Vannak pillanatok az életben, amikor az ember ha tehetné, fogná magát és azonnal világgá menne; amikor nem lopná az időt holmi csomagolással, készülődéssel, tervezgetéssel, csak felszállna az első gépre és kész. Most húsz olyan helyet mutatunk, ahova gondolkodás nélkül bármikor elmennénk.

Ilyen a kilátás a svájci Alpok mesés szállodájából, az Aescher Hotelből.

 

Albarracín Észak-Spanyolország festői városa.

 

Hawaii Oahu szigetén található Haiku-lépcső 1943-ban épült, 3922 lépcsőfokos, hossza pedig 800 méter.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Vigasztaló levél, magyarok földjére
Jézus zsidó volt és zsidók voltakkik fölszegezték a keresztre

 

 

Vigasztaló levél, magyarok földjére
Jézus zsidó volt és zsidók voltakkik fölszegezték a keresztre

De Isten-voltát reánk hagyta emberséges emberekre. Bár latroké ma a világ s annak minden rablott pénze: sem az arany, sem az ezüst nem váltható békességre! Zűrzavar van ma a földön, istentelen lopás, csalás. De akik ezt reánk hozták: azok számára nincs maradás! Gonosz a gonoszság bére, ki szemetet vet: gazt arat. Elpusztul mind aki hitvány, csak a becsületes marad. Mert a derék embert Isten őrzi s Ő bünteti a bűnösöket! Bár Isten malma lassan őröl, de felőrli a szemetet! S lesz Krisztusban békessége annak, kinek lelke tiszta, s mindaz, ami rossz volt s elmúlt, nem tér többé soha vissza. Szeretet s nem gyűlölködés, tisztesség és nem csalás: a magvető munkájára ez hoz csupán jó aratást! Tanulj ember, tanulj magyar, az élet ma oskola! Ki szeretetből levizsgázik, annak lesz csak jó sora! A hitványat, mint a pelyvát jóféle szél tova fújja, míg az igazat megőrzi az Úristen akarata. Egyszerű kis versikémet vidd el jó szél szép hazámba, hogy aki szavát megérti,
legyen annak vigaszára!

 Elhanyagolt kertemben
Csavargó szilvafa tekereg az Ég felé...
Hogy mi hozta övéitől ily' távol, nem tudom......
De mivel virágzik, egyszerűen csak hagyom...

Elhanyagolt udvaromban és kertemben íme,
Így üti fel fejét a Szépség unos-untalan...
Na persze...
Nálam minden dolog épp ily' dologtalan...

S amint csavargó szilvafám alatt ücsörögtem...
Csak a méhek keringtek zümmögve-zúgva
Manőverezve a virágok között...
Hirtelen szívembe az Út békéje végleg beköltözött...

A méhek szorgalma pedig abban áll,
Született bennem a Felismerés:
Hogy nemtudó mindentudással tudnak...

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Bizalom.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Fentről, a felhőtlen tiszta égről ezer csillag ragyog rám,
Felém sugározza sok ezer év nyugalmát.
Kezdem megérteni mi az a "végtelen",
S ráébredek, milyen porszem-töredék az életem.

Évezredek, és emberek milliói közt egy semmi vagyok én,
Ki álproblémákkal, és gondokkal rontja el életét.
Évezredek során a mulandó emberek folyton változtak,
De a csillagok, és az emberi lélek, érzések maradtak.

Talán két ezer évvel ezelőtt egy ugyanilyen porszem, mint én,
Ugyanígy gyönyörködött a csillagok csodás fényén.
Neki már nyoma sincs, emlék sincsen róla semmi,
Pedig ő is élt, mint én, s szeretett, ma pedig már senki.

Az idő és a tér végtelenségében néhány percet élünk,
Hát ne rontsuk el azzal, hogy a jövőtől félünk!
ITT és MOST, élvezd a jelen pillanatot,
S válassz magadnak egy ragyogó csillagot!

S ha felnézel az égre, a csillagok ezrei között,
Keresd meg a tied, melytől szívedbe nyugalom költözött.
És a csillagod azt mondja: " Oly rövid a léted,
Keresd meg, találd meg, és használd ki, mi szépet nyújt az élet!"

forrás: nett.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A legszebb művészet tudod mi, 
Derült szívvel megöregedni. 
Pihenni, hol tenni vágyol, 
Szó nélkül tűrni, ha van, ki vádol. 

Nem lenni bús, reményevesztett, 
Csendben viselni el a keresztet, 
Irigység nélkül nézni végig 
Mások erős, tevékeny éltit. 

Kezed letenni ölbe 
S hagyni, hogy gondod más viselje. 
Ahol segíteni tudtál régen, 
Bevallani nyugodtan, szépen, 
Hogy erre most már nincs erőd. 
Nem vagy olyan, mint azelőtt. 

S járni amellett szép vidáman, 
Istentől rád szabott igában. 
De ezt a békét honnan vesszük? 
Onnan, ha ezt erősen hisszük, 
Hogy teher, amit vinni kell, 
Az égi honra készít fel. 

Ez csak a végső simítás 
A régi szíven, semmi más. 
Ez old fel minden köteléket, 
Ha a világ még fogna téged. 

Az Úr nem szűnik meg tanítani, 
Ezért kell sok harcot vívni, 
Idősen is, míg csendesen a szív 
az Úrban megpihen és kész vagy 
az Ő kezéből venni, hogy minden Ő - 
S te sem vagy semmi. 
S akkor lelked kegyelmes atyja 
A legszebb munkát is megadja. 

 Kezed imára kulcsolod - 
ez mindennél dicsőbb dolog. 
Áldást kérsz szeretteidre - 
Körülötted nagyra és kicsinyre. 
S ha majd munkád betellett, 
S a végső óra elközelgett, 
Engedsz az égi szent hívásnak, 
Enyém vagy, jöjj, el nem bocsájtlak. 
Sík Sándor

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Kis barátom, nincs szerencséd,
- előregyártott az életed.
A számítógépből hiányzik
az álmot szövő képzelet.

Nélküle már nem is tudsz élni,
csak programokban létezel.
Nem tudsz adni a nagyvilágnak,
egy monoton kis rész leszel.

Tudod, a könyv nagyon hiányzik,
benne ott volt a gondolat!
Saját magad nem leszel képes
megoldani a gondokat.

Elfelejtesz szépen beszélni,
elmondani érzéseket.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

2014. április 25. – Péntek

Feltámadása után Jézus egy alkalommal így jelent meg tanítványainak a
Tibériás-tó partján: Együtt voltak Simon Péter és Tamás, melléknevén
Didimusz (vagyis Iker), továbbá a galileai Kánából való Nátánáel, Zebedeus
fiai és még két másik tanítvány. Simon Péter így szólt hozzájuk: „Elmegyek
halászni.” „Mi is veled megyünk” – felelték.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 György és a sárkány története

Silena várostól nem messze volt egy tó. Ebben a tóban élt egy sárkány, amely már régóta rettegésben tartotta a város lakóit. Senki sem tudta legyőzni, hiába ragadtak fegyvert ellene. Mérges leheletét a város falára fújta, így tartotta távol magától az embereket, akik félelmükben, hogy ne őket falja fel, alkalmanként két juhot vittek neki eleségül. Amikor a juhok megfogyatkoztak, az emberek úgy döntöttek, hogy ezentúl maguk közül fognak feláldozni valakit.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Szeretni jöttünk széles e világra.
Keresni másban énünk jobb felét.
Örömöt lelni. Napról napra várva
a belső hangot, a misztikus zenét.

Mert a magánynak kongó kapujából,
az élet ösvénye másfelé vezet.
Tárd ki szíved, mely börtönödhöz láncol,
s örülj a mának, amíg csak lehet.

Nyisd ki szemed, s a lelkedben érezd:
ami ma gond, az mind megoldható.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A természet hatalmas, az ember parányi, ezért aztán az ember léte attól függ, milyen kapcsolatot tud teremteni a természettel... Egyik oldalad mindig fényben fürdik
amíg a másikon sötét éj honol,
jégtömböktől fázik fejed,lábad,
de törzsedre forró sivatag karol.

Háborút és békét
egyaránt megtűrsz hátadon,
de néha túl sok a borzalom
és bele-bele remegsz.

A Föld Napja története

1970-ben kezdődött

Az első Föld napján, Denis Hayes amerikai egyetemista kezdeményezésére, 1970. április 22-én 25 millió amerikai emelte fel szavát a természetért. Ez a történelmi jelentőségű esemény az Egyesült Államokban – és az ország határain túl is – fontos változásokat hozott: az USA-ban szigorú törvények születtek
a levegő és a vizek védelmére, új környezetvédő szervezetek alakultak, és több millió ember tért át ökológiailag érzékenyebb életvitelre.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Éji szellő hangján suttognak a fák, 

Csillagok a mélykék eget bevilágítják. elmondja az öreg hold altató dalát. Így kíván neked szép estét és gyönyörű éjszakát.Sok szeretettel.Mária.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Hosszú utamra örömmel indultam,
Hoztam neked szerény kis ajándékot.
Szeretném, ha elfogadnád, és egy kicsit mosolyognál,
Szíves szóval, szeretettel jöttem Húsvét napján.

Köszönteni téged és Áldott szép ünnepet kívánni,
Kicsit késtem, nézd el nekem, messzi tájról jöttem.
Vándor nyuszi vagyok, ki örömhírt hozott:
Feltámadott Jézus, vele életre kelt a remény!

Ide tenném asztalodra kis batyumat.
Ne nyomja hátamat, benne lapul kis ajándékom.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Szívetek aprócska szikráját örömnek
megáldja az ég ma
s meglátni, hogy nő meg,
ha tiszta a ruhátok,
tiszta a gondolat,
makulátlan a jellem
s nincs álarc, mialatt meghúzódna
sötét érdekerdő,
mi az élet egén, csak árnyéktartó felhő.
Mert mit ér az ünnep,
ha üres a szív?
Ha a belső érzés szeretni nem hív?
Mit ér a szövetség, ha nincsen alapja,
s mi lesz az otthonnal,
ha nem Isten karja
védi, vezérli, s ha az életúton
nem Ő az, ki a sok göröngyöt
egyengetni kezdi.

 

Nagypéntek a legmélyebb gyász, a fájdalom napja.

 

'Senki sem szeret jobban, mint az, aki életét adja barátaiért.' 

[Jn 15,13]

 

'Jézus ezen a napon megmutatta, milyen nagyon szeret minket az Isten, ezzel nekünk is magasra tette a lécet, hogy annyira szeressünk, hogy akár az életünket is oda tudjuk adni házastársunkért, gyermekeinkért, a ránk bízottakért.

 

Nagypénteken délután három órakor és a nagyhét minden péntekén keresztutat járunk, Jézus értünk vállalt szenvedését elmélkedjük át.

A FORRÁSHOZ

" Te nemcsak olyan forrás vagy, amelyik engedi magát megtalálni. Te az a forrás vagy, amelyik maga indul el megkeresni a szomjazókat." Sören Kierkegaard

Tiszta- bővizű csodálatos Forrás,
keresd tovább a szomjasakat!
Látod, mennyien vannak!
Posvány vizével oltják szomjúságuk.

Szomjaznak, életre, szeretetre,
irgalomra és bocsánatra, jóságra, igazságra, örömre, igazi szabadságra.
Szomjazók számlálhatatlan serege!
Mi lesz velük, ha rád nem találnak?!

Nagypénteken Jézus kereszthalálára ik a keresztény világ. Őseik ezzel szemben a megtisztulást látták ebben a jeles napban, ezért a víz elemet különös tiszteletben részesítették.

Egész nap gyászbanNagypéntek az egész keresztény közösségben szigorú böjtnapnak számít, amikor Jézus szenvedésére és kereszthalálára emlékezünk. Ezen a napon a magyar háztartásokban általános gyászt tartottak: nem égett tűz, a házban lévő tükröt, amely a földi és a túlvilág közti átjárót jelképezi, letakarták.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Mindannyian szembesülünk azzal,hogy egyre több ember veszti életét. Katasztrófák, balesetek, betegség, hirtelen szívmegállás, Disco tragédiák, drog...következtében. tömegesen halnak meg az emberek fiataltól-idősig egyaránt.Lehet, hogy Te még fiatal vagy, vannak terveid, céljaid amelyeket szeretnél megvalósítani, de az is lehet, hogy teljesen elvagy keseredve a kilátástalan helyzet miatt nem látod a kiutat.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

1Péter levele 2,24) 
„Aki a mi bűneinket maga vitte fel testében a fára, hogy a bűnöknek meghalván, az igazságnak éljünk: Akinek sebeivel gyógyultatok meg.”

Ésa 53/4,5

Pedig betegségeinket ő viselte, és fájdalmaink nehezedtek rá. S mi még azt hittük, hogy Isten csapásai sújtják, hogy ő veri és bünteti! 5 Bizony, bűneinkért kapott sebeket, vétkeinkért törték össze őt!

 

 

A húsvétot megelőző nagyhét első kiemelkedő napja a nagycsütörtök.

 

'A világtörténelem első szentmiséje nagycsütörtökön volt, amit maga Jézus Krisztus mutatott be. 

Ezen a napon, az utolsó vacsorán kezébe vette a kenyeret és a bort, ezt mondva: 'Ez az én testem, ez az én vérem.' Ekkor hozta létre a papi rendet: 'Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre', és ez volt az első püspökszentelés. Ezért minden évben e napon van a krizmaszentelés szertartása, amikor a püspök a székesegyházban összehívja a papjait, megszenteli a szent olajokat, és együtt megújítják a papi fogadalmukat.

Pablo Neruda

Gothama - Krisztus

Isten nevét és főként azét, aki őt képviseli,
akit szöveg és szájhagyomány Jézusnak vagy Krisztusnak hív,
használták, elkoptatták, aztán otthagyták
az életek folyópartjain,
akár valami puhatestű üres kagylóhéját.
De azért e szent és vértelenített
neveket, e megsebzett szirmokat,
a szeretet és félelem óceánjának egyenlegét
érintve valami mégis megmarad: egy agátkőajak,
egy színe-váltó nyom, amely még megrezzen a fényben.

Uram! Ha mindig veled jártam volna

a szívem nem lenne most szomorú.

Ha a kezem a kezedben lett volna,

az arcomon nem lenne most ború.

De megtört szívvel vallok bűneimről.

Tudom jóságod milyen végtelen.

Nagy bűnbánattal,mint Magdolna ,kérlek:

Uram,bocsáss meg,bocsáss meg nekem!

Ne nézd bűneim ,vétkeim sorát,

amit megszámolni Te tudsz,Istenem.

Engedd hinni és engedd remélni,

hogy Fiadért megbocsátasz nekem.

Más mentségem és reményem nincsen,

Szentlélek Isten, életnek Ura!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A betániai vacsora után a tizenkettő közül az egyik, akit karióti Júdásnak
hívtak, elment a főpapokhoz és megkérdezte tőlük: „Mit adtok nekem, ha
kezetekbe juttatom Jézust?” Azok harminc ezüstöt ígértek neki. Ettől
kezdve csak a kedvező alkalmat kereste, hogy kiszolgáltassa őt nekik. A
kovásztalan kenyér ünnepének első napján a tanítványok ezzel a kérdéssel
fordultak Jézushoz: „Hol készítsük el neked a húsvéti vacsorát?” Ő így
felelt: „Menjetek be a városba, egy bizonyos emberhez, és mondjátok neki:
A Mester üzeni: Közel van az én időm; tanítványaimmal nálad költöm el a
húsvéti vacsorát.” A tanítványok úgy tettek, ahogy Jézus meghagyta nekik,
és elkészítették a húsvéti vacsorát.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Nagypéntek gyásza úgy reám borult,
Ragyogott a nap, mégis alkonyult…
Csak álltam, álltam a napsugarakban
Nagypéntek gyásza zokogott a napban…
Én hallgattam a nehéz zokogást
És figyeltem a vérző Messiást.

Láttam: szemét égette fájdalom,
Vérző homlokát, ah, úgy fájlalom.
A töviseket, a véres koronáját,
A láthatatlan, örök glóriáját.
Néztem nagypéntek bűvös láthatárán,
Megtört a könnycsepp szememnek pilláján:

- Ah Istenem, Te úgy szeretted őt,
Az ártatlant, az örök Szenvedőt.

Egy szép virágcsokor nemcsak a szemet gyönyörködteti, de a lelket is ápolja. Ennek tükrében olyan csokormegoldásokat gyűjtöttünk össze, melyek tavaszi virágokból készültek, és amelyeket virágkötő végzettség nélkül is el lehet készíteni. Díszítsd fel otthonodat a tavasz hírhozóival!

Bármilyen színes csokrot csinálsz, érdemes barkával feldobni. Egy-egy szál beszúrva tökéletesen kiegészíti a színes virágkompozíciót.

 

A tulipánokat állíthatod kancsóba vagy vázába is.

Jó kézügyességgel áldott meg a sors, és szereted az otthonodat szépen felöltöztetni? Akkor a következő tavaszi ajtódíszek sem okozhatnak gondot számodra. A virágból, papírból és egyéb anyagokból készített dekorációk nemcsak a lakást dobják fel, hanem téged is, ahogy belépsz az ajtón.

Az aranyesőt nem kell semmilyen extrával megspékelned, önmagában, koszorúként összekötve igazán mutatós.

 

Ha a felső ajtófélfára virágfüzért tűzöl, akkor azt bármilyen dekoráciával elláthatod, többek között hímes tojásokkal is.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Az életünk egy hatalmas folyó. Elindul picike forrásként, patakká változik, folyóvá duzzad, s igyekszik a tenger, az óceán felé. A magányos léttől az egység felé. Cseppek a tengerben. Cseppek az óceánban. Ha a végkifejletet nézed, annál nagyobb a tenger, minél több folyó ömlik bele. Annál tágasabb, annál gazdagabb, annál változatosabb.

Minden ott kezdődik, hogy a forrás utat tör magának legyőzve sziklát, legyőzve hegyet.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Légy majd a támaszom.Öregen

Elszálltak az évek, sajnos megöregedtem
Az évtizedek már elrohantak mögöttem
Az élet vihara már csak suttogó fuvallat
Nem bont már háztetőt, tornyokat, falakat

Szívem még dobog, külső erő hajtja
De annak forrása lassan végét járja
Dobogni még dobog, de már nincs erő benne
Csak gyűjti erejét a végső küzdelemre

Sok-sok régi emlék felvillan az éjben
Aztán szép csendesen elhal a sötétben
Van e lelki vigasz, merre kell keresni
Lehet e még valaha nyugalmat remélni

Várnék segítséget az égre kiáltva
De nem felel senki, csak a szél zúgása
Vadvirágos réten még szaladnék kacagva
De a rét már sivár, s a hang is nagyon gyatra

Nincs már több tavasz, orgonavirágzás
Csak a zord tél, s a végső hervadás
Várom, hogy lesz még egy végső kikelet
De erre már nincs remény és nincsen felelet

Nincs már szárnyalás a holdvilágos réten
A hang szárnyaszegett, s elhalkult már régen
Nem sír harmonikaszó az éj sötétjében
A lágy dallam elveszett már nagyon-nagyon régen

Felsír egy-egy emlék a nagy rohanásból
Az elrohant évek hangos világából
A rohanásból mára csak csoszogás maradt
A hang ereje csak suttogás az utca fái alatt

Pislog már a láng, mely egykor égig ért
Kialszik csendesen, már nem jelent eseményt
Nincs már retúrjegy a végső utazáshoz
Csak egy szál virág a végső megnyugváshoz

Hívogat egy kedves hang a messzi távolból
Boldogságot ígérve csalogat magához
Szedem cókmókomat, s lassan elindulok
Hosszú lesz az út, de majd csak boldogulok.

 A húsvéti bárány

A húsvéti jelképek sorában különböző állatokat találunk. Legősibb a húsvéti bárány. Mint jelkép éppen úgy kapcsolatba hozható azzal, hogy a bárányok tavasszal jönnek a világra, mint azzal a máig közismert vallási tétellel, miszerint Jézus Krisztus áldozati bárányként halt kereszthalált az emberiség megváltásáért. Ezért nevezik őt a mai napig Isten bárányának. Hazánkban már nem sok családban fogyasztanak bárányhúsból készült ételt húsvétkor, míg például a húsvéti sonka szinte elmaradhatatlan.

Pósa Lajos: Anyám intése

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Húsvéti népszokások, tavaszi népszokások
Húsvét a feltámadás, az újjászületés ünnepe: a keresztény egyház ilyenkor emlékezik meg Jézus feltámadásáról, és ilyenkor köszöntjük a tavaszt, a természet újjáéledését is. A húsvét időpontját 325-ben állapította meg a niceai zsinat a napéjegyenlőséget követő holdtölte utáni első vasárnapot kijelölve.

Szinte minden népnél rengeteg szokás kötődik a húsvéthoz még a kereszténységet megelőző időkből, hiszen a tavaszt, a természet újjáéledését évezredekkel ezelőtt is megünnepelték.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Minden egyes kornak van valami bája,
- és az embernek is számtalan hibája, -
ám ha minden korod tiszta szívvel éled,
minden pillanatban újabb vágyad éled.

Mire nem volt időd, azt most váltsd valóra!
Mától érted ketyeg, múlik minden óra.
Vedd a szépet észre, mi mellett elmentél,
lassíts, – éld a napot – végre szabad lettél!

Kicsit lassúbb lettél? Fájhat egy-két szerved?

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Mi van a könyvekben? Ezen törtem a fejemet, amíg ott kuporogtam három-négy éves koromban nagyszüleim boltjában egy kis sámlin. A pénztárban nagymamám ült, a pult mögött anyám várta a vevőket. Mögötte mennyezetig érő könyvespolcok, és egy nagy létra, amely két kampóval egy vasrúdra függesztve siklott jobbra-balra, hogy elérhetők legyenek a legfelső polcon sorakozó könyvek is.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Elalvás előtt mindig végiggondolom,
mit termett ez a nap, melytől most búcsúzom.
Néha túlcsordulnak a zajos történések,
s gondolatban még félig sem érek,
- annyi új benyomás, kaland és élmény,
némi siker, szép szavak vagy remény,
tiszta öröm és fénylő szeretetláng,
vigasz, szépség vagy épp egészen más:
szürkeség, gond, baj vagy betegség,
csalódás, nyűg vagy szeretetlenség,
meg nem értettség vagy szavaknak éle,
rosszindulat, szorongás réme...

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Virágvasárnapi ünnep arra emlékeztet, hogy szenvedése előtt Jézus felment Jeruzsálembe, hogy az ünnepi pászka-vacsorát ott költse el tanítványaival. Az Olajfák hegyénél két tanítványát előreküldte egy szamárcsikóért, amelyen még nem ült ember, majd ezen vonult be a városba. Az ujjongó nép pálmaágakkal integetett, innen a latin elnevezés: Dominica in palmis de passione Domini, azaz pálmavasárnap az Úr szenvedéséről.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Azon a napon virágzott a Föld!
Pálma nőtt a tövisek helyében,
amikor annyi kiáltás hangzott:
,,Áldott, Aki jön az Úr nevében!"
Ó, az a nap nem tartott sokáig.
este lett, s elmúlt a többi között,
bár összeértek a keresztutak,
s az örök győzött az idő fölött;
de akkor ott, a virágos lejtőn,
ahová az a kis szamár lépett,
még nem tudta más, csak az Úr tudta!

 Erre fog jönni, ahol én lakom!
Minden virágom eléje rakom,
S hova nem jut, majd köntösöm teszem,
Hozsánnázva kiáltom lelkesen:
Óh, jöjj, lakozz velem!

Amit adtam, lásd minden kevesen,
Szívemet is ráadom, ez nekem
Legtöbb mit bírok; köntösöm után
Szépen kiterítem az út porán,
Eléd, vágyam nyomán.

S lelkendezem. Vaj' lesz-e rá szavad,
Ez áldozat mily örömet arat?
Te sírsz, arcodon gyász felhője ül
S én Téged hívtalak meg ünnepül?
Ujjongásom elül.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Szeretni annyi, mint egészen megismerni az örömet, s aztán elpusztulni.

 

Mi az, szeretni valakit? Sokáig azt hiszem, megismerni... tökéletesen megismerni, minden titkával megismerni a másik test minden reflexét, a lélek minden indulatát... megismerni talán annyi, mint szeretni. De ez csak elmélet. Egyáltalán, mi az, megismerni? Mennyire lehet megismerni valakit?

 

Meg kell tanulni, hogy amire nem törsz, azt elhozzák és utolér, ami vagy aki neked nem olyan fontos, annak számára te egyszerre fontos és becses leszel, a nő, akihez hideg vagy, szemeit forgatja feléd, a pénz, mely után nem hajolsz le, egy napon bekéredzkedik életedbe...

 

Egy ember egy éjszaka azt álmodta, hogy az Úrral sétál a tengerparton. Jelenetek villantak fel az életéből. Minden egyes jelenetnél két, párhuzamos lábnyomot látott a homokban: az egyik az övé volt, a másik az Úré.
Amikor élete utolsó jelenete is véget ért, visszafordult és szemügyre vette a homokban látható lábnyomokat.
Meglepődve vette észre, hogy élete során több alkalommal csak egy sor lábnyomot lát. Arra is rájött, hogy ezek éppen élete legnehezebb és legszomorúbb időszakaira esnek.

 Évek kellenek a bizalom kiépítéséhez, de elég néhány másodperc a lerombolásához.

·Nem kell megváltoztatnunk barátainkat, ha megértjük, hogy a barátok változnak.

 · A körülmények és a környezet hatnak ránk, de magunkért csakis mi vagyunk felelősek.

 

 

· Vagy Te tartod ellenőrzés alatt a tetteidet, vagy azok fognak Téged.

· Megtanultam, hogy a hősök olyan emberek, akik azt tették, ami szükséges volt, szembenézve a következményekkel.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Mert nem ez számít, hanem csak az, hogy meg kell élned, amit kaptál. Semmi többet, semmi mást… csak elfogadni, élni, megélni.
A csodát.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A csoda, amihez elég egy pillanat.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Nem neked kell keresgélned, nem neked kell kutatnod utána.Előted a természet varázsa.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Szeretettel küldöm.Mária.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A népek szétszóródása után az emberi önzés tovább mélyült. Az egymást követő nemzedékek egyre távolabb kerültek Istentől. Az Örökkévaló helyett kezük csinálta bálványoknak hódoltak. Már-már kiveszni látszott az igaz istenismeret. Hogy ez ne történhessék meg, Isten a bibliai időrend szerint (lásd a könyv végén az időrendi táblázatot!) i.e.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

2014. április 9. – Szerda

Egy alkalommal Jézus a benne hívő zsidókhoz fordult, és ezt mondta nekik:
„Ha megmaradtok tanításomban, akkor lesztek igazán tanítványaim:
megismeritek az igazságot, és az igazság majd szabaddá tesz benneteket.”
Ők erre tiltakoztak: „Ábrahám leszármazottjai vagyunk, és soha senkinek
sem szolgáltunk.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Valamit elengedni annyit jelent, mint megváltozva tovább menni.

Ha elválsz, és újra megházasodsz, már nem ugyanaz az ember leszel, mint aki az elsőben voltál. Hasonlítsz rá - de nem vagy már az. Azt elengedted. Kiléptél belőle. Lejött rólad. Mintha nem is te lettél volna. Valami persze átszivárgott a régi életedből, de mégis egy más ember lettél.

 

 

 

 Azt mondta egyszer a kicsi kéz a nagynak:

 

Te hatalmas kéz, szükségem van rád,

mert nélküled szinte semmit sem érek.

Éreznem kell tenyered melegét,

mikor felébredek s mellettem megjelensz.

Amikor éhezem és táplálékot adsz, és segítesz,

hogy megragadjak valamit s felépíthessem apró játékaimat.

Velem vagy midőn járni tanulok, s hozzád futok, ha félelem gyötör.

Kérlek, ne hagyj el, marad énvelem!

 

 

Kit szerethetsz, nincs az korlátozva,minden élőlénynek szüksége van arra.Életet visz a szeretet minden teremtménybe,Így kerülhetsz a gyűlölet ellen fölénybe.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Tücsökzene messzire száll, karmester még szusszal bírja,  napkorongja emelkedik, látszik arcán hajnal pírja.  Pacsirtánk is dalra fakadt, lágy trillája égig szökken,  ébred már a kertünk népe, hársfánk bólint üdezölden.    Szalutál a nap a holdnak, elbúcsúztat édes álmot,  összehajtja sötét vásznát, terít tájra fénypalástot.  Harmat csillan rózsakelyhen, szitakötőnk kortyol nagyot,  rózsavíztől frissen reppen, majdhogy eléri a napot.    Fáradt róka oson csendben, rókalyukban majd meglapul,  zsákmányt cipelt a fiaknak, reggelire, gondtalanul.  Verébéknél is früstök van, csiripel a fészekalja,  virgonc macska némán figyel, szemet mereszt, száját nyalja.    Madárdal zeng, kontráz kakas, kukorékol, amíg bírja,  szemétdombon egyedül volt, nem így van már, visszasírja.  Öreg tacskónk vakkant néha, alig bújik ki a házból,  már a macska sem érdekli, kicsit járkál, megszokásból.    Szüleim is talpon vannak, kannából a víz kicsordul,  macska inal, még vadászik, kiskertkapu megcsikordul.  Konyhakertben öntözgetnek, csillan vízcsepp csöpp palántán,  hajladozik minden friss, zöld, apró gyík fut kertbarázdán.    Imádom a nyári reggelt, méhzúgását, lepkék táncát,  pitypangfújó pajkos szellőt, pipacsfoltos búzatáblát.  Kis falunknak édes nyara, - nem így ébred városnépe,  benzingőzös, zajtól hangos paneltenger börtönébe!   Horváth Piroska

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A versek üzennek, lelkedkez,
Szívedhez szólnak, átmelegítenek!
Érted, neked, hozzád, önmagadért íródnak,
Bátorítanak, reményt adnak minden napra!

A versek lelked életfája,
Tiszteld, becsüld, kik írnak neked.
Minden vers szép, egyedi és érték,
Felbecsülhetetlen erejük van, mindegy ki írta!

Ne nézz le senkit, ki verseket ír,
Életed megmentői, napjaid szépítői.
A versek életfák, Isten alkotási,
Mind olyan szép mint a legszebbb fa!

 

 

 

 

MAGYAR ÁPOLÓNŐ

 

 

Hajnalban ébred, vagy tán, le sem fekszik,

Talpon van mindig, meg sem betegszik,

Meg emeli magát, de nem fáj soha semmi,

Csak egy dolog hajtja,/ egy élet múlik rajta..,/ hát menni kell.., és menni!

 

Lelke, mint az acél, erős- mindent kibír,

Ha megalázzák, ha elfárad is, csak titokban sír!

Ajkán a mosoly, mindig ott ragyog,

Ha megkérdik, hogy bírja, válaszol azonnal..,/ Ápoló vagyok!

 

Ez nem csak egy szó, vagy egy szakma.., / ez elhívatás,

Csak a lélek képes erre, semmi más!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ha jönnél felém, mint enyhe szellő
és simogatnád az arcomat,
megérteném te félve jövő,
a benned dúló harcokat.

S ha jönnél felém mogorva széllel,
és cibálnád bőszen hajamat,
rád nevetnék én mit sem sejtőn,
feléd nyújtva az ajkamat.

És jöhetnél felém vad viharral,
mint őrjöngő, jeges fergeteg,
két kezed szelíden lefognám,
eléd borulva, reszketeg.

 Nagy különbség van a részvétlen némaság és az együtt érző meghallgatás között. A modern ember egyik legnagyobb keserve, hogy nincs hol, nincs kinek a batyuját kiteregetni. Ezért olyan keresettek a pszichiáterek, akik türelmes, fizetett szak-meghallgatók, s olykor nem is tesznek mást, csak hagyják, hogy a páciens alaposan kibeszélje magát, s már ezzel is gyógyítanak.

Holott egymás orvosai lehetnénk - egy kis szeretettel, empátiával, valódi és nem színlelt érdeklődéssel embertársunk személye iránt.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

2014. április 6. – Nagyböjt 5. vasárnapja

Abban az időben Lázár testvérei megüzenték Jézusnak: „Uram, nézd, beteg,
akit szeretsz!” Amikor Jézus meghallotta ezt, így szólt: „Ez a betegség
nem halálos, hanem Isten dicsőségére fog szolgálni, hogy az Isten Fia
megdicsőüljön.” Jézus szerette őket: Mártát, Máriát és Lázárt.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Oldjátok föl, hogy járni tudjon!”
Abban az időben: Lázár testvérei megüzenték Jézusnak: „Uram, nézd, beteg, akit szeretsz!” Amikor Jézus meghallotta ezt, így szólt: „Ez a betegség nem halálos, hanem Isten dicsőségére fog szolgálni, hogy az Isten Fia megdicsőüljön.” Jézus szerette őket: Mártát, Máriát és Lázárt. Amikor tehát meghallotta, hogy Lázár beteg, két napig ott időzött még, ahol volt, aztán így szólt a tanítványokhoz: „Menjünk el ismét Júdeába!” Amikor Jézus megérkezett, Lázár már négy napja a sírban feküdt.

 Élt egyszer egy bölcs ember, akit nagyon szerettek a hazájában az emberek. Az ország gonosz hercege azonban gyűlölte, mert bizony ellenben a bölccsel, ő nem tudhatta magáénak népe szeretetét. Ezért aztán szüntelenül azon fáradozott, hogy lejárassa a mestert.
Végül is kidolgozott egy tervet:

- Holnap, - mondta a herceg - amikor az öreg a piactérre megy, hogy szóljon az emberekhez, én is ott leszek. Egy galambot fogok a kezemben tartani, és azt mondom: "No, tudós férfiú, mondd meg nekem, ez a madár, amit a kezemben tartok, élő vagy holt?" Ha azt mondja, holt, kinyitom majd a kezemet és hagyom a madarat elrepülni.

Mindenki jónak születik. Kedvesnek, ártatlannak. Régebben mindig elnéztem, hogy mennyi csodálatos gyermek van a világon. Mindegyikük oly édes és tiszta. De hová tűnnek el, amikor felnőnek? Mert a felnőttekben már nem találtam meg őket. Hová tűnik a derű, a mindenkit átölelő szeretet, az érdektelen, tiszta őszinteség? Tudom: felnőtté válnak. A gyermekeket nem az értelem szigorú, érvelő, rideg törvénye, hanem a szív meleg, bársonyos egységérzése vezeti. De vajon mikor lesznek felnőttek?

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ne féljetek azoktól, akik megölik a testet, de aztán semmi  egyebet sem tudnak tenni. 
5. Megmondom nektek, kitől féljetek: attól féljetek, akinek azonfelül, hogy megöl, arra is van hatalma, hogy a gyehennára vessen. Bizony, mondom nektek: Tőle féljetek. 
6. Ugye, öt verebet adnak két fillérért: mégsem feledkezik meg közülük egyről sem az Isten. 
7. Nektek pedig még a hajatok szálai is mind meg vannak számlálva.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A meg nem bocsátott sérelmek olyanok, mint a békés tengerbe vetett kövek, amelyek fodrozódást, örvényt keltve háborgatják a nyugodt vízfelszint. Ha egyszerre sok sérelem ér bennünket, életünk előzőleg nyugodt vize a bánat háborgó tengerévé válhat.

Idézzünk föl egy olyan alkalmat, amikor megbántottak minket. Ha keserűen ragaszkodtunk fájdalmunkhoz, nyoma sem volt  békességünknek.

amRw6g http://www.LnAJ7K8QSpfMO2wQ8gO.com

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Lotti és Kelen a nyári szünet első napját a réten szaladgálva töltötte. A kislány szeretett iskolába járni, mégis örült, hogy mától megkezdődött a vakáció. Ez a kismadarat is boldogsággal töltötte el, hiszen így sokkal több időt tölthettek együtt legjobb barátjával.

 

Késő délután Lotti a sok játéktól és futástól kimerülten odament a tisztáson található egyetlen fához, hogy a tövében megpihenjen és árnyékra leljen.

 

A szeretet nem pótolja semmi

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Könyörgés a BÉKÉÉRT !

EMBER! TE ISTEN teremtménye!
Nézz fel,nézz az égre!
Nézd milyen tiszta,békés az égbolt
Ragyog a napsugár,nevess rá békjót

Béke van ,szeretet a szívekben
Ne oltsd ki fegyverrel belőle !
Bízzál magadban,ne a fegyverekben
Békéért könyörgök Hatalmasok szívetekbe!

Békét a gyermekért,ki ma született
Békét az anyáért,ki nem ártott neked
Békét a fiatalért,ki nem megy a csatába
Nem akar halni,nem akar hiába !

A szeretetben nincs félelem, sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet;  mert a félelem gyötrelemmel jár, aki pedig fél,  nem lett tökéletessé a szeretetben."  (1.János 4:18) A teljes szeretet kiűzi a félelmet? Nekem az jutott eszembe, hogy vajon a gyermekek mit szoktak csinálni olyankor, amikor félnek? A néhány esztendős gyermek mit szokott olyankor tenni? Odaszalad a szülőhöz és megöleli. Szeretne egy biztonságos pontot az életében, és ez a szülő.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

április 3.

A SZABADÍTÓ JÉZUS

"Bizony, bizony mondom néktek, hogy mindaz, aki bûnt cselekszik, szolgája a bûnnek. Azért ha a Fiú megszabadít titeket, valósággal szabadok lesztek." János 8,34, 36

"Bizony, bizony" - ez Jézus esküformája. A legnagyobb dolgok elõtt mondja, amikor hangsúlyossá akar tenni számunkra valamit.

 

Néha azt hiszem, a szeretetre várok.

 Valószínűleg csillapíthatatlan ez az éhség:

aki egyszer belekóstolt, holtáig ízlelni szeretné.

 Közben már megtudtam, hogy szeretet kapni nem lehet;

 mindig csak adni kell, ez a módja.

Megtudtam azt is, hogy semmi sem nehezebb,

 mint a szeretetet kifejezni.

 A költőknek nem sikerült, soha, a költőknek,

akik az érzelmek és indulatok minden árnyalatát

rögzíteni tudják szavaikban.

 A szeretetnek nincs színfoka, mint a gyöngédségnek,

 nincs hőfoka, mint a szerelemnek.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Nincs nyugalom. Én is várok. Várlak, hogy elmondhassam: légy nyugodt, vagyok és leszek Neked. Elvégeztetett. Ne hajtson hallgatásom és szomorúságom zajos helyekre, ne hajtson el gyötrődésem, várakozásom, töprengésem. Minden értünk fog történni, mert akarom. Mert Isten is így akarhatja.
Kilazult karom a derekad körül, de a kezedet fogom. Ne siess, ne kapkodj, ne térj ki. Újraszüljük magunkat. Te is akard.

 Április 1

 

Az év negyedik hónapjának első napja,
Örvend ennek a világ apraja és nagyja
Minden embernek azon jár az esze ma,
Hogy tréfát űzzön valakivel, valaha.

Egy tréfás, bohókás nap ez az április egy,
Ahol meggondolod mit teszel, mert nem mindegy,
Egy nagy tréfa csúnya áldozata is lehetsz
S már ez ellen semmit nem tehetsz, mérgelődhetsz.

Bolondos nap, bolondos időjárással jár,
Nem tudni mi jön most, talán tél lesz vagy nyár,
Minden feje tetejére áll erre a napra,
És versed nem tudod fölrakni a poet-ra.

Szeresd ezt a földet,
Ahol bölcsőd ringott,
Hol először tűztél
A süveged mellé
Rózsát, rozmaringot.

Mosolya, illata
Sírodba kísérjen. . .
Magyar föld szülötte
Lótuszért, pálmáért
Hazát ne cseréljen!

Tán derűsebb, kékebb
Másutt a menny boltja:
Sugarait a Nap
Nagyobb verőfénnyel,
Pazarabbul ontja.

A Hold is, csillag is
Szebb talán az égen. . .
Magyar föld szülötte
Ragyogóbb csillagért
Hazát ne cseréljen!

Ne hallgass a tenger
Gyöngytermő habjára,
Visszasír füledbe
A honi pataknak
Hívó csobogása.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A húsvéti ünnepekre Jézus fölment Jeruzsálembe. Volt Jeruzsálemben az úgynevezett Juh-kapu mellett egy fürdő, amelyet héberül Beteszdának neveztek. Öt oszlopcsarnoka volt, ahol nagyon sok beteg feküdt: vakok, sánták és bénák. Volt ott egy harmincnyolc éve beteg ember is. Jézus látta, ahogy ott feküdt, és megtudta, hogy már régóta beteg.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Itt az április, a húsvét, tehát visszavonhatatlanul tavaszodik! De nem csak a tavasz beköszönte miatt kedveljük a húsvétot. Ilyenkor véget ér a negyven napig tartó böjt, és végre jóízűen nekieshetünk a sonkából, tojásból, újhagymából álló fenséges vacsorának. A legfinomabb sonka megszavazását mindenkinek a saját ízlésére bízzuk, de néhány húsvéti "leget" mi is merészkedtünk összegyűjteni. 

A tavasz legjelesebb ünnepét köszönthettük már március és április végén is.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Április bolondja, akit általános népszokás szerint április 1-én tréfásan rászednek, akivel a bolondját járatják, hogy aztán jól kikacagják.  

Az áprilisba küldés elterjedt szokás mindenfelé, s az A.-t a francia «poisson d"avril»-nak, az angol «Aprilfool»-nak az olasz «Calandrino»-nak, a német «Aprilsnarr»-nak hívja. 

Honnan ered a tréfás szokás, nem tudják biztosan.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

április 1.

AZ IMÁDKOZÓ JÉZUS

"Kora reggel pedig, még szürkületkor, fölkelvén kiment, és elment egy puszta helyre, és ott imádkozott." Márk 1,35

Jézusnak állandó kapcsolata volt az Atyával. Mégis kiment kora reggel imádkozni. Annyi minden próbálta Õt elszakítani az Atyától. A Sátán akarta a megkísértés történetében elérni, hogy önállósítsa magát, és ne csak akkor cselekedjen, amikor az Atyát látja cselekedni.