Vidáman teljen az Ó-év utolsó pár napja!
Vidámsággal élvezze a ház apraja-nagyja!
A mosolyod ragyogása, legyen arcod éke!
A megértő, szép szeretet, szívek menedéke!
Ne tartsd vissza a nevetést, viduljon a lelked!
Legyen mindig okod, amit meg kell ünnepelned!
Az ünnephez mindig legyen, veled-boldog társad!
Vidám kedvvel add a múltad át az elmúlásnak!

A világot úgyis ki kell bírni.

Ne engedd a virágokat sírni.

Ne engedd a madarakat félni,

a hűséget hóban elvetélni,

az álmokat este megalázni,

almafákat áprilisban fázni,

a perceket ne engedd megállni,

ablakokat örökre bezárni,

csillagfényű éjszakákra lőni,

ösvényeket indákkal benőni.

Ameddig a vállad íve bírja,

vigyázz minden virágtalan sírra,

vigyázz minden társtalan magányra,

füstre, fényre, ember-glóriára.

Szilveszter alkalmából nem kívánok egyebet, csendes lépteid kísérje szeretet. Szívedbe béke, lelkedbe nyugalom, légy boldog az ÚJ ESZTENDŐBEN ..

,,szeretettel ,,

                                             A mérleg

A jómódú gazda, és a szegény ember üzletet kötött. A gazda minden héten ad két kiló túrót a szegény embernek, aki pedig viszonzásul két kiló összegyűjtött mézet ad.
Ment az üzlet rendben jó ideig, amíg egyszer csak a gazda arra gondolt, hogy bizony nem minden ember tisztességes, és meg kellene mérni amit, kap. Úgyhogy mikor legközelebb vitte a túrót, és néhány perc múlva megkapta a mézet, azt hazavitte, és a pontos mérlegén megmérte - hát csak másfél kiló volt!

B orongós napok tűnjetek tova,
O kkal szomorú ne legyél soha!
L épteid kísérje töretlen szerencse,
D erűs percek rajzoljanak mosolyt a szemedre!
O szoljanak el az óévnek sötét árnyai,
...G úzsból szabaduljanak a képzelet szárnyai!
Ú j évet hozzon a nesztelen iramló idő,
J öjjön már a rég várt, csodálatos jövő!

É vek ha múltok, ha elszálltok napok,
V idámságot, örömet számolatlan adjatok!

Itt állunk az újesztendő piros hajnalánál,
Vajon együtt leszünk még az alkonyatnál?
Ebben az újévben merre vezet életünknek útja,
Tövisek közt, vagy virágok közt, csak az Isten tudja.
Ő vezessen igaz úton minden egyes léptet,
Őrizze meg bútól, bajtól ezt a kicsiny fészket!
Adjon Isten mindnyájunknak víg kacagást, csengőt,
Adjon Isten mindnyájunknak boldog újesztendőt!

Egy vidéki farmon élt két testvér egymás szomszédságában. Egy napon egy jelentéktelen félreértés kapcsán összevesztek. Eddig kölcsön adták egymásnak szerszámaikat, ameddig az egyik távol volt, a másik vigyázott a farmra, megbeszélték a problémáikat, de most egy csapásra minden megváltozott. Hiába a negyven éves szomszédság, most végül odáig fajult a dolog, hogy nem is álltak szóba egymással.

Végre itt a téli iskolai szünet! Nincs több lecke, nem kell izgulni a tanórák miatt, készülhetek a karácsonyra - örvendezett Jutka.
Persze, ez alatt nem csak az ajándékvárást értette, na meg a fa feldíszítését. Az ünnepi előkészületek közé tartozott, hogy elkísérje apukát a piacra, kiválasszák a legszebb fenyőt, továbbá, hogy anyukával összedugják a fejüket a konyhában, és együtt próbálják „kisütni" nem csak az édes tésztákat, de a karácsonyesti vacsora menüjét is.

Legyen ma templom minden ember szíve,
Melyben a lélek szárnyat bontogat!
Karácsony édes ünnepén
Legyen imádság minden gondolat.

Legyen ma templom minden ember szíve,
S legyen a templom tiszta, szent fehér.
Karácsony édes ünnepén
Istennek tetsző legyen a kenyér.

Szálljon szívünkbe áldott akarat,
Ez kösse egybe mind a kezeket.
Karácsony édes ünnepén
Te légy vendégünk: Jóság, Szeretet!

Kedves fivéreim és nővéreim, boldog karácsonyt!

Örömökben gazdag ünnepet kívánok,
teljesüljenek be csillagfényes álmok!
Szerető szívekre fénylő áldás szálljon,
gyönyörű világunk fény-szigetté váljon!

Legyen a világon boldog minden ember,
Ahol szeretet van, hidd, ott más úgy sem kell.
Itt van a mennyország, itt, e földi létben,
csak jól el lett rejtve az ember szívében.

És monda nékik: Így van megírva, és így kellett szenvedni a Krisztusnak, és feltámadni a halálból harmadnapon.” Lukács 24:46

Itt van újra a karácsony. Ünnep, csillogás, izgalom, ajándék, öröm, emlékezés; ez az, ami ránk vár most egy pár napig, no meg a jó kis családi vacsorák. Gondolkodtunk már azon, hogyha szeretet van a szívünkben, akkor néha előfordul, hogy nincs választásunk és tesszük, amit tennünk kell?

A hatodik hónapban az Isten elküldte Gábraiel angyalt Galilea Názáret nevű városába egy szűzhöz, aki egy Dávid házából való férfinak, Józsefnek volt a jegyese, és Máriának hívták. Az angyal belépett hozzá és megszólította: "Üdvözlégy, kegyelemmel teljes! Veled van az Úr! Áldottabb vagy minden asszonynál." E szavak hallatára Mária zavarba jött, és gondolkozni kezdett rajta, miféle köszöntés ez.

Meghitt, szép karácsony

Meghitt a karácsony, titokfürkészők a szemek,
Széplelkű szeretteinknek mit és miért vegyek?
Lehet az ajándék kisebb, nagyobb, szerényebb,
Család együttléte pótolhatatlan, főleg a legszebb.

Jó együtt készülni ünnepre, díszíteni a fát,
Beszippantani, fenyőillat betölti szobát.
Vacsora után úgy örül a család, kicsik és a nagyja,
Ajándékosztásnál csomagját mindenki megkapja.

Gyertyákat meg is gyújtom, itt már leszállt az este,
Már nagyon várom a vendégeket, türelmetlenkedve.

Tegyük a Karácsonyt igazi ünneppé!
Szíved közepébe ültess egy virágot!
Jó lenne, ha más is példánkat követné,
s emberivé tennénk ezt a “zord” világot.

Szeretet virágát ültessük szívünkbe,
mosollyal locsoljuk, s szép szavak vízével!
Legyen ez a Föld itt a mennyország tükre!
Teljen meg a lélek az öröm ízével!

A szívedre hallgass, a lélek vezessen,
zárj ki önmagadból mindenféle rosszat.
Engedd, hogy aki vagy, őszintén szeressen!

Erdőszélen kicsi kunyhó,
Öreg Anyó itt lakik,
Őrizgeti száz évének
féltve őrzött titkait.

Bundás kutya, Cirmi cica
Anyókával éldegél.
– Ritkán jár erre a postás,
csak amikor jön levél.

Öreg Apó, tavaly télen,
fel a mennybe költözött.
Anyó tudja, – jó ember volt,
– és angyalnak öltözött.

Álmában még találkoznak,
beszélgetnek keveset,
simogató szavaikban
megbújik a szeretet.

Hull a hó és én boldog vagyok,
ma nem ró anya, apa, én ragyogok.
Fénylik az otthon tiszta melege,
fehéren izzik a szeretet ereje.

Egy év kellett, hogy eljöjjön újra
Karácsony békés Szent estéje.
Hiszek az álmom tisztaságában,
az imám fenti meghallgatásában.

Fohászomat halld meg Jézuskám,
családomban legyen erős a kötelék.
Csak ezt add meg, nem kell ajándék,
óvd meg, kiket gyermeki szívem imád.

Karácsonyi fény

A jóság az, mit itt lelhetsz

Lassan ismét lelkünkbe érkezik
Az a gyönyörű égi fény,
Mely átjár, felmelegít,
És egy rövid időre szívünkbe költözik.

Az orcák kipirulnak,
A szívek gyorsabban dobognak,
S e ragyogásban a lelkek megnyílnak
Egy röpke, boldog pillanatnak.

Ha szemed behunyod, érzed
Régmúlt karácsonyok illatát, mézeskalács ízét,
Hallod tündérek énekét,
S újra érezheted édesanyád szeretetét.

E pillanatra angyalkák vigyáznak,
Azt semmi ne zavarja.

Egy angyal, aki nem akart énekelni. 
Karácsony éjszakáján az angyalok, Jézus születésnapjára emlékezve Istent dícsőítve hangosan zengeni kezdtek. A hatalmas kórusban egyszer csak elhallgatott az egyik angyal. Szomszédjai mindjárt észre is vették, hogy a társuk elhallgatott és meglepetésükben ők is elnémulva csodálkozva néztek rá. A kórust vezető Főangyal odaszólította magához az elnémult angyalt és kérdőre vonta, hogy miért hagyta abba az éneklést. Az így válaszolt: Én nagyon szeretek énekelni.

Ezért őszinte szívvel és a hit bizonyosságával közeledjünk Istenhez! Hiszen a szívünket Jézus vére (halála) megtisztította a rossz lelkiismerettől, ahhoz hasonlóan, ahogy a tiszta víz lemossa testünkről a piszkot.” (EF)

2014. december 21. – Advent 4. vasárnapja

Abban az időben Isten elküldte Gábor angyalt Galilea Názáret nevű városába egy szűzhöz, aki jegyese volt egy férfinak, a Dávid házából való Józsefnek. A szűz neve Mária volt. Az angyal belépett hozzá, és így szólt: „Üdvözlégy, kegyelemmel teljes! Az Úr veled van! Áldottabb vagy te minden asszonynál!” Ennek hallatára Mária zavarba jött és gondolkodóba esett, hogy miféle köszöntés ez.

Békességet hagyok nektek, az én békességemet adom nektek, de nem úgy adom nektek, ahogyan a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, ne is csüggedjen!”

DECEMBER 21. TÉLI NAPFORDULÓ; A CSILLAGÁSZATI TÉL KEZDETE

Jankovics Marcell: Jelkép-kalendárium
(részlet)
A csillagászati tél december 21-én kezdődik. Ez az év legrövidebb napja. A Nap a mi földrajzi szélességünkön délkeleten kél, délnyugaton nyugszik, és a Baktérítő magasságában tűz merőlegesen a földre. A Baktérítő a déli szélesség 23,5 fokán átmenő szélességi kör. Nevét onnan kapta, hogy a Nap a Bak jegybe érve ezen a körön hág a legmagasabbra, s onnét tér vissza az egyenlítő felé.

A kis csillag a milliárdnyi többi között állt fenn az égen. Végtelenül messzi kis fehér pont volt csupán. Senki sem vette észre - éppen ez volt bánata. Hajnalban nem az ő fénye világított a legerősebben, nem ő volt az Esthajnalcsillag. A Nagy Medve sem ő                    

Amikor látta, hogy a betlehemi istálló feletti csillag milyen erősen fénylik, ezt gondolta: - Én is szeretnék egyszer így világítani!

 Várakozunk. Egy megállóban állunk idősek és fiatalok. Az útra nézünk, messze, hátha feltűnik, hátha jön már. A várakozás lehet kellemes, lehet vágyakkal teli, de lehet elhúzódóan gyötrelmes is. Mikor jön már? Egy gyerek az anyja ölében alszik. Édesen, mély álomban öleli anyja nyakát, biztonságban, szeretetben van. Anyja arcát is béke, nyugalom varázsolja szépre. Tekintete a távolba néz. A padon idősek ülnek. Ujjaik türelmetlenül kopogtatnak a fán, de szemükben a remény fénye.

Veronika kedvetlenül rakosgatott a szépen feldíszített kis karácsonyfa alatt. A munkájával elégedett volt, de elszorult a szíve arra a gondolatra, hogy ez ismét csak: - nagy hűhó semmiért!

Már hetek óta lázasan készülődött, a szeretet ünnepére. Ujjongó örömmel várta Dórát, a kislányát, szent estére, szerény kis otthonába.


Tudta, ez a látogatás csupán néhány boldog órát jelenthet neki, hogy azután még elviselhetetlenebb legyen a magány.

Advent után, mikor a Csendnek vége lesz,
Az égi fény jelzi: megérkezett,
Piros szívek arany húrján majd felkacag
A Hozsánna, Dicséret és Hódolat.
Az én szívem' is megérinti az öröm,
És hirdetem mindenkinek, hogy íme, jön!
Advent után, mikor a Csendnek vége lesz,
S az égi fény jelzi: megérkezett!
Ó, szent, nagy Éj, te békességnek éjjele,
A Boldogság és Üdvösség szent fényjele,
Mikor viszály, békétlenség kudarcba fúl
És hatalmas máglyafényként a hit kigyúl!

Amíg nem késő lépni kell most
Nincs idő várni, az idő rohan egyszer már
Mindenkinek úgy kellene szeretni
Mint alkonyát a Föld-forrását a tó...

Őszinte szívvel lélekkel önzetlenül
Tisztán nem hazudni nem becsapni sohasem
Példát mutatni kell amíg nem késő lépni kell
Odaadóan tenni-ne válhasson soha hamissá a jó

Megérteni egymást, odafigyelni
Őszinte tiszta szívből, szeretni
Gyengéden mint a fény simítja a Földet
Szerénynek tudni maradni-így kell élni tisztán

Gondolkozás nélkül kellene már szeretni
Tisztelni, becsülni egymást, megpróbálni legalább...

Ne ítéljetek a látszat után, hanem igaz ítélettel ítéljetek! Jn 7,24

Egyszer régen élt egy bölcs és boldog király. Egy bánata volt csupán, hogy nem születtek gyermekei. Sokat törte a fejét, hogyan segíthetne magán, míg egyszer remek ötlete támadt.
“Kiválasztom az ország legbecsületesebb gyermekét és örökbe fogadom.” Nyomban megparancsolta a szolgáinak, hogy minden gyermeknek adjanak virágmagvakat és kihirdette:
Aki ezekből a magvakból a legszebb virágokat neveli, azt fiammá vagy lányommá fogadom.

Mezei Marianna:
Minden évben... karácsonykor

Minden évben, ha hull a hó,
boldog vagyok én,
- ilyenkor még a rossz is jó -
mert Karácsonykor a szívemet
osztom szét.

Minden évben, ha eljön a tél,
én mégse fázom,
mert Karácsonynak ünnepén
a szeretet útját járom.

Minden évben ezért oly kedves
és meghitt a Karácsony nekem.
Örömében szárnyra kél a lelkem,
mert akik szeretnek, ott vannak velem.

2014. december 17. – Szerda

Jézus Krisztusnak, Dávid és Ábrahám fiának családfája. Ábrahámnak Izsák volt a fia, Izsáknak Jákob, Jákobnak Júda és testvérei, Júdának Fáresz és Zára Támártól, Fáresznek Eszróm. Eszrómnak Arám, Arámnak Aminadáb, Aminadábnak Náásszon, Náásszónnak Szalmon, Szalmonnak Bóász Ráhábtól, Bóásznak Jóbéd Rúttól, Jóbédnek Izáj, Izájnak pedig Dávid király.
Dávidnak Salamon volt a fia Uriás feleségétől, Salamonnak Roboám, Roboámnak Abija, Abijának Ászáf, Ászáfnak Jozafát, Jozafátnak Jórám, Jórámnak Ozijás, Ozijásnak Joatám, Joatámnak Acház, Acháznak Ezekiás, Ezekiásnak Manasszesz, Manasszesznek Ámosz, Ámosznak Joziás, Joziásnak pedig Jekoniás és testvérei a babiloni fogság idején.
A babiloni fogság után: Jekoniásnak Szálátiél volt a fia, Szálátiélnek Zorobábel, Zorobábelnek Ábiud, Ábiudnak Elijakim, Elijakimnak Ázór, Ázórnak Szádok, Szádoknak Áhim, Áhimnak Eliud, Eliudnak Eleazár, Eleazárnak Mattán, Mattánnak Jákob, Jákobnak pedig József.

a pogány időkbe nyúlik viszsza. Az élet jelképe minden vallásban a fa. Már az egyiptomiak, a rómaiak vagy a kelták szokásvilágában is megjelent, olykor örökzöld ág, esetleg koszorú, fagyöngy formájában.

Az életfa, az örökzöld ág azonkívül, hogy az élet megújulásának jelképe a pogány hiedelmek szerint védettséget is jelentett, s az emberek a gonosz szellemek elűzésére vitték otthonukba.

A karácsonyról, csillagász szemmel Több bibliai jövendölés megfejtésénél hívták már segítségül a teológusok és a történészek a csillagászati kronológiát. Így volt ez Jézus születési időpontjának a meghatározása kérdésében is. A neves vallástörténeti eseményt ugyanis csak hozzávetőleges pontossággal tudták időben behatárolni. A csillagászati kronológia azért tud segíteni, mert a nap- és holdfogyatkozásokat, valamint a bolygóegyüttállásokat, megbízhatóan tudja előre - vagy vissza - számolni.

Négy gyertya égett az ádventi koszorún. Olyan csend volt, hogy hallani lehetett, amit a gyertyák beszéltek.

-Az első gyertya megpislant és elkezdte: a nevem BÉKE

"Az én lángom világít, de az emberek nem tartják be a békét"

A lángja pislákolni kezdett míg végül kialudt .

-A második gyertya rákezdte: a nevem HIT

"de az emberek nem akarnak tudomást szerezni semmiről, úgy, hogy hiába világítok én is"

Huzat támadt és a gyertya lángja kialudt.

Nagymama, nagymama,

Drága, gondos dajka,

Aprócska koromnak...

Melengető napja.

Be sokszor siettél

Könnyem letörölni,

Hogyha bánatom volt

Szívedre ölelni!

Emlékszem: még mikor

Csöpp kezemet fogva

Először vezettél

Engem a templomba.

Ha még mindig egyedül vagy, ne add fel!
Debra Fileta-tól már olvashattatok egy írást a párválasztás témájában, de biztos vagyok abban, hogy nem a mostani lesz az utolsó. Olvasóim között igen nagy arányban vannak azok, akik még nem találták meg a párjukat, de ez a szerző blogján megjelent cikk is arra bátorít, ha még egyedül vagy, ne add fel.

Hallottál már a mentális csapdáról? Ha még nem, hiszed vagy sem, létezik.

Az első ránézésre egyszerűnek tűnő gondolatok néha veszélyes erővel bírnak.

Szemeden álompillangó pihen,

álmaid vágyaid földje üzen.
Felhő mögé bújt a Hold,
szobádba egy kis kobold
füledbe játszik lágy dallamot,
titkon lesnek a csillagok,
langy szellő simogatja arcod,
lassan feladod a harcot
és elhagyod e való világot.
Úgy tűnik , elengedlek,
de csendben elkísérlek,
s titkon, lopva nézlek
miközben álmod körbefon.

Jó éjszakát kívánok.

Holnapra fris ébredés.

Megrázó képek járják be a világsajtót a mai brutális támadásról, amit a tálibok hajtottak végre Pakisztánban. A fegyveresek egy állami katonai iskolát rohantak le Pesavarban, lövöldözni kezdtek, majd túszokat ejtettek.

Van, amikor egy emberi kapcsolat ideje lejárt. Barátok ezt értik, és csalódás nélkül tudják tudomásul venni, hogy ezentúl csak ritkán vagy sohasem látják egymást. Ez a szabadság nagy-nagy ajándéka, hogy még csak rossz érzésünk sem marad a válás után - hálásan gondolunk vissza egymásra."
Müller Péter

Biztosan más is érzi a vásárlási kényszert! Nagyjából kialakult hogy ki mit kap! Nem bánom, csak lenne rá időm. Munka-munka-és munka. 
Legalább is még 1-2 hónapig.Utána lazítás és kezdjük újból.

Alföldön, fákon zúzmara,
adventi hajnal zápora,
ezüst mezők, ezüst világ...
Szobánkban csend és béke van,
karácsonyt vár a kisfiam.

Ezüst mezők, ezüst világ,
ti visszatérő szent csodák,
ó, szép adventi hajnalok!
Lelkemben halkan zengenek
rég elfelejtett énekek.

Ó, szép adventi hajnalok,
Istent dicsérő angyalok,
bús tájon, íme, zeng a szó:
az éjszakának vége már,
megtartó Krisztus erre jár...

Reviczky Gyula:
Imakönyvem

Aranykötésű imakönyvet
Hagyott rám örökül anyám,
Kis Jézus ingben, glóriában
Van a könyv első oldalán.
Sok év előtt egyik sarokba
Beírta jó anyám nevét,
Lehajtom a betűkre főmet,
Hogy fölidézzem szellemét.

Nekem úgy tetszik, hogy csak egyszer
Fehér ruhában láttam őt.
Tavasz volt épp, a kedves ákác
Virágozott a ház előtt.

  CSENDESÜLJ LE LELKEM...

Csendesülj le lelkem, Isten szólít engem

Halk, lágy szavát hallanom magamban így engedd

Mit szól hozzám Uram, szívembe fogadom

Tiszta szentségeként magamban megtartom

Nem utasít engem, csak úgy kér halkan

Gyermekem, hisz Utad Én már megmutattam

Áldásom kísérjen, ezt kívánom néked

De a te döntésed, követed-e szíved

Igen, Atyám szeretném, de az út oly nehéz

A sok talmi csillogás közt a lényeg elvész

Néha csak azt érzem bennem mély űr tátong

S nem tölti ki semmi az én világom

Ezt keresed, hidd el - bátorít Istenem

Hisz mindent el kell veszíts, hogy felismerj Engem

Úgy találhatsz haza, ha a Semmiben látod

Ez vagy te - a Minden - ezen a Világon!

Nem tudtam, milyen élni nélküled,

Amíg el nem választottak tőled.

De eljött a pillanat, mostmár érzem,

Mindenem fáj, darabokra tört szívem.

De él még bennem parányi remény,

Hogy leszel te még csak az enyém.



Nem tudok könnyen lemondani rólad,

Amit érzek, igaz szerelem, nem móka.

Sok-sok éjjelen álmodok veled,

Reggelente boldogan ébredek melletted.

Ahol ránk Jézus vár

Valami mindig vár.
Hol munka, lárma, hajsza,
hol a mindennapok küzdelme, harca,
hol keservek és kísértések,
próbák, bukások, szenvedések,
hol csend, csend, csend...
Kívül?
Vagy bent?
Valami mindig vár.

S Valaki mindig vár.
Mert Jézus mindig, mindenütt ott van.
Ott a zajban, a mindennapokban,
küzdelmekben és feladatokban,
ott szenvedésben és kísértésben,
hogy felemeljen, õrizzen, védjen,
hogy tanácsoljon, segítsen, áldjon,
átvigyen tûzön és akadályon,
új erõt adjon új kegyelemben.

A harmadik vasárnap angyala

Advent harmadik vasárnapján egy fehér ragyogó angyal jön le a földre. Jobb kezében egy fénysugarat tart, amelynek csodálatos ereje van. Odamegy mindenkihez, akinek tiszta szeretet lakik a szívében, s megérinti fénysugarával. Azután a fény ragyogni kezd az emberek szemében, s elér a kezükhöz, lábukhoz és egész testükhöz. Így még az, aki a legszegényebb, legszerencsétlenebb az emberek között, az is átalakul, s megszállja a béke, a tiszta szeretet és a boldogság érzése.

Hordozlak magamban egész évben,
sokszor rád gondoltam nyári éjben,
eszembe jutottál reggel, délben,
álmomban, ébren, nyárban és télben.

Néztelek kitágult gyermekszemmel,
hallgattam mit üzensz, figyelemmel,
siettem hozzád, mint kicsi diák,
ahányszor jöttél, szebb lett a világ.

Vártalak később, hogy felnőtt lettem,
s az ajándékot már magam vettem
kicsinek, nagynak, ifjúnak, vénnek:
szívemből tisztán szárnyalt az ének.

A boszorka és leleplező széke

Kezdjük hát a legismertebbel, a híres-neves székkel, ami oly lassan készül! A hagyományosan nyolc vagy tizenhárom féle fából összeálló széket ezen a napon kezdték el megmunkálni, ám csak karácsony napján lehetett kész, s ekkor fontos szerepet kapott. A szék készítője magával vitte azt az éjféli misére, s ekkor ráülvén megláthatta, a gyülekezet tagjai közül kik a boszorkányok. Ők ugyanis az oltárnak háttal állnak, netán agancsot vagy más fejdíszt viselnek, de árulkodó az is, ha félrebilllentett fejjel lép be valaki a templom kapuján.

Áldott szép új hetet is kívánok.

Karácsonyi dekorációk fillérekből

http://www.femcafe.hu/cikkek/christmas/karacsonyi-dekoraciok-fillerekbol?page=0,0

Napról napra közelebb kerülünk az év legszebb ünnepéhez, a karácsonyhoz. Ha addigra az egész otthonodat ünnepi díszbe szeretnéd öltöztetni,akkor van egy jó hírünk, hiszen nincs szükség drága díszekre. Néhány egyszerű, ám nagyszerű eszközzel is fantasztikus hatást érhetünk el.

Télapó érkezése

Megérkeztem Télországból,
kisgyerekek: -Jó napot!
Tudom, nagyon vártátok már,
hogy múljanak a napok.
Siettem is tihozzátok
csengos szánon, szaporán.
Szikrát szórt a szarvas talpa,
úgy suhant az út porán.
Fürge lába belefáradt.