Anya csak egy van.

Az anyaság csoda. És most nem a szó elcsépelt értelmében értjük ezt, hanem úgy, ahogy azt Müller Péter megfogalmazza.

A sok női sorsszerep közül kezdjük talán az anyaszereppel. Időben visszarepülök kb. hatvanhét évet. Gyerek vagyok.
Egy olyan gyereket képzelj el, amilyeneket a “Valahol Európában” láttál. Koravén lurkót, aki a pokolban él, véres sebesültek között.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

2014. október 31. – Péntek

Az egyik szombaton Jézus betért egy vezető farizeus házába, hogy nála étkezzék. Az ott tartózkodók figyelték őt. Akkor eléje állt egy vízkóros ember. Jézus megkérdezte a törvénytudókat és farizeusokat: „Szabad-e szombaton gyógyítani? De azok nem válaszoltak. Erre ő megérintette a beteget, meggyógyította és elbocsátotta. Azután a jelenlevőkhöz fordult: „Ha valamelyiktek szamara vagy ökre szombaton kútba esik, nem húzza-e ki azonnal?” Azok semmit sem tudtak felelni neki.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Mindenszentek előestéje, angolul „All Hallows Eve”, rövidítve: Halloween. A Brit-szigetek területén és a mai Franciaország északi részén élő kelták november elsején ünnepelték az újévet. A kelták úgy tartották, hogy az újesztendő előtti napon az élők és a holtak közötti határ elmosódik, a halottak pedig visszatérnek.

A kelták a természetet magasztalták, és sok istent imádtak, de a napisten volt a legfontosabb, aki a munkát és pihenést jelképezte, és növesztette a termést.

Mészáros Lajos

Gyertyát gyújtunk

Sírkertekben nagy a jövés-menés,
Az arcokon látszik a szenvedés.
Virágcsokrot viszünk mi a sírra,
Ráborulunk a fejfákra, sírva.

Falevelek között botorkálunk,
Mielőtt a sírra rátalálunk.
Megállunk egy hideg sírkő előtt,
Amit már a borostyán is benőtt.

Csinosítjuk, fazont vágunk neki,
A hátunkról lekerül a dzseki.
Jaj, de régen jártunk mi már erre,
Rábíztuk mi ezt egy szakemberre.

Messze földről nem tudtuk gondozni,
Megpróbáltunk a munkán osztozni.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Alkonyi órán néztem az eget.
Az aranyló nap bágyadtan ragyogott.
Szemem a horizont szélére tévedett,
s éreztem belül, – súlytalan vagyok.

Megihletett egy érzés, amit kaptam,
amit tanultam átjárta lelkemet.
Tovább kell adnom, éreztem és tudtam,
leültem hát, és írtam versemet:

Több milliárdan vagyunk itt a földön,
tanulni jöttünk, s adni is talán.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Akit szeretek, él az emlékezetemben, egy széthajtogatott zsebkendőből felszálló illatban, egy hangsúlyban, mely váratlanul eszembe jut, és egy hosszú percre belefeledkezem, míg lehajtom a fejem.
Amit gyásznak nevezünk, talán nem is az afölött érzett fájdalom, hogy halottaink nem térhetnek
vissza az életbe, hanem fájdalom amiatt, hogy ezt nem is tudjuk kívánni.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

2014. október 30. – Csütörtök

Abban az időben néhány farizeus jött Jézushoz, és figyelmeztették: „Sietve távozzál innen! Heródes meg akar ölni.” De ő ezt válaszolta: „Menjetek, mondjátok meg annak a rókának: Íme, ördögöket űzök, és gyógyítok ma és holnap; csak harmadnapra fejezem be. De ma, holnap és holnapután tovább kell járnom utamat, mert nem veszhet el próféta Jeruzsálemen kívül.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Esti vers

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Te anyának születtél?

Azt mondják, hogy egy nő akkor is élhet teljes életet, ha nem szült gyermeket. Sőt. Még tovább megyünk: boldog életet élhet. Hogy ez valóban így van-e, Müller Péter árulja el.

Azt kérded, hogyan alakul ki egy életszerep? Nagy rejtély. Szerintem minden szerep eleve benne rejlik a lelkünkben. Hozzuk magunkkal, de ezekből csak keveset tudunk megélni egyetlen élet során.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ami kimaradt a Szeretetkönyvből.

Mit érez a férfi, amikor megőrül a féltékenységtől, és mit érez az elárult nő, aki szeret egy férfit, de az megcsalja? A szerelmes lelkek összeölelkeznek vagy eltaszítják egymást a semmibe…

Ebben a könyvemben sokféle szeretetről írtam. Anyai, apai, baráti szeretetről, szerelemről és a testi vonzalomról is – de a féltékenységről nem beszéltem.Ritkán éltem meg, talán azért.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

2014. október 28. – Kedd, Szent Simon és Szent Júdás Tádé apostolok

Jézus egyszer fölment egy hegyre imádkozni. Az egész éjszakát Isten imádásában töltötte. Másnap magához hívta tanítványait, és kiválasztott közülük tizenkettőt, akiket apostoloknak nevezett: Simont, akit Péternek is hívott, és testvérét, Andrást; Jakabot és Jánost, Fülöpöt és Bertalant, Mátét és Tamást; Jakabot, Alfeus fiát és a buzgó Simont; Júdást, Jakab fiát, továbbá karióti Júdást, aki később elárulta őt.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Boldogok, akik tudják, miért élnek, mert akkor azt is megtudják majd, hogyan éljenek.

Boldogok, akik összhangban vannak önmagukkal, mert nem kell szüntelen azt tenniük, amit mindenki tesz.

Boldogok, akik csodálkoznak ott is, ahol mások közömbösek, mert örömes lesz az életük.

Boldogok, akik tudják, hogy másoknak is lehet igaza, mert békesség lesz körülöttük.

Boldogok, akik nevetni tudnak önmagukon, mert nem lesz vége szórakozásuknak.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

2014. október 27. – Hétfő

Jézus szombatonként a zsinagógában tanított. Volt ott egy asszony, akit a betegség lelke már tizennyolc éve hatalmában tartott. Annyira meggörnyedt, hogy egyáltalán nem tudott felegyenesedni. Amikor Jézus meglátta, magához hívta, és így szólt hozzá: „Asszony, megszabadultál betegségedtől.” Közben rátette a kezét.

 

 

 

 

 

Ugye tudod, hogy a hitben is hinni kell?!

 

Ez nagy titok. Az első pillanatban nem is érthető. Nem a vallásos hitről beszélek, hanem az önmagadba vetett hitről. A terveid megvalósulásába vetett hitről, arról, mely megelőlegezi – vagy megidézi? – a jövődet.
Nos, figyelj jól. A hitet éppúgy fel kell nevelni, mint egy gyereket. Először gyengécske még. Mint egy pici, izzó parázs: fújni kell, hogy lángot kapjon. Nem megy könnyen

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Egy-egy mondat néha többet ér, mint száz könyv. Egy érzés- és gondolat-magocska megtermékenyít, a tiéd lesz, és segít élni. Jobban megismered önmagadat, a társadat - és talán az életedet is.

 

 

Müller Péter minden héten ilyen "lelki útravalót" ad.

Olvasd el, és hagyd magadban megérni. A népmesékben a szülők csak néhány pogácsával és egy-két gondolattal bocsátják útra gyermekeiket.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

.A magyar vér oly nagy értéke Európának és a szabadságnak, hogy óvnunk kell minden cseppjét. A legázolt, bilincsbe vert Magyarország többet tett a szabadságért és igazságért, mint bármely nép a világon. (...) Csak úgy maradhatunk hívek Magyarországhoz, ha soha és sehol el nem áruljuk azt, amiért a magyar harcosok életüket adták, és soha, sehol, még közvetve sem igazoljuk a gyilkosokat" - írja A magyarok vére című írásában Camus.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Az élet megalkuvás, folyton tarol minket Szüntelen bomlasztja, a szépre vágyó szívet Sokszor megalkudok, bizony jómagam is Hálok ördögömmel, húz a pokolba is… Életünk egy nagy harc, ami majd véget ér De addig nehogy feladd, egy percre, az Istenért! Egy napon majd megfordul, fájdalmunknak sora Hogy sűrű könnyeidet, az ördögnek add oda Érezted e már, hogy igazán boldog vagy? Hogy szíved majd megszakad, olyan szomorú vagy? Hogy forogsz a világgal, mikor mosolyra gyúlsz Hogy nagy kalandok várnak, mikor majd elindulsz? Érezted e már, hogy szárnyalsz a napfénnyel? Hogy szerelmedet vártad, forró szenvedéllyel? Érezted, ha csókolsz, hogy minden megváltozik? Hogy minden egyes percben, egy lélek eltávozik? Eltávozunk mi is, majd egy borús napon Hogyha nem egy napon, inkább egy hajnalon De emlékezz majd arra, mit is hoztál nekünk Elhoztál sok csodát, hogy szebb legyen életünk Küldetésed csoda, csak néha elfelejted Olykor a bánatod, mindent elfed benned De magadra találsz majd, nézz fel az egekbe! Majd áldás záporozik, rád és életedre! Nézd a könnyeimet, itt vannak kezemben Öröm e vagy bánat?… mi kihozta belőlem? Te vagy kiért sírok, olykor fájdalmamban De Te vagy örömöm is, mélyen, a sorsomban… Árvai Attila© 2012-10-07

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

2014. október 22. – Szerda, Szent II. János Pál pápa

Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: „Gondoljátok meg: Ha tudná a házigazda, hogy melyik órában jön a tolvaj, nem engedné betörni házába. Éberen várjátok tehát az Emberfiát, mert eljön abban az órában, amikor nem is gondoljátok.”
Péter megkérdezte: „Uram, csak nekünk mondod ezt a példabeszédet, vagy mindenkinek?” Az Úr így válaszolt: „Ki a hű és okos sáfár, akit ura szolgái fölé rendel, hogy ha eljön az ideje, kiadja részüket az élelemből?

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

2014. október 21. – Kedd

Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: Csípőtök legyen felövezve, kezetekben pedig égő gyertya legyen. Hasonlítsatok az olyan emberekhez, akik urukra várnak, hogy mihelyt megérkezik a menyegzőről és zörget, rögtön ajtót nyissanak neki. Boldogok azok a szolgák, akiket uruk megérkezésekor ébren talál. Bizony, mondom nektek, felövezi magát, asztalhoz ülteti őket, körüljár és felszolgál nekik.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

"A mindennapok hűségéhez mindenap reggelén új mannára van szükségünk. És sokszor nem valami különösen ízletes, de rendszeres táplálék. Ez a manna: a szövetséghez való hűség a kis dolgokon. A találkozások és barátságok mannája, a tekintetek és a mosolyok mindennapi tápláléka,  amely azt mondja: "Szeretlek", és átmelegíti a szívet."

Jean Vanier

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

2014. október 19. – Évközi 29. vasárnap, Missziós vasárnap

Abban az időben a farizeusok félrevonultak és megtanácskozták, hogyan tudnának belekötni Jézus szavaiba. Majd odaküldték hozzá tanítványaikat és a Heródes-pártiakat a következő kérdéssel: „Mester! Tudjuk, hogy igazat beszélsz, és az Isten útját az igazsághoz híven tanítod, és nem vagy tekintettel az emberek személyére.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A várakozás néha nagyon nehéz.
Türelmetlenek vagyunk.
Még ki akarjuk használni az időt, amíg megjön a vendég.
 De nem tudjuk mikor érkezik.
Teljesen rábízzuk magunkat a másikra.
Talán úgy érezzük ki vagyunk szolgáltatva neki.
Nem tudunk tervezni.
Már csak bízni és remélni tudunk, hogy a vendég tényleg eljön.
Hogy hamarosan jön.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Boldogság.

Az igazi boldogságot észre sem vesszük. Olyan, mint az egészség, a tiszta víz, a szép táj, a nevető csecsemő – észre sem vesszük.

 

Figyelj! Lehet, hogy most is boldog vagy, csak nem tudod. Próbáld ki!

 

Elmondom, mit tégy: hunyd le a szemed! Maradj egy kicsit csöndben – belül is. “Állítsd le magad.” Sóhajts. Sóhajtsd ki magadból a feszültséget, a szorongást.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Jó volna ilyen édes álmoson
ráfeküdni egy habszinű felhőre
amig az égen lopva átoson.

Leejtett kézzel, becsukott szemekkel
aludni rajta, lengve ringatózni
acélkék este, bíborfényű reggel.

Felejtve lenne minden lomha kín
álmot súgna illatosan ágyam:
vattás-pihés hab, lengő grenadin.

És az Isten sem nézne rám haraggal,
csak mosolyogva suttogná a szélben:
Szegény eltévedt, fáradt kicsi angyal.

 

2014. október 18. – Szombat, Szent Lukács evangélista

 

Az apostolok kiválasztása után Jézus kiválasztott más hetvenkét tanítványt, és elküldte őket kettesével maga előtt minden városba és helységbe, ahová menni szándékozott. Így szólt hozzájuk: „Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek hát az aratás Urát, küldjön munkásokat aratásába. Menjetek! Úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé. Ne vigyetek magatokkal se erszényt, se tarisznyát, se sarut.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

És ez az az időszak, ami a szülők, a tanárok és a papok kezében van…

Ha van gyermeked, védd meg magadtól és Óvd mindenkitől, akik befolyásolhatnák: legalább hétéves koráig tedd meg ezt! A gyermek olyan, mint egy kis növény: még nagyon zsenge és lágy, egy erős szél is elpusztíthatja, vagy bármelyik vadállat felfalhatja. Támaszd meg és óvd, de ne börtönözd be! Amikor a növény már nagyobb lesz, a támasztékot is el lehet majd távolítani.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Spafford egy gazdag Chicagói ügyvéd és ingatlan-befektető volt, keresztény családapa. 1871-ben egy tűzeset következtében szinte teljesen tönkrement a vállalkozása, mindene odaveszett. Nem sokkal ezután úgy döntött, családjával együtt áthajózik egy időre Európába, hogy ott segítsenek egy missziós munkában, amit eddig anyagilag támogatott.Azonban egy ügyintézés miatt neki maradnia kellett picit tovább, így a családját előre küldte a S.S.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

2014. október 17. – Péntek

Egyszer olyan nagy tömeg gyűlt Jézus köré, hogy csaknem agyontaposták egymást. Így beszélt akkor tanítványaihoz: „Óvakodjatok a farizeusok kovászától, vagyis a képmutatástól! Nincs olyan rejtett dolog, amely napfényre ne kerülne; sem olyan titok, amely ki ne tudódnék. Amit szűk körben bizalmasan mondtatok, nyilvánosan elbeszélik, és amit zárt ajtók mögött fülbe súgtatok, szájról szájra adják.

Egy őszi hideg szeles késődélután,
Ballagott a férfi hazafelé a nyirkos utcán.
Magányos volt, s hideg szíve,
Senkit sem szeretett, senki sem szerette.
Kigyúltak már azt utcai fények,

S erősebben fújtak a fagyos szelek.
Fejét lehajtva, kabátját összehúzta,
Lépteit jobban megszaporázta.

Kopott vaskapujához érve,
Zsebében kulcsát keresgélte.
Megtalálta, elővette, ám leejtette,
Morgolódva lehajolt, hogy a kulcsot felvegye.

S akkor, a kerítése tövében előbújó kis virágot észrevette.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Szeretett csokor...



Csokorba kötöttem az ég csodálatos képét, a nap melengető fényét, kicsiny gyermek nevetését, piciny madár víg énekét, a nyugalom csendjét, megértést, szeretetet, békét, ez legyen az életedben a valódi érték, segítséget nyújtó két kezet, könnyként hulló igaz gyöngyöket, egy más napot, mely új reménnyel éltet, hűs folyóknak csobogását, a tenger halk morajlását.

„Isten a mi oltalmunk és erősségünk, mindig biztos segítség a nyomorúságban. Azért nem félünk, ha megindul is a föld, és a hegyek omlanak a tenger mélyébe.” Zsoltárok könyve 46:2-3
A zsoltárok könyve mindig is közel állt a szívemhez. Akárhányszor egy nehezebb, próbákkal teli életszakaszhoz érkeztem, úgy éreztem, a benne található ígéretek, átélt tapasztalatok vigasztalást adnak nekem.
Akkor van igazán erejük ezeknek a szavaknak, ha bajban vagy, és valóban úgy érzed átcsptak fejed fölött a hullámok.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Férfi és nő: tűz és víz. Ha nem látják, hogy csak együtt alkotják a teljességet, hogy egymásnak nem ellenségei, hanem kiegészítői, ki is olthatják egymást. A nemek közötti háborúság dúl. Harc a hatalomért.

Ebben több évezrede a férfi a győztes. A nő szolga volt, sőt, rabszolga.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Utad ingoványán, folyton előre nézz Ne tekingess hátra, galádul el ne véssz! Életed ajándék, de ha visszamutat Hiába keresed, majd elveszted az utat Mindig csak előre, soha ne a múltba Lépted előre visz, nem a visszaútra Aki csak tekinget, folyton visszafelé Soha nem látja meg, mit raknak majd elé Hát ne légy ilyen balga, nézz a lábad elé! Szívedet kinyitva, fordulj az ég felé! Ne hallgass a szóra, az irigyek nyelvére Megvalósul álmod, a sorsod idejére… Hát előre mutasson, büszke tekinteted Meglásd, boldogabb lesz az egész életed Mert, ki tiszta szívvel, csak a jövőbe néz Nem kísérti többé, a múltban látott penész Így hívlak kalandra, utunk összeforrott Emlékezz majd arra, mit jó barátod mondott Dobd ki a bánatod, e sebektől nem vérzel… Csak is előre nézz… meglásd, boldog leszel… Árvai Attila© 2013-02-14

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Szeress, kérlek, nagyon, hadd szerethesselek Fogd meg a két kezem, hogy érezhesselek Pillants a lelkembe, hiszen úgy is tudod Hogy szerelmünkért egy nap, bármimet feladok Simogass hajaddal, kék szemed lángjával Hiszen csak ez számít, a lelked mámorával Mert mosolyod lágy íve, teljesen megvadít E csúfos árnyvilágból, a fellegekbe repít… Ezért születtem meg, hogy reám pillants végre Hogy ráébresszél végre, a szenvedély tüzére Mert kék szemed tükréből, vörös tűz talált el Ha nem velem történik, soha nem hinném el Néhány évünk eltűnt, de most nem érdekel Mert mindig is vártalak, vágytól égő szívvel Mindenem felgyújtod, a szívem, de a testem Lángolok lelkedért, így soha nem éreztem… Csak egy érintésed, egy lopott lágy mosolyod Izzó vulkánná tesz és tudom, hogy akarod… Érzem a lángodat, hogy vágyod szenvedélyem Hogy parancsolni nem tudsz, szíved szerelmében Tudom, hogy szenvedünk, ez édes őrületben De szívem békére lel, kékes két szemedben Nincs más vágyam tudd meg, csak, hogy szerethessünk Hogy egymás nélkül többé, soha ne élhessünk… Árvai Attila© 2013-01-10

Isteni ragyogás, ami most körbevesz De hogyha szétnézel, talán el sem hiszed Minden barátunknak, ragyog egy gyémántja Fent a mennyországban, de földünkön nem látja

Hasonlatos szép fény, az Isten szerelmére Ragyogó gyémántok sziporkáznak véle A lélek gyémántjai, gyöngysorban villognak Minden éjjel várnak, csak rólad álmodnak

Lelkednek gyémántja, szíved egy lámpása Felfénylik az utad, az életed áldása Nézd meg merre szállnak, a lélek gyémántjai Hogy táruljanak eléd, sorsodnak útjai…

Gyémántok és lelkek, együtt ragyogjatok Kétséget mibennünk, soha ne hagyjatok De néha én is, könnyezve ragyogok Hasonlatos vagyok, mint ezen gyémántok

Kérlek, ne feledd el, hogy itt van egy gyémántod Ha szívedet kinyitod, akkor majd meglátod Ez a gyémánt fénylik, de nem a délibábod… Ha’ Téged hűen őrző… ragyogó gyémántod…
Árvai Attila© 2012-12-04

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

2014. október 15. – Szerda

Egy farizeus lakomáján így beszélt Jézus az asztalnál ülőkhöz: „Jaj nektek, farizeusok! Tizedet adtok mentából, rutából és minden apró veteményből, de elhanyagoljátok az igazságosságot és az Isten szeretetét. Ezt meg kell tenni, azt meg nem szabad elhagyni! Jaj nektek, farizeusok! Szeretitek a főhelyeket a zsinagógában, és a köszöntéseket a nyilvános tereken.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A 94 esztendős Pecznyík Pál evangélikus költő versei, írásai, áhítatai

 

Mit vár Isten!

Isten aki ,,LEGYEN" szóval
létre hozta a világot,
Föld, Nap, Hold, és bolygók között,
kimérte a távolságot.
Ősi Bolygónk a Nap körül,
óra pontossággal forog,
s mivel Urunk láthatatlan,
útját: nem jelzik lábnyomok.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ezt nő mondta. Bölcs nő, aki figyelte önmagát és lelke működését. Az ember szívesen elteszi magának, amit kap. Az enyém! Pedig nem csak a tiéd. Örülhetsz, neki, boldog lehetsz tőle, arcod sugározhat, és vidáman ébredhetsz, de ha ezt az adományt nem osztod széjjel, garantáltan el fogod veszteni.

Akit szeretnek, annak tovább kell sugározni az érzelmeit. Nemcsak a családjának, a kutyájának, a macskájának - de idegeneknek is.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Csendes kis kápolnában térdre ereszkedek,
Mély sóhajom gyöngyei arcomon peregnek.
Szeretett Istenem, hozzád küldöm fohászom,
Könnyem cseppjeit a betegekért hullajtom.

Látod, mennyi ember kiált új reményekért?
A porba hullt, de mégis értékes életért?
Csodás álmokból szőtt, varázslatos célokért?
Egy jó szóért, segítő kézért, szeretetért?

2014. október 14. – Kedd

Egyik beszéde alkalmával meghívta Jézust egy farizeus, hogy étkezzék nála. Ő el is ment, és asztalhoz telepedett. Amikor a farizeus látta, hogy Jézus étkezés előtt nem mosott kezet, megütközött rajta. Az Úr ekkor így szólt hozzá: „Ti, farizeusok, tisztán tartjátok ugyan a pohár és a tál külsejét, de belül tele vagytok rablással és gonoszsággal. Esztelenek! Hát nem az alkotta a belsőt, aki a külsőt is? Adjátok inkább oda a rászorulóknak azt, amitek van, és akkor majd mindjárt tiszták lesztek egészen!”

Lk 11,37-41

Elmélkedés:

Az ószövetségi időkben számos törvény szabályozta a zsidó emberek életét.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Egy végzős egyetemista fiú már hónapok óta kinézett magának egy sportkocsit az egyik autószalonban. Tudta, apjának nem okozna gondot, hogy megvegye neki, ezért volt olyan bátor, és ezt kérte magának ajándékba annak örömére, hogy befejezi az egyetemet.
A fiú véletlenül megtalálta az apja íróasztalán a kocsi megrendelőlapját. Nagyon megörült, hogy meg fogja kapni a kocsit, és izgatottan várta a diplomaosztó napját.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Csepereg az eső,csepp követ cseppet,

nyirkos délutánon könnyezi a csendet.

Kalapom lehúzom,karimáról eső csorran,

az útszéli pocsolyába nyikorgó kerék toccsan.

Nyirkos falak mögött fáradt szemek lesnek,

senki sem nyit rájuk,mégis reménykednek.

Apró patakok folynak kanyarogón, utat keresve,

vízcseppek rajzolnak álmot a poros ablaküvegre.

Szürke, színtelen a világ,csak csepereg csendben,

talán a színeket siratják ott fenn, a fellegekben

Az őszi szél a fák lombjába mar,

a föld színét festi a rőt avar

.Levetkezett fák - látom - szinte fáznak,

behódolnak az őszi elmúlásnak.

Csalóka ez a bús, komor halál,

színesebb mint egy téli karnevál.

Művész se tud tán szebbet festeni,

e színkavalkád csodás, isteni.

A természet szép álmokat kíván,

altató csókja még elbűvöl talán.

Érett gyümölcsét azért is raktuk félre,

hogy felkészüljünk a hideg, hosszú télre.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Öreg mama, drága kincsem Mosolygok, ha szemed nézem Látom benne bús bánatod Látom régi boldogságod… Annyi sok év eltelt már Felneveltél, dolgoztál Hosszú utad bejártad Még sem fáradt a lábad Öreg mama pillants reám! Megnézlek, hogy tanulhassak Csodáljalak, szeresselek A csönd rejtekén meglássalak… Megláthassam jó szíved Meghallhassam sóhajod Elmúlassam bánatod… Megterítsem asztalod… Megérzem, mi szíved titka Forró elmúlt szerelmek Mindeniket szemed rejti Régi színes emlékek… Drága mamám, rád gondolok Szíved tele jósággal Mindig mikor magam vagyok Te vigasztalsz csókoddal… Édes mamám, mi lesz vélem Ha Te egyszer nem leszel? Kihez szólok az estéken Ha majd senki nem felel?… Úgy hiányzol Jó nagymamám Soha el nem feledlek Megcsókolom ráncos kezed Oly annyira szeretlek!… …Sírnál állok szürke estén A nagymamám sírjánál… Hajtom fejem, még könnyezek S megpihenek fájánál… Öreg mama nem feledlek Soha míg csak létezek…! Az én szívemben örökké élsz! …Míg csak egyet lélegzek… Árvai Attila© 2012-04-13

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

2014. október 13. – Hétfő

Egyszer Jézus köré sereglett a csodaváró tömeg, de ő így szólt hozzájuk: „Ez a nemzedék gonosz nemzedék. Csodajelet követel, de nem kap más jelet, mint Jónás próféta jelét. Ahogy Jónás jel volt a niniveieknek, úgy lesz az Emberfia is jel ennek a nemzedéknek. Az ítéleten majd ezzel a nemzedékkel együtt megjelenik Dél királynője is, és helyeselni fogja elítélésüket, hiszen ő a föld végéről is eljött, hogy hallgathassa Salamon bölcsességét; itt pedig nagyobb valaki van, mint Salamon.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

"Ó, URunk, mi Urunk! Mily felséges a te neved az egész földön, az égen is megmutattad fenségedet! Gyermekek és csecsemők szája által is építed hatalmadat ellenfeleiddel szemben, hogy elnémítsd az ellenséget és a bosszúállót. Ha látom az eget, kezed alkotását, a holdat és a csillagokat, amelyeket ráhelyeztél, micsoda a halandó - mondom -, hogy törődsz vele, és az emberfia, hogy gondod van rá?

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Napi evangélium...

 

2014. október 11. – Szombat

Egy alkalommal, amikor Jézus tanított, felkiáltott egy asszony a tömegből: „Boldog a méh, mely hordozott téged, és az emlő, amely táplált!” Erre ő így válaszolt: „És még milyen boldogok azok, akik Isten szavát hallgatják és meg is tartják!”

Lk 11,27-28

Elmélkedés:

A mai evangéliumban Jézus boldognak mondja azokat, akik „Isten szavát hallgatják és meg is tartják” (Lk 11,28).

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Isten galambjait is meg kell etetni!
Minden teremtményét érdemes szeretni.
Mert a szív-szeretet, jól esik szívemnek,
ezért szórok magot a sok nincstelennek.

Tudod, a világunk is sokkal szebb lenne,
ha önzés, irigység a lelkekből kiveszne.
Hisz van annyi étel szerte a világon,
juthat mindenkinek, és én nem sajnálom!

Mire jó a kincse, annak aki gazdag,
ha csak összegyűjtik, senkinek sem adnak?
Minek is gyűjtenek mesés gazdagságot,
ha éhezni hagyják, majd a fél világot?

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ha jól figyelsz, talán te is megérted,
amit a Föld, a természet tanít.
Nem pénzről szól, s nem harcról, ez az élet!
Fogadd nyílt szívvel az élet titkait.

Kinyílnak majd a rég bezárult ajtók,
s az ember végre szép rendet teremt.
Nem lesznek szolgák, parancsot végrehajtók,
- s éled a létet, a bőséges jelent.

Megérted majd az eldugott világot,
amit még tudtak, ismertek őseid.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Vajon elhiszed, hogy sorsod meg van írva?
Emiatt bosszankodsz, ettől fakadsz sírva?
Vajon ki írta meg? Talán az Úristen?
Neki nincs oka rá, hogy  lelket veszítsen!
Ám ha nem Ő, akkor ki írja e könyvet?
Ki okoz örömöt, s csal szemedbe könnyet?
Ki rendez itt drámát, olykor vígjátékot?
Ki szúr tört szívedbe, s ki ad ajándékot?
S mi van, ha Istened lelked mélyét lakja,
beléd bújt, s körülvesz szerető alakja?

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Drága ruhák, játékok, ajándékok,
pénzen vett dolgok, mit gyermekednek adsz.
Te dolgozol, “lelked kiteszed érte”,
túlórázol, s gyakran tovább maradsz!
Alig lát téged, akkor meg pihennél,
fáradt vagy, nyűgös, mindig megviselt.
S hiába vár, nem is kap többet ennél,
s haragszol rá, ha ezért szólni mer!
Pedig Ő egyet, csak annyit kívánna,
hogy apja, s anyja gyakran legyen vele.

Imádkozom egy szebb világért,
amit a gondolat teremt.
A fénylő Napom sugaráért,
fénye járja be lelkemet.
Imádkozom te érted, s értem,
legyen itt végre szebb világ!
Váljak jobbá, mint eddig éltem!
Ezért mondok egy szép imát.

Tengernyi ember él e földön,
s élhetnénk mind, mind boldogan.
Ne legyen létünk puszta börtön,
szabaddá váljunk oly sokan.
Mit is jelent szabaddá lenni?
Ne tartson féken félelem!
Akarjunk újra naggyá lenni,
lépj be a fénybe én velem!

15+1 növény, amiről nem tudtad, hogy valójában így néz ki…

Rohanó világban élünk, és abszolút természetesnek vesszük, hogy a háztartásunkban fellelhető konyhai alapanyagok ott sorakoznak az üzletek polcain, arra várva, hogy megvásároljuk. De gondolkodtatok néha azon, hogy az általatok kedvelt/használt növények például hogy néznek ki az előtt, hogy feldolgozzák, és becsomagolják nektek? Tudjátok e, milyen a szezámmag, a csicseriborsó, a szegfűszeg? Tudod e, hogy egyes gyümölcsök/zöldségek fán, bokron, esetleg a föld alatt nőnek-e?

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Lám, a megfáradt fák
levelüket ejtik,
a nyár üde zöldjét
végképp elfelejtik.

Harmatcsepp a könnyük,
hajnalban zokognak,
meghajolnak szélnek,
múló évszakoknak.

Színes levelekkel
takarják a földet,
színpompás varázzsal
búcsúzkodnak tőled.

Ha lehull a levél,
álom száll a fákra,
színes avarszőnyeg
terül a világra…

Aranyosi Ervin © 2014-09-28.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Mondd ki, hogy SZERETLEK!
S minden alkalommal,
legyen szebb a napod!
Töltsd meg tartalommal!

Keresd figyelemmel,
mit kíván a párod,
Ha odafigyelsz rá,
biztos megtalálod!

Tudd, nem az a lényeg,
hogy valamit adjál,
fontosabb az irány,
– jó úton haladjál!

Keresd az Ő vágyát,
és sose találgass,
ne a saját szíved,
álmod szerint válassz!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Tudod, mikor tegnap, “zöld erőben” jártam,
szana-szerte szórva levelet találtam.
Nagyon szépek voltak, vörös, sárga, barna,
s mintha mind én velem, eljönni akarna.
Szedegetni kezdtem – először csak egyet,
– aztán észre vettem egy szebb, színesebbet.
Csodás szépségükkel szinte megigéztek,
s beszéltek is hozzám: – vigyél haza, – kérlek!
– De hát sokan vagytok, s kicsi a lakásunk,
akkor sincs elég hely, hogyha gödröt ásunk.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Milyen jó érzés mélyen elmerülni,
s érezni azt, hogy valaki szeret.
A szívéhez ilyen közel kerülni,
hát ez, bizony, egy “csodaüzenet”.
És milyen jó is megmártózni benne,
nincs is szebb érzés a világon talán.
Ám ez a csoda még teljesebb lenne,
ha mikor fontos, ki is mondanám!

Aranyosi Ervin © 2014-09-30.

 

 

 

 

 

Szőlőszemekben az édes élet,
cseppekben oldott napsugár.
Őrzi tüzét, – az elmúlt szépet –
titokban csak szüretre vár.
A nyár hevét magában hordja,
lágyan öntöző hűs esőt.
Álmaiért a vérét ontja,
s felrázza a még csüggedőt.
Tudja, hogy nem hal meg egészen,
új élet veszi kezdetét,
a présnek nehéz szülése lészen,
de a jövő, az lesz a szép!
Vidámság lesz a születése,
szüreti bál ünnepli meg,
s a mustnak lassú erjedése,
dobogtat benne új szívet.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Látod ezt a kislányt? Olyan nagyon édes!
Csokoládéból van? Mondd, ez lehetséges?
Nézd két türkiz szemét, olyan szépen ragyog,
épp oly különleges, akár mint én vagyok.
Ő is a világnak csodálatos éke,
– lelke tisztasága, gyermeki szépsége –
kiragyog a néha, oly züllött világból,
szeretetre vágyik, s fájó szívet ápol.
Látod ezt a kislányt? Ha ő látna téged,
szívedben találna, olyan emberséget,
amely reményt adna, új, szebb jövőképet,
mely bevilágítja, a most még sötétet?,

Aranyosi Ervin © 2014-10-08.

Itt van az ősz...

 A felkelő nap
aranyozza be az életed.

Tudjátok ritkán vagyok itt!!!
De annál jobban tisztelettel vagyok írántatatok!
Fontos számomra.Hisz szaladnak vagy inkább peregnek az évek!
Ebbe a korban azt hiszem mindennél fontossabb szeretni és ősszinteséget adni egymásnak.
Habár néha tévedünk.
Élet funciója.

Jól esnek a kedvességek amit ritkán kaptam az élettől.Fájdalmat azt annál többet!
Nem csak jó volt! Néha alcázuk magunkat.A sors kegyetlen és ki számíthatatlan.

Kedves Network

 

Közösség!

Ezúton szeretnénk tájékoztatni, hogy a Network.hu életében tulajdonosváltás történt.

 

Tele vagyunk friss ötletekkel, tervekkel arra vonatkozólag, hogyan tehetnénk még szórakoztatóbbá és értékesebbé az itt eltöltött időt.

 ELSŐDLEGES CÉLJAINK: 

- NAPRAKÉSZ és KEZELŐBARÁT felület (szem előtt tartva, hogy korábbi felhasználóink még könnyebben eligazodjanak kedvenc közösségeikben.) 

- a közösségek tagjait aktívabb kommunikációra BÍZTATJUK !

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Wass Albert: Álomtündérhez 
    Add a kezed, úgy halkan, csendesen.  Te nem lettél még hozzám hűtelen.  Mikor mindenki csalfán elhagyott,  Gyújtottál bennem reménycsillagot.  Lelkem csendjét, ha bánat felkavarta  Te elvittél az álmodó avarra.  S te mutattál mindent, ami ott terem  A bűvös, varázsos álom-réteken.  Ha megtépett az élet rózsabokra,  Vittél mogorva tölgyfa-templomodba.  Ha vérző szív volt mellemen az érem,  S töviskoszorú messiási bérem,  Te glóriává változtattad azt,  Virágot hintettél rám és tavaszt.  Ha voltam bűnös, lázadó Kain,  Vittél az eszme-Krisztus után,  S hogy az igazság sugározzon rám,  Vezettél fönt a néma Golgotán.  Ha rám viharzott lent az ember átka,  Vittél a béke messze csillagára.  Féltem.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Mint láttuk az uradalmi és a paraszti szőlőkben nagy különbség mutatkozott a szüretelés és a must kezeléséenek technikájában. Az uradalmi szőlőkben a pincetechnika, a szűrési, fejtési eljárások sokat fejlődtek, a vincellérek, pincemesterek értették a dolgukat, s a szüretet is megfelelő időben kezdték meg, a XVIII. századtól már mindenhol ügyeletek a különböző érettségi fokú szőlők, külön szütetelésére.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

BÉKÜLT SZÍVVEL.

Ajándékul, amit szántál nekem,
e néhány évet, Uram, köszönöm.
Tudom, a nyár van hátra még, s az ősz,
mert tánc s a dal s az ifjúi öröm
mögöttem immár messze elmaradt.

Bizony, tavaszom tarka mámora
tovaillant, míg gyöngyöző borához
tétova kézzel poharat kerestem.
De aranyszemű kalászok aratása
vár még reám és egy-egy nyári esten
a béke megcirógat engem is.

 

 

A pázsitszőnyeg már sárgába hajlik
S az akácok aranyban tündökölnek
Rőt színű levelek közt meglapulva
A százszorszépek harmatban fürödnek.
Őzsuta lábnyomát őrzi az erdő,
Boldogságról bőg ,a szarvasok násza
Ezüst patak partján csillan már a dér
Elfedi hulló falevelek tánca.
Ködpaplan felett felhők tornyosulnak,
Ősz-nótát fütyül a szél, a vén zenész
Csipkebokor ága fázósan rezzen
És megfáradt lelkem nyugalmat remél. 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 
Tokaji Márton

Suhan az ősz

Fáknak levelei rozsdabarna, sárga,
De néhol vörösbe hajlik át az árnya.
Erdei utakon széllel együtt futnak,
Őszi hangulatban szinte kavarognak.
A Nap enyhe sugara simítja a tájat,
Öleli csókolja a gyönyörű fákat.


Két évszakon át lombjait csodálta,
Úgy érzi itt hagyják és most ő lesz árva.
Már minden hiába megjött az elmúlás,
Kikeletkor lesz majd csak megújulás.
Addig eső könnye hullik majd a tájra,
A fák alszanak a tavaszra várva.

 

 

 

 

Petőfi Sándor: Itt van az ősz, itt van újra...