1900. március 31-én született Miskolcon Szabó Lőrinc vasúti fékező és Panyiczky Ilona gyermekeként. Szülőházát a költő sem tudta azonosítani, hiszen hároméves, mikor elköltöznek, de az bizonyos, hogy lebontották, helyén a Vörösmarty lakótelep panelházai épültek. A szülőváros képe csak homályosan dereng fel a Tücsökzene néhány versében.
 

Ősei református prédikátorok voltak, az apja mozdonyvezető. Tehát igen szerény módból küzdötte fel magát rendkívüli műveltségéig, amelyhez nagy nyelvismeret is tartozott.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Az imádság az ember legnagyobb lehetősége, 

Az imádság a hívő legszebb kötelessége,

Az imádság a szeretet és az odaadás legegyszerűbb formája,

Az imádságban minden ember előtt tárva-nyitva áll az ajtó Istenhez,

Az imádság a lelki fejlődés legkézenfekvőbb formája,

Sokkal könnyebb a munkában kitartónak lenni,

Az imádság a legbiztosabb módja annak, hogy Isten minden ajándékában részesüljünk,

Isten tudja, hogy mire van szükségünk, mielőtt kérnénk Tőle,

de akkor szeretné odaadni, mikor mi magunk kérjük.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A húsvéti ünnep neve különböző nyelveken más és más. Közös eredete azonban, a húsvét héber neve, a pészah. A szó kikerülést, elkerülést jelent. Eredetileg a keresztény és a zsidó ünnep egybe is esett. A níceai zsinat i. sz. 325-ben szabályozta a keresztény ünnepek rendjét, ekkor vált el a két ünnep ideje.

 

A húsvét angol neve: passover, átrepülést jelent.

  

„Amikor majd visszatérsz hozzám, erősítsd a testvéreidet” – mondta Jézus Péternek (Lukács 22:32 Egyszerű Fordítás). Erősítsd a testvéreidet. Jézus pont erre vágyik veled kapcsolatban: hogy megerősödj. Ez a téma végigvonul az Újszövetségen.


15,32 Júdás és Szilász, akik maguk is próféták voltak, sok beszéddel buzdították és erősítették a testvéreket. (Apostolok Cselekedetei)

3,16 adja meg nektek dicsőségének gazdagsága szerint, hogy hatalmasan megerősödjék bennetek a belső ember az ő Lelke által.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ha sírni volna kedved,
csak engedd el magad,
ne leljen gátra benned,
elomló könnypatak.
A könny csak lélek forrás,
múltad tisztítja meg.
Napfényt vetít, ahol más,
fájó árnyék lebeg.

Ha sírni volna kedved,
oldódj nyugodtan fel.
Engedd szabadon szíved,
hisz többet érdemel.
Ne tartson vissza semmi,
belül legyél szabad!
Akarj boldogabb lenni,
szabadítsd fel magad.

Ne zabolázd a lelked,
dúljon, mint tenger ár!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

a hang... a hangot a csend szüli meg
és észre talán csak úgy veszed,
ha már vele-száll, vele zeng
szíved...

a fényt a szem fura mágusaként
úgy zárja keretbe a vaksötét,
hogy élesen álljon a kép
eléd!

sose bánd
azt, hogy ilyen, amilyen ez a földi világ
csupa rész az egész,
bánat vagy nevetés, amíg élsz,
de ha lenn, de ha fenn szívedet követed hazaérsz!

míg hazaérsz,
itt ragyogunk s vacogunk a csodák közepén,
vagy a lét peremén, hol a hang
meg a fény elenyész,
sosem árt, ami ér, sem a rossz
sem a jó
sose kész...

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Egy könnycsepp csordult szememből,
Mikor beléptem a templom nagy ódon kapuján.
A nyári melegben átjárta lelkem a hűs áhítat,
Lassan lépkedtem a szenteltvíztartóhoz,
Nyújtottam kezem, tétován mártva ujjam belé,
S a szent kereszt jelével alázatosan hajoltam
Az oltár felé. Éreztem lelkem haza talált,
Oda, ahol oly sokan várnak már. Hívó szavuk
Hallom, s az Isteni oltalom csendjében lehajtott
Fejjel a Szűzanyához imádkozom.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Higgy nekem Kedves, most virág vagyok. Hajolj csak hozzám érezd az illatot.
Gyenge száram meg ne törd, óvatos legyél. Egy virágnak fontos minden kis levél.
Higgy nekem Kedves, most meg szél vagyok. Ne bújj előlem hallgasd a dalom.
Futásomat meg ne törd, óvatos legyél. Csak szabadon élhetek... mert ilyen a szél.
Higgy nekem Kedves, most napfény vagyok. Homlokodra lángoló csillagot csókolok.
Sugaramat meg ne törd óvatos legyél. Míg egyenes a napsugár csak is addig él.
Higgy nekem Kedves, most mosoly vagyok. Ott ülök vidáman lágy-tüzű ajkadon.
Jó kedvemet meg ne törd óvatos legyél. Egy mosolyból fakad minden csöpp remény.
Higgy nekem Kedves, most könnycsepp vagyok. Lassan legördülök márvány arcodon.
Tisztaságom meg ne törd óvatos legyél. Boldogsággal fizetek minden könnyedért.
Higgy nekem Kedves, ez most én vagyok. Nem hordom már az ósdi álarcot.
Életemet meg ne törd óvatos legyél. Míg önmagam vagyok lelkem csak addig él.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ez volt a világ legszebb délelőttje
május az ég makulátlan
minden egyszerre virágzott
orgona akác eukaliptusz rózsa
a város vasbeton szirmai nyíltak
csillant a folyó kristály tükre a fényben
fölötte fűzek selyme barka mimóza
ez volt a világ legszebb délelőttje
szerelmes pár sétált a parton
karoló inda a fiú karja a lány haja lágy folyondár
tíz perc múlva tizenkettő mondta a lány
ma délutános vagyok még elmegyünk addig a fáig
soha nem volt még ilyen édes a napfény
mintha méz csordulna az égből
s ez a sűrű illat ahogy minden egyszerre virágzik
mondta a lány a fiú nem szólt semmit
csak egy kicsit szorosabban ölelte
s még elmentek addig a fáig
tele volt minden ága virággal
álltak a virágboltív alatt a fiú karja a lány derekán a lány feje a fiú vállán
a kék magasban madarak úsztak
nyújtott nyakkal ragyogó szárnnyal mint a teremtés hajnalán
mert ez volt a világ legszebb délelőttje
kócsagok szálltak gémek flamingók gulipánok
pacsirták ezüst éneke csobbant
zöld és sárga örvényt kavart a papagájok szárnya
még hat perc súgta a lány és nedves volt az ajka
s egy parányi madarat látott ezüst szárnnyal
egy parányi madarat messze egy ezüst szárnyú dongót
és nedves ajkkal a fiú fülébe súgta ez a világ legszebb délelőttje
és hozzá simult és szerettek volna hosszan egymás szemébe nézni
mert ez volt a világ legszebb délelőttje
de nem bírták levenni szemüket az ezüst szárnyú madárról
ahogy csillogva szállt a napban
a zöld mezők fölött és kék folyó fölött s a fák fölött a sűrű sűrű illatárban
mert minden egyszerre virágzott orgona akác eukaliptusz rózsa
liliom jázmin nárcisz szállt a madár az égen ragyogott ezüst szárnya egyre nagyobb lett
már látszott horgas csőre mind a huszonnégy karma
forgó szemében a tűz
pedig az volt a világ legszebb délelőttje
álltak a virágboltív alatt a karjuk összefonódott
akkor lobbant a láng
egy gomba nyílt a föld fölött egy óriási ernyő
hamu szitált a csendben
s két cérnavékony kicsi fényszál
villant még eltünőben
mielőtt a harangok emléke délre kondult
a semmiben ahol tornyaik álltak egykor…

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

március 29.

NEM... NEM

"A szeretet... nem gerjed haragra, nem rója fel a gonoszt." 1Korinthus 13,5b

Gondolj arra, akit a világon a legjobban szeretsz. Nem szoktál vele szemben haragra gerjedni? Nem úgy van, hogy olyan hirtelen kemény szavakat tudsz mondani? Talán kegyetlen szavakat, ami fáj. Nincsenek-e indulatkitöréseid? Akkor ami benned van, az nem szeretet.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

március 29.

NEM... NEM

"A szeretet... nem gerjed haragra, nem rója fel a gonoszt." 1Korinthus 13,5b

Gondolj arra, akit a világon a legjobban szeretsz. Nem szoktál vele szemben haragra gerjedni? Nem úgy van, hogy olyan hirtelen kemény szavakat tudsz mondani? Talán kegyetlen szavakat, ami fáj. Nincsenek-e indulatkitöréseid? Akkor ami benned van, az nem szeretet.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Szeress, ne kérdezd, hogy miért,
Ha nem magamért: magadért,
A jövőért, egy napodért,
Ezért a meleg mosolyért,
Mit mégis ízlelhetett ajkad,
Ennyiért,
Ízéért e friss pillanatnak.

Ki vagy te, mit gondolsz mi vagy?
Az vagy, mit a szív, mit az agy,
A szem kintről kölcsönbe kap!

Ne félj kinyílni: szabadabb
Leszel csak, minden porcikáddal
Gazdagabb
Nem is velem, de a világgal!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Fáradt a szívem, és halkan ver nagyon,

Csak jó úgy hosszan ülni a napon,

Nézni a fákat, és nézni az eget,

A messziról kéklő nagy hegyeket,

És lesni a fájó csöndet itt belül,

Amint a könnyhúrokon hegedül.

Hallgatni: ver-e még dalt a szívem,

Meghalt talán, vagy alszik, pihen?

Vagy, mint a hernyót gubózza selyem,

Hogy föltámadjon szárnnyal ékesen?

Tud-e még sírni, könnye van-e még?

Sikoltni tud-e, ha kínok-kínja ég,

Tud-e lázongni, mint vulkános hegyek,

Ha zúg fölötte vészes förgeteg?

 Álmomban látogatoban jártam Istennél. Bekopogtam, hogy beszélgetni szeretnék vele, ha van rám ideje. Az Úr elmosolyodott és így szólt:
- Az én időm végtelen, mindenre jut belőle. Mire vagy kiváncsi?
- Az érdekelne, mit tartasz a legfurcsábbnak az emberekben?
- Azt, hogy nem szeretnek gyerekek lenni, siettetik a felnőtté válást, majd visszavágyódnak a gyerekkorba. Azt, hogy akár az egészségüket is feláldozzák, hogy sok pénzük legyen, majd rengeteg pénzt költenek rá, hogy visszanyerjék egészségüket.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Minden nap esttel végződik. Minden zaj csenddel végződik. Minden valami semmivel végződik és holt betű lesz minden fájdalom.   Csukják itt is, ott is az ablakot, értelmetlen sötét zsalu-szemek ölelik magukba arcomat. Minden nap estével végződik.   Kaput keresek, hol nem áll angyal, egy szemet, mely nyitva maradt s azt mondja nekem: értelek. De minden zaj csenddel végződik.   Ilyenkor a templomokat is bezárják, az Isten magára csavarja gomolygó, vastag, sokredős ruháját - minden valami semmivel végződik.   Ilyenkor senkinek sem szabad beszélnie, a koldusok bokrok alá húzzák magukat, a tücsök ciripel.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Egy csodálatos kis történet egy Mennyországba írott levélről, amire válasz is érkezett..

Egy csodálatos kis történet, hogy emlékezzünk arra,hogy az élet valóban szép. Nem tudni, ki válaszolt, de az biztos, hogy van egy csodálatos lélek az amerikai levélposta hivatalnál.


Abbey, a 14 éves kutyánk a múlt hónapban meghalt.
A rákövetkező napon a 4 éves lányom, Meredith zokogott és csak arról beszélt, hogy mennyire hiányzik neki Abbey.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Az ablakhoz nyomul az orgona
az ablaküvegen át rám nevet
amit nem tudok megunni soha
a kékszemű tavaszi üzenet.

Gyerek leszek egy percre újra én
örökzöld időmből kipislogok
a létezés halhatatlan ívén
a teremtésig visszacsusszanok.

Boldog részecske, együtt lüktetek
s kinyílok mohón, mint tavaszi ág
ledobjuk, unt kabátot, a telet
s szívemmel ver a születő világ.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A kék egen pacsirta ujjong,
Piros rügyekkel int az új lomb.

A fák: ma lenge, színes álmok,
Alattuk szívrepesve állok.

Állok álmok piros pünkösdjén,
A fák alatt virágos ösvény.

Egy ifjú lányka lépdel erre,
A lába: tánc, virág a melle.

A szeme: kincses kert nyilása,
Boldog lesz, ki szivéig ássa.

Az ajka: dal, csók /sohse fösvény/,
Paradicsomba visz ez ösvény?...

Mi van akkor, ha valami nem úgy van, ahogy gondolom?" 
Egy-egy mondat néha többet ér, mint száz könyv. Egy érzés- és gondolatmagocska megtermékenyít, a tiéd lesz, és segít élni. Jobban megismered önmagadat, a társadat - és talán az életedet is. Müller Péter minden héten ilyen "lelki útravalót" ad. Olvasd el, és hagyd magadban megérni.

Ez a mondat mindig a legnagyobb rémülettel tölt el. Nemcsak engem, téged is. Mindenkit. Önvédelemben élünk. És ehhez kell a biztonságtudat. Van egyfajta kialakult tapasztalatod.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Érints meg, - erre kérlek, - ha kisbabád vagyok!
Ölelj gyakran magadhoz, nélküled "megfagyok"!
Ne csak pelenkázz, mosdass, ha éhezem etess!
Puszild meg arcom százszor, mert így természetes!
Ringass el két karoddal, nyugtasd meg lelkemet,
öledbe bújva érzem, hogy jó szülőm szeret!
Érintésed ha érzem, az biztonságot ad,
Érints meg, ez az érzés, mindig velem marad!

Müller Péter szerint a mai ember sok mindent görcsösen akar.

Ez azért van, mert elvesztette belső hitét és bölcsességét.

 

Az igazi nőnek csak a szemét nézd,
azt sem kívülről, hanem a lelke felől.
Először meg kell érezni a lelkét.
Ha a lelke felől nézed, az első réteg a
félelem, a múlt és a jelen sebei.
Ha ezzel megtanulsz bánni, akkor
láthatod a második réteget a
gyengédséget, a cirógatás vágyat.

Ha ezt is látod, a harmadik rétegben
látod az öröm pajkosságát, a
negyedikben a harag villámait,
az ötödikben a harmónia vágyát,
a hatodikban a gyönyör cirógatását,
és a hetedikben azt a szeretetet,
ami teljesen a Tied.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Lásd a tavaszt!

Vak ember ült egy épület előtt a lépcsőn, lábánál kalap táblával, a következő szöveggel:
VAK VAGYOK, SEGÍTSENEK!!!
Arra ment egy újságíró és látta a kalapban alig van pénz, csak pár fillér. Lehajolt, dobott a kalapba pár koronát, s anélkül, hogy megkérdezte volna, elvette a táblát és a másik oldalára írt egy mondatot.
Délután visszatért a vak emberhez és látta a kalapban sok pénz van.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Álmos arcodra hullik a hajnali fény,
Édes álomnak tűnik a tegnapi éj,
Szenvedély
Szalad a perc, visz a az út ma tovább,
Tovább
De a szívedben ott él a tegnapi láz,
Ragyogás

Valaki vár, reménysugár
Jöhet a rég várt boldogság
Vigyen az út, ahogy a napfény ér hozzád
Megtalál

Ahogy ébred és álmosan mozdul a kéz
Hozzád ér
Olyan könnyű a szívnek a hajnali fény
Új remény
Kicsit álmodni próbálod ami volt
De szép
Benn a lelkedben ébredve tágul a tér
Meddig él

Valaki vár, reménysugár
Jöhet a rég várt boldogság
Vigyen az út, ahogy a napfény ér hozzád

 

 

Igazság, hazugság
Nem kell mérlegre tennem már
Felejtsd el ami a múltból fájt
Ami fájt
Ami fájt

Valaki vár, reménysugár
Jöhet a rég várt boldogság
Vigyen az út, ahogy a napfény ér hozzád
Megtalál

Valaki vár, reménysugár
Jöhet a rég várt boldogság
Vigyen az út, ahogy a fény ölel át
Megtalál

 

Dalszöveg.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Láttam egy asszonyt az ünnepi utcán. Picit riadtan, remegve, sápadtan állt a bámészkodó emberek között. Nyitott tenyerén egy szívet tartott. Sötétedett már, a nappal tompa színeit az ünnepi kivilágítás csillogása váltotta fel. Az látszott csak, ami a lámpák fénykörébe esett, az emberi hangokat elnyomta a hangfalakból áradó zene. Azt gondoltam, csak a képzelet játszott velem. Dobogó szív, egy nyitott tenyéren, képtelenség! Nem létezhet!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A férfi lánya megkérte a papot, hogy jöjjön el imádkozni az apjával. Amikor a pap megérkezett, látta, hogy a férfi az ágyban fekszik, a feje két párnával feltámasztva, az ágya mellett pedig egy üres szék. A pap azt hitte, hogy szóltak az idős embernek az ő látogatásáról. Biztosan várt már engem - szólt.
„Nem, kicsoda ön?"
„Én vagyok az új segédlelkész a parókián - válaszolt a pap.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Egyedül ültem le, olvasni a parkban,
Szomorú fűzfának védő árnyékában.
A csalódottságra volt elég, jó okom.

Megbántott a világ, s ezt vettem én zokon...
Ha ettől nem lett volna még, elég rossz a napom,
Elém állt egy kisfiú, s izgatott volt nagyon.
Kipirult, s kifulladt a játék hevében;
Felhevülten így szólt: " Néni ide nézzen !"

Kezében elhervadt virág kornyadozott,
Lankadt szirmai tán, nem látták a napot.

 Az Ember elment a Bölcshöz:
- Álmot láttam, de sehogy sem tudok rájönni, mi az értelme. Kérlek, segíts rajtam!
- Hallgatlak - bólintott a Bölcs.
- Az utcán mentem, a mi utcánkban, ahol minden nap járok.
Olyan is volt álmomban, mint egyébként; nem volt semmiféle változás rajta,
csak annyi, hogy nagy szürke göröngyökkel volt tele a járda.
Amikor megrúgtam az egyiket, rájöttem, hogy ezek nem göröngyök, hanem kövek.
Egyet zsebre vágtam, hogy megmutassam a Barátomnak, akihez indultam.

 

 

 

 

Egy éve választották pápává Jorge Mario Bergogliót, akit azóta Ferenc pápaként tisztel a világ. Az egyházfő az évfordulót elvonulva, lelki gyakorlaton töltötte. Az egyszerűséget és szeretetet hirdető 266. pápa nem csak a római katolikusok legfőbb méltósága: személyisége és megnyilatkozásai széles körben közkedveltek.

Amikor 1936. december 17-én megszületett a kis Jorge Mario, szülei biztosan álmodni sem mertek arról, hogy gyermekük pápa – vagyis Róma püspöke, Jézus Krisztus helytartója, apostolfejedelem, vagyis Szent Péter utóda, az egyetemes Egyház legfőbb főpapja, Itália prímása, a római érseki tartomány metropolitája, Vatikánváros Állam uralkodója és Servus Servorum Dei, azaz Isten szolgáinak szolgája – lesz valaha.

 

 

 

Az emberi agy maga csoda: szivacsként szívja magába az információt, sohasem pihen, sohasem áll meg. Még aközben is gondolsz valamire, hogy beszélsz, tévét nézel vagy olvasol. Amíg te alszol, agyad feldolgoz, rendszerez, összepárosít. Aztán egyszer csak kérdeznek tőled valamit, és a szinte végtelen kapacitású gépezet működésbe lendül: egyik szemet köti a másikhoz, míg végül a hosszú lánc végén, a legelrejtettebb kis fiókban rábukkan az emberi agy maga csoda: szivacsként szívja magába az információt, sohasem pihen, sohasem áll meg.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

2014-ben , tavasszal kezdődik a tavaszi napéjegyenlőség március 20-án at 12:57 EDT .

 

Kamu élelmiszerektől roskadoznak a magyar boltok polcai

2014. március 18., kedd 5:33 Pénzcentrum.hu

 

Növényi zsiradékok, tejipari melléktermékek, és még számos további olyan alapanyag található meg az utánzat ételekben, amik nagy mennyiségű fogyasztása nem feltétlenül van kedvező hatással szervezetünkre. Szendvicsfeltét, frissföl vagy épp kakaómassza csoki helyett,  mind ilyen termékek. Ugyan olcsóbbak, és ízük alapján sem mindig mondanánk meg, hogy nem eredeti terméket eszünk, jobb ha átgondoljuk, mit vásárolunk.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Csokorba kötöttem az ég csodálatos képét, a nap melengető fényét, kicsiny gyermek nevetését, piciny madár víg énekét, a nyugalom csendjét, megértést, szeretetet, békét, ez legyen az életedben a valódi érték, segítséget nyújtó két kezet, könnyként hulló igaz gyöngyöket, egy más napot, mely új reménnyel éltet, hűs folyóknak csobogását, a tenger halk morajlását.

Édes, finom meleg bársony,
Arc simító langyosság.
Nap sugarát átölelő,
Édesen szép tarkaság:
Tisztaság,
Barátság.

Édes kávé friss illata,
Levegőben cikázva.
Táncot jár a napsugárral,
A mosolynak forrása:
Áldása,
Varázsa.

Friss pirítós jó illata,
Reggel táncra hívogat.
Forró tea jó zamata,
Kedvességre csalogat:
Hívogat,
Simogat.

Virág- dallam szín-pompája
Suhan át a hangokon.
Reggel vidám kicsi szálán,
Igaz barát szálakon:
Szárnyakon,
Ágakon.

A SZÍV HANGSZERE


Amikor a rózsafák édes illata száll
Völgyek csendes útjain csak neked mesél a nyár
Szerelmes dallam, olyan, akár a tűz heve
Neked adom álmomat, ha csendül a szív hangszere
Hangszer, mely dalában egyesít minden pillanatot
Tűzként varázsolod el a hűvös alkonyatot
Te vagy álmom, ha illatokat hordoz a szél
Mit mondhatnék én, hisz a nyár rólad mesél
Hisz te vagy a vágyak csendje, ha a rózsák alszanak
Te vagy a tűz forrósága, ha hegy mögé bújik a Nap
Egy pillanat gyönyör, mely illatként egyesít minden álmot
Rád gondolva Szerelmem a szív hangszerén játszok
Szív hangszerén játszok én, hogy átéljem a dalt
Hisz tudom, hogy álmomat az éj meséli majd
Imádatom csendülő dalként száll a völgyek útján
A percek csöndben váltakoznak a szív csöndes húrján
Egyetlen Szerelmem, terólad mesélnek a szerelmes húrok
A Nap tűzsugarában a hegy mögé bújok
Hegy mögé bújok, hogy megvallhassam vágyam
Az én szerelmem örök tűz a végtelen nyárban
Neked adom Szerelmem a vágy örök hangszerét
Mely titkos vágyálomként elvarázsolja az éjt
Amikor a rózsák völgye ébredésre vár
Álmodó szívem hangszerén csak neked mesél a nyár B.B.Nala verse

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Sok-sok évvel ezelőtt élt Indiában egy bölcs, aki azt mondta, hogy egy nagy titkot őriz egy varázs ládában, ami az élet minden területén sikeressé teszi, és ezért a világ legboldogabb emberének tartja magát. Sok irigy király ajánlott neki hatalmat és pénzt, még meg is próbálták ellopni a ládát, mind hiába.

Volt egyszer egy öreg hegedű és egy öreg vonó, akik véletlen folytán találkoztak, együtt megszólaltak, és úgy gondolták, hogy jó nekik együtt lenni, jó lenne örökre így maradni. De az öreg hegedűnek volt már vonója, és a vonónak is hegedűje. De az élet szigorú rendet rakott, mindenki menjen oda ahol eddig volt. Nem törődött azzal, hogy két szívet is összetör. Sírtak mind a ketten. Gazdái unták már a vonó nyafogását, és mérgükben kihajították az ablakon.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Napi evangélium

 

2014. március 17. – Hétfő

A hegyi beszédben Jézus így szólt tanítványaihoz: „Legyetek irgalmasok, amint mennyei Atyátok is irgalmas. Ne mondjatok ítéletet senki fölött, s akkor fölöttetek sem ítélkeznek. Ne ítéljetek el senkit, s akkor titeket sem ítélnek el. Bocsássatok meg, és nektek is megbocsátanak.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Írország már a korai középkor óta mint a "szentek szigete" ismert, mégis Patrik az egyetlen szent, aki az Egyház egyetemes kalendáriumában Írországot képviseli, és ő sem született ír. Ünnepét csak 1200 évvel halála után vették föl az egyetemes naptárba, de mivel mindig a nagyböjtre esik, az Egyház nagy részében alig gondolnak rá.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Vidor Miklós: Tavaszvárók

A fázó széncinkék között
egy csöpp kéksapkás is akadt,
apróbb, fürgébb a többinél,
ki csipegette a vajat:
ablakomban az a falat volt
a reggeli csalogató,
mert odakünn dérlepte fákra
szitált a márciusi hó.

Elsőnek a csöpp cinke jött,
meg nem előzte senki más.
Az üvegen túl leste már,
fölébredt-e az óriás,
ki itt lakik,s elébük rakja,
ami néki csak egy falat.

 

 

 

 

 

MÁRCIUS 15.


"A Pilvax kávéházban azt határoztuk, hogy sorra járjuk az egyetemi ifjúságot. Először az orvosokhoz mentünk. Szakadt az eső, amint az utcára léptünk, s ez egész késő estig tartott, de a lelkesedés olyan, mint a görögtűz: a víz nem olthatja el.

Az orvosoktól a mérnökökhöz, majd a jogászokhoz vonult a számban és lelkesedésben egyaránt percenként növekedő sereg. Jókai fölolvasta a felhívást és a 12 pontot, s énvelem elszavaltatták a "Nemzeti-dal" -t.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 Bolygunk a mezőkön,
Virágot szedünk,
Rezgő lombok árnyán
Meg-megpihenünk.
Oh ily zöld az erdő,
Oh ily kék az ég,
Ily piros a rózsa
Nem volt soha még!
II.
Virágeső hull a fáról,
Szerelem hulló virága...
Mért búsúlnánk érte, kedves?
Rakva azért minden ága.
Könnyű-vígan, tarka-barkán
Pillangók szállnak körűlünk.
Ki tudhatja, ki mondhatja:
Pillangó-e vagy jó kedvünk?

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Maradj, maradj, bús téli alkony,
ne vond még vissza sugarad!
Ha lábadozva elsötétülsz,
szerelmes szívem megszakad.

A lég oly enyhe, oly fuvalmas,
a nap vígan bukik elő,
tavaszruhában andalog már
az álmodó járó-kelő.

A síma, langyos fuvalomra
kinyílanak az ablakok,
a halk, búcsúzó sárga fényben
sok régi utca s ház ragyog.

Száz édes emlék ébred újra:
a drága múlt, az ifjuság,
gyermekszerelmünk, szűzi álmunk,
a lázas és dicső tusák.

Bár felnőtteknek szól, de mi lenne, ha a gyermekeink már most tudnának róla? Lehet, hogy tudatosabban élnék az életüket? Lehet, hogy ők már kevesebb helyzetben fogják azt mondani, hogy bárcsak megtettem volna?

Erről érdemes beszélgetni velük!

 

 

Hogyan éljük az életünket?

 

 

Munka, család, alvás, néha egy kis kikapcsolódás. Egyszer csak azt halljuk, hogy egy volt osztálytársunk szívrohamot kapott, és a kórházba szállítás közben meghalt.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A király így felel majd nekik: Bizony, mondom néktek, amikor megtettétek ezeket akárcsak eggyel is a legkisebb atyámfiai közül, velem tettétek meg.”

Panov apó egy magányos cipészmester volt. Műhelyét szerte a városban ismerték az emberek, és arra járva gyakran beköszöntek neki. Ekkor Panov apó szemei mindig vidáman mosolyogtak vissza kerek szemüvege mögül.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

március 13.

TUDOM, MIT TEGYEK

"Tudom, mit tegyek, hogy mikor a sáfárságtól meg-fosztatom, befogadjanak engem házaikba." Lukács 16,4

A sáfár eszes volt, mert tudta, hogy mit kell tennie. Mi általában nem tudjuk. A sáfár elmondta: "Tudom, mit tegyek", és meg is tet-te. Hívatta az adósait, és gyorsan elengedett nekik. Érted már, hogy milyen eszes volt a sáfár?

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Nehéz a keresztem Megváltóm, Krisztusom,
De mit rám mértél szívesen hordozom.
Szívemből szeretlek , ha meg is látogatsz,
elédbe térdelek bármilyen csapást adsz.
Te Krisztus vagy, mégis összeroskadtál.
 Én ezerszer gyengébb vagyok a porszem pornál,
Viszem keresztemet, csak erőt adj hozzá,
Ha neked úgy tetszik, váljak áldozattá.
Minden bűnömet bocsásd meg a Földön,
 Hogy a Másvilágon engem ne gyötörjön,
Hogy irgalmas légy hozzám
Mennynek Földnek Ura.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Tavasz van
Cseppen a jégcsap, olvad a hó,
Csupa sár dombon nincs takaró.
Hófehér csokrok bújnak elő,
Belezendül a vén tölgyerdő.

Kis cinege szólal: Nyitni kék!
Ibolya nyitja is kék szemét.
Hazatér lassan minden madár,
Fészkénél újra párra talál.

Kacag a gerle, nevet a nap,
Fák ezer virágot bontanak,
Tulipán kelyhén méhike zúg,
Füvekkel fut a kis gyalogút.

Leveles ágról lila virág
Sóhajtja szélbe szép illatát.
Barik születnek földre égre:
Tavasz van, tavasz van, végre, végre.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

"Mi az?" - kérdezte Vén Rigó.
"Tavasz!" - felelt a Nap.
"Megjött?" - kérdezte Vén Rigó.
"Meg ám!" - felelt a Nap.

"Szeretsz?" - kérdezte Vén Rigó.
"Szeretlek!" - szólt a Nap.
"Akkor hát szép lesz a világ?"
"Még szebb, még boldogabb!"


Itt a tavasz, tudod-e?
Leheletét érzed-e?
Virágszájjal rád nevet
virágszagú kikelet.

Rád füttyent a bokorból,
füttyös madár torokból.
Rügyes ággal meglegyint
S érzed, tavasz van megint.

 Mikor
könnypárás ablakomra
sűrű köd szitál,
s nyárköszöntő dalt már
a szív sem muzsikál,
törd át a télkaput
csöppnyi kismadár,
és dalold tavaszba azt,
mi olyannyira fáj,

mert ha te csiviteled
a tavaszhimnuszát,
bízván hiszem,
hogy előcsalogatod
a napfény sugarát.

S ha már napfény öleli
télzimankós lelkem,
a dérkristályos könnyeket
mind-mind elfelejtem,
és úgy kacagok bele
a rideg, téli tájba,
mintha sosem tudtam volna,
milyen fagyhalála.

Forras:net

A tavasz a megújulás, a természet újjászületésének az évszaka. A nappalok hosszabbodnak, enyhül az időjárás, és lekerül rólunk a nagykabát.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Mi a nő nekünk? Az egész világ maga, a szüntelen változás,
Az anya, akinek testén át e világba léptünk, az első és végtelen önfeláldozás.
Ő őrzi első lépteink, törli le könnyeink, testéből etet, szeretetéből nevel,
Mindig megbocsát, ha kell és soha nem enged el, ő a fény, a meleg és minden ami jó,
semmihez sem fogható és semmivel sem pótolható.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Van egy közmondás, amely így hangzik: mindenki a maga szerencséjének a kovácsa…

…mely azt is jelenti, hogy mindenki úgy boldogul, ahogy tud. Ez a közmondás, fogalmam sincs miért, de már fiatal korom óta belém ivódott.

Kamaszlányként még egyáltalán nem értettem, mit is akar jelenteni. Maga az élet is bonyolult és nehéz volt számomra. El sem tudtam képzelni, hogy miként is tudnám befolyásolni azt, hogy boldog legyek!

 Az emberi szív minden alkalommal amikor összetörik, akkor nem lehet másképpen  csak a léleknek olyan gyógyírt adni, ami segíti őt a tovább haladásban. Itt most ebben a pillanatban nem a te helyzetedről van szó, hanem általában az emberekről szól, amit csak akkor tudnak igazán felmérni, ha megcselekszik az életükben azt a jót, amit az Isten elvár minden embertől.
Ez nem más mint a tisztelet és a szeretet embertársaink iránt, hogy legyen mindenkiben annyi erő, hogy azt megtegye, mert e nélkül nagyon sivár lesz az emberek élete.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Isten a Teremtő, a forrás, ahonnan minden származik, és akitől függ minden pillanatban minden. Isten az életemet beburkoló Misztérium. Isten hatalmas, nagyobb, mint a világegyetem. Ugyanakkor Isten a Legközelebbi, aki benne lakik testem minden molekulájában. Isten tudata mindent átfog, és benne van az én minden gondolatomban, vágyamban

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Jobban boldogul kettő, mint egy: fáradozásuknak szép eredménye van. Mert ha elesnek, az egyik ember fölemeli a társát. De jaj az egyedülállónak, mert ha elesik, nem emeli föl senki. Éppígy, ha ketten fekszenek egymás mellett, megmelegszenek; de aki egyedül van, hogyan melegedhetne meg? Ha az egyiket megtámadják, ketten állnak ellent.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

"Sőt buzdítsátok egymást minden egyes napon, amíg tart a ma, hogy meg ne keményedjék közületek valaki a bűn csábításától." Zsid 3,13

Igazán szeretnék jó anya lenni. Úgy szeretném nevelni a gyermekeimet, hogy szeressék Istent, legyenek illedelmesek és tisztelettudók, kedvesek és okosak, és így tovább, amit mindnyájan szeretnénk.
Ezért hát imádkozom. És szülőknek szóló könyveket olvasok.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Tudod e mi az a sziv?Egy motor mely életben tart?Nem...Annál több...Egy kincs...

Mikor kezedbe adják,boldog és büszke vagy.Vigyázol rá,de van nap, mikor érezned kell mire vágyik:Még ha nem is mondja,mert hisz és titkon remél,hogy megértik ,megérzik..
Hitet, s reményt melyet te adtál neki,ne vedd el!Ne engedd hogy magányos útra tévedjen.Becsüld meg,hisz törékeny ,sebezhető és nehezen gyogyitható.Nem szabad hogy sirni lássuk,magányosan,elveszve.Nem tudhatod milyen az,mikor vérzik,hisz nem a tiéd,csak nálad van ,mert kaptad.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Nincs semmi elmarasztaló ítélet azok ellen, akik Krisztus Jézusban élnek.” Róm 8,1

Szoktad hallani a belső vádló hangot? Ilyesmiket suttog: nem az vagy, akinek lenned kellene… a múltad meghatároz… nem tudsz megváltozni…
Sajnos, én hallom a hangot. Egyik gyengeségem az önmarcangolás. Ha hagyom, minden önbizalmamat elveszi nőként, feleségként, anyaként.

 

A gyengeség az nem abban nyilvánul meg leginkább, hogy mennyire nem képes az ember uralkodni a saját maga akaratán, hanem abban, hogy folyamatosan törekszik arra, hogy az Isten akaratát élje meg az életében.

Az emberi szeretet az olyan tulajdonság, amit földi ésszel nem úgy lehet értelmezni, mint ahogyan az valóban az értelmét is jelenti. A földi gondolkodás az mindig másként él az ember életében, mint ahogyan azt neki kellene élnie a mindennapi életében.

Mindez azért történik így, mert az ember gyenge és nem ismeri fel azt a tulajdonságot, amit neki meg is kellene, hogy éljen a feladatai közben.

Üzenj virággal: virágötletek nőnapra

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Csak olyan dolgok történnek az életünkben, melyekről Isten tud, melyeket ő enged meg, és amelyeket ő felhasznál jellemünk formálásához :

 " Tudjuk azt is, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden a javukra válik,..! (Róm 8:28).    Ezért ha türelmesen kitartunk mellette, akár társra várunk éppen, akár szenvedést próbálunk átvészelni, vagy a vezetését keresni, annak mindig lesz gyümölcse:  “De nem csak ezzel dicsekszünk, hanem a megpróbáltatásokkal is, mivel tudjuk, hogy a megpróbáltatás munkálja ki az állhatatosságot, az állhatatosság a kipróbáltságot, a kipróbáltság a reménységet; a reménység pedig nem szégyenít meg, mert szívünkbe áradt az Isten szeretete a nekünk adatott Szentlélek által”  (Róm 5:3-5)...

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Valamit még meg kell kérdeznem. Itt van a barátom, szeretném, ha velem jöhetne ő is hozzánk.

- Természetesen - válaszoltak a szülők. Szívesen látjuk őt is.

- Tudnotok kell még valamit - folytatta a fiú. Az én barátom Súlyos sebesüléseket szerzett. Aknára lépett, elveszítette egyik kezét és lábát. Nincs neki hova menni és én nagyon örülnék, ha velünk lakhatna.
- Ez borzasztó fiam!

 Az emberi lélek nagyon sok olyan eseményen esik át, amit nem tud a saját maga alkotta gondolataival megmagyarázni, mert a lehetőségei azok korlátozottak abban az értelemben, hogy csak azt tudja a lélek megvalósítani, amit addig az élete során megtapasztalt. A megtapasztalás az nem mindig fizikai értelemben értendő, hanem a léleknek vannak bizonyos területei amik nagyon érzékenyen élik meg a földi élet eseményeit.

A megélés az nem fizikai értelemben értendő, hanem a léleknek a belső érzései azok, amelyek átalakulnak bizonyos esetek és események után.

 Írta: János Róbert Szabó -

Hideg januári reggel volt, mikor egy ember megállt egy Washington DC-i metróállomáson és hegedülni kezdett. Hat Bach darabot játszott összesen negyvenöt percen keresztül. Ezalatt az idő alatt több mint ezer ember fordult meg az állomáson, legtöbben a munkahelyükre igyekeztek a csúcsforgalomban.

Három perc múlva egy középkorú férfi észrevette a zenészt. Lelassított, és egy pillanatra meg is állt, majd továbbsietett. Egy perccel később a hegedűs megkapta az első egydollárosát, egy nő dobta bele a hegedűtokba anélkül, hogy megállt volna.