Mindenki a saját várában él. És nehezen engedi le a felvonóhidat. Nem vesszük észre, hogy zárva vagyunk. Hogy miattunk nem jönnek. Nem hallanak vagy éreznek belülről hívó szót. Én ezt sokszor megtapasztaltam, míg fiatal voltam.
Nem jöttek. Én meg nem mentem. Pedig vonzó fiú voltam. Csak zárva voltam. Falakat kellett áttörnie annak, aki hozzám akart férni. Ez nem csak gátlás - önzés is. Egoizmus. Önvédelem.
Sok embert ismertem, aki szeret, vagy szeretné, hogy szeressék - de zárva van.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Mikor este a gyertyák csendben égnek,
az angyalok hárfáikon halkan zenélnek,
egy árva arcocska az ablakhoz simul,
s néhány könnycsepp szomorún kicsordul...

Ha szíveddel nem érzel, nem hallasz, nem látsz,
ha megállni nem tudsz, most is rohansz tovább,
nem láthatod meg a csillogó szemű gyermeket,
s nem érezheted az ablak mögötti szeretetet...

Az ünnepet sokan búsan élik meg,
fájdalmat éreznek, testük szorongón remeg,
gondolj Rájuk néhány szerető pillanatban,
s öleld meg lelküket nagy-nagy magányukban...

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Az álmok tengere furcsa szerzet
ott lélek léleknek üzenhet,
s szív vallhat szívnek szerelmet.
Ott minden - mi itt nem - lelhető
ott vagyunk Isten is - világot teremtő.

Az álmok világa furcsa szerzet
az álmokban virág vall virágnak szerelmet
az álmokban, ki van, mind angyalok
fejükön fénylő tündér-glória ragyog.

Az álmokban ritkán van szenvedés
s ha fáj is, mit élsz - jön az ébredés.
Az álmokban zöld a fű, és minden vidám
az álmokban mindig süt a nap,
mint szép őszi délután,
amikor Ő jött feléd,
megfogtad szép kezét,
s azt hitted, mindez örök...

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Jó éjszakát
Ezernyi álmos kis madárka
Fészkén lel altató tanyát,
Elrejti lombok lenge sátra;
Jó éjszakát!
Sóhajt a forrás, néha csobban,
A sötét erdő bólogat -
Virág, fű: szendereg nyugodtan,
Szép álmokat!
Egy hattyú ring a tó vizében,
Nádas-homályba andalog;
Ringassanak álomba szépen
Kis angyalok!
Tündérpompájú éji tájon
Felkél az ezüst holdvilág;
Összhang a föld, egy édes álom...

 

Honnan tudhatom mi jó és mi rossz? Mi Isten akarata az életemmel? Sok olyan fiatal van, aki szeretne igazodni Isten akaratához, de csak küszködik, mert nem tudja hogyan ismerheti fel Isten akaratát. Az 1 Kor 6,12 elsõ fele így szól: “Minden szabad nekem, de nem minden használ” Hasznomra van az adott dolog? Segít abban, hogy jobb keresztyén, jobb barát vagy jobb testvér legyek? Így folytatódik, “Minden szabad nekem, de nem minden használ. Minden szabad nekem, de ne legyek semminek a rabjává.” Valójában mi irányít?

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Amikor elnyerte egy újság szerkesztői székét, úgy érezte megfogta az Isten lábát.
Rögtön felhívta a mamát, a papát, no meg persze a kedves Mónikát, akinek egyszerűen csak ennyit mondott:
- Meg van az állás, összeházasodhatunk!
Össze is házasodtak és nemsokára született 3 csodás gyermekük: Máté, Mária és Lőrinc.
Hat évig felhőtlen boldogságban éltek, ekkor az újság szerkesztősége kényszerűségből feloszlott.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Egy csodálatos kis történet egy Mennyországba írott levélről, amire válasz is érkezett..

Egy csodálatos kis történet, hogy emlékezzünk arra,hogy az élet valóban szép. Nem tudni, ki válaszolt, de az biztos, hogy van egy csodálatos lélek az amerikai levélposta hivatalnál.


Abbey, a 14 éves kutyánk a múlt hónapban meghalt.
A rákövetkező napon a 4 éves lányom, Meredith zokogott és csak arról beszélt, hogy mennyire hiányzik neki Abbey.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy igazi nagyapó. Aki - elárulom - nem volt mindig nagyapó, mert eleinte kisbaba volt, azután gyerek lett, majd felnőtt, sőt mi több, apa, aztán, mikor a gyerekének is gyereke született, végezetül nagyapó lett, igazi nagyapó. Mint igazi nagyapó, fehér hajú, ősz szakállú apó, egyszer csak visszaemlékezett a régi időkre, és eszébe jutott, hogy gyerekkorában szép sötétszőke haja volt, amely később dióbarnára vált, jó sokáig dióbarna is maradt, aztán elkezdett szépecskén őszülni, fehéredni, míg végül teljesen megőszült.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Imádkozom egy szebb világért,
amit a gondolat teremt.
A fénylő Napom sugaráért,
fénye járja be lelkemet.
Imádkozom te érted, s értem,
legyen itt végre szebb világ!
Váljak jobbá, mint eddig éltem!
Ezért mondok egy szép imát.

Tengernyi ember él e földön,
s élhetnénk mind, mind boldogan.
Ne legyen létünk puszta börtön,
szabaddá váljunk oly sokan.

Merre megy az utam? Válaszúthoz értem.
Lerogytam a földre, s teremtőmet kértem,
segítsen dönteni, melyiket válasszam,
rosszat elkerülve, csak a szépet kapjam.

S szólott az Úr hozzám: - Nincsen rossz döntésed,
csak ha teendőid, büntetésnek érzed.
Minden út feladat, amit el kell végezz!
Rajtad áll, hogy hogyan jutsz el a végéhez.

Gyötrelmeken mész át, ameddig megéled,
vagy új, nagy kalandok történnek meg véled?
Minden benned dől el, válaszd, ami tetszik:
a keserű “megfagy", a bátor “felmelegszik"!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

" Minden embernek lehetnek gyengébb napjai,
de életed csak tiéd, és neked kell hallani a reggeli ébresztő, vidám, szép dallamát, mely jó érzéssel tölt el, s lelkedet hatja át.
Induljon el vidáman mindegyik új napod.
Mosolyogj a világra, s tükrödből ezt kapod, Szeresd ki visszanéz rád, hiszen szerethető, lelkedben élő gyémánt, és védangyalod ő.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

"Nem ti választottatok ki engem, hanem én választottalak ki, és rendeltelek titeket arra, hogy elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek, és gyümölcsötök megmaradjon, hogy bármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek.
Ezeket azért parancsolom nektek, hogy szeressétek egymást" (János 15,16-17).

Az Úr Jézus új parancsolatot adott számunkra, hogy úgy szeressük egymást, ahogyan Ő  szeretett bennünket.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Névnapodra.

 

Minden nap egy évnek
Különös egy napja,
Mint minden pont a sötét égbolton,
Az életnek egy csillaga.
Messze, túl ragyognak
Mindent túlszárnyalva,
De nem olyan fényesen,
Mint ma.
Ma, mintha különös módon
Fénylene minden,
Mintha az ég összes csillaga
Fényesebb lenne.
Mosolyogva meséli a hold az éjnek,
És a neveden szólítanak a csillagok téged.

2014. július 26. – Szombat

Jézus egy alkalommal ezt a példabeszédet mondta a népnek: A mennyek
országa hasonlít ahhoz az emberhez, aki jó magot vetett földjébe. Amíg
azonban az emberek aludtak, eljött ellensége, konkolyt hintett a búza
közé, aztán elment.
Amikor felnövekedett a vetés, és már kalászba szökkent, akkor előtűnt a
konkoly is. Erre elmentek a szolgák a gazdához, és megkérdezték tőle:
„Uram, nemde jó magot vetettél földedbe?

 

 

A hála szemével nézve

Amikor gyermekként ajándékot kaptam, még mielőtt igazán örülni tudtam volna neki, rögtön jött a felszólítás: „Mit kell mondani, ha valaki ajándékot kap…?” Ezek a szavak valamicskét elrontották az ajándék feletti örömömet, na és a köszönet szavának kimondását sem könnyítették meg éppenséggel.

Most, hogy idősebb vagyok és visszatekintek az életemre, minden alkalommal egy kimondhatatlanul hatalmas hálaérzés tölt el. A köszönet szavai, mint valamiféle belső szükséglet kívánkoznak ki belőlem, elsősorban az ajándékba kapott életemért, a szüleimért, akik vállaltak engem, továbbá az embertársaimtól kapott minden egyes pillanatért, melyek mélyen megérintettek eddigi életem folyamán, és sok-sok mindenért, melyet nehéz lenne felsorolni.

 A szivárvány felett

Valahol a szivárvány felett, fenn magasan
Van egy ország, úgy hallottam egy altatódalban
Valahol a szivárvány felett, kék az ég
És valóra válnak az álmaid

Egy nap vágyni fogok a csillagokra,
hogy a felhők mögém kerüljenek
Ahol a bánat elolvad, mint a citrom cseppek,
fenn magasan a kémények felett
Ahol majd megtalálsz engem

Valahol túl a szivárványon, kék madarak szállnak
Madarak szállnak a szivárvány felett,
akkor miért, óh nekem miért nem lehet?

Így mentsük meg embertársainkat a nyáron

kategória: Életmód 2014 július 07, hétfő - 14:47 | szerző: origo.hu

Mit tegyünk, ha valaki elájul mellettünk a villamoson, ha hólyagosra égett a bőrünk, vagy óriásira duzzadt a szúnyogcsípés? Mikor kell tetanuszt kérni, és mit tegyünk, ha az úszni nem tudó gyerek elmerült a mély vízben?

 

A nagy meleg hamar ájuláshoz vezet, az idei nyár első hőhullámában is azonnal megugrott a tömegközlekedési eszközökön rosszul lettek száma.

   Rózsaszerelem

 

                 Valamikor réges-régen, egy kis mag elvetődött két ember szíve közepében. Gyökeret eresztett, szépen lassan, leveleket neveltek, s egy szép napon bimbót hozott, gyönyörűt - Rózsaszerelmet.

A szirmok kibomlottak, egyenként puha, bársonyos boldog napokat hoztak, harmatos gyöngyök pihentek rajta, vagy csak könnycseppek lettek volna? A kisvirág bíborszínben lángolt, lelkében tündér táncolt, nektárja oly édes, mint amikor a száj csóktól mézes.

Kun Magdolna

Az utolsó keringő


Csak még egy utolsó keringőt táncolj velem,
hadd érezzem azt, az öregség nem fáj,
hadd higgyem csak, hogy az elmúlás is barát,
s valahol még ránk nyitja az élet kapuját.

Csak lágyan suhanjunk az éji csillagfényben.
Könnyedén lebegve, mint az első randevún,
mikor kezem kezedbe rejtetted, és annyit mondtunk,
most már mindörökre egymáshoz tartozunk.

Ebben a keringőben minden álmunk ott lesz,
benne lesz az ifjúság, könny, mosoly, bánat,
minden-minden benne lesz, ami csak a miénk,
amit nem vett el tőlünk, sem törvény, sem gyalázat,

mert egy utolsó tánc mindenkinek jár,
hisz ott teljesül majd az a nem sikerült tervünk,
amit sokszor szerettünk volna megtörténtté tenni,
de a sors elvette a hozzá való merszünk.

Ön is fél az öregedéstől? Tehet ellene! 

2011. február 06. | vasárnap
Tényleg, miért is? Sokan azonnal felháborodottan visszakérdeznének: miért ne félnénk? Hiszen mindenki retteg az idő múlásától, a betegségektől, a magánytól – pedig a kor előrehaladtát nem az öregedéssel, inkább az érettséggel kellene azonosítania.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A barátság, az az igaz,
Csak az a gyémánt-szeretet,
Mi a szívekre veretett.Barátság a csillag az égen,
Mely az ég dísze!
Vigyázni kell rá , hogy
Megmaradjon fénye!Jó éjszakát szép álmokat !

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

2014. július 18. – Péntek

Húsvét táján az egyik szombaton Jézus vetések között járt tanítványaival
együtt. Tanítványai megéheztek, tépdesni kezdték a kalászokat, és
eszegették. Ennek láttára a farizeusok megjegyezték: „Nézd, tanítványaid
olyant tesznek, amit szombaton tilos cselekedni!” Jézus erre megkérdezte:
„Nem olvastátok, hogy mit tett Dávid, amikor társaival együtt megéhezett?

Ez a festői kis holland falu a Nationaal Park Weerribben-Wieden szélén fekszik, Steenwijk várostól kb. 5 kilométerre, dél-nyugatra.

Ebben a gyönyörű környezetben találjuk a csodás Giethoorn falucskát. A mindössze 2500 fős falut "Holland Velencének" nevezik, ahol nincsenek autók, utak (kivéve kerékpárút),  ahol  7,5 km hosszú csatorna köti össze a falu házait.

A fő közlekedési eszköz a punter, a kenu, kajak vagy találó nevén a suttogó hajó (halk, elektromos meghajtású).

 

 Egy napon azt kérte az osztálytól a tanárnő, hogy minden osztálytársuk nevét írják föl egy lapra úgy, hogy a nevek mellett maradjon egy kis üres hely. Gondolják meg, mi a legjobb, amit mondani tudnak a társaikról, és azt írják a nevek mellé. Egy teljes órába telt, mire mindenki elkészült és mielőtt elhagyták az osztálytermet, a lapot átadták a tanárnőnek. Hétvégén a tanárnő minden diák nevét fölírta egy papírlapra és mellé a kedves megjegyzéseket, amelyeket a tanulótársak írtak róla.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

2014. július 16. – Szerda

Abban az időben Jézus így fejezte be tanítását: Magasztallak téged, Atyám,
ég és föld Ura, mert elrejtetted mindezt a bölcsek és okosak elől, és
kinyilatkoztattad a kicsinyeknek! Igen, Atyám, így tetszett ez neked! Az
én Atyám mindent átadott nekem, és nem ismeri a Fiút senki más, csak az
Atya, s az Atyát sem ismeri más, csak a Fiú, és akinek a Fiú ki akarja
nyilatkoztatni.

 

 

 

És lészen: az utolsó időben az Úr házának hegye a hegyek fölé helyeztetik, és felülemelkedik az a halmokon, és népek özönlenek reá. Pogányok is sokan mennek, és mondják: Jertek, menjünk fel az Úr hegyére és a Jákób Istenének házához, hogy megtanítson minket az ő útjaira, és járjunk az ő ösvényein! Mert Sionból jő ki a törvény, és az Úr beszéde Jeruzsálemből.

 

Szép tavaszi nap volt. A fiatalasszonyt békesség töltötte el, miközben Jézus haláláról és feltámadásáról elmélkedett.

Mmegállt egy pillanatra a lépcsőknél, amelyek a főutcára vezettek, és amely már tele volt munkába siető emberekkel.

A régi helyén, az átjáró kezdetén ült az idős virágárus néni. A lába elé, egy újságpapírra sorakoztatta ki a friss virágokból készített csokrait.

A néni mosolygott; idős, ráncos arca valamilyen benső örömtől sugárzott.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Azt mondják, az ifjú Károly herceg egyszer egy parasztnál szállt meg. Feltünt neki a polcon fekvő öreg Biblia. 
-- Szokta olvasgatni a bibliát?--kérdezte a parasztot. 
-- Hogyne szoktam volna --felelte--, minden nap egy fejezetet Felség! 
Mikor a paraszt kiment a szobából, egy aranyat tett a herceg a Biblia lapjai közzé és visszatette a polcra. A herceg búcsúzáskor buzdította a parasztot, hogy csak olvassa továbbra is szorgalmasan a Bibliát, nagy kincset fog találni benne.

Hagyd a Napot az arcodon ragyogni!
A napraforgó pont ezt teszi!
Magokat érlel, gondolatban,
s a melegséget a napból veszi.
Engedd, hogy benned eláradjon,
legyen vidám és szép napod!
Hagyd, hogy a bánat meneküljön,
s érezd: – A Nap magam vagyok…
(Aranyosi Ervin)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Nyári éjszaka van... Egy óra negyven perc. Hűvös, már-már hideg szellő fújdogál, ennek megfelelően össze-össze rezzenek. Sétálok egy kis állomáson a Balaton déli partján. Csak néhány perc nyugalomért és magányért jöttem ki ide ilyen későn, amit részben sikerült is megkapnom, de nem volt teljes, mert az éjszakai óra ellenére elég nagy forgalom volt az állomás mellett fekvő főútvonalon.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Valahol a hegyek között bagoly kiáltott. Tódornak, a szénégetőnek csontos, fekete markában megmozdult a hosszú hegymászóbot, s kormos vége beletúrt a zsarátnokba. Szikrák pattannak.

 

 

 

– Ha bolondot járat velem, Istene ne legyen… – morogta sötéten, s szénporos, fekete arcában mélyek voltak a barázdák, s fenyegetőek. A másik kettő szótlanul ült mellette a rönkön.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Egy asszony kijött a házból, és három hosszú, fehér szakállú öregembert látott üldögélni az udvaron. Nem ismerte őket. Így szólt: "Nem hinném, hogy ismernélek benneteket, de éhesnek látszotok. Kérlek benneteket, gyertek be, és egyetek valamit!"

A ház ura itthon van? - kérdezték.

Nem - válaszolta az asszony. - Nincs itthon.

Akkor nem mehetünk be - felelték.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Éjszaka volt. Az ember a kunyhójában aludt, mikor hirtelen fény töltötte be a szobát és megjelent Isten. Az Úr azt mondta neki, hogy el kell végeznie egy feladatot, és odavezette egy hatalmas sziklához, ami a kunyhóval szemközt volt.

 

Az Úr elmagyarázta az embernek, hogy a hatalmas sziklát teljes erejéből kell tolnia.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

2014. július 6. – Évközi 14. vasárnap

Abban az időben Jézus megszólalt, és ezt mondta: Magasztallak téged,
Atyám, ég és föld Ura, mert elrejtetted mindezt a bölcsek és okosak elől,
és kinyilatkoztattad a kicsinyeknek! Igen, Atyám, így tetszett ez neked!
Az én Atyám mindent átadott nekem, és nem ismeri a Fiút senki más, csak az
Atya, s az Atyát sem ismeri más, csak a Fiú, és akinek a Fiú ki akarja
nyilatkoztatni.

Miért keresnék távoli csodákat? 
hiszen, hogy élek, maga is csoda! 
Csodálatos, hogy volt ido: nem éltem, 
csodálni ezt meg nem szunök soha. 
Csoda, hogy látok, hallok és beszélek, 
csoda, hogy érzek és gondolkodom, 
képzeletemben képek szárnyasodnak 
s betuhálómmal oket elfogom. 
 
Hát nem csoda, hogy írok, egymagában? 
Sejtelmem nincs, hogy honnan e zene? 
Mért éppen én s nem o, vagy tán a másik 
e furcsa szellem titkos búhelye? 
Csodálhatnám a napot és a holdat 
s az Érthetetlen szót, hogy: Végtelen; 
de mért szállnék a messzi csillagokra, 
hiszen csoda az én kis életem.

Idő és felejtés


A lány elindult megkeresni az Időt. Hiszen orvosra volt szüksége, s azt mondták, az Idő minden sebet begyógyít. Márpedig igen régóta viselte azt a sebet magán, mely furcsa módon sehogyan sem akart behegedni. Néha úgy látszott, már-már eltűnik, de elég volt egy zaklatott álom, egy illat, mely megtalálta, egy zene, mely fülébe kúszott, vagy ismerősnek tűnő mozdulat, és a seb újra és újra felszakadt.
S olyankor újra érezte azt a régi szinte édes fájdalmat, amit szeretett volna már elfelejteni.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Reggeli dallam hallatszik fenn magasban,
napocska vígan dalolva megy munkájára.
Kismadarak felváltó éneke, átöli a természetet.
szebbnél szebben, dalolnak, dallamukra ébredtem.

Ki az ágyból hamar gyorsan, hiszen változott a program,
kicsit később, megyek el tőletek egy időre.
Nem véletlen műve ez, Isten áldott, kegyelme,
üzenetét át adom nektek, ne féljetek drága emberek.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

2014. július 1. – Kedd

Jézus egy alkalommal hajóba szállt, és tanítványai követték őt. Egyszerre
csak heves vihar tört ki a tavon, úgyhogy a hullámok elborították a hajót,
Jézus pedig aludt. Tanítványai odamentek hozzá, és fölkeltették: „Uram,
ments meg minket! Elveszünk!” Jézus így szólt hozzájuk: „Mit féltek,
kicsinyhitűek?” Aztán fölkelt, és parancsolt a szélnek meg a tengernek.