Az asztalon
egy gyertyaszál pislákol.
Barátságosan körbenéz.
Látva, hogy jó helyen jár,
egy vidám lobbanással
szabadon engedi
a Karácsony "szellemét".
Advent első vasárnap.
A többi három,
koszorújában,
érintetlen hófehérben
arra vár,
hogy szülessen a Megváltó
és az otthonainkba`
- a párolgó, jászolszagú
csendben kérődző békét,
a zizzenő szalma menedékét,
a fahéj, méz és kalács illatát,
védelmét és áldását egész éven át -
talán már nekünk ajándékozza.

 

 

 

Minden reggel meg-megújul; nagy a te hűséged!

Az Úr az én örökségem, mondja az én lelkem, azért benne bízom.

Jó az Úr azoknak, akik várják őt; a léleknek, amely keresi őt.

Jó várni és megadással lenni az Úr szabadításáig.

Jó a férfiúnak, ha igát visel ifjúságában.

Egyedül ül és hallgat, mert felvette magára.

Porba teszi száját, mondván: Talán van még reménység?

Orcáját tartja az őt verőnek, megelégszik gyalázattal.

Mert nem zár ki örökre az Úr.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Írta: Veress Andrea Hajnalka

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer négy gyertya.
Olyan nagy volt a csend körülöttük, hogy tisztán lehetett érteni, amit egymással beszélgettek.

 

Azt mondta az első :
– ÉN VAGYOK A BÉKE!
De az emberek nem képesek életben tartani. Azt hiszem, el fogok aludni.
Néhány pillanat múlva már csak egy vékonyan füstölgő kanóc emlékeztetett a hajdan fényesen tündöklő lángra.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A birsalma kigyógyít a köhögésből, a hasnyálmirigy-gyulladásból és erősíti az immunrendszert!

A májnak és a hasnyálmirigynek is rendkívül jó a birsalma, hiszen számos antioxidáns van a gyümölcsben, amely serkenti a máj méregtelenítési munkáját, és erősíti az immunrendszert is. Japánban végzett kutatások szerint a birsalma a hepatitisz vírussal való küzdelemben is nagy segítséget nyújt.

Mi az ember célja? Csak boldognak lenni!
Jó lenne megtudni, mit kell érte tenni?
Meg kell változtatni az egész világot,
úgy kell felkutatni tán a boldogságot?

Eljön majd magától? Harcolni kell érte?
Jó üzletet kötni, s hinni, hogy megérte?
Mindent eltaposni, ami gyenge, élő?
Erővel elvenni? Az úgy nem megy, félő!

Hát akkor, hogyan kell, van e már receptje,
vagy a harag, s bánat az ember keresztje?
Mekkora lépés kell, ahhoz, hogy elérjük,
vagy nem is kell lépés, elég, hogyha kérjük?

 A ló a bátorság, az erő, a gyorsaság szimbóluma, és az ember egyik leghűbb társa, amely segít a munkában, ott volt a csatamezőkön, és napjainkban energiával, örömmel tölt el, ha a hátára pattanhatunk.

 

 

Az Akhal-Teke lovakat méltán szokták a világ leggyönyörűbb patásainak nevezni. Ezek a fenséges teremtmények hihetetlen elegánsan, finoman mozognak, s vannak közöttük olyanok, mintha aranyból öntötték volna.

Ezek az állatok nemcsak gyorsak, hanem nagyon erősek, kitartóak is.

 2015. november 24. – Kedd

Abban az időben, amikor némelyek megjegyezték, hogy milyen szép kövekkel és díszes fogadalmi ajándékokkal van díszítve a (jeruzsálemi) templom, Jézus ezt mondta: „Jönnek majd napok, amikor abból, amit most itt láttok, kő kövön nem marad, mindent lerombolnak.” Erre megkérdezték tőle: „Mester, mikor történik mindez? És milyen jelek előzik meg?” Ő így válaszolt: „Vigyázzatok, nehogy félrevezessenek titeket! Sokan jönnek az én nevemben s mondják: „Én vagyok!” És: „Elérkezett az idő!” Ne kövessétek őket!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Születésnapodra

Mikor kigyúlnak ma az égi fények,
Nevetve mind e napra néznek.
Messzi sugarukkal keresik a helyet,
Ahol egykor egy ember született.

Útjukon rohanó szemeket fürkésznek:
- Mosolygót, némát, fáradtat, szeretőt... -
Hálás vándor-szívvel olykor megpihennek,
Fáradhatatlanul mégis továbblépnek.

S sugaruk eléri a pillanatot,
Mely már múlik is - s ahogy
Ragyogó fényük jelzi a napot,
Boldog születésnapot kívánok!

 

Ha megszeretlek, kopogtatás nélkül bejöhetsz hozzám,
de gondold jól meg,
szalmazsákomra fektetlek, porral sóhajt a zizegő szalma.

 

 

November 23-án, Törőcsik Mari Kossuth-díjas színművész, a Nemzet Színésze és a Nemzet Művésze 80. születésnapján gálával tiszteleg a művésznő előtt a Nemzeti Színház. A gála rendezőjének Jordán Tamást kérte fel Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház főigazgatója. A műsorvezető Kepes András lesz. Az estet november 23-án a közszolgálati média közvetíti, mely a Duna Televízióban 21.35-től tekinthető meg.

A 80. születésnapon színészkollégák, zenészek, énekesek köszöntik majd Törőcsik Marit.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 Megint egy új hétre ébredtünk Barátom,
s a nap is vidáman köszönt ahogy látom.!
Legyen hát az új hétnek vidám minden napja,

és remélem a teremtő nekünk ez megadja.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Adja a teremtő ,hogy szép legyen minden nap,
amit az ember ilyenkor magának kívánhat.!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Mikor a Földre érkezünk,
nagyon üres mindkét kezünk,
s mikor a Földről távozunk,
csak annyink lesz, amit hozunk.

Ezért ne is gyűjts kincseket,
a kincs, s vagyon mind itt reked!
Csak lelked lehet gazdagabb,
ha jól érezted itt magad.

Mi a tiéd e létben itt?
Ha vannak szép emlékeid!
Azt nem veheti senki el,
s viszed, ha egyszer menni kell!

Élményeid a kincs csupán,
időd ne vesztegesd bután,
élvezz ki órát, perceket,
örömmel töltsd fel lelkedet!

 

 

Megérkezik 
az alkonyi homály,
lecsendesül 
a mező és a táj.
A Nap is viszi 
fénylő sugarát,
színben tobzódó, 
múló aranyát.
Visszakacsint 
a sárguló fákra,
a hegyekre, 
a cikcakkos csodákra.
Megvárja, míg 
a virág zárja kelyhét,
madár csőrével 
tisztogatja pelyhét,
sugár pilláit 
ráveti az égre,
tudja, ráborul már 
az éj sötétje.
Az esti homály 
csendben hívogat,
enyhe szellő 
érinti arcomat.
Pihen a csónak,
nád is szundikál,
a Hold hallgat
ő az, aki vár

 

 

Egyszer kábé este hatkor, hűs, borongós őszi nap volt,
vert avart sodort a nyirkos, őszi szél az útakon,
ültem elmerengve hosszan, s látom ám, hogy bent a koszban
hosszú árnyak szárnya moccan fönt az egyik bútoron,
fölkavart por, hollóforma ronda, súlyos únalom,
s rémisztő volt? Hú nagyon!

„Bocs, de nincs időm momentán – mondtam perceim rohantán
– régi költők régi kincsét szórom órák óta már
aprópénzre felcserélve ócska rímek perselyébe –
verset írok elsejére, hagyj merengnem, te madár,
fázom úgyis, félek úgyis, félek attól, ami vár.”
„S szólt a holló: Marimar.”

Megborzongtam este hatkor, tényleg ez vár engem akkor?

Szeretettel küdjük , és köszöntünk a közösségbe.Hogyan szólíthatunk?

Érezd jól magad.

Szeretettel várunk.Mária

 

 

 

 

 

 

 

 

 

2015. november 19. – Csütörtök, Árpád-házi Szent Erzsébet

Jézus a hegyi beszédben így szólt tanítványaihoz: „Nektek, akik hallgattok
engem, ezt mondom: Szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót azokkal, akik
gyűlölnek titeket. Azokra, akik átkoznak titeket, mondjatok áldást, és
imádkozzatok rágalmazóitokért. Ha arcul üt valaki, tartsd oda a másik
arcodat is. Annak, aki elveszi köntösödet, add oda a ruhádat is.
Mindenkinek, aki kér tőled, adj, és aki elviszi, ami a tied, attól ne kérd
vissza.

Rózsák  rózsája ,virágnak virága ,

Hölgyek hölgye , királyok királya ,

Gyönyörű rózsa , angyali fényű ,

Vágyó , boldog virág , szűz erényű -

Malaszttal teljes , áldott szépségű -

Te nyomor s fájdalom csitítása ,

Rózsák rózsája , virágnak virága ,

Hölgyek hölgye , királyok királya ,

Úrnőm , kit szeretve szeretnem kell , 

Őrizz rossztól óvó két kezeddel , 

Kövér bűntől bűzlik minden ember , 

Aki vétkeinket megbocsátja , 

Rózsák rózsája , virágnak virága ,

Hölgyek hölgye , királyok királya ,

Nagyon kell szeretnünk és szolgálnunk ,

Ne hagyj tovább sűrű bűnben járnunk ,

Segíts , hogy imádra nyíljon szájunk ,

Dicsérjen a megtértek imája ,

Rózsák rózsája , virágnak virága ,

Hölgyek hölgye , királyok királya ,

Hölgyem , akit Uramként imádok , 

Aki miatt trubadúrnak állok ,

Ha szerelmemre viszonzást találok ,

Hajtom sok vágyam ördögnek malmára ,

Rózsák rózsája , virágnak virága , 

Hölgyek hölgye , királyok királya.

HÁLAIMA

 

 

 

Uram, Istenem, nemcsak a bajban akarok rád gondolni, hanem észre akarom venni, hogy mindent Tőled kapok.

Hálás vagyok életemért, amelyet Tőled kaptam, hálás vagyok a szép természetért, amely Rólad beszél, hálás vagyok az emberekért, akik szeretnek és akiket szerethetek, és hálás vagyok, mert országodba vársz az örök boldogságra.

Nem tagadhatom, Istenem, hogy sok baj és sikertelenség is van az életben. Ezekért nehéz hálát adnom, de tudom, hogy ha szeretek, Te ezeket is javamra fordítod.

 

47.000 Ft nyugdíja pár nap alatt elfogyott.
Kifizette a boltban a tartozásait kamatostól, a postán hatezer forintot hagyott a villanyszámlára, elküldött a fiának ötezer forintot a főváros egyik hajléktalanszállójára, végül az önkormányzatnál a kutyaoltás elmaradt összegét fizette be.

 

Tervezte, hogy tüzelőt is vesz, de a pénztárcájában csak három darab ezres maradt egész hónapra. Vett a boltban fél kiló kenyeret és egy fél liter tejet is és lassan totyogott hazafelé a sáros úton.

 

Egy idős néni áll a tavaszi zimankóban az út szélén, fején karton kendő, kezében egy kisebb zsák és szelíden integet. Megálltam, felvettem a nénit, és elkezdünk társalogni. Hamar kiderül, hogy dióbelet visz a szentgyörgyi piacra. Kérdés nélkül elkezd mesélni:

 

-- Gyerekkoromban nagytatámmal ültettünk tíz diófát, locsoltuk a közeli patakból, de egy még abban az évben ki is száradt, a többi gyökeret eresztett. Teltek az évek, aztán engem az élet elsodort hazulról.

 A könyvtár előtti kis téren,
a szökőkút ma hallgatott,
egy öreg tűnt föl észrevétlen,
bal kezét markászta a bot.


A jobb kezében másik bot volt,
nyesett vesszőbe nyúlt göcsört,
a szemét elfödte a mennybolt,
két térde roggyant volt, s gyötört.


Leült a szikkadt, hűs betonra,
a vizet leste, a vizet,
szemét keményre hunyorogta,
leste a filléreseket.


Egy padon ültem gondba gyűrten,
de az az öreg megzavart,
komótosan, megszokott-tűrten,
mint akit pénze szűke hajt,


tíz-húszfilléres csillogását
kereste nyurga bot hegyén,
kaparta, húzta - úgyse látták,
egész véletlenül csak én.

Földünknek legsarkán jeges vihar tombol,
fát, hegyet és völgyet biz porig rombol.
Földünknek legsarkán él két kicsiny virág,
s küzdnek elemekkel, bár ellenük a világ.
Mind, mi árthat nekik, hencegi erejét,
de a két kicsiny virág fogja egymás kezét.
Irdatlan sziklákat sodor a dühödt szél,
de a két kicsiny virág túlélést remél.
Pokolnak zord tüze a tájat felperzseli,
de virág a virágnak kezét nem engedi.
A tengerkékfolyók fájón kiszáradnak,
de a két apróságnak semmit sem árthatnak.

„Ha a bűnöket számon tartod, Uram, Uram, ki marad meg akkor? De nálad van a bocsánat, ezért félnek téged.” Zsoltárok könyve 130:3-4

Ma nem akarok a bűnről írni. Ma nem szeretném, ha arra koncentrálnál,helyette összpontosítsd figyelmedet inkább másra! Hiszen tisztában vagy vele, mennyi őrültséget követtél már el. Tudod nagyon jól, milyen érzés a bűntudat, és volt már nem egyszer, amikor mélyen megbántad, amit tettél. Vétkeztél számtalanszor.

 "Más juhaim is vannak nekem, amelyek nem ebből az akolból valók: azokat is vezetnem kell, és hallgatni is fognak a hangomra: és akkor lesz egy nyáj, egy pásztor."

János evangéliuma 10:16

Az Úrnak lehetőleg egyetlen nyája legyen. Természetesen pont az, ahol én vagyok. Nekem ne kelljen megváltoznom, ne kelljen új formákat megszoknom, az akol legyen pont olyan, ahogyan nekem kényelmes és nekem tetszik. Más juhokat lehessen kisebbnek, jelentéktelenebbnek, nem fontosnak tartani, magamat egyre inkább mindenkinél előrébbvalónak, nélkülözhetetlennek, olyannak látni, aki nélkül nem lesz megtartva az örökélet.

 

 

A téli hideg estéken nincs is jobb, egy puha karosszékbe húzódva a kedvenc magazinodat lapozgatni... Ilyenkor tud igazán jól esni egy bögre melegség... Ha finom és édes kortyolnivalóra vágysz, ne habozz tovább - a karácsonyi őrületben is lepd meg magad egy pohár illatos, gőzölgő itallal! Most bemutatjuk a szezon három legjobb forró italát!
 1. Gyümölcstea másképp - illatos melegség

Hozzávalók:
2 dl ananászlé
2 dl narancslé
2 fekete tea filter
4 szem szegfűszeg
1 csipet reszelt szerecsendió
1 rúd fahéj
pár csepp méz
Így készítsd:
Tedd a narancslébe a szegfűszeget és a fahéjat, forrald fel, majd hagyd állni egy fél óráig!

 

 Élni az életet minden gond nélkül lehetetlen,
Vannak percek, órák, napok mikor az ember tehetetlen.
Nem tudja, mit tegyen, merre lépjen, vagy lépjen-e,
Nem tudja, hogy lesz-e valaki a nehéz pillanatban mellette.
Amikor saját erejével nem tud segíteni magán,
Mikor semmi más nem marad neki, csak a magány.
Bízik abban, hogy ennek az ideje sosem jön el,
Reméli mindig itt lesz az, akit igaz barátnak tekint.
Mert egy igaz barát az élethez kell, Szép napot kívánok.Szeretettel.Mária.

 

2015. november 17. – Kedd

 

Abban az időben: Jézus Jerikó városán haladt át. Élt ott egy Zakeus nevű gazdag ember, aki a vámosok feje volt. Szerette volna látni és megismerni Jézust, de a tömeg miatt nem láthatta, mert alacsony termetű volt. Így hát előrefutott, felmászott egy vad fügefára, hogy láthassa, mert Jézusnak arra kellett elhaladnia. Amikor Jézus odaért, felnézett és megszólította: „Zakeus, gyere le gyorsan, mert ma a te házadban kell megszállnom.” Erre ő sietve lejött, és örömmel fogadta Jézust.

 

"Igen, valahogy így van: otthon az, ahova hazatérsz. Ahol valaki vár este. Ahol ismered a fal kopásait, a szőnyeg foltjait, a bútorok apró nyikorgásait. Ahol úgy fekszel le az ágyba, hogy nem csak alszol, hanem pihensz. Nem csak pihensz, hanem kipihened magad. Kipihened az életet, az embereket, mindent. Ahol otthon vagy, az az otthon.
Nem kell hozzá sok. Elég egy szoba. Ha tízen vagytok benne, az se baj. Ha mind a tízen egyek vagytok ebben, hogy haza tértek, amikor este hazatértek.

 Ne akarj élni érzelmeid nélkül, Olyan mintha sírnál könnyeid nélkül.
Néha a könnyek ugyan könnyítik az életet,
De olykor jobban sír az, ki kifelé nevet.
Engedd, hogy az érzések szabadon szálljanak,
Hagyd, hogy a vágyaid valóra váljanak.
Ne építsél várat, ne vonulj toronyba,
Ne fagyaszd a szíved jéghideg burokba.
Engedd, hogy szeressenek nincs annál jobb dolog,
Mikor a szíved valakiért hevesebben dobog.
Ne feledd a múltat, csak tanuljál belőle,
Emeld fel fejedet s tekintsél előre.

2015. november 16. – Hétfő

Amikor Jeruzsálembe menet Jézus Jerikó városához közeledett, egy vak koldus ült az út szélén. Amint ez meghallotta, hogy sokan vonulnak arra, megkérdezte, mi történik. Mondták neki, hogy a názáreti Jézus jön errefelé. Erre kiáltozni kezdett: „Jézus, Dávid fia könyörülj rajtam!” Akik elöl mentek, csitították, hogy hallgasson. De ő annál jobban kiáltotta: „Dávid fia, könyörülj rajtam!” Jézus ekkor megállt, és szólt, hogy vezessék hozzá.

 Ismerek egy fényes napsugarat.
Naphazája meleggel volt tele.
Naphazában otthon mégse maradt.
Megszánta a dermedt rügyecskéket,
Napkeletre menekült fecskéket.
Szánta a sok hallgató madárkát.
Fájt szívének a fagyos kopárság.

Elgondolta: ,,Megyek és leszállok.
Tudom én azt, hogy telet találok.
De mire a világot bejárom,
Virág virul minden merev ágon...
Virág virul, meleg tavasz támad!
Odahagyom napfényes hazámat."

Leszállott a jégbevont patakra,
Meleg szóval hívta, szólongatta.

 Mielőtt messze fut a tél,
életet lehel a rétre.
Kedvem kócolja hűvös szél,
már rég elfújta a szégyent.

A múlt poklából álltam fel,
és születtem meg a fénynek.
Bár testem szögezte vasszeg,
többé nem tiporhat vétek.

Így lettem tiszta vizű tó,
melyben láthatod önmagad.
Lényem áttetszően szűz hó,
szívemben nyílik a tavasz.

Te vagy a lélek virága,
öntözz kérlek két kezeddel!
Benned van a kincs világa,
s életre kelti szerelmem.

Szárnyalj velem édes csókkal,
varázsoljunk színes álmot!

 

'Vala pedig ott egy ember, ki harmincnyolc esztendőtől

 

fogva való betegségben fekszik vala.'
(János ev. 5,5)

Harmincnyolc esztendeig volt beteg...
Harmincnyolc év... ó idő-rengeteg,
Ó csigalassan kúszó nappalok,
Ó végevárhatatlan éjjelek!
Ó zaj, mely őrjít, ó csend, mely gyötör,
Ó tehetetlen kín, maró csömör,
Ó nagy alkalmak örökre múlása,
Kis, édes percek tovasuhanása
Hasztalanul, megfoghatatlanul, -
Hiába termett datolyát a pálma
S hajtott ki az olajfa vigaszul.

2015. november 14. – Szombat

Abban az időben Jézus példabeszédet mondott arról, hogy szüntelenül kell imádkoznunk és nem szabad belefáradnunk. Így szólt: „Az egyik városban élt egy bíró, aki Istentől nem félt és embertől nem tartott. Élt abban a városban egy özvegyasszony is. Ez elment hozzá, és kérte: „Szolgáltass nekem igazságot ellenfelemmel szemben.” A bíró egy ideig vonakodott, aztán mégis így szólt magában: „Noha Istentől nem félek, embertől nem tartok, de ez az özvegy annyira terhemre van, hogy igazságot szolgáltatok neki, mert a végén még nekem jön és megver.”
Az Úr így szólt: „Hallottátok, hogy mit mond az igazságtalan bíró.

 

 

 Szórd szét kincseid – a gazdagság legyél te magad.
Nyűdd szét díszeid – a szépség legyél te magad.
Feledd el mulatságaid – a vígság legyél te magad.
Égesd el könyveid – a bölcsesség legyél te magad.
Pazarold el izmaid – az erő legyél te magad.
Oltsd ki lángjaid - a szerelem legyél te magad.
Űzd el szánalmaid – a jóság legyél te magad.
Dúld fel hiedelmeid – a hit legyél te magad.
Törd át gátjaid – a világ legyél te magad.
Vedd egybe életed-halálod – a teljesség legyél te magad.

 Az én szívem ott van nála, mert ő az én igazi kincsem. Ez a szív pedig érte dobog, az ő nevének ritmusára. A kincsem legszebb ragyogása pedig nem más, mint a mosolya. Néha szokott rajta derülni, mikor azt mondom neki: duplán nevet. Mert amikor nevet nem csak a szája, hanem a szeme is csupa mosoly, mintha össze lenne kötve a két testrész. De igazából ettől többről van szó. Ha igazán boldog valaki, akkor ez a boldogság a lelkéből fakad és ez a lélek tükrén, a szemen is látszik.

„Testvéreim, legyetek tehát hosszútűrők az Úr eljöveteléig. Íme, a földműves várja a föld drága gyümölcsét, türelmesen várja, amíg az korai és késői esőt kap. Legyetek ti is hosszútűrők, és erősítsétek meg szíveteket, mert az Úr eljövetele közel van.” 

 Jakab 5:7-8.

Tudod, miből van a legkevesebb a 21. században? Ne a pénzre gondolj. Még csak ne is az időre, hanem a türelemre. „Nincs idő a fejfájásra!” Nincs idő a sorban állásra.

Elképzelem, mit gondol a
velencei, bús gondola,
elringatózván a vízen? Miközben járva lagúnáját,
varázslatok díszes gúnyáját
felöltve, csendben így üzen. – Ó, jöjj szerelmes andalogva,
vágyadtól túlfűtött dalodba,
századnyi szép szót sző a szél. Mert szerelmed, bár egyszer múlik,
talán bizony a léten túlig,
ez az emlék majd elkísér. Aranyosi Ervin © 2015-11-09.

 

2015. november 13. – Péntek

Jézus így beszélt tanítványaihoz második eljöveteléről: „Mint ahogy Noé
korában történt, úgy lesz az Emberfia napjaiban is. Ettek, ittak,
házasodtak, férjhez mentek addig a napig, amíg Noé be nem szállt a
bárkába. Akkor jött a vízözön, és elpusztította valamennyit. Ugyanígy
történt Lót napjaiban is. Ettek és ittak, adtak és vettek, ültettek és
építettek. De amelyik napon Lót elhagyta Szodomát, kénköves tűzeső hullott
az égből, és elpusztította valamennyit.

Tudod, a barátság nem a külsőn múlik!
Elkísérhet minket az életen túlig.
Szívünkbe íródik, szeretet fényével,
és semmi sem ér fel, édes melegével.
Jó lenne figyelni, és jó példát venni,
állatok módjára, őszintén szeretni!
Mert ez a szeretet emberek közt ritka,
bizalomra épül a barátság titka! Soha sincs mögötte önző, ártó szándék,
mert a jó barátság, igazi ajándék!
Felemelő kapni, és jó érzés adni,
hosszú éveken át barátnak maradni.

SZABÓ LŐRINC: CILA

 

 

Cila, Cilu, Cinciri-minciri.

Behálóznak a mozdulatai.

Itt sétál az íróasztalomon:

nők vonulnak át tükrös agyamon.

Ha valami jó az eszébe jut,

mint két szikrázó, vörös alagút

gyúl s mélyül rögtön kék-sárga szeme.

Légy zümmög tova - szinte száll vele

s aztán tíz percig nézi a plafont:

mi az a gyanús kis fekete pont?

Az imént papírral futballozott,

függönybe, szőnyegbe csavarodott,

most felugrik, a fűtőtestre ül,

könyvekre, az a helye.

 

 

 Minden kedves Látogatónak, aki ma is megtisztelt figyelmükkel!Remélem holnap is találkozunk!

                            Puszika :ICU.                                                                                        

Sárga

Az örök fény, a felség, a hatalom kifejezője, a közvetítés jelképe emberek és istenek között.
A világos- vagy aranysárga a hit, a jóság, az intuíció, az intellektus színe. A narancssárgába hajló sárga a Nap, a melegség szimbóluma; az isteni szeretet, a bölcsesség színe; a zöldessárgát viszont a halálhoz, az irigységhez, a hitszegéshez társították.
A buddhizmusban a lemondás, a vágytalanság, az alázatosság, a szerzetesek színe.
Kínában a Föld, a középpont színe.

 A szép leány a búcsúzáskor
Egy rózsát tűzött fel nekem.
Piros volt lágyan feslő szirma,Könnyű csókot lehelt reája
S mint álomkép már messze szálla
S én fájó szívvel, könnyes szemmel
Sokáig néztem még utána.

Elhervadt már a rózsabimbó,
Amit a szép leány adott.
Hervadtan őrzöm, hisz' a múltból

 

A sors csupán ennyit hagyott.

 

Pedig a lányka könnyű csókját
Könnyeim már régen lemosták,
De most tudom, hogy ez csók volt
Sejtelmes, végső "Isten hozzád!"

A szép leány a rózsabimbót
Most más legénynek tépi le,
Most más legényért dobog, lángolMás csókolja kicsiny - kacsóját,
De megőrzöm a hervadt rózsát:
Én kaptam annak a kislánynak
Legelső, tiszta, szűzi csókját!

 

 

Álmos tó vize balzsamoz oldott éjszakát, halott falevelek áznak partra sodorva, hűvös őszi szél susogja az elfeledett szavak ünnepét, félretolja a haragoszöld fák emlékét.

Felettem világlik a hold dalolva, súgva int csillagívet holnapomra, milliónyi arany emlékpor hullik karomra, régmúlt fájdalom ég fénytelen lámpaként, végtelen remegés a mért idő, taglózó döbbenet a szó, félelem szelek zúgnak csak, ellibbentik az emlékezés édesfehér függönyét.

 

 

Köszönöm, köszönöm, köszönöm Napsugarak zúgása, amit hallok, Számban nevednek jó íze van, Szent mennydörgést néz a két szemem, Istenem, istenem, istenem, Zavart lelkem tegnap mindent bevallott: Te voltál mindig mindenben minden, Boldog szimatolásaimban, Gyöngéd simogatásaimban S éles, szomorú nézéseimben. Ma köszönöm, hogy te voltál ott, Hol éreztem az életemet S hol dőltek, épültek az oltárok. Köszönöm az énértem vetett ágyat, Köszönöm neked az első sírást, Köszönöm tört szívű édesanyámat, Fiatalságomat és bűneimet, Köszönöm a kétséget, a hitet, A csókot és a betegséget. Köszönöm, hogy nem tartozom senkinek Másnak, csupán néked, mindenért néked. Napsugarak zúgása, amit hallok, Számban nevednek jó íze van, Szent mennydörgést néz a két szemem, Istenem, istenem, istenem, Könnyebb a lelkem, hogy most látván vallott, Hogy te voltál élet, bú, csók, öröm S hogy te leszel a halál, köszönöm.

 

2015. november 11. – Szerda, Tours-i Szent Márton püspök

Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: Amikor az Emberfia eljön az ő dicsőségében, összes angyalának kíséretében, és helyet foglal dicsőséges trónusán, akkor minden nemzet összesereglik előtte, ő pedig elválasztja őket egymástól, miként a pásztor elválasztja a juhokat a kosoktól; a juhokat a jobbjára állítja, a kosokat pedig a baljára. Azután a király így szól a jobbján állókhoz: „Jöjjetek, Atyám áldottai, vegyétek birtokba a világ kezdetétől nektek készített országot!

 

Le kell tenni az ásót, kapát!November 11-e, azaz Szent Márton napja, régen egy lezáró, befejező nap volt az esztendő ritmusában. Szent Mihály napjával (szept. 29) elkezdődtek a gazdasági évhez kapcsolódó teendők befejezései. A legeltetések, az állatok hazaterelése, a béresek díjazása, a föld előkészítése tavaszra/télre, a szüret, a téli tüzelő előkészítése mindazok a teendők, amelyeknek befejezési határnapja volt Szent Mihály és Szent Márton napja is.

 Hallgatunk sokszor egy életen át.
Nem mondjuk ki ha valami fáj.
Magunkba gyömöszöljük a rosszat, mert van hova.
Lelkünkben van egy kis szoba
s oda minden belefér.

Hallgatunk,akarva akaratlan, kétségbeesetten.
Hallgatunk hosszasan reményvesztetten.
Belül a tehetetlenség tüze, felégetett mindent, mégis.
Hallgatunk bármilyen nehéz is.

Hallgatunk magunkba zuhanva némán.
A lelki béke angyala kisírt néz ránk.
Nem szólunk nem beszélünk csak nézünk.
Hogy néha köddé válik amiért élünk.

KÁLMÁN ILONA.

Határtalan szeretet.

Kitárom szívem ajtaját jöjjön be a sok meleg.
Utána jöjjön be mindenki aki fázik és didereg.
Egy csipetnyi forróság jól lesik a léleknek. ...
Hisz sokszor téblábol farkas ordító hidegben.

Kinyitom lelkem ablakát repüljenek be a madarak.
Varázsoljanak jó kedvet trillájukkal egy perc alatt.
A remény csalogányát is várom mindenféle maggal.
Kedves lelkét becéző szeretetteljes szavakkal.

Kipakolom lelkem tudom így minden belefér.

Wass Albert: Őszi hangulat

 

Mikor a hervadás varázsa
megreszket minden őszi fán,
gyere velem a hervadásba
egy ilyen őszi délután!

Ahol az erdők holt avarján
kegyetlen őszi szél nevet,
egy itt felejtett nyár-mosollyal
szárítsuk fel a könnyeket!

Hirdessük, hogy a nyári álom
varázsintésre visszatér,
s a vére-vesztett őszi tájon
csak délibáb-varázs a vér!

Hirdessük,hogy még kék az égbolt,
ne lásson senki felleget,
hazudjuk azt, hogy ami rég volt,
valamikor még itt lehet!

2015. november 10. – Kedd

Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: Melyiktek mondja béresének vagy bojtárjának, amikor a mezőről hazajön: „Gyere ide tüstént, és ülj asztalhoz.” Nem ezt mondja-e inkább: „Készíts nekem vacsorát, övezd fel magadat, és szolgálj ki, amíg eszem és iszom! Aztán majd ehetsz és ihatsz te is?” S talán megköszöni a szolgának, hogy teljesítette parancsait? Így ti is, amikor megteszitek, amit parancsoltak nektek, mondjátok: haszontalan szolgák vagyunk, hiszen csak azt tettük, ami a kötelességünk volt.

 

 

 Vasárnap. Harangszó. Egy asszony elmegy
Mellettem. A harangszóra megáll.
Összeteszi kezét, fohászkodik
Az utcán elmenőben: ,,Uram Jézus
A rosszakon is könyörülj!'' -
A rosszakon is könyörülj:
Ennyi egy-vers-soros imája.
Az asszony kendős, falusi
És amint mond, magának mondja,
S a láthatatlan csillagoknak.
Már megy tovább.
Mi fakasztotta
E furcsa, percnyi, falusi imát
Itt, a városban, közelemben?
Igen, épp az én közelemben -
S miért, hogy elfeledni nem tudom,
S gondolok rá újuló gondolattal,
Újuló kínnal s enyhüléssel?

Az olyan felfokozott helyzetekben, amikor megnyilvánul emberi természetünk hevessége vagy  eltölt  minket  valamiféle indulat  és  buzgóság,  gyakran elszóljuk magunkat.  Itt nem  a káromkodásokra  vagy más  trágár  beszédre gondolok,  mert   véleményem  szerint   sosem  veszíthetjük   el   annyira önuralmunkat,  hogy  ne  tudnánk  odafigyelni  beszédünkre.  Az   elszólás esetében egyszerűen  csak  arra gondolok,  hogy  felindultságunkban  olyan dolgokat is elmondunk, amit más, nyugodtabb helyzetben nem árulnánk el.

2015. november 9. – Hétfő, A Lateráni-bazilika felszentelése

Abban az időben: Mivel közel volt a zsidók Húsvétja, Jézus fölment Jeruzsálembe. A templomban árusokat talált, akik ökröt, juhot és galambot árultak, valamint pénzváltókat, akik ott ültek. Ekkor kötelekből ostort font, és kikergette mindnyájukat a templomból, ugyanígy a juhokat és az ökröket is, a pénzváltók pénzét pedig szétszórta. Az asztalokat felforgatta, a galambárusoknak meg azt mondta: „Vigyétek innét ezeket, ne tegyétek Atyám házát vásárcsarnokká!” Tanítványainak eszébe jutott, hogy írva van: „Emészt a házadért való buzgóság.”
A zsidók erre így szóltak: „Miféle csodajelet mutatsz, hogy ezeket teszed?” Jézus azt válaszolta: „Romboljátok le ezt a templomot, és én három nap alatt fölépítem!” A zsidók azt felelték: „Negyvenhat esztendeig épült ez a templom, és te három nap alatt fölépíted azt?” Ő azonban testének templomáról beszélt.

Bohony Beáta: Figyelmeztetés

 

 

Kezedben te nem tarthatod

sem a mád, sem a holnapod.

Mit megláttál, hogy hiba volt,

s ha ruhádra rákerült a folt,

keresd fel Mestered vele,

mert mindent eltöröl szerető szíve.

 

Ne járj arra, hol elestél már,

mert magadban bízva csak veszteség vár.

Utólag mondott szavak halmaza

nem feledtetik, elhangzott: ne menjél oda!

Gondold át: mit mondasz, teszel,

mert életed mindenről énekel.

 

Van Urad és Mestered,

Ki elé bátran viheted

mások gondját-baját,

hogy megtalálják az Ő útját.

Címkék:vers

 

Amíg egy falevél lehull


Az ágtól elvált,
Lassan száll alá,
Reszket, libeg.
Már nem köti az ág,
Még nem köti a föld.
Vajjon kinek
Van jussa hozzá, most, amíg leszáll?

Néha pihen,
Azt hinnéd akkor:
Visszatérne még.
Mint egy lélek:
Már nem köti a föld,
S még nem köti az ég;
Az ég, mely mégis, mégis várja már.

Amíg lehull,
Hány lélek hull vele?
És hány emelkedik?
Hány reszkető lengéssel van tele
A végtelen világ?
Milyen csodák
Esnek, míg rövid útját megteszi?

E percben talán meghalt valaki,
S e levelen a lelke száll alá.
És bennem megfeszül a lélek,
Mintha világok tengelyének
Zajtalan fordulását hallaná.
E levelen egy lélek csolnakáz.
Mily bizton ül, mily nyugton evez rajta
Tán szűk neki a világegyetem,
És inkább elfér egy falevelen.

 Teher a szárnyad , suhanó madár?
Repülsz! Kék egek végtelenje vár.
Repülsz-fényében aranynapsugárnak.
Por rabja volnál , ha nem lenne szárnyad.

Teher a kereszt , a Krisztus keresztje?
lehet , gyenge vállad már felsebezte.
De olyan teher mint a madár szárnya.
Nélküle magasság hiába várna.
Nélküle a célt soha el nem éred.
A kereszt emel egyre feljebb téged.
Repülsz-fényében aranynapsugárnak.
Por rabja volnál, ha nem lenne szárnyad.

 

"Krisztus keresztje olyan teher, mint a madárnak a szárnya-az emeli a magasba" Clairvauxi Bernát"

 

 

Az Édesanya

Ő, aki az életet
tovább adta nekünk,
hogy a világnak mi is
részesei legyünk.

Csak szeret és szolgál
az első perctől fogva,
minden lépésünket
Őrangyalként óvja.

Türelemmel osztja
életét, szívét,
tanítja, neveli
kedves gyermekét.

Ajkáról az imádság
értünk száll az égbe,
hogy az Úr áldását
bizalommal kérje.

Örömben-bánatban
velünk megosztozik,
Ha nehéz a keresztje,
nem panaszkodik.

Arcáról sugárzó,
édes szeretet,
Elrejti a szemében
csillogó, fájó könnyeket.

Élete, piciny láng,
tündöklő sugár,
fényében a vándor
mindig hazatalál.
S ha kialszik a láng,
Égbe száll a füstje,
A szív pihen, de szeretete
velünk marad itt a földön
Mindörökre.

 

Te kedves fiatal, ne bántsd az öreget,
Aki születésed óta fogta a kezedet.
Vigyázott a te szép életedre,
Jobban, mint a szeme fényére.
Ő is volt olyan szép, fiatal, mint te vagy,
Ő is elbírta a terhelt kosarakat.
Ő már dolgozott éppen eleget,
Hogy megöregedett, Isten akarta ezt.
Ő adta neki ezt a sok szép évet,
Ami már eljárt a feje felett.

Kedves fiatal, tiszteld Isten akaratát!
Ne mérjél az öregnek keserű pohárt.
Mert ha megéred, azt kaphatod vissza,
Amit te most mérsz az öreg poharába.

 

 

Alkonyati rózsák
Wass Albert

Mikor az élet mámoros királya
kékes palástot öltve elhaladt,
rejtelmes, égő kelyheit kitárja
a rózsaszínű őszi alkonyat

Ó délibábos alkonyati rózsák...
Ó őszbe szálló, szép álom-hajó...
szökött napunkat újra visszahozzák,
csak hinni kell, csak hinni, hogy való...

Mikor a fátylas őszi hervadásra
reálehel az alkonyat varázsa,
a múlt nyaránál fényesebb a fény...

Az elmúlást ki soha nem csodálta,
akinek nincs egy délibábos álma:
Szegény a lelke, jaj, nagyon szegény.

2015. november 6. – Péntek

Abban az időben Jézus ezt a példabeszédet mondta tanítványainak: „Egy gazdag ember előtt bevádolták intézőjét, hogy eltékozolja ura vagyonát. Erre ő magához hívatta és így szólt hozzá: Mit hallok rólad? Adj számot gazdálkodásodról, mert nem maradhatsz tovább intézőm. Az intéző így gondolkodott magában: Mitévő legyek, ha uram elveszi tőlem az intézőséget? Kapálni nem tudok, koldulni szégyellek. Tudom már, mit teszek, hogy befogadjanak az emberek házukba, ha gazdám elmozdít az intézőségből.

Sok ezer év óta hullámzik velünk,
sok ezer év óta hullámzik velem.
Vízcseppek vagyunk,
jelentéktelen, szürke kis parányok,
mind, mindannyian.
Néha fent vagyunk, néha lesüllyedünk.
Tenger az élet.
Mindannyian keresünk mindig,
keresünk egy másik vízcseppet
a nagy, szörnyű óceánban.
Néha megtaláljuk.
Összesimulunk egy pillanatra,
aztán jön egy hullám és felkap,
vagy leránt a mélybe,
és mi keresünk,
keresünk újra tovább.
Minden csepp egy másik kicsi cseppet, a mérhetetlen,
szörnyű óceánban.Jaj, borzalmasan nagy ez az óceán
és egy vízcsepp olyan parányi benne.
Sok ezer év óta keresem már őt,
kis vízcsepptársamat,
és alig lelem meg néha-néha...
olyankor is egy pillanatra csak.
Háborog a vihar, röpít a hullám..
Voltam koldus, béna, nyomorék,
hazám a templomajtó...
ő talán királynő volt akkor
és garast dobott reszkető kezembe...
Császár is voltam...büszke, nagy, hatalmas...
ő talán rőzsét szedett valahol az erdőn,
de éppen akkor nem vadásztam ott,
mert dolgom volt,
más...

 

A Te kezedben van mindnyájunk élete és Te szabod meg annak határait.
Ezért könyörgünk hozzád beteg szolgád életéért.
Vigasztald, bátorítsd és erősítsd meg őt megpróbáltatása óráiban,
hogy testének szenvedése lelkének üdvére szolgáljon.

 

 

 

 A vágyak vonatán utazunk.
Robog velünk érzelmi vonatunk.
Kukákból a szemetet a szél hordja úgy széjjel,
mint szívünk apró sóhajait hordják szét az
éjjel a lelkünkből kifutó álomszerelvények.
Köröttünk - régen lejárt menetjegyek,
Bennünk - frissen váltott remények.

 

Sulc Mária

 

 Az igazi nőnek csak a szemét nézd,
azt sem kívülről, hanem a lelke felől.
Először meg kell érezni a lelkét.
Ha a lelke felől nézed, az első réteg a
félelem, a múlt és a jelen sebei.
Ha ezzel megtanulsz bánni, akkor
láthatod a második réteget a
gyengédséget, a cirógatás vágyat.

 

Gondolatok: A Nő

A Nőnek olyan szeretetre van szüksége, amely nem mulandó. A Nő - még a legérzékibb Nő is- a lelkével szeret igazán, s nincs olyan párkapcsolati tanács és szexuális trükk, amely boldoggá tudna tenni egy olyan nőt, akit lelkileg nem szeretnek.

Müller Péter az igazi nőről.Az igazi nőnek csak a szemét nézd, és azt sem kívülről, hanem a lelke felől.
Először meg kell érezni a lelkét. Ha a lelke felől nézed,
az első réteg a félelem, a múlt és a jelen sebei.
Ha ezzel megtanulsz bánni, akkor láthatod a
második réteget, a gyengédséget,
a cirógatás vágyát. Ha ezt is látod,
a harmadik rétegben látod az öröm pajkosságát,
a negyedikben a harag villámait,
az ötödikben a harmónia vágyát,
a hatodikban a gyönyör cirógatását, és a
hetedikben azt a szeretetet, ami teljesen a Tied.

2015. november 3. – Kedd

   Jézus egyszer  egy  előkelő farizeus  házában  ebédelt. A  vendégek  közül
   megszólalt valaki: „Boldog, aki asztalhoz ülhet Isten országában”. Jézus a
   következő példabeszéddel  válaszolt: „Egy  ember nagy  lakomát  rendezett.
   Sokakat meghívott. Amikor  eljött a lakoma  ideje, elküldte szolgáját,  és
   ezt üzente a meghívottaknak: „Jöjjetek! Minden készen van.” De azok  sorra
   mentegetőzni kezdtek.

A sárga rózsa
Mindenki megcsodálja,
Ódákat lehetne írni róla,
A virágoskert egyik csodája
A sárga rózsa.

Sárga, mint az irigység,
Tövistől szúrós a szára,
Mégis ő a reménység
Csudaszép virága!

A többi rózsa is nagyszerű,
Lehet bármilyen, nem bánom,
A vörös szín is gyönyörű,
Én mégis a sárgát imádom.

A szerelmet is jelenti számomra
A csokorba szedett rózsa,
Emlékszem még arra a háromra,
Amit vittem az első randevúra.

A virágoskert királynője,
Énnékem maga a csoda,
Ennek a versnek az ihletője.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

2015. november 2. – Hétfő, Halottak napja

Egy alkalommal Jézus ezt mondta a zsidóknak:
„Bizony, mondom nektek: Aki hallgat az én tanításomra, és hisz abban, aki engem küldött, annak örök élete van, és nem sújtja őt az ítélet, mert már átment a halálból az életbe. Bizony, bizony mondom nektek: Eljön az óra – sőt már itt is van –, amikor a halottak meghallják az Isten Fiának szavát.